Járműveim története

...annál lényegesen jobb, mint volt. Nem véletlen, hogy március óta nem született egyetlen egy poszt sem, hisz a nálam töltött három év alatt amolyan "tojotává" forrta ki magát a 156-os. Még mielőtt vendettába kezdenek a valódi hithű Toyotások leszögezem, hogy nem véletlen az idézőjel. Csak amolyan "azéntojotám" lett a szarolasz. Jön, megy, dudál, világít, teszi a dolgát ahogy kell, de azért akadt egy pár apróság amitől egy igazi Corolla tulajdonos eret vágott volna, én viszont örömmel nyugtáztam: "ja csak ennyi"? Feltűnt például, hogy egyre kelletlenebbül dolgozik a hátsó ablaktörlőmotor, míg végül egy esős áprilisi estén úgy nem gondolta, hogy csigatempóval elvánszorog a 12 órás pozícióig, majd megáll teljesen függőlegesen. Onnan pedig se jobbra, se balra nem volt többet hajlandó kitérni.Mivel egész jól megvagyok nélküle, így az EGR eltávolításhoz hasonlatosan ismét az autóiparban oly divatos irányzat, a súlycsökkentés áldozata lett az ehhez kapcsolódó alkatrészkupac. Kibontottam az egész miskulanciát a csomagtérajtóból, majd egy 35mm-es gumidugóval beragasztottam a helyén tátongó lyukat. Nem utolsó sorban sokkal jobban is tetszik így...Aztán a pandémia közepén (igaz már egész régóta gyanús volt) feltűnt, hogy a McDrive-ban állva (a nagy #maradjotthon ideje alatt szinte semmi más opció nem állt rendelkezésre a szép kártya felhasználására, így be kell vallanom, hogy bizony áldoztunk néha ily módon - szigorúan este 21 óra után - az "egészséges életmód" oltárán) felmegy a vízhőfok egészen a 100-as jelig, anélkül, hogy a hűtőventillátor bekapcsolna. Másnap kiszereltem az ellenállást, s a fenti képen is látható nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadott. Rendeltem egy újat, kicseréltem, s visszatért az 1-es fokozat - azóta klímázás közben sem ordít állandó jelleggel ki-be kapcsolgatva a 2-es fokozat.Mivel ezeket leszámítva tényleg semmi nem jött elő a Toy...akarom mondani az Alfán, így rászántam magam egy az E39-en annó elvégzett low budget állagmegóvásra, immár tanulva az akkor elkövetett hibákból is. Leginkább a küszöbökön, és a motorháztetőn levő festékfolytonossági hiányoktól akartam megszabadulni, de elkapott a gépszíj, és festegettem még imitt-amott, amitől a végeredmény meg olyan lett, amilyen...Első körben kaptak a rozsdás részek Brunox rozsdaátalakítót, majd cinkes rozsdagátló alapozót és jó vastagon alvázvédőt. Egy hét száradást követően erre fújtam a színt, és a lakkot. Sajnos a rücsi azon egyenetlenségeit, amiket a fekete szín jótékonyan elrejtett, azt a csillogó ezüst most kiemeli, de kellő távolságból és hunyorítva azért elfogadható. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy van rajta anyag rendesen, s már nem a pőre lemez kapja a külső behatásokat.A motorháztetőn kicsit fillerezni és csiszolgatni is kellett, hogy a körülményekhez képest sima legyen a fényezendő felület, ami a legvégén össze is lett polírozva, így a színeltérést leszámítva egész egységes lett a végeredmény. Szép ugyan nem lett, hisz ahhoz telibe kellett volna fényezni az egész motorháztetőt, de annál jobb, mint volt, s remélhetőleg rozsdásodni sem fog.Mivel facelift-es modell (még ha csak másfeles is), színrefújtam az eddig fekete ködlámpakereteket, majd hogy jól megzavarjam a díszléctrollokat (az igazság persze az, hogy így sokkal jobban elrejti a felületi hibákat), az eddig színrefújt díszléceket feketére festettem, mint ahogy az a ráncfelvarrás előtti példányok esetében volt. Tartottam tőle, hogy vállalhatatlan lesz, ha az olasz designerek által megálmodott konzisztenciát megbontom, de a végeredmény meglepően jó lett. Valahol itt kapott el a gépszíj, s ha már lúd, legyen kövér alapon lefújtam a tető első, mára teljesen lepattogzott, lakkhiányos részét is. A végeredmény annál lényegesen jobb, mint volt, de erre is igaz, ami a motorháztetőre - így részben javítva azért látszik az eltérés...Végül előkerestem a még annak idején a Suzukira vett (hú te jó ég milyen régen volt az) kipufogóvéget. Anno túl nagy lett, de a Toyot...akarom mondani az Alfára pont passzol a 60-as vég. Kicsit kellett ugyan vágni a gyári végből, hogy kellően beüljön a lökhárító alá, de megérte, mert a végeredmény kimondottan tetszetős lett.Ha így folytatja, akkor csak a jövő áprilisban esedékes műszaki előtt kellene a két hátsó lengéscsillapítót kicserélni - mielőtt még leszakad róluk a rugótányér - mert elég rozsdásak a kényes részen. Ettől függetlenül tudom, hogy előbb-utóbb kigyógyul a skizofréniából, s újra Alfaként fog viselkedni, kiharcolva a neki járó figyelmet...

