Járműveim története

Úgy tűnik hiába az átlagon felüli állapot, ha felborítjuk a gyári egyensúlyt, előbb utóbb akad valahol egy "szűk keresztmetszet". Azt mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy a talán 20 000km-t sem futott, szinte még hamvas Valeo kuplung lesz az, de ha egyszer ezt dobta gép, erre kellett reagáljak. Feltűnt ugyanis, hogy ötödikben előzésnél, majd később már negyedikben is bizony meg- megcsúszott az a fránya szerkezet.Először próbáltam menteni a menthetőt, kértem új időpontot az optimalizálást végző embertől, hogy kicsit vegyen vissza a lovakból, hisz "mit ér az erő, ha nem uralod..." Ott kicsit körbejárva a jelenséget kiderült, hogy a tökig eldugult, és már nem is működő katalizátor miatt nem lineáris az teljesítmény leadás. Túl nagy az ellennyomás, és amíg nincs meg a kellő fordulat, hogy leküzdje az akadályt bizony rendesen folytja a motort, majd amikor már át tudja tolni rajta a kipufogógázt, hirtelen megindul, mellyel ütés szerűen megterheli a hajtásláncot és megcsúsztatja a kuplungot. Eleget téve a kérésnek végül kicsit vissza is vett, és ha már ott voltam - folytatva a hagyományt - kiírattam az EGR-t az autóból, melyet az Alfához hasonlatosan le is dugóztam.Az eddigi egyik legpozitívabb változást ez hozta, nagyon érezhető vezethetőség szempontjából, hogy már csak tiszta levegővel üzemel, az eldugult katalizátor okozta problémákat pedig egy saválló downpipe segítségével sikerült kiküszöbölni.Ettől függetlenül a kuplung egyre jobban csúszkált, így szereztem egy új Würtemberg szettet egytömegű lendkerékkel, és az egész miskulanciát elküldtem kevlároztatni.Ez idő tájt kezdett el hangoskodni a jobb oldali toronycsapágy is, melyet kicseréltettem egy SKF-re, ami sajnos még két hetet sem bírt, és 200km után már sokkal hangosabban ropogott, mint a 200 000km-t futott gyári. Gondoltam egy merészet, és megvettem a legolcsóbb - egyébként A.Z. Meisterteile - szettet, melyet a kuplunggal együtt a múlt héten ki is cseréltek. Egyelőre jónak tűnik minden, se csúszás, se ropogás nem maradt. Viszont a bal első futóműben valami sajnos nem kerek, mert bizonyos úthibákon tompa koppanó hang kíséretében felüt. Hiába néztük már többen is, nem lóg semmi, stabpálcák ráadásul újak is. Erre mondjuk az ügyfeleknek, hogy majd kiforrja magát...Ettől függetlenül beállíttattam a futóművet (ami a fenti mérési eredmények alapján igen csak ráfért), és az első csere óta eltelt 10 000km miatt újra szemrevételeztem a gumiabroncsokat. Kopáskép az alábbiak szerint alakult:A mintamélység egységesen 6mm. Alapvetően elégedett vagyok velük (kaptak is egy szett VW replika dísztárcsát a régiek helyett), meglátjuk ilyen kopottsági szint mellett hogy muzsikálnak majd a télen - már ha érdeklődés hiányában idén végre nem marad el...

