Járműveim története

Úgy tűnik hiába az átlagon felüli állapot, ha felborítjuk a gyári egyensúlyt, előbb utóbb akad valahol egy "szűk keresztmetszet". Azt mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy a talán 20 000km-t sem futott, szinte még hamvas Valeo kuplung lesz az, de ha egyszer ezt dobta gép, erre kellett reagáljak. Feltűnt ugyanis, hogy ötödikben előzésnél, majd később már negyedikben is bizony meg- megcsúszott az a fránya szerkezet.Először próbáltam menteni a menthetőt, kértem új időpontot az optimalizálást végző embertől, hogy kicsit vegyen vissza a lovakból, hisz "mit ér az erő, ha nem uralod..." Ott kicsit körbejárva a jelenséget kiderült, hogy a tökig eldugult, és már nem is működő katalizátor miatt nem lineáris az teljesítmény leadás. Túl nagy az ellennyomás, és amíg nincs meg a kellő fordulat, hogy leküzdje az akadályt bizony rendesen folytja a motort, majd amikor már át tudja tolni rajta a kipufogógázt, hirtelen megindul, mellyel ütés szerűen megterheli a hajtásláncot és megcsúsztatja a kuplungot. Eleget téve a kérésnek végül kicsit vissza is vett, és ha már ott voltam - folytatva a hagyományt - kiírattam az EGR-t az autóból, melyet az Alfához hasonlatosan le is dugóztam.Az eddigi egyik legpozitívabb változást ez hozta, nagyon érezhető vezethetőség szempontjából, hogy már csak tiszta levegővel üzemel, az eldugult katalizátor okozta problémákat pedig egy saválló downpipe segítségével sikerült kiküszöbölni.Ettől függetlenül a kuplung egyre jobban csúszkált, így szereztem egy új Würtemberg szettet egytömegű lendkerékkel, és az egész miskulanciát elküldtem kevlároztatni.Ez idő tájt kezdett el hangoskodni a jobb oldali toronycsapágy is, melyet kicseréltettem egy SKF-re, ami sajnos még két hetet sem bírt, és 200km után már sokkal hangosabban ropogott, mint a 200 000km-t futott gyári. Gondoltam egy merészet, és megvettem a legolcsóbb - egyébként A.Z. Meisterteile - szettet, melyet a kuplunggal együtt a múlt héten ki is cseréltek. Egyelőre jónak tűnik minden, se csúszás, se ropogás nem maradt. Viszont a bal első futóműben valami sajnos nem kerek, mert bizonyos úthibákon tompa koppanó hang kíséretében felüt. Hiába néztük már többen is, nem lóg semmi, stabpálcák ráadásul újak is. Erre mondjuk az ügyfeleknek, hogy majd kiforrja magát...Ettől függetlenül beállíttattam a futóművet (ami a fenti mérési eredmények alapján igen csak ráfért), és az első csere óta eltelt 10 000km miatt újra szemrevételeztem a gumiabroncsokat. Kopáskép az alábbiak szerint alakult:A mintamélység egységesen 6mm. Alapvetően elégedett vagyok velük (kaptak is egy szett VW replika dísztárcsát a régiek helyett), meglátjuk ilyen kopottsági szint mellett hogy muzsikálnak majd a télen - már ha érdeklődés hiányában idén végre nem marad el...

