Járműveim története

A futómű, ismét... Múltkor csak a négyoszloposon emeltük meg az autót, úgy hogy végig a kerekein állt. Aztán ahogy újakra cseréltük az első lengőkarok hátsó szilentjeit feltűnt, hogy kicsit húz jobbra az autó, emiatt délután rákészültünk egy laza futóműállításra, ami egy szétborított BMW-ben, és autómentes napban végződött.
Ahogy a paraliften elemelkedtek az autó kerekei a talajtól, érezhetővé vált, hogy van egy kis lógás a bal első keréknél. Diagnózis: a lengőkar belső gömbfeje kottyan. Futóművet csak hibátlan autón állítunk, így gyorsan kikerestem a programban hogy mi kell, s míg a srácok elkezdték szétbontani, el is mentem érte az alkatrészboltba.
Bár már sokszor megírtam, hogy mekkorát csalódtam a Meyle termékekben, de csak ez volt polcon, és ekkor még úgy gondoltam, hogy ma készen lesz az autó. Sajnos a lengőkar külső gömbfeje (a tengelycsonknál) nem így gondolta, és csak a flexnek engedett, idő pedig nem volt már a cserealkatrészt beszereznem. Emiatt az éjszakát emelőn tölti az autó, holnap pedig folyt.köv.

Update 2013.09.21.: Szóval ma reggel elmentem a hiányzó külső gömbfejért, és bepréseltük őket a lengőkarba.
Célszerszámot kellett ugyan készítenünk egy csapágyból, de relatíve simán mentek a dolgok, 10 óra előtt helyére is került minden, és nekiállhattunk futóművet állítani.
Ez az általában fél órás művelet negyed óra híján délig tartott, köszönhetően a reménytelenül berohadt kormánygömbfejeknek. Melegítve is két órás küzdelem volt, pedig vásárláskor állíttattam futóművet, szóval két év elég volt, hogy így összegyógyuljanak. Persze ha anno akik cserélték (már ha cserélték egyáltalán, és nem a gyáriak még mindig) bezsírozták volna, most lényegesen megkönnyítették volna a szombati fakultatív programunkat...