Járműveim története

Történt némi változás a járműparkot illetően, ugyanis januárban eladtuk a MINI-t, februárban pedig vettünk helyette egy 2005-ös Ford Fiestát az "Mk6"-nak nevezett szériából. Körülbelül fél éve indult el a vezérhangya, hogy kellene helyette valami számunkra is használható - értsd öt ajtós - kisautó, amit ha szükséges édesanyám is tud, illetve mer vezetni.Erre ugyan egyre kevésbé mutatkozik igény a részéről, hisz a bánokszentgyörgyi ház eladása óta tényleg nagyon keveset vezet, de ha mégis úgy alakul, legyen mihez nyúlni, s ne másra (rám) legyen utalva. Az utóbbi pár évben - pont emiatt - nagyon keveset futott már a MINI, s míg be nem került a garázsba sajnos elég látványos állagromláson ment keresztül szegény. Megmattult a motorházteteje, elengedett a tetőkárpit, és még egy csomó apró szépséghiba keletkezett rajta. Műszakilag azért próbáltam rendben tartani, de ilyen futás mellett annyira csekély számú beavatkozás volt rajta, hogy 2016-óta nem láttam értelmét posztolni sem róla.Cseréltünk rajta legalább három akkumulátort, mert amíg telente is a parkolóban állt, sokszor teljesen lemerültek, a mélykisülés pedig nem barátja egyiknek sem. Vettem rá négyévszakos gumikat, mert ilyen felhasználás mellett nem láttam értelmét a téli-nyári cseréknek, s az olajcserék intervalluma is ki lett tolva minden második évre a rendkívül alacsony futás miatt. Egy valódi meghibásodásra emlékszem ebből az időszakból, ennek is megadta magát az elektromos szervoszivattyúja. Kapott egy utángyártott darabot, de mire eladtuk ez is újfent elég gyenge hatásfokon dolgozott. Néha mi is használtuk, ha a Seat-Fiat-Alfa hármasából az épp aktuális járművünknek olyan baja adódott, ami miatt pár napra le kellett tegyük, de gyerekkel még a hétköznapi rutin is kész kínszenvedés volt vele, nemhogy egy nagyobb bevásárlás.Több opció is felmerült az utódot illetően, de február 3-án - amolyan apa-fia délelőtt keretében - "Sándorra" esett a választás. Az első Sanyin kívül soha egy autómat sem neveztem el, de megmaradt a csomagtérfedélen az autót eredetileg értékesítő márkakereskedés matricája, ami miatt elég magától értetődő dolog. Bár lényegesen fiatalabb - emiatt nyilvánvalóan magasabb árkategóriában gondolkodtunk, de annyira megfogott az autó őszinte állapota, hogy nem kerestünk tovább.Magyarországi, rozsdamentes karosszéria (csak minimális felületi van az első sárvédő azon részén, ahonnét a felverődő kavicsok már leverték a festést), kulturált gyárias beltér (még a gyári kazettás magnó volt benne), téli és nyári kerekek kompletten lemezfelnin, karbantartott 1.4 HDi - akarom mondani TDCi motor, hihető futásteljesítmény (154 000 km), jéghideg klíma és a feszes futómű mind mellette szóltak.A motorolajat októberben, mintegy 3000 km-rel ezelőtt, a vezérlést pedig két éve, 2021 februárjában cserélték, így tényleg nem kell egyből szervizeléssel kezdeni, amit jelen esetben - kivételesen - el is hiszek, hisz semmi nem utal ennek ellenkezőjére. Ettől függetlenül azért kellett pár apróság, úgy mint fólia a B-oszloptól hátra, valamint egy USB-s Kenwood fejegység a gyári kazettás helyére.Utóbbi cseréjéről - köszönhetően a típus népszerűségének - rengeteg infó található a neten, így relatíve könnyen ment az amúgy elég nagy bontással járó művelet. Aztán ha már úgyis kibontottam a fél műszerfalat, kicseréltem az izzókat a hőfokszabályzás tekerőinél, valamint megzsíroztam a hidegben zavaróan cicergő fűtőmotor tengelyét.Aztán, hogy marad-e hosszabb távon nem tudom. A fentebb leírtak miatt kérdés, hogy édesanyám meddig vezet még, illetve hajlandó-e megszokni bármi mást a MINI után. Ugyanakkor sok esetben jó ha áll valami "B-terv" is a garázsban...

Nos az úgy volt, hogy tulajdonképp nem is akartam autót venni. Pontosabban egy hajszállal sem jobban, mint bármely átlagos hétköznap, hisz kattantságomból kifolyólag szinte a napi rutinom része a hasznaltauto.hu, s azon belül is a környékbeli hirdetések böngészése - gondolván hátha szembejön egyszer a tuti vétel. S szembe is jött egy márciusi estén - legalábbis ekkor még azt hittem, de ezt lejjebb majd bővebben is kifejtem - így hirtelen felindulásból vettem egy 5P2-es Seat Toledót. Igen, azt aminek olyan ronda a hátulja, bár ahogy telik az idő, sokkal inkább látom ebben a fantáziát, mintsem az Altea XL ötlettelen hátsó traktusában. Meg hát ezt is az a Walter Da Silva rajzolta, aki az eredeti 156-ost (jól példázza, hogy neki sem lehet mindig jó napja...), így bele tudok magyarázni némi szentimentális kapcsot is a választásba, miszerint szegről végre egy tőről fakad egykori hőn imádott Alfámmal.Új korától magyar, követhető előéletű autó, minden elvégzett karbantartás számlával igazolva (vezérlés, kuplung kettőstömegű, s elmondás alapján a hajtókarcsapágyak is cserélve), teljes polír, újszerű hibátlan beltér. Nem, ez most nem a hirdetés szövege, hanem az autó valós állapota címszavakba szedve, így tulajdonképp csak egyetlen dolgot próbáltunk ki azon a márciusi délutánon, hogy a gyerek rendesen kilát-e az ablakon. Az átlagon felüli esztétikai állapot miatt a próbaút kimerült egy rövid, pár kilométeres körben (utólag ez hiba volt, hisz márciusban még nem volt meleg, így ez alatt nem tudott átmelegedni a hajtáslánc).Használatba véve viszont feltűnt, hogy melegen, 2000-es fordulat környékén (és felette is) furcsa, kinyomócsapágy szerű fémes, súrlódó hang hallható a kuplung kinyomása közben (leginkább a pedálút alsó harmadában), melyet finom rezonancia formájában a pedálon is érezni. Vissza is vittem a kereskedésbe, ahol kicseréltettem az amúgy tényleg alig pár ezer km-t futott kettőstömegű szettet egy Valeo átalakító készletre, és elvégeztettem az esedékes olaj, olajszűrő, üzemanyagszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő cserét is az autón.A hang és rezgés sajnos maradt, így kollégám ismét levette a váltót, de a jelenségre utaló nyomot ő sem talált, így feltett egy másik, bontott váltót. Mivel avval is ugyanolyan volt, így arra gondoltunk, hogy hátha maga a főtengely mozdul túl nagyot tengely irányban: kapott új szett támcsapágyat, és Motul olajat. Végül itt adtam fel a dolgot, s fogadtam meg a szerelők tanácsát, miszerint bajt biztos nem okoz, szarjam le, és használjam így (tízből nyolc ember talán észre sem venné, de nekem már nagyon rááll a fülem).Szintén a fenti kollégámtól kaptam egy garnitúra lemezfelnit, amit eredetileg téli szettnek szántam a 17-es disco felnik mellé, ám a peres gumik olyannyira tönkrevágták a menetkomfortját az autónak (hiába na, változnak a preferenciák, ha az embernek családja van), hogy egy gyors festést követően felrakattam rájuk a Grande Puntóhoz vásárolt második szett lemezfelniről megmaradt 195/65R15-ös nyárigumikat, s nagyon igényes Bárdis dísztárcsák társaságában nyugdíjazták az aluszettet. Aztán a kezdődő kopogást megszüntetendő, kapott két új stabpálcát hátra, valamint lefejtettük a már megroggyant külső héjat a hátsó kipufogódobról, amit "nagyon igényesen" le is fújtam hőálló ezüst festékkel.A sors furcsa fintora, hogy szisztematikusan pont azoktól a dolgoktól megszabadítva vált számunkra egyre használhatóbbá az autó, amik a vásárlás során még figyelemfelkeltő tényezők voltak, úgy mint a gyári 17-es alufelnik új gumikkal, valamint az érintetlen gyári beltér. Végül ez utóbbin is változtattam, hisz 2021-ben rohadtul nem életszerű mp3 cd-ket írni, az aux csatlakozás pedig sohasem volt a kedvencem, így megkapta a Toledo is a Mini-ből a 156-osba, onnan pedig a Puntóba átmentett jól bevált Kenwood fejegységet.Nem a legszebb, de van USB, relatíve jól is szól, mert elég aprólékosan lehet a hangzást állítani (vágási frekvenciák stb.), és lett egy új tárolórekesz a telefonomnak is - kell ennél több?Kétség nem fér hozzá, hogy valami ilyesmi jármű a tökéletes válasz a jelenlegi igényeinkre, s bízom benne, hogy a relatíve alacsony futásteljesítménye, és az általánosan vett, már már újszerű állapota miatt