Nos az úgy volt, hogy tulajdonképp nem is akartam autót venni. Pontosabban egy hajszállal sem jobban, mint bármely átlagos hétköznap, hisz kattantságomból kifolyólag szinte a napi rutinom része a hasznaltauto.hu, s azon belül is a környékbeli hirdetések böngészése - gondolván hátha szembejön egyszer a tuti vétel. S szembe is jött egy márciusi estén - legalábbis ekkor még azt hittem, de ezt lejjebb majd bővebben is kifejtem - így hirtelen felindulásból vettem egy 5P2-es Seat Toledót. Igen, azt aminek olyan ronda a hátulja, bár ahogy telik az idő, sokkal inkább látom ebben a fantáziát, mintsem az Altea XL ötlettelen hátsó traktusában. Meg hát ezt is az a Walter Da Silva rajzolta, aki az eredeti 156-ost (jól példázza, hogy neki sem lehet mindig jó napja...), így bele tudok magyarázni némi szentimentális kapcsot is a választásba, miszerint szegről végre egy tőről fakad egykori hőn imádott Alfámmal.Új korától magyar, követhető előéletű autó, minden elvégzett karbantartás számlával igazolva (vezérlés, kuplung kettőstömegű, s elmondás alapján a hajtókarcsapágyak is cserélve), teljes polír, újszerű hibátlan beltér. Nem, ez most nem a hirdetés szövege, hanem az autó valós állapota címszavakba szedve, így tulajdonképp csak egyetlen dolgot próbáltunk ki azon a márciusi délutánon, hogy a gyerek rendesen kilát-e az ablakon. Az átlagon felüli esztétikai állapot miatt a próbaút kimerült egy rövid, pár kilométeres körben (utólag ez hiba volt, hisz márciusban még nem volt meleg, így ez alatt nem tudott átmelegedni a hajtáslánc).Használatba véve viszont feltűnt, hogy melegen, 2000-es fordulat környékén (és felette is) furcsa, kinyomócsapágy szerű fémes, súrlódó hang hallható a kuplung kinyomása közben (leginkább a pedálút alsó harmadában), melyet finom rezonancia formájában a pedálon is érezni. Vissza is vittem a kereskedésbe, ahol kicseréltettem az amúgy tényleg alig pár ezer km-t futott kettőstömegű szettet egy Valeo átalakító készletre, és elvégeztettem az esedékes olaj, olajszűrő, üzemanyagszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő cserét is az autón.A hang és rezgés sajnos maradt, így kollégám ismét levette a váltót, de a jelenségre utaló nyomot ő sem talált, így feltett egy másik, bontott váltót. Mivel avval is ugyanolyan volt, így arra gondoltunk, hogy hátha maga a főtengely mozdul túl nagyot tengely irányban: kapott új szett támcsapágyat, és Motul olajat. Végül itt adtam fel a dolgot, s fogadtam meg a szerelők tanácsát, miszerint bajt biztos nem okoz, szarjam le, és használjam így (tízből nyolc ember talán észre sem venné, de nekem már nagyon rááll a fülem).Szintén a fenti kollégámtól kaptam egy garnitúra lemezfelnit, amit eredetileg téli szettnek szántam a 17-es disco felnik mellé, ám a peres gumik olyannyira tönkrevágták a menetkomfortját az autónak (hiába na, változnak a preferenciák, ha az embernek családja van), hogy egy gyors festést követően felrakattam rájuk a Grande Puntóhoz vásárolt második szett lemezfelniről megmaradt 195/65R15-ös nyárigumikat, s nagyon igényes Bárdis dísztárcsák társaságában nyugdíjazták az aluszettet. Aztán a kezdődő kopogást megszüntetendő, kapott két új stabpálcát hátra, valamint lefejtettük a már megroggyant külső héjat a hátsó kipufogódobról, amit "nagyon igényesen" le is fújtam hőálló ezüst festékkel.A sors furcsa fintora, hogy szisztematikusan pont azoktól a dolgoktól megszabadítva vált számunkra egyre használhatóbbá az autó, amik a vásárlás során még figyelemfelkeltő tényezők voltak, úgy mint a gyári 17-es alufelnik új gumikkal, valamint az érintetlen gyári beltér. Végül ez utóbbin is változtattam, hisz 2021-ben rohadtul nem életszerű mp3 cd-ket írni, az aux csatlakozás pedig sohasem volt a kedvencem, így megkapta a Toledo is a Mini-ből a 156-osba, onnan pedig a Puntóba átmentett jól bevált Kenwood fejegységet.Nem a legszebb, de van USB, relatíve jól is szól, mert elég aprólékosan lehet a hangzást állítani (vágási frekvenciák stb.), és lett egy új tárolórekesz a telefonomnak is - kell ennél több?Kétség nem fér hozzá, hogy valami ilyesmi jármű a tökéletes válasz a jelenlegi igényeinkre, s bízom benne, hogy a relatíve alacsony futásteljesítménye, és az általánosan vett, már már újszerű állapota miatt a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legtöbb kilométert tudjuk megtenni vele. Hogy szeretem-e? A fent említett hang frekvenciája folyton ott táncol az idegszálaimon, hiába a leszarom tabletta, a PDTDI motor az eddig használt JTD-khez, valamint a BMW M47TUD20-hoz képest is egy kulturálatlan traktor, ami gyenge, kelletlen, s produkálja mindezt meglepően magas, közel 7 literes átlagfogyasztás mellett. Hiába akarta a VW a konszern Alfájává tenni a spanyol márkát, Golf V alapokon összelegózva nem lehet érzelmekre ható autót gyártani. Ugyanakkor számunkra pont tökéletes a mérete, a beltere, a tárolórekeszek száma, s - bár most elég bénán néz ki - már rugózás szempontjából is megfelelő.A beltérből hiányoznak a gusztustalanul öregedő gumírozott bevonatú kapcsolók, van helyettük a sportosság jegyében kályhaezüst meg kamukarbon. Újonnan ezek "prolibb" hatást kölcsönözhettek egy VW/Audi puha felületeihez képest, viszont tartósság szempontjából sokkal jobb megoldásnak bizonyultak, hisz ezek 14 év után is ugyanolyan kemény, kopogós vackok maradtak - és a kemény, kopogós, de ránézésre újszerű vacak sokkal esztétikusabb, mint egy fehérre hámlott, zsíros, nyúlós, ragadós vacak - mint új korukban. Emiatt nem érzem rossz választásnak, mert ennyi pénzért, ilyen állapotú és futásteljesítményű autót nem találtam volna másikat, így remélhetőleg észrevétlenül, jelentős meghibásodások nélkül válik mindennapjaink részévé.