Fél év és nagy vonalakban hatezer eseménytelen kilométer után, úgy fest, hogy amolyan kiszámíthatóan unalmas az életünk a Toledóval. És ezt most egyáltalán nem bánom, mert - többek közt ennek is köszönhetően - végre rendeződni látszanak soraink az elmúlt év fiaskói után. Végig kirándultuk vele a nyarat, s - bár még mindig nem megyünk annyit éves szinten, mint a fiam születése előtt (évi 12-15 ezer kilométer szemben a 20-25 ezerrel) - tette mindezt a legapróbb köhintés nélkül. Egyedüli zavaró tényező még mindig a kuplungolás közben hallható zúgó hang, melynek elhárítására tettem egy utolsó kísérletet: kicseréltettem a kuplungvillát (rugóval és ütközővel együtt), és a hüvelyt is amin csúszik a kinyomócsapágy.A jelenség maradt, a különbség csupán annyi, hogy már az összes kuplungharangban található alkatrész új az autóban. Nem mondhatja senki, hogy ne tettem volna meg mindent, hogy megszűnjön ez az idegesítő hang és pedálon érezhető vibráció formájában jelentkező hiba, de elég, befejeztem. Amíg ki nem forrja magát, vagy valami csoda folytán rá nem tapintok a forrására, hagyom a francba, és próbálok vele együtt élni. Nem egyszerű ez egy magamfajtának, de se nem romlott, se nem javult mióta nálunk az autó, így feltehetőleg komoly problémát a jövőben sem fog okozni. Aztán ha már úgyis lekerült a váltó, kapott két liter belevaló olajat a teherautókhoz használt helyett. Az utóbbival melegen nehezen kapcsolhatóvá vált néhány fokozat, de azóta olyan, mint az álom, újra nagyon finom lett a kapcsolási érzet.Évek óta érlelődik bennem a gondolat, hogy az én felhasználási feltételeimhez a legideálisabb választás egy garnitúra négyévszakos gumi lenne, de csak mostanra követték tettek az elhatározást. Aztán ha már lúd legyen kövér alapon egyből egy noname kínai abroncs került az autóra (Tracmax), ami esőben azért "B"-s minősítéssel rendelkezik. Eddig hozza az elvárt szintet, az átlagos napi jövés-menéshez abszolút megfelel, de kellő tapasztalat híján erre térjünk majd vissza a tél után...Egyetlen zavaró dolog, hogy a kelleténél gyorsabban fogyasztja a hátsó helyzetjelző izzókat. A napokban kellett harmadszor cserélni - eddig egyszer a bal, s immár kétszer a jobb oldali 21W-ost.A 190 000km-nél esedékes szervizen felül sajnos egy szélvédőcsere is várható a decemberi műszaki vizsga előtt, mert kaptam egy kavicsot, ami kis idő után el is repedt. Keresve az örömöt az ürömben avval vigasztalom magam, hogy valamilyen - számomra ismeretlen - okból kifolyólag a bent levő (még gyári) szélvédője irtózatosan karcos, ami este amúgy is baromira zavaró volt...

Nos az úgy volt, hogy tulajdonképp nem is akartam autót venni. Pontosabban egy hajszállal sem jobban, mint bármely átlagos hétköznap, hisz kattantságomból kifolyólag szinte a napi rutinom része a hasznaltauto.hu, s azon belül is a környékbeli hirdetések böngészése - gondolván hátha szembejön egyszer a tuti vétel. S szembe is jött egy márciusi estén - legalábbis ekkor még azt hittem, de ezt lejjebb majd bővebben is kifejtem - így hirtelen felindulásból vettem egy 5P2-es Seat Toledót. Igen, azt aminek olyan ronda a hátulja, bár ahogy telik az idő, sokkal inkább látom ebben a fantáziát, mintsem az Altea XL ötlettelen hátsó traktusában. Meg hát ezt is az a Walter Da Silva rajzolta, aki az eredeti 156-ost (jól példázza, hogy neki sem lehet mindig jó napja...), így bele tudok magyarázni némi szentimentális kapcsot is a választásba, miszerint szegről végre egy tőről fakad egykori hőn imádott Alfámmal.Új korától magyar, követhető előéletű autó, minden elvégzett karbantartás számlával igazolva (vezérlés, kuplung kettőstömegű, s elmondás alapján a hajtókarcsapágyak is cserélve), teljes polír, újszerű hibátlan beltér. Nem, ez most nem a hirdetés szövege, hanem az autó valós állapota címszavakba szedve, így tulajdonképp csak egyetlen dolgot próbáltunk ki azon a márciusi délutánon, hogy a gyerek rendesen kilát-e az ablakon. Az átlagon felüli esztétikai állapot miatt a próbaút kimerült egy rövid, pár kilométeres körben (utólag ez hiba volt, hisz márciusban még nem volt meleg, így ez alatt nem tudott átmelegedni a hajtáslánc).Használatba véve viszont feltűnt, hogy melegen, 2000-es fordulat környékén (és felette is) furcsa, kinyomócsapágy szerű fémes, súrlódó hang hallható a kuplung kinyomása közben (leginkább a pedálút alsó harmadában), melyet finom rezonancia formájában a pedálon is érezni. Vissza is vittem a kereskedésbe, ahol kicseréltettem az amúgy tényleg alig pár ezer km-t futott kettőstömegű szettet egy Valeo átalakító készletre, és elvégeztettem az esedékes olaj, olajszűrő, üzemanyagszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő cserét is az autón.A hang és rezgés sajnos maradt, így kollégám ismét levette a váltót, de a jelenségre utaló nyomot ő sem talált, így feltett egy másik, bontott váltót. Mivel avval is ugyanolyan volt, így arra gondoltunk, hogy hátha maga a főtengely mozdul túl nagyot tengely irányban: kapott új szett támcsapágyat, és Motul olajat. Végül itt adtam fel a dolgot, s fogadtam meg a szerelők tanácsát, miszerint bajt biztos nem okoz, szarjam le, és használjam így (tízből nyolc ember talán észre sem venné, de nekem már nagyon rááll a fülem).Szintén a fenti kollégámtól kaptam egy garnitúra lemezfelnit, amit eredetileg téli szettnek szántam a 17-es disco felnik mellé, ám a peres gumik olyannyira tönkrevágták a menetkomfortját az autónak (hiába na, változnak a preferenciák, ha az embernek családja van), hogy egy gyors festést követően felrakattam rájuk a Grande Puntóhoz vásárolt második szett lemezfelniről megmaradt 195/65R15-ös nyárigumikat, s nagyon igényes Bárdis dísztárcsák társaságában nyugdíjazták az aluszettet. Aztán a kezdődő kopogást megszüntetendő, kapott két új stabpálcát hátra, valamint lefejtettük a már megroggyant külső héjat a hátsó kipufogódobról, amit "nagyon igényesen" le is fújtam hőálló ezüst festékkel.A sors furcsa fintora, hogy szisztematikusan pont azoktól a dolgoktól megszabadítva vált számunkra egyre használhatóbbá az autó, amik a vásárlás során még figyelemfelkeltő tényezők voltak, úgy mint a gyári 17-es alufelnik új gumikkal, valamint az érintetlen gyári beltér. Végül ez utóbbin is változtattam, hisz 2021-ben rohadtul nem életszerű mp3 cd-ket írni, az aux csatlakozás pedig sohasem volt a kedvencem, így megkapta a Toledo is a Mini-ből a 156-osba, onnan pedig a Puntóba átmentett jól bevált Kenwood fejegységet.Nem a legszebb, de van USB, relatíve jól is szól, mert elég aprólékosan lehet a hangzást állítani (vágási frekvenciák stb.), és lett egy új tárolórekesz a telefonomnak is - kell ennél több?Kétség nem fér hozzá, hogy valami ilyesmi jármű a tökéletes válasz a jelenlegi igényeinkre, s bízom benne, hogy a relatíve alacsony futásteljesítménye, és az általánosan vett, már már újszerű állapota miatt a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legtöbb kilométert tudjuk megtenni vele. Hogy szeretem-e? A fent említett hang frekvenciája folyton ott táncol az idegszálaimon, hiába a leszarom tabletta, a PDTDI motor az eddig használt JTD-khez, valamint a BMW M47TUD20-hoz képest is egy kulturálatlan traktor, ami gyenge, kelletlen, s produkálja mindezt meglepően magas, közel 7 literes átlagfogyasztás mellett. Hiába akarta a VW a konszern Alfájává tenni a spanyol márkát, Golf V alapokon összelegózva nem lehet érzelmekre ható autót gyártani. Ugyanakkor számunkra pont tökéletes a mérete, a beltere, a tárolórekeszek száma, s - bár most elég bénán néz ki - már rugózás szempontjából is megfelelő.A beltérből hiányoznak a gusztustalanul öregedő gumírozott bevonatú kapcsolók, van helyettük a sportosság jegyében kályhaezüst meg kamukarbon. Újonnan ezek "prolibb" hatást kölcsönözhettek egy VW/Audi puha felületeihez képest, viszont tartósság szempontjából sokkal jobb megoldásnak bizonyultak, hisz ezek 14 év után is ugyanolyan kemény, kopogós vackok maradtak - és a kemény, kopogós, de ránézésre újszerű vacak sokkal esztétikusabb, mint egy fehérre hámlott, zsíros, nyúlós, ragadós vacak - mint új korukban. Emiatt nem érzem rossz választásnak, mert ennyi pénzért, ilyen állapotú és futásteljesítményű autót nem találtam volna másikat, így remélhetőleg észrevétlenül, jelentős meghibásodások nélkül válik mindennapjaink részévé.