a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legtöbb kilométert tudjuk megtenni vele. Hogy szeretem-e? A fent említett hang frekvenciája folyton ott táncol az idegszálaimon, hiába a leszarom tabletta, a PDTDI motor az eddig használt JTD-khez, valamint a BMW M47TUD20-hoz képest is egy kulturálatlan traktor, ami gyenge, kelletlen, s produkálja mindezt meglepően magas, közel 7 literes átlagfogyasztás mellett. Hiába akarta a VW a konszern Alfájává tenni a spanyol márkát, Golf V alapokon összelegózva nem lehet érzelmekre ható autót gyártani. Ugyanakkor számunkra pont tökéletes a mérete, a beltere, a tárolórekeszek száma, s - bár most elég bénán néz ki - már rugózás szempontjából is megfelelő.A beltérből hiányoznak a gusztustalanul öregedő gumírozott bevonatú kapcsolók, van helyettük a sportosság jegyében kályhaezüst meg kamukarbon. Újonnan ezek "prolibb" hatást kölcsönözhettek egy VW/Audi puha felületeihez képest, viszont tartósság szempontjából sokkal jobb megoldásnak bizonyultak, hisz ezek 14 év után is ugyanolyan kemény, kopogós vackok maradtak - és a kemény, kopogós, de ránézésre újszerű vacak sokkal esztétikusabb, mint egy fehérre hámlott, zsíros, nyúlós, ragadós vacak - mint új korukban. Emiatt nem érzem rossz választásnak, mert ennyi pénzért, ilyen állapotú és futásteljesítményű autót nem találtam volna másikat, így remélhetőleg észrevétlenül, jelentős meghibásodások nélkül válik mindennapjaink részévé.

Ott hagytam félbe a történetet, hogy a motorfelpörgéssel járó turbóhalált követően másfél hétig a cég udvarán rostokolt a Punto, én meg vettem hozzá a teljesség igénye nélkül egy új turbót, termosztátot, vezérműlánc készletet, vízpumpát, segédszíjat feszítővel és főtengelyszíjtárcsával, olajat, olajszűrőt, friss fagyállót, és egy Meat&Doria gyártmányú EGR szelepet (ez utóbbi még kulcsfontosságú lesz a történetben). Aztán kötélvégen átkerült a kollégámhoz, aki nekiállt, és szépen be is építette a fent felsorolt alkatrészeket. Abban maradtunk, hogy ha valamit problémásnak lát, inkább szóljon, hisz ha már úgyis ennyire elharapódzott a dolog, legyen megcsinálva rendesen, mert egy ekkora invesztíciót követően az időszakos szervizeken kívül néhány évig nem szeretnék a motorjához hozzányúlni.Ennek folyományaként kapott az autó új olajteknőt, izzítógyertyákat, felső motortartóbakot, és kérésemre egy új kartergáz lecsapatót is (ha nem muszáj nem szeretném többet átélni, ahogy olajhajtásúvá válik a motor). Ezek durván egy hét alatt történtek, mert péntek délután kaptam vissza az autót. Ezzel a lendülettel értesítettem is az Alfa vevőjét, hogy jöhet az addig még általunk használt autóért, csak avval nem számoltam, hogy a Punto motorjára elköltött kisebb vagyon ellenére az rosszabb lesz, mint valaha volt. Az eredeti 75-ből talán 20 döglődő kiscsikó volt hadra fogható, a végsebesség valahol 90km/h környékén alakult negyedik fokozatban padlógázon, és hidegen minden gyorsításra tipikus injektorhibára utaló csörgő hang kíséretében került sor.Mivel már vásárláskor is túl sok és elég gázolajszagú volt benne az olaj, valamint állandó jelleggel hosszabban kellett tekertetni indítózáskor, elég egyértelműnek tűnt, hogy az injektoroknak is megadta a kegyelemdöfést a hengerekben lezajlott olajos kényszergyulladás. Ismét műhelybe került az autó, ahol ki lettek szerelve a porlasztók. Jól látszott, hogy csak az egyes és kettes hengerekben volt normális égés, a hármas és négyes injektorok tocsogtak a gázolajban.Ezeknek egy új tömítéskészlet társaságában négy bevizsgált, bontott porlasztó állta a helyét, mellyel újra finoman járt a motor, és sikerült megdupláznunk az autó teljesítményét - érzésre karcoltuk a 40 lóerőt, lejtőn pedig már bele-bele nyaltunk a 110km/h-ba is. A nehézkes indítás viszont maradt, s mindezt masszív szürke gázolajfüst társaságában produkálta (hidegen pedig állandóan rángatott, s még a fentinél is gyengébb kelletlenebb volt), így kezdett egyértelmű lenni, hogy valami a levegőrendszer tájékán sincs rendben - ergo hiába az új turbófeltöltő, a turbónyomás mégsem megfelelő.Ekkor sikerült egy hangyányi kis részsikert elérnem a railcsőben található üzemanyagnyomás szabályzó szelep cseréjével. Jól látható, hogy a régin levő mikroszűrő el volt már dugulva, így az egész egységet egy új Bosch-ra cserélve sikerült végre normálisan indíthatóvá tenni az autót. Persze turbónyomás ettől még nem volt, így vettem bele egy új szívócsőnyomás érzékelőt is. A hibajelenség nem változott, sőt elkezdte hibalámpa kíséretében a P0101 - légtömegmérő határértéken kívül hibát dobálni.Elég hosszan kísérleteztem légtömegmérők csereberéjével, vezetékek méricskélésével, valamint csatlakozók lehúzogatásával, de a helyzet jottányit sem változott. A hibakód lehetséges forrásai közül már csak három maradt - eltömődött katalizátor, vagy valami dugulás a szívó/nyomó oldalon, vagy hibás EGR. Mivel ez utóbbi teljesen új volt, így inkább a turbót, és a katalizátort bontottam le egyik délután az autóról.Volt benne korom rendesen, hisz ki tudja mióta használhatták halódó porlasztókkal, így ez alátámasztani látszott az elméletet, miszerint ennek eltömődése miatt nem tud kellő fordulatszámra pörögni a turbófeltöltő. Éjszakára beáztattam hideg zsíroldóba, majd másnap a régi munkahelyemen átmosattam gőzborotvával. Ennek eredménye lett a jobb alsó képen látható apró darabokra málló kerámia. Nem voltam boldog, hisz napokra ismét parkolópályára került a projekt, de diplomatikusan maradjunk annyiban, hogy végül ez is "meg lett oldva".Ennek annyi értelme volt, hogy az ismét szabadon átjárható kipufogó az összerakást követő első indításnál kitolta magából a csőben is lerakódott nem gyenge korommennyiséget, valamint az emiatt leszerelt ventilátorkeretben fény derült a szétolvadt előtétellenállásra is. Nyilván ebből is vettem egy újat, csepp volt ez ekkor már az autót körülvevő szartengerben, hisz sem a jelenség, sem pedig a hozzá tartozó hibakód nem változott, így vettem egy mély lélegzetet, és lebontottam az intercoolert, valamint az EGR-t, és a szívósort...A látvány lelombozott, és nem azért, mert bármi annyira el lett volna kokszosodva, vagy dugulva, hogy az befolyásolhatta volna az autó menettulajdonságait, hanem mert alapvetően minden meglepően tiszta és átjárható volt, amitől pedig mennie kellett volna az autónak. Persze ha ehhez már le kellett bontsam az EGR-t, egy hirtelen ötlettől vezérelve régi jó szokásomhoz híven - és függetlenül attól, hogy egy teljesen új, utángyártott darabról beszélünk - lefalaztam azt egy a szelep és a hőcserélő közé gyártott lemezzel.Nyilván ha már ennyit melóztam, semmi sem került vissza koszosan, alkatrészmosóban amennyire csak tudtam tisztára mostam a szívósort, és az intercoolert is.Ekkor már nem bíztam semmiben, magányosan róttam köreim végig hegymenetben a szopórolleren, de legnagyobb meglepetésemre szerda reggel az összerakást követően ahogy kifordultam a garázssorról, és gázt adtam, az autó akkorra már rég feledésbe merült módon - igaz heves süvítés kíséretében - de vad vágtába kezdett. Az öröm amit ekkor éreztem, leírhatatlan volt, talán életemben nem szívtam még ennyit egy autómmal sem. Végig az új, de utángyártott EGR szelep nyitogatta magát össze-vissza, eleregetve evvel a turbónyomást. Apróság, de a süvítés abból adódott, hogy a szelep és a hőcserélő közé beszerelt lemez miatt a szívósorra csatlakozó fémcső már nem pont oda esett, ahol a bilincs tökéletesen oda tudta volna szorítani, így kollégám - mivel itt már úgysem áramlik semmi - behegesztette azt, megszüntetve evvel a kifújást.Mivel kicsit egybefolyik már ez a grandiózus sztori, így időrendileg pontosan nincs meg a helye, de átszereltem az Alfából kimentett Kenwood fejegységet, és a szivargyújtó helyére szerelhető töltésjelzős USB aljzatot, valamint kapott egy új ablakmosó beöntőt a régi hiányos helyett.Bár akad még tennivaló (lesz még poszt ne aggódjatok), de leírhatatlanul jó lett az autó. 75 lóerejéhez mérten erős, dinamikus, s nem utolsó sorban sokkal finomabban használható (főként városban), mint az Alfában is levő 1.9-es. Próbálkoztam ugyan a 156-osban használt tuningbox beszerelésével, de attól bár érezhetően jobban húzott az autó, de a karakterisztikáját, ami annyira finom, azt teljesen hazavágta. Rám amúgy is nyugtatólag hat a kis 1.3-assal autózás (s nem csak a 4-essel kezdődő fogyasztásadatok miatt), eszembe sem jut úgy haladni vele, mint ahogy az Alfa esetében oly sokszor tettem, így tökéletesen elég amit gyárilag teljesít...

