Négy év, és 58 000 kilométer a mérleg egyik, s a turbócserét leszámítva inkább csak kopó fogyó apróságok cseréje a másik serpenyőjében. Eddig egyáltalán nem taszított anyagi romlásba a Toledo fenntartása, ezeket bármely márka tetszőleges típusa is igényelte volna így közel 20 év és negyedmillió kilométer távlatában - s bár mára a hozzáállásom is változott - elég jó lenyomata annak ez a blog, hogy eddigi autóimhoz képest nagyságrendekkel kevesebbet kellett költenem a Seat-ra.
Ennek megfelelően immár második éve nem született szokásos évzáró poszt sem, hisz pár apróságot leszámítva nem volt érdemi történés. Innen megközelítve pedig nyugodtan kijelenthető, hogy sikertörténet ez a négy év, még ha nem is alakult minden pontosan úgy, ahogy azt én szerettem volna. 
Ebben a kezdetek óta vezetett táblázatban is látható, hogy mindösszesen hét olyan tétel adódott (sárga háttérrel), melyeknek valódi, a napi használatot befolyásoló hatása is jelentkezett, úgy mint például a szoruló turbógeometria miatt gyorsításkori tiltás, a lukas turbócső miatti zaj és erőtlenség, a leömlő tömítése miatti bűz az utastérben, a jobb hátsó féknyereg miatt szoruló fék, a rossz generátor és akkumulátor miatt megemelkedő alapjárat és ingadozó töltés, valamint az idegesítően zajos üzemanyag szivattyú. A többi a gyakorlatban csak kopogás, zörgés, és némi tömítetlenség volt. Az idő azt is bebizonyította, hogy a kezdeti szerencsétlenkedés a kuplungzsinnyegéssel is teljesen felesleges volt, hisz az így, durván 60 000 kilométer elteltével is még mindig megvan, s nem lett se jobb, se rosszabb.
Ettől függetlenül az autó sajnos nem tökéletes, de nézzük sorba - mint amolyan virtuális állapotfelmérés - hogy hol is tartunk négy év után (csökkenő sorrendben annak függvényében, hogy mennyire zavar engem/befolyásolja a napi használatot):
1. Hűtőfolyadék szivárgás a motor bal oldalán levő műanyag elosztócsőnél
Tiszta sor, az idő és a hőterhelés miatt megrepedt ez a műanyag elosztócső, melyből finoman szivárog a hűtőfolyadék a váltó tetejére. Tényleg minimális a folyadékvesztés, a tartályban még a minimumra sem csökkent a szint, s ha nem kellett volna ránézzünk a váltóbowdenekre februárban, jó eséllyel a mai napig nem tudnék róla. Ettől függetlenül evvel nem játszunk, a cseredarab már a csomagtartóban, s a jövő héten ki lesz cserélve.
2. 1-2 síkjában rosszabbodott a váltásérzet a váltókaron
Februárban egy reccsenés kíséretében kimondottan szoros, akadóssá vált azóta - egy újabb reccsenést követően - megint nyúlós "opelos" lett. Váltóbowden beállítást elvégeztük, de a kulissza lóg, reteszelése furcsa (ekkor vettük észre a hűtőfolyadék szivárgást). Egyelőre működik és használható, de kis túlzással érzetre nincs két egyforma váltás.
3. Meleg motorral nehézkes indítás
Ezt azóta figyeltem meg leginkább, mióta Starline üzemanyagszűrő van az autóban. Lehet, hogy ennek a cseréje már önmagában megoldja a problémát, de ha nem, akkor remélhetőleg csak az ismert PDTDI betegség, a gyengülő önindító kezdi felütni nálam is a fejét. Meleg motor esetén nem fecskendez be a motorvezérlő bizonyos főtengely fordulatszám alatt, viszont azt az amúgy még működő, de mára kicsit gyengébb indítómotor már nehezebben tudja elérni. Ezt egy egyszerű szoftver módosítással is könnyedén lehet orvosolni - alacsonyabbra helyezik a befecskendezési fordulatszámot - viszont ha nem hoz megoldást, akkor okozhat még fejfájást a jövőben. Amiért mégis bizakodó vagyok, hogy PD elem hibájára utaló hibakód nincs, és a befecskendezők korrekciós értékei is teljesen rendben vannak.
4. Kezdődő kopogás hideg időben a bal elejéből
December végén lettem rá figyelmes, hogy nulla fok alatt kopogó hang jön a bal elejéből, mely kísértetiesen stabpálcás formában jelentkezik. Ki is cseréltük, de a régi sem lógott, a hang pedig maradt, majd a fagyok elmúlásával megszűnt. Félő, hogy inkább már múltja, mint jövője van a két éve beszerelt UNIX-os lengéscsillapítónak, de egyelőre újra csendben teszi a dolgát.
5. Befagyó jobb hátsó kézifék hidegben
Evvel megtanultam együtt élni, hisz esős latyakos időben ha várható fagy, egyszerűen nem húzom be a kéziféket. Sajnos a jobb oldali bowden végén ki van szakadva a porvédő gumiharmonika, így ha belejut némi víz, az ilyen esetekben bele is fagy, a bowden pedig megszorul, és emiatt úgy is marad, amíg ki nem olvad.
6. Szétmálott izzítókábel
Ezt már a legutóbbi izzítógyertya cseréjekor megénekeltem, hogy bár most még működik, de ha valamelyik újra elhalálozik, akkor kábellel együtt kell cserélni!
7. Központizár motorok hidegben hektikusan nyitnak
Leginkább a bal hátsó hajlamos zárva maradni, arra hibakód, pontosabban időszakos kommunikációs hiba is van a vezérlőjében.
8. Műszeregység anomáliák
Indítás után havonta egy-két alkalommal nincs fordulatszámmérő, valamint néha a sebességmérő sem a reális értéket mutatja. Múltkor pedig üzemanyagszint nem volt. Ezeket egy újraindítás kivétel nélkül mindig megoldja.
9. Ablakemelő anomáliák
Bal első ablak sokszor nem megy fel elsőre (vásárlás óta meglévő hiba), jobb hátsó pedig leengedés közben kattan egy nagyot. Ez utóbbit most kezdte, tavaly ilyen jelenség még nem volt.
10. Kiékelt belső visszapillantótükör
11. Sérülés a hátsó lökhárítón
12. Tanksapka nem zárható/nyitható kulccsal
13. Hátsó mennyezeti lámpa forgókapcsolója törött - gyurmaragaccsal "javítva"
Az utolsó négy egyáltalán nem érdekel, sőt már a hetediktől lefelé sem tulajdonítok ezen apróságoknak túl nagy jelentőséget, hisz magára az autó üzembiztonságára egyik sincs hatással. A VCDS-sel végzett diagnosztika is ezt támasztja alá, nincs még olyan eltárolt hiba sem ami bármilyen beavatkozást kívánna a részemről:
A motorban levő egyetlen tárolt DTC a P1698 kormányelektronikára vonatkozó hibakód, de a hibakörülményeket szemügyre véve jól látható, hogy egy pillanatnyi feszültségesés okozta létrejöttét, nem valódi meghibásodásról van szó:
Az összes többi vezérlőben a fenti felsorolást is alátámasztandó a bal hátsó ajtózár, a gyári rádió hiánya, valamint a már ismert elektromos előfűtő hibája található. Ami érdekes, hogy a komfortelektronikában is jelen van két, a csomagtérnyitó hibájára vonatkozó hibakód, de evvel kapcsolatosan hibajelenséget ez idáig nem tapasztaltam, tökéletesen nyit mindig.
Ezen kívül a hátsó kipufogódob tűnik még gyenge pontnak. Ki nem lyukadt ugyan, de anno a vásárláskor eltávolítottam róla a levelesen hámló külső héját, s lefestettem hőálló festékkel. Emiatt anyagvastagsága már nemigen van, s a rozsda is újfent kiütötte, szóval előbb utóbb erre is keresni kell valamiféle megoldást.
Az autó "nem túl hétköznapi" hátulja ilyen szempontból mindenképp megnehezíti az életet, hisz szinte semmilyen alkatrésze sem egyezik meg a jóval gyakoribb - Leon, Altea, Altea XL - típusokéval. És itt most nem csak a szemmel látható karosszériaelemekre gondolok, hanem jó példa erre a hátsó dob is (Altea XL-é talán hasonló, de még arra sem vennék mérget). Amit véletlenül kapni az pedig egy vagyonba kerül, szóval akadnak hátrányai a típusnak.
Merre tovább?
A fenti rögtönzött állapotfelmérés alapján be kell lássam, hogy egyre közelebb az a pont, amikor mérlegelnem kell, mi éri meg jobban: megtartani még pár évig, vagy lassan tényleg itt az ideje utódot keresni neki. Most még ugyan teszi a dolgát, de amolyan Damoklész kardjaként ott lóg a levegőben egy-egy komolyabb javítás lehetősége is, hisz ki tudja mikor adja fel a harcot a váltókulissza. Ha nem oldja meg az időnkénti nehéz indítást az üzemanyagszűrő cseréje, vagy a programozás akkor - így lassan negyedmillió kilométer után - el kell fogadni azt is, ha fel kell újítani a PD elemeket, hiába jók még a korrekciós értékeik a VCDS alapján.
A komplett vezérlés cseréje is lassan itt a „spájzban”, az sem halogatható már csak legfeljebb egy-két évig, és a négyévszakos gumik is csak két évet bírnak, így ősszel a hátsó kettő esetében megint kell valami megoldás. Ugyanakkor ezt az autót már ismerem, túl nagy meglepetést nem tud okozni, tisztában vagyok a nyűgjeivel. Emellett mérlegelni kell, hogy egy másik autó esetében a Toledo és a közte levő vételár különbségen felül is előfordulhat, hogy költeni kell rá, valamint az átírás sincs ingyen, szóval nem szimplán csak fekete, vagy fehér a helyzet...
Ennek megfelelően grandiózus eseményekről nem számolhatok be a kisautót illetően, csak olyan apró cseprő dolgokról, hogy kapott egy garnitúra méretpontos gumiszőnyeget, valamint ablaktörlőlapátokat előre hátra egyaránt. Ezeket is csak azért nem az évzáró posztban éneklem meg, mert azt kellő mennyiségű téma híján idén sem szándékozom írni, így marad ez a nyúlfarknyi szösszenet, hogy még idén le legyen jegyezve ez is.
Október végén felkerültek az autóhoz kapott szinte vadonatúj állapotú téli kerekek, a fenti képen látható alufelniket pedig - mivel ezen autó esetében éves futása, és a felhasználás módja miatt abszolút nem indokolt a két garnitúra futtatása - eladtam. 
A pucér lemezfelnik viszont nagyon bután és igénytelenül néztek ki, így rendeltem rá - a Toledóéhoz hasonló - polipropilén replika dísztárcsákat. A terv az, hogy lejárjuk ezeket a szinte még hamvas Good Year UG8 téligumikat, aztán ha ez bekövetkezik kapni fog helyettük egy garnitúra négyévszakosat (a Seat esetében pedig visszatérek a téli-nyár garnitúra használatához, de ez utóbbit majd kifejtem bővebben egy a családi gépről szóló bejegyzésben).
A vásárlás után cserélt csomagtérzár motor pár hónap - nem túl intenzív - használat után elhalálozott. Feleslegesnek láttam megrendelni egy újabb hasonlóan gyenge minőségű alkatrészt, így inkább kiszereltem, s azóta kulccsal nyitjuk-zárjuk a csomagteret amikor hébe-hóba szükség van erre.
Amikor viszont ezt megtesszük, akkor elvárható, hogy a csomagtérajtó ne zuhanjon a fejünkre (mint nekem legutóbb) - a régi gázteleszkópok viszont már nem látták el maradéktalanul feladatukat - így kapott két újat a benne levők helyett.
Őrületes tervek a jövőt illetően sincsenek a Toyotával, kapni fog a tavaszi szemle alkalmával új hosszbordásszíjat, feszítőt, és bekerül az idén már beszerzett klímakompresszor is, mely remélhetőleg megoldja az utastér hűtésének kiszámíthatatlan működését. Ezen felül szeretnék sort keríteni egy futóműállításra, valamint ha úgy alakul előbb vagy utóbb egy váltóolaj cserére is.
Ilyen például a belső tükör rögzítését szolgáló, balsafából faragott kis ék. Ugyanis a tükör vásárlás óta zavaróan rezonált, ám szeptember elején valami teljesen elengedett benne és akkora holtjátéka lett, hogy - azon felül, hogy abszolút semmit sem lehetett már látni benne - attól féltem egyszer csak az ölembe is hullik.
Maradva szeptembernél és az amortizációs vonalnál, egy pénteki napon sikerült kicsit megnyomorgatnom a hátsó lökhárítót. Felmerülhet a kérdés, hogy egy hibátlan tolatóradarral rendelkező autó esetén ezt mégis hogy sikerült összehoznom, de azon felül, hogy hülye voltam, megvan rá a műszaki magyarázat is. 
A szakadó esőben úgy tolattam ki a cégnél a parkolóhelyemről, hogy már akkor egyesbe tettem a váltót, amikor az autó még lépésben ugyan, de hátrafelé gurult. Mivel a radarnak így esélye sem volt jelezni, egy halk puffanás ébresztett rá, hogy hamarabb megérkeztem kollégám első lökhárítójához, mint azt szerettem volna. Egy rendszámvilágítás és némi esztétikai hiba az amúgy is gittből faragott hátsó lökhárítón a verdikt, melyből előbbit cseréltem, utóbbit meg lesz@rom. Külön öröm, hogy a másik szenvedő fél karc nélkül megúszta az incidenst...
Amivel viszont nem tudtam élni, az a sipolós üzemanyag szivattyú, így olyat tettem, amit ennél az autónál még soha - megelégelve a szívást az utángyártott darabokkal - megrendeltem októberben a vadonatúj gyári alkatrészt, s láss csodát, a negyedik tankegység cseréje óta teljes a csend az utastérben. Decemberben még megadta magát az egyszer már cserélt négyes henger izzítógyertyája is, így annak ismét új állta a helyét. Az izzítókábel viszont azóta sem lett jobb, sőt mára a hőtől teljesen szétmálott, a csatlakozók kitágultak, így következő alkalommal ha izzítással kapcsolatos hiba lesz, ezt is muszáj lesz cserélni...
Áprilisban éltem át a legnagyobb "szívást" - már amennyire ezt a kis kellemetlenséget annak lehet nevezni - ez évben az autóval. Feltűnt, hogy egyre hangosabb gyújtás ráadásakor az üzemanyagszivattyú a tankban, s ahogy elkezdett nyekeregni is, már nem mertem kockáztatni, főleg hogy 
Gondoltam annál azért ez is jobb, mint a leállósávban várni az autómentőt, így kicseréltük, s evvel egyetemben legalább kitakarítottam a hátsó ülés alatti részt is. Szombaton aztán feltűnt, hogy ha bemelegszik (hogy a szivattyú-e, vagy az üzemanyag a tankban - esetleg mindkettő azt nem tudom) elkezd ez is baromi hangosan sípolni. Nagyon zavart, ezért rendeltem is hétfőn egy Starline-t a Lángból, ami nem túl meglepő módon az utolsó csavarjáig teljesen megegyezett az Intercars-ossal (nyilván ugyanott készülnek Kínában, itt meg csak átcsomagolják a megrendelőnek megfelelő formába). 
Egy próbára betettük, de ugyanúgy - ha nem jobban - sípolt, mint a legelső, így elhatároztam, veszek egy rendes Bosch-t, úgyis egyszer élünk. Ez már kialakításában is különbözött az előbbi olcsóbb típusoktól, s betéve végre megszűnt az idegesítő zaj. Viszont feltűnt, hogy hosszabb állás után egyre nehezebben indul az autó, néha két háromszor is rá kellett adni a gyújtást, hogy kellőképp felnyomja a rendszert. Először arra gondoltam, biztos a sok cserélgetés miatt megadta magát valamelyik gyorscsatlakozós üzemanyagcső a tanknál (szereztem is két újat), és itt lelevegősödik a rendszer, de egy alkalommal munkába menet teljesen le is állt (még pont be tudtam gurulni a céghez), s többet nem is indult. Levettük az üzemanyagszűrőnél a nyomócsövet, melyből gyújtás ráadására épp hogy csörgedezett némi gázolaj, ergo a végre csendesen üzemelő Bosch szivattyú is elhalálozott. Ekkor visszakerült a legelső Engitech, s azóta is az üzemel az autóban, persze a hőmérséklet függvényében hol csendesen, hol pedig zajosabban, de ez legalább ellátja feladatát. Azóta garanciában kicserélték a Bosch pumpát is - ami ott a garázsban - de nem érzek késztetést a cserére, valahogy megrendült a bizodalmam benne, nincs kedvem még egyszer átélni, hogy megáll alattam az autó...
Júliusban a nyaralás után megejtettem az aktuálissá vált olaj, olajszűrő és üzemanyagszűrő cserét, valamint kapott egy új leeresztőcsavart is. Augusztus elején rendeltem a 
Megfordult a fejemben, hogy a növekvő éves futásteljesítmény, és a gyakoribb autópályázások miatt visszatérek a téli-nyári garnitúra használatához, de be kell lássam, hogy a négyévszakosokat legalább teljesen elhasználom, s nem azért kell eldobni a gumikat, mert elöregedtek.
Aztán végre lett rendes VCDS-em is, így azon felül, hogy aktiváltam bizonyos funkciókat, sikerült megbizonyosodnom arról, amit eddig csak sejtettem. Törölhetetlenül aktív hibaként benne van a 00361 - kiegészítő fűtés fűtőelem -Z35 - 014 - Hibás kód, mely abszolút megmagyarázza, hogy a kiiktatott EGR-en kívül miért fúj olyan sokára meleg levegőt télen. Egy új elektromos fűtőtest cirka fél millió forintba így az szóba sem jöhetett, de sikerült szerezzek egy bontottat fillérekért. Youtube videók alapján nem tűnt nagy kalandnak a csere, hát gondoltam megoldom egy vasárnap délelőtt a ház előtt az árnyékban. Le is vettem az oldalsó, és a pedálok feletti, valamint a fűtőradiátor oldalán levő burkolatot, de továbbra sem tűnt hozzáférhetőnek az érintett alkatrész (épp csak be tudtam fényképezni, a pirossal bekarikázott alkatrész az). A műszerfalból hiányzó darab is azt látszott alátámasztani, hogy valaki már próbálkozott itt előttem, de feltehetően ő is feladta, hisz a komplett alsó héj eltávolítása nélkül lehetetlen kihúzni - a videókban ugyanis mindenhol 5-ös Golf szerepelt, nem Toledo. Úgyhogy egy "ott rohad ez meg ahol van" felkiáltással visszaszereltem mindent, s előkerestem a garázsból az anno még a 156-osba rendelt Aliexpresszes szivargyújtós fűtőtestet. Azt hiszem ez, és az eddig használt fűthető párna is kellő komfortot fog biztosítani a téli reggeleken, nem fogom emiatt szétszerelni a komplett belteret...
Első körben nagyon ráizgultam egy TCT váltós 1.4T Giuliettára, de ott a 170 lovas variáns MultiAir szelepvezérlése, és a vételár kicsit kijózanított. Nem beszélve arról, hogy ezek után minden alkalmat megragadtam volna, hogy újra Alfa Romeo volánja mögé ülhessek, annak meg állandó veszekedés lett volna a vége, ami legkevésbé sem megoldás a fenti problémánkra. Aztán áprilisban megnéztem egy C30-as Volvót, 2.4D automata felállásban, de a használhatatlan hátsó traktus és a három ajtós karosszéria miatt ezt is elvetettem.
Ahogy teltek a napok, kezdett kirajzolódni, hogy számunkra a tökéletes autó egy kettes Prius lenne. Egyedül az autó hosszának megszokása ami kérdéseket vetett fel bennem, és az oldalbordában is. Csalódott voltam, mert jó lett volna kipróbálni egyet élőben is, hogy méretügyileg még az élhető katégória-e számára, de kettőt konkrétan az orrunk elől vittek el, s akkortájt egyszerűen nem hirdettek több Priust a környéken.
Egyik alkalommal az előre lebeszélt időpont napjára szabadságot is kértem, ám reggelre eltűnt a hirdetés. Hívásomra - mivel elmentettem a számát - csak annyi volt a válasz, hogy ja tegnap megnézte valaki és el is vitte. Korrektség a tetőfokon, hogy még csak arra sem vette a fáradságot, hogy egy sms-t írjon, ne gyere paraszt, eladtam a megbeszélt időpont ellenére...
Egyik reggel azonban érdekes találat fogadott a hirdetésfigyelő e-mailben: 2004-es Toyota Yaris, 1.3-as motor, automata váltóval, 83 000 valós kilométerrel. Tudni kell, hogy ezekben még rendes, békebeli hidromechanikus nyomatékváltó van (3 sebesség + egy overdrive), nem valami robotizált kézi, így rögtön lázba jöttem. Aztán mikor megtudtam, hogy Veszprémben van (ez nekem amolyan babona, mert ott még csak jó dolgokat vettem - a 
A beltér állapotát a vásárlást követő héten egy alapos külső belső kozmetikával sikerült helyrehozni, így most már teljességgel hepatitisz és szifilisz mentes az utastér (a szagáról nem is beszélve). Még szintén ezen a héten megejtettem egy olaj, olajszűrő, légszűrő és pollenszűrő cserét is, valamint kifertőtlenítettem a klímáját.
Ez utóbbi egyébként - feltehetően az előző tulajdonosnak köszönhetően - nem szuperál valami jól, sőt simán el tudom képzelni, hogy húsz év elteltével mi kezdtük el elsőként rendszeresen használni azt. Feltöltöttük az előírt 410 grammal, és cseréltünk egy expanziós szelepet is, de a jelenség ugyanaz: alapjárat közelében rendkívül gyenge a hatásfoka, viszont ha már mozgásban van a kis autó, és a fordulat is 2000 környéki, akkor működik szépen. 
Idő közben szereztem hozzá egy új kompresszort is, de az szerintem majd csak jövőre, a hosszbordásszíj cseréjével együtt kerül majd beépítésre. Aztán az is feltűnt, hogy nem zárja a központi zár a csomagtérajtót, így rendeltem hozzá egy utángyártott motort, amit vagy három perc alatt ki is cseréltem. Ez utóbbi csak megerősítette bennem az olajcsere alkalmával szerzett tapasztalatokat - baromi átgondolt, nagyon okosan megtervezett kis szerkezet ez az első szériás Yaris.
Hasonló sors várt a szétmálott tetőantennára is - bár ennek a talpa alá is kéne egy új gumi - kapott ehelyett is egy új, univerzális darabot. Remélhetőleg a jövőben sem fog csalódást okozni - bízom benne, hogy a kompresszor cseréje a klímarendszert érintő anomáliát is megoldja majd - s tökéletesen ellátja a feladatát amiért vettük.
Eddig az összhang érezhetően megvan, egyöntetűen imádja a család, s ami sokkal fontosabb, hogy az oldalborda is oda van érte, hisz alapvetően az ő szolgálati járművének szerepét kell hogy ellássa az elkövetkezendő jó pár évben. Meggyőződésem, hogy állapotát és futásteljesítményét tekintve igazi kincset találtunk azon a májusi napon Veszprémben...
Egy termosztát, egy akkumulátor csere, és néhány apróság a futóműben szerepel a mérleg egyik, és valamivel több, mint 15 000 kilométer a másik serpenyőjében. Abszolút jó arány, tulajdonképp ilyen egy tökéletes családi autó. Húzza az igát minden hétköznap - ovi, munkahely, bevásárlás, edzés és egyéb délutáni elfoglaltságok - többször számára egyáltalán nem ideális körülmények között (rövid távok, sokszor nem üzem meleg motorral), valamint kirándul hétvégén illetve szabadnapokon, ha kell két bringával a tetején eggyel pedig a csomagtartójában.
Ettől függetlenül idén is kellett már foglalkozzunk vele egy kicsit, de ezek is csak apróságok. A jobb hátuljában felerősödő kopogó hangot most nem stabpálca, vagy lengőkarszilent okozta, hanem a bal elejéhez hasonlatosan a lengéscsillapító.
Mivel nem voltam száz százalékosan biztos a sikerben, így próbára csak ezt cseréltük ki (bár hála Istennek nem egy bonyolult dolog ezen a VW platformon) s kapott egy Monroe-t. A műveletet siker koronázta, néma csend honol az utastérben, ám igazi paraszt módon - ahogy elöl is - egyelőre így hagytam, s "felemásan" használom... 
Aztán a már szokásos tavaszi szeánsz keretén belül kicseréltem a levegő és pollenszűrőt, valamint ellenőriztük a klímagáz mennyiségét. Ami viszont már tényleg zavaró volt, az a 
Tartottam tőle, hogy a sortömítés lesz a baj, így turbó le- felszerelésre készültem, de szerencsére csak a turbó és a leömlő közti tűzkarikát kellett kicserélni. Meg egy szelepfedél tömítést, mert az megint szivárgott a hátsó részen. Aztán ha már így belelendültem vettem két szintén Bosch izzítógyertyát a még ki nem cserélt 1-es és 2-es hengerben levő helyére, így most ezek is mind egyformák, és relatíve újak. 
A merre tovább jövő év szeptemberéig nem kérdés, viszont az iskolába járás alakíthat még ki olyan élethelyzetet, amire nem, vagy nem csak a Toledo lesz a megfelelő válasz. Ugyanakkor elkapkodni semmit nem akarunk, elherdálni egy jó autót meg végképp nem. Elég friss élményeim vannak a használt autó piacról (feleségem öccsének vettünk autót pár hónapja), és azt kell mondjam bármelyik kiszemeltből ültem vissza - az érte óhajtott vételártól teljesen függetlenül - mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: nagyon jó ez az autó...
Még május végén az ebédidőmben hazafelé tartva egy hangos csattanásra lettem figyelmes a szélvédő környékéről. Forgattam a fejem, benéztem a belső tükör által kitakart részre is, de nem láttam kavicsnyomot, így gondoltam a tetőlemezre csapódott egy kő. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, így hazaérve alaposan végigpásztáztam a szélvédőt, és meg is lett a sérülés alul a fekete részben, alig pár centire az esőcsatorna felett.
Nem is vesztegettem az időt - nem akartam még egyszer 
Annyi pozitívuma van, hogy a kínai INA helyett most már legalább német INA csapággyal ellátott alkatrész teljesít szolgálatot az autóban, jelentsen ez bármit is a jövőre nézve. Mielőtt ismét generátort cseréltettem volna tettem egy kísérletet az akkumulátorral, mert azt sokkal könnyebb kicserélni, valamint a tavaly 
Került bele egy Volvo indítóakksi, s helyreállt a világ rendje, teljesen megszűntek a fenti hibajelenségek. Aztán a két éve felszerelt 
Egy év múlva majd a hátsókat is valami hasonlóra cserélem, miután lefutották a következő nyarat. Még szintén ebben hónapban megadta magát a 
November közepéig ismét eseménytelenül teltek a kilométerek, olyannyira, hogy aktuálissá vált egy olaj és üzemanyagszűrő csere, valamint a műszaki vizsga is.
Utóbbit természetesen hiba nélkül abszolválta, így két évre ez is le van tudva. Ahogy bejöttek a reggeli fagyok, feltűnt, hogy a bal külső tükröt, nem, vagy csak nagyon gyengén fűti, így a 
Az igazat megvallva teljesen meg vagyok vele elégedve, számunkra tökéletesen megfelel arra, amire van...