...vagy orbitális szopás? Nézőpont, és személyes preferenciák kérdése, de tény, hogy a koromhoz képest amúgy is elég tetemes mennyiségű ősz hajszálaim darabszáma megduplázódott az elmúlt egy-másfél hónapban. Ja még nem mondtam? Vettem egy "autót". Dőljetek hátra és kacagjatok, hogy ez nem veletek történik, mert hosszú és kínkeserves kilométerek vannak már a hátam mögött a szopórolleren, végig hegymenetben úgy, hogy a cél még mindig elképzelhetetlenül távolinak tűnik...Plusz adalék, hogy életünkben az egyéb rajtunk kívülálló körülmények is legalább ilyen rapszodikusan változtak meg több alkalommal is az elmúlt időszakban melynek következményeként meg kellett hoznunk bizonyos döntéseket. Legelső felállás még nagyon hasonlított a most kialakult helyzethez, hisz elhatároztuk, hogy veszünk egy jó állapotú, fiatalabb, kevesebbet futott autót, mely belül elég nagy ahhoz, hogy akár családi autóként is kiszolgáljon hármunkat, ugyanakkor elég kicsi kívülről ahhoz, hogy gyermekem anyja is kellő magabiztossággal merje vezetni. Elég hamar kirajzolódott, hogy ezt számomra is szerethető formában csak egy Grande Punto tudja, így innentől már célirányosan csak ezt a típust kerestük. Kár lenne tagadnom, hogy nagyon élveztem, hogy ismét elmerülhetek a magyar használt autó piac posványában, hisz már lassan négy éve nem vettem semmit, és ez nálam abszolút rekord időnek számít. Ugyanakkor mázsás súlyként nehezedett vállaimra a teher, miszerint "felelős családapaként" olyan autót kell válasszak, ami nem dönti sem azonnal, sem pedig a közeljövőben romba a költségvetést. Nos amíg ezeken a szűrőkön keresztül folyt a keresés, egyetlen valamire való autót sem találtam. Megnéztünk vagy négyet, de mindnél volt valami (rozsdás küszöb, oszlásnak indult beltér, esetleg a kettő együtt), amiről úgy gondoltam, hogy ennyi pénzért, első számú autó esetében nem megbocsátható dolgok, az egyetlen valóban jónak tűnő példányt pedig szó szerint az orrunk elől vitték el. Aztán egy este mikor már azon gondolkodtam, hogy miként szervezzem le az utat egy veszprémi autóhoz, megpillantottam az igényes hirdetések tárházában (fészbúk marketpléjsz) egy kék, 1.3 JTD-t itt helyben a munkahelyemtől alig egy kilométerre. Másnap hazafelé már meg is néztem, és a legdurvább az volt, hogy első blikkre nem, vagy csak alig észrevehetően volt rosszabb esztétikai állapotban, mint sok egymillió felett kínált társa. Ezt félmillióért hirdették, mondván váltó hibás és már nem akarnak rá költeni. Kipróbálva megállapítottam, hogy a váltóhiba mindösszesen egy kiemelni képtelen kuplung, ám mindkét küszöb rozsdásodik (nem vészesen, de javítani kell), indítást követően pedig csörög a vezérműlánc, és kicsit nehezebben is indul, mint kéne neki. Viszont van rajt műszaki, valaki előzőleg felújíttatta a komplett futóművet, szóval menet közben abszolút nem tűnt reménytelennek, így gyors fejszámolásba kezdtem, szem előtt tartva azt is, hogy ha netán mégis tényleg valami baja lenne a váltójának. A végeredményt annyira pofátlannak éreztem, hogy este inkább leírtam a hirdetőnek, hogy ennyi pénzt nekem nem ér meg, rengeteg munka van vele, és nem is akarom megbántani egy irreálisan alacsony árral. Aztán legnagyobb meglepetésemre olyan választ kaptam, ami abban a pillanatban átkattintott mindent a "B-tervre" - "300-ért vidd, a tied"...Oké, újabb gyors fejszámolás, akkor marad az Alfa is, ez meg ha netán mégis zsákutca, akkor is lesz mivel járjunk. Egymás markába csaptunk, a flotta pedig bővült egy akkor még elindulni csak recsegő váltóval képes, kicsit karcos, kicsit horpadt, bal hátsó ajtaját kinyitni képtelen Grande Puntóval, amihez első dolgom volt megrendelni egy LUK kuplung szettet, és az összes szűrőt. Ezek cseréjére csak egy héttel később kaptam időpontot, de az általános lelakottság - amit ennyi pénzért már könnyű szívvel figyelmen kívül tudtam hagyni - számomra is biztosított elfoglaltságot délutánonként. Első körben lefejtettem és jó messzire hajítottam az utólagos üléshuzatokat, valamint kidobtam a már Isten tudja hány ember izzadtságától ragadó jófajta utólagos műbőr könyöklőt. Nos amit ez utóbbinál láttam, előrevetítette számomra, hogy egy igazi "szakembör" végezhetett több ízben beavatkozásokat az autón, s ez sajnos később is számtalanszor beigazolódott...A kartámasz fedelét igényesen farostlemezzel, az alját legalább négy különböző helyen és szögben behajtott 30-as facsavarral rögzítette, az ablakmosótartály kupakot egy akkumulátor pozitív sarujának takarójával pótolta. Az utolsó képen pedig a beltér első nedves ruhával történő áttörlése során kicsavart víz színe jól szimbolizálja az autó általános igénytelenségét. A beltérvilágításra rendkívül esztétikus kék ledek lettek ráragasztva, mindez rendkívül igényesen, a már kiégett szofita izzó mellé begyömöszölt vezetékekkel bekötve. A rádió nem volt rögzítve a helyén, kivéve pedig egy igazi össze-vissza sodorgatott szigetelőszalag tenger fogadott, ahol többek között ahelyett, hogy valahonnan kerestek volna gyújtás utáni áramot, nemes egyszerűséggel átkötötték egy 10cm-es vezetékdarabbal az állandó áramról (ergo a rádió szólhatott éjjel nappal amíg az akksi le nem merült). Ha ez még nem lett volna elég, valamilyen okból kifolyólag az eredeti antenna kábelről levágták az adaptert, és nagyon esztétikusan felragasztottak a szélvédőre egy utólagos antennát, melynek erősítőjéhez szintén a már elég viharvert ISO csatlakozón található fix 12V-ról vettek tápot. Magyarán ez is szívta az akksit nulla huszonnégyben ha kellett, ha nem. Ez utóbbit a huzat és a könyöklők társaságában szintén az első körben likvidáltam, melynek során sikerült fellelnem az autóvillamosság Paganinijének eddigi legszebb gyöngyszemét, az antenna testelésének bekötésében: Hagyok egy kis időt feldolgozni a látványt - igen, az ott egy régi alumínium 220V-os fali kábel, egyik vége az "A-oszolpba" tekert csavarra, másik az antenna körcsatlakozójára görbítve... Itt csapott meg újra a magyar rögvaló szele, előre jelezve, hogy tartogat még meglepetéseket ez az autó...Ez utóbbira nem is kellett olyan sokat várni, hisz elég volt levennem a már messziről is tök bénán álló utángyártott lökhárítót. Az egy percig sem volt kérdéses, hogy össze volt törve az eleje (hiányzó lámpafülek, szedett-vedett csavarok, ímmel-ámmal behányt hűtőrácsok, nem létező illesztési hézagok), de hogy a hűtőket konkrétan szinte semmi sem tartotta, az még engem is meglepett. A "szakembör" ugyanis gyorskötözővel próbálta elodázni a törött hűtőtartó keret cseréjét, és a logika valamint értelem legapróbb jelét is nélkülözve kötözött mindent mindenhez. Ami a dolog pikantériáját adja, hogy fix pontot még véletlenül sem sikerült találnia, így mindösszesen annyit ért evvel az egésszel, hogy a három hűtő együtt lebegett a menetszélben. Ezt átmenetileg egy a bal nyúlvány végén átfúrt csavarral rögzítettem a kasznihoz, így ha már nem szakszerű és nem is szép, legalább áll, mint Katiban a gyerek. Aztán ha már úgyis hozzáfértem, a lehetőségeimhez képest próbáltam kicsit javítani a fényszórók állapotán. Túl sok időt és energiát nem akartam rájuk pazarolni a már említett fültörések miatt, de valamit azért javult a helyzet. Eddig durván egy hétvége két délutánja alatt sikerült eljutnom, majd megtörtént a várva várt kuplung csere és szerviz is.Ettől olyannyira kellemes kis autóvá vált a Punto, hogy azon kaptuk magunkat, mindenhova vele megyünk, s a tervnek megfelelően mindketten imádjuk vezetni (igen, az oldalborda is), így tényleg feleslegessé vált két autót fenntartani. Átbeszéltük a dolgokat, s a  teljes családi konszenzus jegyében meghirdettem az Alfát. Közben rendületlenül irtottam ki az igénytelenséget a beltérből - kicseréltem a hátsó szakadt membrános recsegő hangszórókat, valamint az elvárásoknak megfelelően újra cseréltem ás átkötöttem a rádió csatlakozóit. Orvosoltam az egyik legtöbb kellemetlenséget okozó hibát is - a kilincsmechanizmus "megpatkolásával" (ismert hiba, ha valakit érdekel, több leírást is talál róla a neten) újra üzembiztosan nyithatóvá tettem a bal hátsó ajtót, valamint kicseréltem benne a teljesen széthullott ablakemelő szerkezetet. Valahol itt dördült el számomra a "Tour de Sop o'Roller" startpisztolya, hisz egy szerdai napon munkába menet egyre csak gyengült az autó, mígnem brutális kék füst kíséretében elkezdett fékevesztetten felpörögni a motor. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez velem történt, így szinte rögtön lefullasztottam az autót, s a motor nem lett teljesen kuka.Eredmény: az amúgy is tervezett nagyszerviz kicsit még nagyobb lett, s apránként egy kisebb afrikai ország GDP-jének megfelelő értékű 1.3 JTD alkatrészek kezdték ellepni az ekkorra már eladott Alfa csomagtartóját...

Folyt.köv.

Már tényleg nem akartam tovább halogatni az egyre inkább gyengélkedő kuplung cseréjét, így a héten egy laza másfél napos körrel a szopórolleren sikerült abszolválni a dolgot.Már tavaly megvettem a komplett szettet, de tartva a cserével járó tortúrától halogattam amíg csak lehetett. Durván egy hónapja érte el azt az állapotot, hogy az egyre durvább induláskori remegés már elszakította a felső motorkitámasztót, s folyton érezhető volt a rezonancia a kuplungpedálon is.Írnám, hogy pikk-pakk lejött a váltó, s megvolt a csere, de ezt csak egy masszív félnapos bontást követően sikerült elérni. A szétakasztott futóműben is mindjárt adta magát, hogy kell két új lengőkar a bal oldalra. Nem lepett meg a dolog, hisz a felsőt mindig csak szilentcserékkel javítgattuk - várható volt, hogy lassan a gömbfej is lógni kezd. Sebaj, kapott újat alul felül egyaránt.Remek alkalom volt ez a futómű hibáinak feltárásán felül a motor és váltótartók cseréjére (háromból kettő alsót cseréltünk) - ha már úgyis el volt választva a gépezet a kasznitól.Ezt követően már csak a felső motorkitámasztó, valamint egy futóműállítás volt hátra, hogy sikeresnek tekinthessük a beavatkozást. Most, hogy műszakilag egészen közel került a tökéleteshez, még rendbe kell tenni az ideiglenesen kókányolt fenéklemezt, s bár eredetileg nem terveztem, de kicsit próbálunk javítani az autó által nyújtott esztétikai élményen is.Tervbe van a küszöbökön levő horpadások javítása, valamint ezek, a motorháztető, és a lakkhibás tető újrafényezése, hogy ha hunyorítva is, de végre ki is nézzen valahogy. Ennek a fene nagy csinosítgatásnak előszeleként kaptam három egészen hibamentes dísztárcsát (Köszi Laci!), így végre ki tudtam válogatni négyet, amik tényleg jók.

Rég nem írtam, aminek legprózaibb oka, hogy egyszerűen nem volt mit. A lakásfelújítás eléggé lekötötte a kapacitásaim, így pár apróságot leszámítva csak az utóbbi időben lett időm, és vált szükségessé foglalkoznom a Guzzival. Megpróbálok időrendi sorrendben végigfutni a történéseken. Mióta február végén összeállt, gyakorlatilag a garázsban töltötte ideje nagy részét a motor - csak a májusi műszaki vizsga, s pár "próbakör" idejére hagyta el azt. Előbbi természetesen sikerült, így két évig nyugalom van ilyen téren. Állásában feltűnt viszont, hogy a fékfolyadék tartályt a lábfék főhengerével összekötő átlátszó PVC cső nem bírja a fékfolyadékot - egyszerűen kifehéredett, s teljes hosszában porózussá vált. Emiatt mint a páralecsapódás, úgy szivárgott belőle egész felületén a fékfolyadék, így egy kevésbé átlátszó, de a dot4-et sokkal jobban bíró fekete darabra cseréltem azt. Aztán azt az egy garnitúra fékbetétet is újra cseréltem, amit anno az előző tulaj cserélt - utólag ezt hiba volt benthagyni, mert ez a rendkívül rossz anyagú vacak azon felül, hogy nem fogott, erősen megkaristolta az egyik első tárcsát is.Került rá még egy új kuplungbowden is - ez utóbbit már régen meg kellett volna lépnem, hisz ég és föld a különbség - most olyan lett, mint a vaj. Emiatt lényegesen kényelmesebb, s kevésbé fárasztó lett vele a motorozás.Aztán ahogy a napokban belekerült az első 300km, csináltam egy olaj és olajszűrő cserét a blokkon, hisz bár nem az a kimondottan bejáratós darab, de mégis, jobb a békesség. Most a 10W50-es Castrol helyett 15W50-es Motulra esett a választásom. A design oltárán feláldozott kényelem miatt olyan vele hosszabb távon menni, mintha megrágná, megemésztené, majd visszaköpné az embert, de ennek ellenére minden egyes métert élvezek a nyergében ülve, mert ezt a fajta hangot, rezonanciát, és előadásmódot semmi sem tudja így, csak egy dübörgő olasz V2...

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

És valljuk be anyagi szempontból sem túl kellemes - a kettőstömegű lendkerék és kuplung cseréje. Már vételkor tapasztaltam, hogy a kuplunggal valami nincs teljesen rendben, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar elhatalmasodik a probléma. A közelmúltban megejtett visegrádi kiruccanást követően vált tényleg zavaróan hangossá a lendkerék, zörgött a kinyomócsapágy:

Vettem egy mély levegőt, és szombaton megrendeltem a szükséges alkatrészeket: kuplungszett, lendkerék, csavarok, és a csapágy a nyelestengely végéhez. Aztán a váltó levételekor derült ki, hogy a kinyomóvillát a munkahengerrel ellentétes oldalon megtámasztó műanyag tüske és a rugó is már csak nyomokban emlékeztetett eredeti állapotára - valószínűleg ez okozta a kuplung teljes kinyomásakor jelentkező berregő hangot is. Ha már nekiálltunk, akkor ezek helyére gyári új alkatrészek kerültek. A hosszmotor és hátsókerékhajtás kombinációjának köszönhetően rendkívül gyorsan, és flottul ment minden (a kis csapágyat például a jó öreg kenyérbeles módszerrel szedtük ki), alig négy óra leforgása alatt megvoltunk mindennel.Nagyon jó lett, mintha új autót vezetnék annyira finoman működik. Remélem ehhez újabb negyedmillió kilométerig nem kell hozzányúlnunk...

Kicsit több, mint egy hónap, s majdnem ötezer megtett kilométer után azt kell mondjam abszolút meg vagyok elégedve a hármassal. Jön-megy, teszi a dolgát, s mindezt - hogy a bosszantó apróságoknak is a végére értem - már hibátlanhoz közeli állapotban. Első körben bontóból próbáltam beszerezni az ehhez szükséges alkatrészeket, ám sajnos nem minden lett jó. Egy mérföldes műszeregységből sikerült kinyernem két hibátlan nyomógombot, mert az enyémben a napi kilométer számláló nullázójának letört a tüskéje (képen látható, az alsó a törött). A csere hamar ment, nem okozott nehézséget. Hátul a két szélső PDC szenzor nem működött, így ezek helyére is Kasza mestertől beszerzett darabok kerültek. Jobb hátul a csatlakozónál vezetékszakadás is volt, amit kollégám igényesen javított, de a bal hátsó továbbra sem  volt hajlandó működni. Mivel a PDC kötege jobb hátul megy be a karosszériába, így a bal szélsőhöz tartozó vezeték a leghosszabb. Itt is szakadásra gyanakodtam - ami a lökhárító alatt bárhol lehetett - de nem vitt rá a lélek, hogy levegyem a lökhárítót. Aztán egyik nap meglepetésemre már nem sípolt hosszan hátramenetbe kapcsoláskor, s működni kezdett a rendszer. Emiatt gondolom, hogy tényleg valami kontakt/vezeték gond van, de amíg így marad, nem bántom. A legnagyobb falatnak a középkonzolba integrált junoszty tv nyugdíjazása bizonyult, ugyanis nem megfelelő ellendarabot kaptam a bontóból. Kétféle konzol létezett s nekem pont a másik kellett volna - egyszerűen nem fért bele a DSC gombja. Öröm az ürömben, hogy a szivargyújtó aljzatot, a hamutartót, és a felső rakodórekeszt azért fel tudtam használni belőle, így csak egy új konzolt, és egy takarócsíkot kellett rendelnem, hogy összeálljon minden (gyári újban azért ez sem volt olcsó). Végül rendeltem a kuplungpedál alá egy új végállásütközőt is, mert a régit teljesen széttaposták. Emiatt kicsit túl lehetett nyomni melyre enyhe kerregés jött a szerkezetből. Az újjal ez teljesen megszűnt, így végre a tökéleteshez nagyon közeli állapotba került az autó...

Update 2016.04.13.: Végül nem úsztam meg, ma lekerült a lökhárító, s meg is lett a szakadás. Most már tényleg üzembiztos a PDC, nem csak ha épp úgy állnak a vezetékek...

Mármint a MINI! Amúgy is gyűltek a cserélendő alkatrészek az autóhoz tartozó excel táblában, de édesanyám és egy villanyoszlop kicsit előbbre hozta a beavatkozások dátumát. Ezt a csúfos állapotot megszüntetendő, múlt hét csütörtökön leszereltük a lökhárítót, amit elvittem meghegesztetni, majd festőhöz került. Sajnos eltört a hátsó króm díszléc (gyári újat rendeltem), és kicsit igazítani kellett a hátfalon is, mert megnőtt a hézag a hátsó ajtónál. Ezalatt pár mechanikus hibának is a végére jártunk. Első körben kapott egy új kuplungszettet, mert a régi kopott volt, s a kinyomócsapágy is darabokra volt hullva (tulajdonképp ez utóbbi hangja miatt vált sürgőssé a csere). Rendeltem egy új kipufogót a régi széthullott vacak helyett, s egy pár Brembo Sport Max mart féktárcsát a már papírvékony gyáriak helyére. Végül gyári újra cseréltem a törött hátsó ablaktörlőkart, s lejavíttattam a karcos sárvédőperemeket is - ez utóbbiakat természetesen új patentokkal raktam vissza. A hét elején rendeltem az autóba egy új USB-s Pioneer fejegységet is, bár ez utóbbi még sajnos nem érkezett meg. Egyre erősebb a késztetés, hogy kisajátítsam...

Az az igazság, hogy mióta nálunk van a Punto, millió szólamban morognak a csapágyak a sebességváltójában, visít a difije, magyarán ez az egyik gyenge láncszem a hajtásláncában. A másik a kuplung, de az a saját hülyeségem, azt felfogom egy tesztnek - egyáltalán nem spórolás miatt került napra pontosan egy éve a kis autóba az UNIX-os kínai kuplungkészlet, sokkal inkább kíváncsi voltam, hogy mennyit bír. Sajnos kijelenthetem, hogy a minősége egy nagy rakat szarral van egy szinten, mert már a nyaralás előtt kezdtem érezni, hogy csúszik, melegen pedig ropog a pedál, így ezt biztosan cserélni fogom egy normális szettre még a jövő évi szezonkezdet előtt. A nagyobb dilemmát maga a váltó okozza, ugyanis ma lecseréltük az egy éve beletett Total olajat, mely tele volt benne lebegő csillogó fémszemcsékkel, s két nagyobb (feltehetőleg egy letört fog darabjai) fémdarabbal. Ennek ellenére kimondott kapcsolási nehézségek még nincsenek - néha a kettes kicsit ércesebb, de ezt és a hanghatásokat leszámítva egész üzembiztosan teszi a dolgát. Ezúttal a gyári előírásnak megfelelő Tutela olaj került bele, aztán meglátjuk meddig bírja (a télen úgysem lesz vele gond, hisz napokon belül költözik a garázsba, és ideiglenesen ki is lesz vonva a forgalomból). Ha minden kötél szakad, kicseréljük ezt is egy bontott darabra...

Ma megvolt a húszezredik közös kilométer is:

Update 2014.11.29.: Sikerült szereznem egy jónak tűnő bontott sebességváltót, mely valamikor a tél folyamán egy új kuplungszett kíséretében be fog kerülni az autóba. Addig is forgalomból ideiglenesen kivonva pihen a garázsban...