A tavalyi évzáró poszt óta nem született egy karakter sem a blogon, melynek elsődleges oka, hogy a testkábel csere óta köhintés nélkül teszi a dolgát a Punto így csak néhány, a működését nem befolyásoló apróságot kozmetikáztam rajta. Elsőként kapott egy garnitúra gyári dísztárcsát, ami fényéveket javított a megjelenésén.Mivel tavaly túladtam az autóra egyáltalán nem passzoló alufelniken, vettem még egy garnitúra lemezfelnit, melyre két maradék garnitúrából válogattam össze négy még használható Hankook nyári gumit. Nem mondom, hogy evvel kell majd pályanapokra járni, de a hétköznapi, túlnyomórészt városi jövés-menéshez még tökéletesen megfelelnek.Valamikor még februárban sikerült elhagyni a bal külső tükörszár már amúgy is ragasztgatott műanyag burkolatát, amit - szerencsére filléres tétel - egy utángyártott darabbal pótoltam.Aztán amolyan megelőző jelleggel kicseréltük a fiatalabb JTD-kben használt, porladásra hajlamos Bosch injektor csatlakozókat a régi, masszívabb és tartósabb fajtára. Hibát ugyan még nem produkáltak, de a négyből kettő már elég esetlegesen volt a helyén, így mindenképp jó döntés volt kiváltani őket.Ahogy jött a tavasz, felkerültek a fenti kerekek, és megejtettem az esedékes szervizét az autónak, melynek keretén belül kapott új olajat, olajszűrőt, légszűrőt, üzemanyagszűrőt, pollenszűrőt, és egy új sapkát a kiegyenlítőtartályra.Aztán március végén ráncbaszedtem a tél által megcsócsált küszöböket az Alfáéhoz hasonlatos módon: csiszolás, Brunox, rozsdagátló alapozó, ahol kellett üvegszálas kitt, majd alvázvédő, fekete rozsdagátló festék, és még egy réteg alvázvédő.Végül mielőtt visszakerültek a gumidugók, alaposan kifújtam a küszöböket üregvédő spray-vel, ahonnan pedig a javítgatások miatt már amúgy is hiányzott a lyuk, fúrtam újat. Erős a gyanúm, hogy azért mentek ennyire tönkre ezek a részek, mert a foltozgatások alkalmával anno teljesen lezárták alulról a karosszériát, így ezek az üregek fel tudtak telni porral, sárral, vízzel.A lakatos - bár nem jósnő - amúgy is csak pár évet adott nekik, de így remélhetőleg már tudják is tartani ezt az "ütemtervet". Az, hogy ez még nálunk fog-e bekövetkezni, arra nem tudok választ adni, mert lassan egy hónapja a garázsban pihen a kisautó, és egyáltalán nem azért, mert működésképtelen lenne, hanem mert van másik. Hogy helyette, vagy mellette, az még a jövő zenéje, mindenesetre nem akarok semmit sem úgy elkapkodni, mint tavaly az Alfa eladásakor, de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz...