...vagy orbitális szopás? Nézőpont, és személyes preferenciák kérdése, de tény, hogy a koromhoz képest amúgy is elég tetemes mennyiségű ősz hajszálaim darabszáma megduplázódott az elmúlt egy-másfél hónapban. Ja még nem mondtam? Vettem egy "autót". Dőljetek hátra és kacagjatok, hogy ez nem veletek történik, mert hosszú és kínkeserves kilométerek vannak már a hátam mögött a szopórolleren, végig hegymenetben úgy, hogy a cél még mindig elképzelhetetlenül távolinak tűnik...Plusz adalék, hogy életünkben az egyéb rajtunk kívülálló körülmények is legalább ilyen rapszodikusan változtak meg több alkalommal is az elmúlt időszakban melynek következményeként meg kellett hoznunk bizonyos döntéseket. Legelső felállás még nagyon hasonlított a most kialakult helyzethez, hisz elhatároztuk, hogy veszünk egy jó állapotú, fiatalabb, kevesebbet futott autót, mely belül elég nagy ahhoz, hogy akár családi autóként is kiszolgáljon hármunkat, ugyanakkor elég kicsi kívülről ahhoz, hogy gyermekem anyja is kellő magabiztossággal merje vezetni. Elég hamar kirajzolódott, hogy ezt számomra is szerethető formában csak egy Grande Punto tudja, így innentől már célirányosan csak ezt a típust kerestük. Kár lenne tagadnom, hogy nagyon élveztem, hogy ismét elmerülhetek a magyar használt autó piac posványában, hisz már lassan négy éve nem vettem semmit, és ez nálam abszolút rekord időnek számít. Ugyanakkor mázsás súlyként nehezedett vállaimra a teher, miszerint "felelős családapaként" olyan autót kell válasszak, ami nem dönti sem azonnal, sem pedig a közeljövőben romba a költségvetést. Nos amíg ezeken a szűrőkön keresztül folyt a keresés, egyetlen valamire való autót sem találtam. Megnéztünk vagy négyet, de mindnél volt valami (rozsdás küszöb, oszlásnak indult beltér, esetleg a kettő együtt), amiről úgy gondoltam, hogy ennyi pénzért, első számú autó esetében nem megbocsátható dolgok, az egyetlen valóban jónak tűnő példányt pedig szó szerint az orrunk elől vitték el. Aztán egy este mikor már azon gondolkodtam, hogy miként szervezzem le az utat egy veszprémi autóhoz, megpillantottam az igényes hirdetések tárházában (fészbúk marketpléjsz) egy kék, 1.3 JTD-t itt helyben a munkahelyemtől alig egy kilométerre. Másnap hazafelé már meg is néztem, és a legdurvább az volt, hogy első blikkre nem, vagy csak alig észrevehetően volt rosszabb esztétikai állapotban, mint sok egymillió felett kínált társa. Ezt félmillióért hirdették, mondván váltó hibás és már nem akarnak rá költeni. Kipróbálva megállapítottam, hogy a váltóhiba mindösszesen egy kiemelni képtelen kuplung, ám mindkét küszöb rozsdásodik (nem vészesen, de javítani kell), indítást követően pedig csörög a vezérműlánc, és kicsit nehezebben is indul, mint kéne neki. Viszont van rajt műszaki, valaki előzőleg felújíttatta a komplett futóművet, szóval menet közben abszolút nem tűnt reménytelennek, így gyors fejszámolásba kezdtem, szem előtt tartva azt is, hogy ha netán mégis tényleg valami baja lenne a váltójának. A végeredményt annyira pofátlannak éreztem, hogy este inkább leírtam a hirdetőnek, hogy ennyi pénzt nekem nem ér meg, rengeteg munka van vele, és nem is akarom megbántani egy irreálisan alacsony árral. Aztán legnagyobb meglepetésemre olyan választ kaptam, ami abban a pillanatban átkattintott mindent a "B-tervre" - "300-ért vidd, a tied"...Oké, újabb gyors fejszámolás, akkor marad az Alfa is, ez meg ha netán mégis zsákutca, akkor is lesz mivel járjunk. Egymás markába csaptunk, a flotta pedig bővült egy akkor még elindulni csak recsegő váltóval képes, kicsit karcos, kicsit horpadt, bal hátsó ajtaját kinyitni képtelen Grande Puntóval, amihez első dolgom volt megrendelni egy LUK kuplung szettet, és az összes szűrőt. Ezek cseréjére csak egy héttel később kaptam időpontot, de az általános lelakottság - amit ennyi pénzért már könnyű szívvel figyelmen kívül tudtam hagyni - számomra is biztosított elfoglaltságot délutánonként. Első körben lefejtettem és jó messzire hajítottam az utólagos üléshuzatokat, valamint kidobtam a már Isten tudja hány ember izzadtságától ragadó jófajta utólagos műbőr könyöklőt. Nos amit ez utóbbinál láttam, előrevetítette számomra, hogy egy igazi "szakembör" végezhetett több ízben beavatkozásokat az autón, s ez sajnos később is számtalanszor beigazolódott...A kartámasz fedelét igényesen farostlemezzel, az alját legalább négy különböző helyen és szögben behajtott 30-as facsavarral rögzítette, az ablakmosótartály kupakot egy akkumulátor pozitív sarujának takarójával pótolta. Az utolsó képen pedig a beltér első nedves ruhával történő áttörlése során kicsavart víz színe jól szimbolizálja az autó általános igénytelenségét. A beltérvilágításra rendkívül esztétikus kék ledek lettek ráragasztva, mindez rendkívül igényesen, a már kiégett szofita izzó mellé begyömöszölt vezetékekkel bekötve. A rádió nem volt rögzítve a helyén, kivéve pedig egy igazi össze-vissza sodorgatott szigetelőszalag tenger fogadott, ahol többek között ahelyett, hogy valahonnan kerestek volna gyújtás utáni áramot, nemes egyszerűséggel átkötötték egy 10cm-es vezetékdarabbal az állandó áramról (ergo a rádió szólhatott éjjel nappal amíg az akksi le nem merült). Ha ez még nem lett volna elég, valamilyen okból kifolyólag az eredeti antenna kábelről levágták az adaptert, és nagyon esztétikusan felragasztottak a szélvédőre egy utólagos antennát, melynek erősítőjéhez szintén a már elég viharvert ISO csatlakozón található fix 12V-ról vettek tápot. Magyarán ez is szívta az akksit nulla huszonnégyben ha kellett, ha nem. Ez utóbbit a huzat és a könyöklők társaságában szintén az első körben likvidáltam, melynek során sikerült fellelnem az autóvillamosság Paganinijének eddigi legszebb gyöngyszemét, az antenna testelésének bekötésében: Hagyok egy kis időt feldolgozni a látványt - igen, az ott egy régi alumínium 220V-os fali kábel, egyik vége az "A-oszolpba" tekert csavarra, másik az antenna körcsatlakozójára görbítve... Itt csapott meg újra a magyar rögvaló szele, előre jelezve, hogy tartogat még meglepetéseket ez az autó...Ez utóbbira nem is kellett olyan sokat várni, hisz elég volt levennem a már messziről is tök bénán álló utángyártott lökhárítót. Az egy percig sem volt kérdéses, hogy össze volt törve az eleje (hiányzó lámpafülek, szedett-vedett csavarok, ímmel-ámmal behányt hűtőrácsok, nem létező illesztési hézagok), de hogy a hűtőket konkrétan szinte semmi sem tartotta, az még engem is meglepett. A "szakembör" ugyanis gyorskötözővel próbálta elodázni a törött hűtőtartó keret cseréjét, és a logika valamint értelem legapróbb jelét is nélkülözve kötözött mindent mindenhez. Ami a dolog pikantériáját adja, hogy fix pontot még véletlenül sem sikerült találnia, így mindösszesen annyit ért evvel az egésszel, hogy a három hűtő együtt lebegett a menetszélben. Ezt átmenetileg egy a bal nyúlvány végén átfúrt csavarral rögzítettem a kasznihoz, így ha már nem szakszerű és nem is szép, legalább áll, mint Katiban a gyerek. Aztán ha már úgyis hozzáfértem, a lehetőségeimhez képest próbáltam kicsit javítani a fényszórók állapotán. Túl sok időt és energiát nem akartam rájuk pazarolni a már említett fültörések miatt, de valamit azért javult a helyzet. Eddig durván egy hétvége két délutánja alatt sikerült eljutnom, majd megtörtént a várva várt kuplung csere és szerviz is.Ettől olyannyira kellemes kis autóvá vált a Punto, hogy azon kaptuk magunkat, mindenhova vele megyünk, s a tervnek megfelelően mindketten imádjuk vezetni (igen, az oldalborda is), így tényleg feleslegessé vált két autót fenntartani. Átbeszéltük a dolgokat, s a  teljes családi konszenzus jegyében meghirdettem az Alfát. Közben rendületlenül irtottam ki az igénytelenséget a beltérből - kicseréltem a hátsó szakadt membrános recsegő hangszórókat, valamint az elvárásoknak megfelelően újra cseréltem ás átkötöttem a rádió csatlakozóit. Orvosoltam az egyik legtöbb kellemetlenséget okozó hibát is - a kilincsmechanizmus "megpatkolásával" (ismert hiba, ha valakit érdekel, több leírást is talál róla a neten) újra üzembiztosan nyithatóvá tettem a bal hátsó ajtót, valamint kicseréltem benne a teljesen széthullott ablakemelő szerkezetet. Valahol itt dördült el számomra a "Tour de Sop o'Roller" startpisztolya, hisz egy szerdai napon munkába menet egyre csak gyengült az autó, mígnem brutális kék füst kíséretében elkezdett fékevesztetten felpörögni a motor. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez velem történt, így szinte rögtön lefullasztottam az autót, s a motor nem lett teljesen kuka.Eredmény: az amúgy is tervezett nagyszerviz kicsit még nagyobb lett, s apránként egy kisebb afrikai ország GDP-jének megfelelő értékű 1.3 JTD alkatrészek kezdték ellepni az ekkorra már eladott Alfa csomagtartóját...

Folyt.köv.

A héten végre nevemre került az Alfa, és több kevesebb sikerrel ugyan, de megpróbáltunk pár számomra idegesítő dolognak is a végére járni. Már az eredetvizsga alkalmával próbáltuk kideríteni az első futómű kopogásának okát, így rázópadon, terhelt futóművel, valamint csápos emelőn kilógatva is megvizsgáltuk, de igazán látványosan csak a bal felső "kis" lengőkar szilentjein érződőtt lógás. A jobb alsónál a gömbfej porvédő gumija ugyan ki van már repedve, de az még állt, mint Katiban a gyerek. Mivel az előző posztban már vázolt élethelyzetnek köszönhetően csak a legszükségesebbekre törekszünk - a régi énem már rendelt volna négy új komplett lengőkart, stabpálcákat, s talán még új stabrudat is, csak hogy megnyugodjon - első körben ezt a két szilentet cseréltük csak ki.A helyzet jelentősen javult, de még mindig van kopogás. Áprilisban műszaki, legkésőbb akkor ismét rázópadra kerül az autó, s remélem addig jobban ki is forrja magát, hogy könnyebben megtaláljuk a hibás alkatrészt. Mértünk lengéscsillapítót, és féket is, ekkor derült ki, hogy a kézifék sem csak érzésre darabos, de a jobb fele nem is igen fog, így  került az autóra két új kézifékkötél a régiek helyett - ez most olyan, mint a vaj...Ezt követően elkerült az autó egy éjszakára a fóliás sráchoz, és a lehető legsötétebb fóliával le lett sötétítve az egész hóbelevanc a B oszloptól hátra. Jó lett, bár sötétben már kifelé se nagyon látni rajta - de legalább tuti nem lát be senki még nappal sem... :) Aztán legnagyobb meglepetésemre megjött a Pixelfix-től az új kijelző az infocenterhez, aminek beszereléséhez aznap még nem éreztem magamban kellő erőt, és milyen jól is tettem... Mert az, hogy szét kell bontani egy kicsit a műszerfalat, még önmagában nem riaszt el, volt már erre pár példa (sőt komplett műszerfal ki-be szerelésre is a Puntónál) eddigi pályafutásom során, de ekkor még nem volt világos, hogy miért is küldtek két ellenállást az új kijelző mellé. Mivel leírás nem volt hozzá, így gondoltam tuti más típusokba is stimmel ez a kijelző, hátha azokba kell, így gyorsan rögzítettem az új szalagkábeleit, és visszaszereltem az egész vackot a helyére. Ekkor jött a meglepetés, ugyanis olyan halványan pislákolt még a védőfólia eltávolítását követően is, hogy szinte jobb volt a régi elfolyt vacak. Miután már vagy harmadszor vettem ki, és ellenőriztem, hogy tuti helyén van-e a szalagkábel, vagy nincs-e valami egyéb kontakthiba, beugrott a két kis ellenállás amit küldtek hozzá. Gyors telefon a cégnek, probléma felvázolva, e-mailben pedig már küldték is, hogy az infocenter nyáklapján hova, és melyik ellenállást kell beforrasztanunk ha gyenge a kijelző. S láss csodát, majd kisüti szemem, olyan fasza lett a cucc...Végül megjött az autóhoz való rádió beépítő keret is, így átkerült a MINI-ből az USB-s Kenwood fejegység, mert utálom, és nem is igazán járt sikerrel az fm transzmitteres próbálkozás a megfelelő zeneszámok vállalható minőségű megszólaltatásának érdekében...