Egy ideje már foglalkoztat a dolog, hogy az amúgy is rég kiiktatott és egyébként minden szerelés alkalmával csak útban levő teljes kipufogógáz visszavezető rendszert - a Marco műhelyében is látható módon - eltávolítsuk a motorról. Értem ezalatt a szelepet, a csöveket, és magát a hőcserélőt is.Így került egy-egy fémdugó a kipufogócsonkba és a pillangószelephez a szívócsonkba, az eltávolított hőcserélő miatt pedig egy sima gumicsővel lett összekötve a motor elején futó fém vízcső és a termosztát. Összességében elég tetemes mennyiségű - az amúgy is lefalazott EGR miatt teljesen felesleges - alkatrészektől sikerült megszabadítani a motort, jelentősen javítva evvel az egyéb alkatrészekhez történő hozzáférhetőséget.Kicsit tartottam tőle, hogy a hőcserélő kiiktatását követően esetleg nehezebben melegszik majd a motor, de semmi változást nem vettem észre, pedig a héten még havazott, s elég hideg volt kint.Péntekre aztán visszatért a tavasz, így feltettem a nyári kerekeket az autóra.

Januárban szereztem egy rendkívül fantáziadús névre keresztelt Proracing CR1 (CR, mint common rail) tuningboxot. Soha nem voltam híve az ilyesfajta teljesítménynövelésnek, hisz egy rendesen padon megírt szoftvernek ez a nyomába sem érhet, de mára a kettő közti árkülönbség, és a kíváncsiság miatt mégis úgy döntöttem teszek egy próbát.Ennél megfelelőbb pillanat úgysem lesz a 156-os életében, hisz relatíve új a kuplung, a vezérlés, jó a befecskendező rendszer, és újak a hajtókarcsapágyak is. Adott tehát egy elég masszív, mára a hozott problémáktól egészen jól megszabadított hajtáslánc, így elméletben ezeknek bírniuk kell a "plusz lóerőket" (az ígéret 135Le, és 325Nm a gyári 116 és 275 helyett). A fenntartásaim abból erednek, hogy ezek a plusz lóerők mindösszesen a ECU üzemanyagnyomás értékeivel történő játszadozásból fakadnak (ergo nyilván nem túl kifinomult), hisz tulajdonképp a gyári üzemanyagnyomás érzékelő jeleit módosítja a kütyü. Bekötése emiatt pofon egyszerű, a kapott vezetékköteg anyás végét az érzékelőre, az apásat pedig a motortéri kábelkötegbe kell csatlakoztatni (a kettő közt meg nyilván ott a tuningbox), s bár magam sem hittem, de valóban már az első méterek megtételénél érezhető, hogy jobban megy az autó, s ami miatt én elsődelgesen belevágtam, hogy alacsonyabb fordulatszámokról is sokkal finomabban indul meg, nincs remegés. Így kicsit több, mint 2000km tapasztalatával már bátran állítom, hogy működik a dolog. Persze nem ettől leszel a gyorsulási versenyek sztárja, de valamennyit valóban nőtt a teljesítmény, melynek következményeként sokat javult az autó vezethetősége is - a tartósságra meg majd úgyis csak az idő tudja megadni a választ - szóval egyelőre tetszik, marad a cucc (nem utolsó sorban ha az utód szintén 1.9, vagy esetleg 2.0 JTD lenne, úgy pillanatok alatt átszerelhető abba is).Aztán ha már a hónap elején átléptük a 340 000-dik kilométert, a héten sort kerítettem az autó időszakos szervizére, melynek keretein belül kapott új olaj, üzemanyag, levegő és pollenszűrőket, valamint olajat. Eközben tűnt fel, hogy a már ragasztgatott levegőcső (a légszűrő és a turbó között) ismételten kilukadt, ahol könnyedén szűretlen levegőt (és falsot is, hisz a MAF után van a rendszerben) szív a motor. A bontott valószínűleg pont ugyanolyan öreg már, mint ami benne van, utángyártott pedig nincs elérhető a hazai alkatrészboltokban, így Lengyelországból sikerült összevadászni egy új, kisipari darabot. Ebből kifolyólag annyira azért nem méretpontos a dolog, de még bőven a beszerelhető kategória.Tegnap erőt vettem magamon, és nekiláttam a cserének, ami meglepően simán, és relatíve gyorsan ment. Ennek ismeretében kár volt eddig halogatnom dolgot, már rég kicserélhettem volna...

Múlt héten egy este indultam volna haza a munkahelyemről, ám az autó nagyon furcsán gurult, és érdekes morgó hang jött a hátsó keréktől. Egyből világossá vált, hogy ismét defektem van, és már a felnin megy a jobb hátsó. Lépésben visszagurultam a műhelybe, és felraktam a szedett-vedett pótkerekem.Másnap elvittem a defektes kereket gumishoz, aki kis híján agyérgörcsöt kapott a nem várt látogatástól a kerékcsere szezon kellős közepén. Aztán megnyugtattam, hogy ez nyári gumi, így ráér vele foglalkozni ha már lecsengett ez az őrület. Végül, hogy továbbra is egyforma kerekeken guruljon az autó felraktam a már jól bevált Nokian téli szettet. Reméltem, hogy idén már több meglepetést nem tartogat számomra a "szarolasz", de sajnos tévedtem. Hétvégén feltűnt, hogy mintha nyögve-nyelősebben tekerne az önindító, de gondoltam csak a rövid városi utak, és az állandó páramentesítés fokozott igénybevétele miatt nem tud annyit visszatölteni a generátor, mint amennyit kiveszünk az akksiból. Mivel másnap tervbe volt egy hosszabb autózás, nem törődtem vele, hisz elméletileg akkor bőven lett volna ideje feltölteni. Ehelyett viszont mikor teljes harci díszben levonult a család, már csak egy erőtlen nyekkenés, és egy negyed fordulat volt a válasz a kulcs elfordítására. Sebaj, gondoltam gyorsan bebikázom a Miniről, s a többi alakul az eredeti elképzelés szerint. Nos ez sem így lett, ugyanis az eddig használt noname gagyi bikakábelemen nem ment át annyi delej, hogy az 1.9JTD be tudjon indulni, így vennem kellett - vasárnap lévén jobb híján az OBI-ban - egy normális szettet.Evvel már könnyedén beindult, csak mire mindezt lezongoráztam - az amúgy alvásidőre tervezett autózás miatt - a gyerek odafent már el is aludt. Mivel leállítani nem akartam, így jobb híján egyedül kocsikáztam egy órán keresztül bárminemű felesleges fogyasztó nélkül. Mire hazaértem a gyerek is felébredt, nosza akkor ugorjunk el, s legalább vásároljunk be. Durván tíz percre állítottam le, de már nem indult, így be kellett lássam, hogy az alig több, mint két éves Unix-os akkumulátor adta fel a harcot.Hétfőn vettem bele egy új 74Ah-s QWP akksit, s azóta ismét minden a legnagyobb rendben. Bár a két fenti eset egyikéről sem az autó tehet, de elég kiábrándító az évben már a harmadik defektet kapni, s megtapasztalni, hogy az ügyfeleknek általam is előszeretettel puffogtatott - egy akksinak két év után már minden nap ajándék - frázis nálam is betalált...

A hónap elején új rekorder született a 156-os személyében, ugyanis soha egy autóm sem volt még két és fél évnél hosszabb ideig a birtokomban. Eddig az E36 tartotta a rekordot - a cabriót most hagyjuk, mert az naptári napokat tekintve kicsit több, mint három évig volt meg, de a három szezon, amiben használtuk, hunyorítva is épp csak kiad másfél évet - mostantól viszont minden egyes nap az Alfa előnyét növeli. S hogy mi történt az elmúlt negyed évben mióta utoljára írtam róla? Egyszer csak ismét gyanús, beázás szerű foltokat láttam a tetőkárpit hátsó részén, így eldöntöttem, hogy ideje nyugdíjazni a régi, már szilóval mókolt antennát. A talp természetesen gyári, a szár pedig egy univerzális darab lett.Aztán hozta a formáját a "szarolasz", és produkált egy valódi meghibásodást is. Történt ugyanis, hogy nem mindig volt hajlandó - eleinte csak három-négy villanásnál hosszabban, aztán már egyáltalán - irányjelezni. Rendeltem egy új indexrelét, majd gondoltam pikk-pakk kicserélem. Szorgosan tapogattam a biztosítéktábla környékén, de sehol nem sikerült kitapintanom a kattogást. Jobb híján rákerestem az interneten, s kiderült, hogy ez a szerencsétlen Giovanni konkrétan ez a szar köré tervezte az egész 156-ost. Lassan megszoktam már, hogy a motortérben is kis híján minden apró beavatkozást avval kell kezdeni, hogy legalább két három útban levő vackot eltávolítsak, de hogy egy indexrelé cseréhez konkrétan le kelljen venni a kormánykereket, a burkolatokat, és a szöghelyzetérzéklőt is, az már finoman szólva is vicc kategória (méghozzá elég szar vicc).Igaz ezek után sokkal nagyobb volt az örömöm mikor végre újra üzembiztosan tudtam jelezni a kanyarodási szándékom. Persze valami az új utángyártott darabbal sem kerek, hisz evvel az elakadásjelző csak gyújtás nélkül működik az elvárásoknak megfelelően. Járó motornál csak akkor villog, ha az irányjelzőkart is kirakom jobbra, vagy balra, de ezt már elengedtem, emiatt nem fogom szétszedni még egyszer...Aztán ha már így belejöttem, gondoltam levezetésként újrabandázsolom a motortéri kábelköteg mára már viharvert szakaszait. Az előbbiek fényében ezt már a kisujjamból kiráztam.Akárcsak a bal oldali "A-oszlop" takaró patentjainak pótlását. Ezek még az első beázások keresése idején törtek el, s azóta csak amolyan átmeneti megoldással voltak rögzítve, de most újra itt is fixen a helyén van minden.Augusztusban elvittem, hogy kicentrírozzák a kerekeit, amit nagyon jól tettem, mert azon felül, hogy végre ismét simán fut az úton, találtak egy lassú defektet, amit javítottak is a jobb hátulján (csak megjegyzem, hogy úgy néz ki azóta ismét összeszedtem még egyet...). Ráérő időmben amolyan átmosás gyanánt leszívtam és újratöltögettem a szervóolajat a tartályból, egészen addig, amíg szép tiszta nem lett, felfrissítve ezzel a rendszerben levő folyadékot. Aztán történt egy kis baleset, a helyi gépi mosóban (tudom, hülye aki oda viszi, de gondoltam ebben már túl nagy kárt úgysem tehet - már ami az esztétikát illeti) elhagyta magát a vezető oldali külső tükröm. Egy roppanást követően bárminemű ellenállás nélkül kezdett mozogni előre, hátra, s még egy kicsit felfelé is. Rémlett, hogy az Amore-s blogon olvastam már ilyenről, majd bebizonyosodott, hogy velem is ugyanaz történt. A tükör tengelyét felülről rögzítő körmös alátét kiugrott a hornyából. Gyorsan visszakerestem a már említett posztot, s egy kis egyengetést követően magam is visszanyomattam az alátétet a helyére egy satu és a megfelelő átmérőjű dugókulcs segítségével. Alapvetően jól ment minden, leszámítva, hogy a tükörlap nálam elrepedt a szétszerelés közben, így annak, és a belső háromszöget rögzítő fém patenteknek végül új állta helyét. Azóta sokkal masszívabb a tükröm. Régóta zavartak már a csálén álló hátsó légbeömlő rostélyok is, de szerencsére sikerült újra összepattintanom a mechanikájukat, így újra rendezetten, együtt mozog minden itt is. Végül a héten elérkeztünk az autó számomra legzavaróbb problémájának megoldásához, az általam már több alkalommal is karosszériatömítővel és nylon darabokkal javítgatott fenéklemez kihegesztéséhez. Végig drótkorongozták az alját, s legnagyobb meglepetésemre abszolút nem volt vészes a helyzet. A már általam is ismert három tenyérnyi lyuknál kellett csak a fémet pótolni. Napi használatú, ma holnap 18 éves 156-os létére meglepően jól tartja magát a karosszériája. Természetesen kapott új réteg alvázvédőt is, így remélhetőleg nem csak a következő műszaki vizsgáig fog kitartani a napokban elért állapot.Aztán ha emiatt pár napra már úgyis le kellett tennem az autót, kicseréltettem a mára már idegtépően nyekergő, s néha már kopogni is "látszó" felső lengőkarokat két új TRW-re. A beavatkozás közben kiderült, hogy a jobb első gumifékcsövem kis híján ki van szakadva (olyan, mintha valami megvágta volna), így ahelyett is kapott egy újat a gép.Persze így, hogy fent ismét feszes lett a futómű, apró koppanások formájában már jelzik a januárban cserélt belső stabilizátor szilentek is, hogy szeretnének ők is nyugdíjba menni. Ez már a második garnitúra mióta nálam van az autó, és egyik sem bírt ki többet egy évnél, így esélyes, hogy egy komplett rúd lesz a végleges megoldás, hisz feltehetően az is már jócskán megkopott az eddig megtett kilométerek alatt.Mire mindez lezongorázódott, megérkezett az Aliexpresszről rendelt szivargyújtó helyére szerelhető voltmérős USB aljzat. Több helyen láttam már, és nagyon tetszett, nem beszélve arról, hogy ezzel végre ki tudtam küszöbölni azt, hogy a mára már eléggé viseltes szivargyújtóból rosszabb úton állandóan kiugráljanak a csatlakozók. Ahogy visszakaptam az autót be is szereltem, és egyelőre nagyon tetszik, főleg hogy valamilyen szinten azért nyomon tudom követni a generátor töltését is ezután.

Update 2019.10.17.: Ha már ilyen remek lett a futómű a felső lengőkarok cseréje után, nem hagyhattam, hogy a belső stabszilentek ritmusos kopogásukkal elrontsák az összképet, így ma kicseréltük ezeket is. Ennyire jó még talán soha nem volt ez az autó mióta nálam van...

Egy igencsak hosszú, és idegtépő időszak volt az elmúlt közel három és fél hónap, melynek nagy nehezen sikerült a héten pontot tenni a végére. Az ominózus üzemanyagcsöves kaland tartogatott még pár nem várt meglepetést, mert - bár anno pár hétig tünetmentes volt az Alfa az üzemanyagszűrő cseréjét követően - ismét elkezdte bedobálni teljes terhelésen a P0191-es "üzemanyag nyomásszabályzó" hibát.Mivel elég evidensnek tűnt a dolog, vettem hát egy Bosch üzemanyag nyomásszabályzót a nagynyomású szivattyú hátuljába. Sajnos akadt egy kis anomália a csavarjaival (valaki járt már ott előttünk, s az alsónak jól elnyalták a fejét), így inkább a volt kollégámékkal cseréltettem ki, mégis nagyobb tapasztalatuk van az ilyen folyamatokban, mint nekem. Szívtak vele ők is, ráadásul teljesen feleslegesen, hisz a hiba maradt.Mivel a jelenség már erősen korlátozta az autó használhatóságát (előzni csak lendületből lehetett, és egy kereszteződésből sem lehetett akárhogy kifordulni), próbáltam visszaállítani a csőcsere előtti állapotokat. A korábban feltett univerzális üzemanyagcső helyett megrendeltem a gyárit, ami csak 7,2 mm belső átmérőjű a 9,5 helyett. Ismét kicseréltem az üzemanyagszűrőt és az üzemanyag nyomásérzékelő helyett is vettem egy újat, de sajnos egyik sem hozott eredményt.Itt jött el az a pont, amikor feladtam a találgatást, és a helyi Bosch szervizre bíztam a probléma feltárását. Mivel ők tudtak menet közben is élő értékeket olvasni, megállapították, hogy hirtelen gyorsításokkor valóban leesik a mért üzemanyagnyomás a számítotthoz képest. Kiszerelték, és bevizsgálták mind a négy porlasztót, mellyel végre úgy tűnt, hogy jó úton járunk, hisz az első hengerének kétszer annyi volt a résolaj vesztesége (84 mm³/H, míg a másik háromé 40 környékén maradt), mint a többinek, ergo itt is elmehetett a hiányzó üzemanyagnyomás. Rendeltek is helyette egy új, cseredarabos porlasztót, de sajnos ennek a cseréje sem oldotta meg a problémát. Kicsit vigasztal a tudat, hogy a mérések is alátámasztották, hogy rossz volt, így előbb-utóbb valószínűleg tényleg megadta volna magát.Mentségükre legyen mondva, próbálkoztak tovább a jelenség okának felderítésével - többek között megragasztották a szakadt levegőcsövet is a turbó és a légszűrőház között (ehelyett kell szerezzek majd egy hibátlan darabot) - de már nekik is csak két tippjük maradt. Vagy a visszafolyó gázolaj gyűjtőcsövében lehet valami hiba (szerintük van benne valami nyomástartó szelep, ami felmondhatta a szolgálatot), vagy maga a nagynyomású szivattyú. Az elsőt elég hamar elvetettem, mert szerintem nincs abban az öntvényben az ég világon semmi egyéb, mint néhány furat, így inkább a bemenő oldalon kerestem tovább a hibát.Tettem még egy elkeseredett kísérletet a tankszivattyú cseréjével, de azon kívül, hogy jól szétborítottam a hátsó traktust, semmi említésre méltó eredményt nem értem el. Nem maradt más hátra, rendeltem az ebay-en egy garanciális (két év), felújított nagynyomású szivattyút egy bontott áráért Lengyelországból, vettem egy új Bosch vezérműszíjat, Dayco hosszbordásszíjat, és egy szelepfedél tömítést, hisz ha már annyira szét lesz bontva, legyenek ezek ismét újak. A szivattyú cseréjéhez persze nem kell levenni a szelepfedelet, az már csak amolyan pluszként került a munkafolyamatok közé. Írnám, hogy ha ezt előre tudom, akkor egyből evvel kezdek, de sokan avval nyugtattak, hogy az 1.9 JTD-n nagyon ritka hogy tönkremegy a szivattyú. Hát ilyen ritka autó az enyém...A héten kicseréltek minden fentebb említett alkatrészt, s azóta teljesen hiba, és tünetmentes az autó. Már csak a motortakaró burkolatot kellene visszatennem, de sajnos a Bosch szervizben elhagyták belőle az egyik kis gumiszilentet, amin keresztül megy a csavar. Majd ha lesz rá érkezésem, pótlom a hiányt, de enélkül működik az autó.Nem tagadom voltak mélypontjai ennek a kanosszajárásnak, mire ismét minden jóra fordult. Olyannyira, hogy még a motort is meghirdettem, hisz Damoklész kardjaként hosszú hónapokon keresztül ott lebegett a fejem felett egy másik autó vásárlásának kényszere, amennyiben az Alfát esetleg mégsem sikerült volna értelmes összegért megjavítani. Hála Istennek úgy néz ki, hogy erre mostanság még nem kell sort keríteni...