Járműveim története

Történt némi változás a járműparkot illetően, ugyanis januárban eladtuk a MINI-t, februárban pedig vettünk helyette egy 2005-ös Ford Fiestát az "Mk6"-nak nevezett szériából. Körülbelül fél éve indult el a vezérhangya, hogy kellene helyette valami számunkra is használható - értsd öt ajtós - kisautó, amit ha szükséges édesanyám is tud, illetve mer vezetni.Erre ugyan egyre kevésbé mutatkozik igény a részéről, hisz a bánokszentgyörgyi ház eladása óta tényleg nagyon keveset vezet, de ha mégis úgy alakul, legyen mihez nyúlni, s ne másra (rám) legyen utalva. Az utóbbi pár évben - pont emiatt - nagyon keveset futott már a MINI, s míg be nem került a garázsba sajnos elég látványos állagromláson ment keresztül szegény. Megmattult a motorházteteje, elengedett a tetőkárpit, és még egy csomó apró szépséghiba keletkezett rajta. Műszakilag azért próbáltam rendben tartani, de ilyen futás mellett annyira csekély számú beavatkozás volt rajta, hogy 2016-óta nem láttam értelmét posztolni sem róla.Cseréltünk rajta legalább három akkumulátort, mert amíg telente is a parkolóban állt, sokszor teljesen lemerültek, a mélykisülés pedig nem barátja egyiknek sem. Vettem rá négyévszakos gumikat, mert ilyen felhasználás mellett nem láttam értelmét a téli-nyári cseréknek, s az olajcserék intervalluma is ki lett tolva minden második évre a rendkívül alacsony futás miatt. Egy valódi meghibásodásra emlékszem ebből az időszakból, ennek is megadta magát az elektromos szervoszivattyúja. Kapott egy utángyártott darabot, de mire eladtuk ez is újfent elég gyenge hatásfokon dolgozott. Néha mi is használtuk, ha a Seat-Fiat-Alfa hármasából az épp aktuális járművünknek olyan baja adódott, ami miatt pár napra le kellett tegyük, de gyerekkel még a hétköznapi rutin is kész kínszenvedés volt vele, nemhogy egy nagyobb bevásárlás.Több opció is felmerült az utódot illetően, de február 3-án - amolyan apa-fia délelőtt keretében - "Sándorra" esett a választás. Az első Sanyin kívül soha egy autómat sem neveztem el, de megmaradt a csomagtérfedélen az autót eredetileg értékesítő márkakereskedés matricája, ami miatt elég magától értetődő dolog. Bár lényegesen fiatalabb - emiatt nyilvánvalóan magasabb árkategóriában gondolkodtunk, de annyira megfogott az autó őszinte állapota, hogy nem kerestünk tovább.Magyarországi, rozsdamentes karosszéria (csak minimális felületi van az első sárvédő azon részén, ahonnét a felverődő kavicsok már leverték a festést), kulturált gyárias beltér (még a gyári kazettás magnó volt benne), téli és nyári kerekek kompletten lemezfelnin, karbantartott 1.4 HDi - akarom mondani TDCi motor, hihető futásteljesítmény (154 000 km), jéghideg klíma és a feszes futómű mind mellette szóltak.A motorolajat októberben, mintegy 3000 km-rel ezelőtt, a vezérlést pedig két éve, 2021 februárjában cserélték, így tényleg nem kell egyből szervizeléssel kezdeni, amit jelen esetben - kivételesen - el is hiszek, hisz semmi nem utal ennek ellenkezőjére. Ettől függetlenül azért kellett pár apróság, úgy mint fólia a B-oszloptól hátra, valamint egy USB-s Kenwood fejegység a gyári kazettás helyére.Utóbbi cseréjéről - köszönhetően a típus népszerűségének - rengeteg infó található a neten, így relatíve könnyen ment az amúgy elég nagy bontással járó művelet. Aztán ha már úgyis kibontottam a fél műszerfalat, kicseréltem az izzókat a hőfokszabályzás tekerőinél, valamint megzsíroztam a hidegben zavaróan cicergő fűtőmotor tengelyét.Aztán, hogy marad-e hosszabb távon nem tudom. A fentebb leírtak miatt kérdés, hogy édesanyám meddig vezet még, illetve hajlandó-e megszokni bármi mást a MINI után. Ugyanakkor sok esetben jó ha áll valami "B-terv" is a garázsban...

Untam már, hogy mindig szerelgetni kell a gumikat, így vettem egy garnitúra új lemezfelnit a MINI-hez. Mivel ebben a hónapban lejárt a műszakija is, így levizsgáztattam, amit összekötöttünk egy olaj és pollenszűrő cserével is. Aztán ha már ott volt, megelőzendő egy újabb kört, fel is raktuk az új téli kerekeket, hisz tulajdonképp mindegy min áll a parkolóban - édesanyám a rossz idő beálltával úgyis egyre kevesebbet fogja (szinte semmit) használni. Persze ha sikerül valahogy a BMW-t bejátszanom a garázsba - behajtott tükrökkel centizgetve egy minimális esélyt azért látok rá - kisajátítom a tél folyamán. Jót fog tenni neki egy kis átmozgatás...A BMW búracseréjét követően megkeresett egy srác, aki fényszóró polírozással is foglalkozik. Szerinte még menthetők lettek volna a régiek, így a MINI esetében fogok adni egy esélyt a dolognak (ezek is eléggé meg vannak mattulva, a fényük pedig az emelt fényerejű izzók ellenére is gyenge).A hétvégén meglátjuk mit sikerül kihozni belőle... 

Már régebben is hallottam, hogy a jobb eleje néha elég zajos autónak, de csak most - mióta saját autó híján a MINI-vel járok - értem el odáig, hogy utánajárjak a dolognak. A gyanúm végül beigazolódott, megadta magát a kerékcsapágy. Kialakításában egyezik a BMW-ével (a csapágy funkcionál jeladóként, a "jeladó" pedig tulajdonképp jelvevő), emiatt ára elég borsos, de kompakt kialakítása miatt szerelni könnyebb, mintha préselgetni kéne. Ma ki is cseréltük, zúgás a múlté.

Mármint a MINI! Amúgy is gyűltek a cserélendő alkatrészek az autóhoz tartozó excel táblában, de édesanyám és egy villanyoszlop kicsit előbbre hozta a beavatkozások dátumát. Ezt a csúfos állapotot megszüntetendő, múlt hét csütörtökön leszereltük a lökhárítót, amit elvittem meghegesztetni, majd festőhöz került. Sajnos eltört a hátsó króm díszléc (gyári újat rendeltem), és kicsit igazítani kellett a hátfalon is, mert megnőtt a hézag a hátsó ajtónál. Ezalatt pár mechanikus hibának is a végére jártunk. Első körben kapott egy új kuplungszettet, mert a régi kopott volt, s a kinyomócsapágy is darabokra volt hullva (tulajdonképp ez utóbbi hangja miatt vált sürgőssé a csere). Rendeltem egy új kipufogót a régi széthullott vacak helyett, s egy pár Brembo Sport Max mart féktárcsát a már papírvékony gyáriak helyére. Végül gyári újra cseréltem a törött hátsó ablaktörlőkart, s lejavíttattam a karcos sárvédőperemeket is - ez utóbbiakat természetesen új patentokkal raktam vissza. A hét elején rendeltem az autóba egy új USB-s Pioneer fejegységet is, bár ez utóbbi még sajnos nem érkezett meg. Egyre erősebb a késztetés, hogy kisajátítsam...

A figyelmesebb olvasók észrevehették, hogy fent a címsorban elhalványult a Kalos képe, s feltűnt egy új kis autó, egy 2004-es évjáratú MINI One. Történt ez még valamikor a tavasszal, tehát nem kimondottan naprakész a poszt. Mióta 2000-ben piacra került az első "új MINI"-nek számító R50-es széria, édesanyám egy ilyen kis autóról álmodozott. Idén tavasszal vált az álomból valóság, mikor lehetőségem nyílt egyik ügyfelünk zöld MINI-jének megvásárlására. Nem sokat gondolkodtunk a dolgon, JOCó ment, MINI jött. Az autó Olaszországból származik, vezetett szervizkönyves, mi vagyunk Magyarországon a második tulajdonosai (az előzőnél alig másfél évet volt, bármennyire is szerették, rá kellett jönniük, hogy nekik kicsi a mindennapi teendőkhöz). Az autót három teljesítményszintű (a dízel, a JCW és egyéb limitált kiviteleket most hagyjuk) benzinmotorral gyártották, mindhármat ugyanaz a láncos 1600 köbcentis W10-es kóddal ellátott blokk hajtotta (ezekben még nyoma sincs a problémás prince-nek), 90 (One), 116 (Cooper), és 163 (Cooper S - kompresszorral feltöltve) lóerővel. A miénk csupán az "alapverzió", de a zseniális futómű, és az előadásmód miatt így is bőven magában hordozza a jogosítvány elvesztésének lehetőségét. Annyira merev, és masszív - szinte tank szerű - a karosszéria, ugyanakkor annyira pontos és közvetlen a (kis autókban abszolút nem megszokott, már már túl igényes hátul is független kerékfelfüggesztés) futómű, hogy tényleg nincs rá jobb, mint a már ezerszer elcsépelt gokart szerű vezetési élmény. Szinte belelát az ember agyába, elég csak rágondolni egy kanyarra, vagy sávváltásra, s a kisautó már hopp, túl is van rajta. Emiatt csak forszírozott előzéseknél érződhet kevésnek a kilcven ló, annyira jó móka a leggyengébb MINI-vel is kanyarogni, hogy tényleg csak egy még erősebb MINI nyújthat nagyobb élményt ennél. Ennyire jó elsőkerekes autót talán csak a régi (még szívó motoros) Clio RS-t vezettem eddig, de azt sem nevezném jobbnak, csak lényegesen erősebb volt. A vásárlást követően rögtön vettünk rá négy új Hankook nyárigumit, majd megejtettük az olaj (Mobil 5W-30), és az összes szűrő cseréjét. Klímájára rátöltöttünk és fertőtlenítettük, majd beállítottuk a keret nélküli oldalablakokat, mert nagyon süvített már városi tempónál is. Sajnos a múlt hónapban édesanyám már fel is avatta, a jobb hátulját közelebbi barátságba hozta egy villanyoszloppal, így az az elkövetkezendő hetekben javítva lesz (ez sajnos nem volt jó befektetés, mert míg a mechanikus alkatrészek egészen elfogadható áron vannak, a karosszéria elemekért elkért összegek vetekszenek az aranyéval). Ugyanakkor egy kuplungozásra is sort kell kerítenünk, mert igencsak felhangosodott a kinyomócsapágy a már amúgy is elég magasan fogó tengelykapcsolónál. Ezen felül már csak apróságok szükségesek, úgy mint egy új hátsó ablaktörlőkar a régi törött helyére...