Sajnos a kezdetektől fogva nincs a helyzet magaslatán a gyári business cd fejegység a BMW-ben. Már az előző tulajnak is bennmaradt egy lemeze, amit nehezen, de ki tudtunk szedni, átmenetileg megoldva a zenehallgatást. Persze azóta sem adja ki mindig elsőre, és beolvasni is sokszor csak második, harmadik próbálkozásra sikerül neki - amikor nem megy, akkor a "CD ERROR" felirattal vegzálja az embert - meg különben is 2016-ot írunk, elég hülyén néz a pénztáros emberre, amikor a nyolcvan perces írható cd-t felteszi a kasszánál a szalagra. Kezdetektől tudtam, hogy egy Dension Gateway lesz a megoldás a problémámra, de a mai napig mindig akadt valami fontosabb dolog. A hétvégén viszont megelégeltem a szívást a lemezekkel, s a relatíve borsos ára ellenére rendeltem egyet, ami ma meg is érkezett. Rögvest neki is láttam a beépítésnek, amihez a tervezettnél sokkal jobban szét kellett bontanom a műszerfalat. A gondot az okozta, hogy a Gateway-hez tartozó autóspecifikus köteg értelem szerűen a gyári köteghez, gyári csatlakozóval kapcsolódik, amiből egy is alig fér el a rádió mögött, nemhogy kettő, plusz a Dension kábele. Így ki kellett vennem a klíma vezérlőpanelt, a központi légrostélyokat, és az ezeket tartó középső keretet is, hogy a gyári kábelt úgy el tudjam vezetni, hogy a rádió mögé csak annyi kerüljön, amitől az még vissza tud csúszni a helyére. Ettől függetlenül sikerült úgy beszerelnem, ahogy szerettem volna - USB csatlakozó a szivargyújtó mellé a hamutartóba lett kivezetve - s nem mellékesen működik is. Így már talán nem kell több pénzt cd-kre költenem...

Tavaly apránként Pioneer hangszórók kerültek a műszerfal tetején levő speciális gyári magasak kivételével mindenhova a cabrioban, de érezni lehetett, hogy a hangzást - amolyan szűk keresztmetszetként - leginkább a VOXBOX fejegység határolja be. A napokban viszont lehetőségem nyílt arra, hogy egy új mechanika nélküli darab kerüljön a helyére, így egy szintén Pioneer márkájú rádió váltotta a kínai társát. Ettől ugyan még nem fogunk hangnyomás versenyre járni, de végre egészen hallgatható minőségben szól a zene a kis autóban. Egyébként nem véletlen írok róla ilyen ritkán, hisz teljesen problémamentes, s mostanra leírhatom, hogy összeállt a gép (meg amúgy is az új BMW van most porondon). Remélhetőleg ez így is marad, hisz egy hónap múlva ilyenkor ismét a Krk szigeten fogja falni a kilométereket...

A napokban kétszer is kiégett a jobb első tompítottam. Persze nem ugyanaz, először amit még tavaly vettem, utána pedig a már használt tartalék izzóm is. Nem volt más megoldás, vennem kellett új izzókat. Ismét emelt fényerejűt kerestem, s próbáltam a legnagyobb névleges teljesítményűt választani. Így kötöttem ki végül a Tungsram Megalight Ultra fantázianévre hallgató, immár 90% pluszt biztosító égők mellett. Ma este értem haza Sopronból, és egyáltalán nem rosszak, jó döntés volt...
Végre sikerült megvalósítanom régi tervem, és a gyári fejegységet is egy újabb, mp3-at is lejátszani képes, ezüst előlapos darabra cseréltem. Jó, hogy végre ezt is tudja, s nem utolsó sorban sokat dob az új dekor a beltéren...
Sajnos nem sikerült elkapnom a pillanatot, de szeptember elején átlépte az óra a 30 000km-t is...