Már tényleg nem akartam tovább halogatni az egyre inkább gyengélkedő kuplung cseréjét, így a héten egy laza másfél napos körrel a szopórolleren sikerült abszolválni a dolgot.Már tavaly megvettem a komplett szettet, de tartva a cserével járó tortúrától halogattam amíg csak lehetett. Durván egy hónapja érte el azt az állapotot, hogy az egyre durvább induláskori remegés már elszakította a felső motorkitámasztót, s folyton érezhető volt a rezonancia a kuplungpedálon is.Írnám, hogy pikk-pakk lejött a váltó, s megvolt a csere, de ezt csak egy masszív félnapos bontást követően sikerült elérni. A szétakasztott futóműben is mindjárt adta magát, hogy kell két új lengőkar a bal oldalra. Nem lepett meg a dolog, hisz a felsőt mindig csak szilentcserékkel javítgattuk - várható volt, hogy lassan a gömbfej is lógni kezd. Sebaj, kapott újat alul felül egyaránt.Remek alkalom volt ez a futómű hibáinak feltárásán felül a motor és váltótartók cseréjére (háromból kettő alsót cseréltünk) - ha már úgyis el volt választva a gépezet a kasznitól.Ezt követően már csak a felső motorkitámasztó, valamint egy futóműállítás volt hátra, hogy sikeresnek tekinthessük a beavatkozást. Most, hogy műszakilag egészen közel került a tökéleteshez, még rendbe kell tenni az ideiglenesen kókányolt fenéklemezt, s bár eredetileg nem terveztem, de kicsit próbálunk javítani az autó által nyújtott esztétikai élményen is.Tervbe van a küszöbökön levő horpadások javítása, valamint ezek, a motorháztető, és a lakkhibás tető újrafényezése, hogy ha hunyorítva is, de végre ki is nézzen valahogy. Ennek a fene nagy csinosítgatásnak előszeleként kaptam három egészen hibamentes dísztárcsát (Köszi Laci!), így végre ki tudtam válogatni négyet, amik tényleg jók.

Kacifántos egy címe lett ennek a posztnak, melynek oka néhány tervezett, és egy nem tervezett esemény. Kezdjük rögtön hátulról, a szűk keresztmetszettel. Kicsit ugyanis elkapott a gépszíj a fejegység  cserét követően, és azon kezdtem munkálkodni, hogy a masszívabb mély hangok is élvezhetően szólalhassanak meg a kabrióban. Kicsit több, mint egy hete bele is kezdtem egy amolyan "bandpass rendszerű" mélynyomó beépítésébe a csomagtartóba. Leginkább az amúgy is csak jelzés értékű hely szabta határok tartották kordában a munkálatokat, de több tekintetben is kudarcot vallottam - hiába, most csinálok ilyet először. Volt otthon egy aprócska (10cm-es) mélynyomó hangszóróm, ezt gondoltam a bal gyári csomagtérkárpitba hanyatt befaragni (fordítva meghajtva), elé pedig egy reflexcsővel ellátott funérlapot készítettem. Az első kudarc a szintén otthon talált erősítővel ért, annak ugyanis túl gyenge volt az rca kábeleken érkező jel. Mivel egy rendkívül alacsony költségvetésű, és a tudományosságot minden tekintetben nélkülöző projektről van szó, így egy tök alap SAL kétcsatornás erősítő vásárlása mellett döntöttem a kellő hangerő elérésének érdekében. Ennek beszerelését követően vált a címben is már említett szűk keresztmetszetté a kis 10cm-es hangszóró. Bízva abban, hogy annak nagyobbra cserélésével sikerül elérni a kívánt hangzást, egy kicsit ismét pihen a projekt, míg beszerzésre nem kerül egy 16,5cm-es hangszóró.

Az Uno Turbo felnik cseréje régóta tervben volt ugyan, de egy apró fiaskónak köszönhetően (egy kő lenyomta a bal elsőről a gumit, melytől ez a felni is ütni kezdett) a négyből már három használhatatlanná vált, így bontóztam az autóhoz négy szintén 14"-os Alfa Romeo lemezfelnit, s rendeltem négy FIAT emblémás dísztárcsát. Aztán ha már úgyis a műhelyben volt az autó, lecseréltük az olajat, hisz már csak kicsit több, mint egy hét, és irány Horvátország... :)

Update 2014.07.15.: Ma megjött a 16,5cm-es mélynyomó hangszóró, amit be is építettem a helyére. Pár apró nem kívánatos rezgésnek a forrását még meg kell szüntetni, de bátran írhatom, hogy a foglalkozás elérte célját. Hozza az elvárt szintet, s végre hallhatók az öblös mélyhangok is az autóban... 

Tavaly, amikor lelopták a gyáriakat megfogadtam, hogy nem veszek rá többet dísztárcsát, de nincs szívem egész télen az amúgy is kritikán aluli csupasz lemezfelniken nézegetni az autót, így szereztem egy új garnitúrát.
Nem is lesz rossz: