Járműveim története

Kapcsolatom a Toledóval talán leginkább ehhez a jelenséghez hasonlatos. Nem szeretem, de minden egyes "fogságában" töltött nappal jobban értékelem, s néha már a "kuplungzsinnyegést" is csak tompán, egyre távolabbról hallom.Teljesen kiment a fejemből, de még tavaly ősszel feltűnt, hogy a jobb oldali külső tükörről nem tűnik el a pára, holott bizonyos külső hőmérséklet alatt az indítást követően automatikusan bekapcsol a tükörfűtés. Kimértük, áram volt, így cseréltünk egy tükörlapot. Filléres tétel volt, s azóta hibátlanul lefűti mindkét tükröt.Ahogy átlépte a 190 000 km-t, januárban megejtettük az esedékes olajcserét. Nem cifráztam túl, egy MANN szűrő és Bárdis olaj maradt tavalyról, így ezek kerültek az autó motorjába, és kicseréltem a pollenszűrőt is. Ez utóbbit most csináltam először, s csak elismerően tudok szólni a német mérnökökről. Durván három perc alatt abszolválható a művelet az átgondolt elhelyezésnek és szerelhetőségnek köszönhetően. Laza kis ujjgyakorlat ez ahhoz képest, hogy az Alfa lábterében fejjel lefelé lógva láthatatlan csavarokat kellett keresgélni, majd egy a pollenszűrőnél jóval kisebb lukon keresztül ki és betuszkolni azt.Aztán ha már úgyis műhelyben volt az autó, megnéztük miért kopog a jobb első futómű, amit cirka 2000 forintból orvosoltunk egy stabpálca cserével. Szintén felüdülés volt ez a 156 futóművére elköltött pénzek tekintetében, nem beszélve arról, hogy mindösszesen tíz percet vett el az életünkből ez a művelet.Február környékén feltűnt, hogy hideg reggeleken kicsit kelletlenül indul be valamelyik henger. Szikráztatós módszerrel ki is szűrtük, hogy a négyes henger izzítógyertyája már egész biztosan nem tölti be funkcióját, így kapott a régi Beru helyett egy új Bosch-t.Még szintén ebben a hónapban - pont a wellnessre indulás előtti nap - égett szagot éreztem az autó körül. Jobban odafigyelve már hallottam is, ahogy pattogva hűl ki jobb hátsó féktárcsa. Elérte a Toledót is a tipikus VW betegség, megszorult a kézifék mechanikája a féknyergen. Fogóval visszaállítottuk, és pár hétig nem használtam a kéziféket, majd február végén ezt is újra cseréltük.Aztán kiváltandó a műszakira megtákolt, majd ismét tönkrement gyári pótféklámpát, befaragtam a helyére egy méretben passzoló, univerzális Hellát. Most végre ez is tökéletesen teszi dolgát.És ennyi. Jön, megy, teszi a dolgát rendületlenül, s hiába kűzdök ellene, apránként saját képére formál. Még januárban - pont azon a szombat délelőtt, amire az idei tél esett - családilag megnéztünk Keszthelyen egy benzines 159 SW-t, s eltekintve attól, hogy az állapota sem közelítette meg a Seat-ét, be kellett lássam, hogy amíg ekkora a gyerek, nem lesz Alfánk. Egyszerűen nem férünk el benne kényelmesen, pontosabban olyan kényelmesen, mint a Toledóban. Szégyen vagy sem, de eddigi elveimmel ellentétben - legyen minél alacsonyabb és sportosabb - ha le is cserélem, csak valami méretben hasonló, jellegét tekintve egyterű jöhet szóba.Viszont a kínálatot napi szinten figyelve egyre reménytelenebb vállalkozásnak tűnik ez abban az árkategóriában, amit még nyugodt szívvel hajlandó vagyok kiadni egy autóért, a környéken pedig szinte nincs is olyan (nyilván ennyi pénzért) amire előrelépés lenne lecserélni a Seat-ot.Mert amint a mellékelt ábra is mutatja, egyáltalán nem rossz autó ez...

A hónap elején új rekorder született a 156-os személyében, ugyanis soha egy autóm sem volt még két és fél évnél hosszabb ideig a birtokomban. Eddig az E36 tartotta a rekordot - a cabriót most hagyjuk, mert az naptári napokat tekintve kicsit több, mint három évig volt meg, de a három szezon, amiben használtuk, hunyorítva is épp csak kiad másfél évet - mostantól viszont minden egyes nap az Alfa előnyét növeli. S hogy mi történt az elmúlt negyed évben mióta utoljára írtam róla? Egyszer csak ismét gyanús, beázás szerű foltokat láttam a tetőkárpit hátsó részén, így eldöntöttem, hogy ideje nyugdíjazni a régi, már szilóval mókolt antennát. A talp természetesen gyári, a szár pedig egy univerzális darab lett.Aztán hozta a formáját a "szarolasz", és produkált egy valódi meghibásodást is. Történt ugyanis, hogy nem mindig volt hajlandó - eleinte csak három-négy villanásnál hosszabban, aztán már egyáltalán - irányjelezni. Rendeltem egy új indexrelét, majd gondoltam pikk-pakk kicserélem. Szorgosan tapogattam a biztosítéktábla környékén, de sehol nem sikerült kitapintanom a kattogást. Jobb híján rákerestem az interneten, s kiderült, hogy ez a szerencsétlen Giovanni konkrétan ez a szar köré tervezte az egész 156-ost. Lassan megszoktam már, hogy a motortérben is kis híján minden apró beavatkozást avval kell kezdeni, hogy legalább két három útban levő vackot eltávolítsak, de hogy egy indexrelé cseréhez konkrétan le kelljen venni a kormánykereket, a burkolatokat, és a szöghelyzetérzéklőt is, az már finoman szólva is vicc kategória (méghozzá elég szar vicc).Igaz ezek után sokkal nagyobb volt az örömöm mikor végre újra üzembiztosan tudtam jelezni a kanyarodási szándékom. Persze valami az új utángyártott darabbal sem kerek, hisz evvel az elakadásjelző csak gyújtás nélkül működik az elvárásoknak megfelelően. Járó motornál csak akkor villog, ha az irányjelzőkart is kirakom jobbra, vagy balra, de ezt már elengedtem, emiatt nem fogom szétszedni még egyszer...Aztán ha már így belejöttem, gondoltam levezetésként újrabandázsolom a motortéri kábelköteg mára már viharvert szakaszait. Az előbbiek fényében ezt már a kisujjamból kiráztam.Akárcsak a bal oldali "A-oszlop" takaró patentjainak pótlását. Ezek még az első beázások keresése idején törtek el, s azóta csak amolyan átmeneti megoldással voltak rögzítve, de most újra itt is fixen a helyén van minden.Augusztusban elvittem, hogy kicentrírozzák a kerekeit, amit nagyon jól tettem, mert azon felül, hogy végre ismét simán fut az úton, találtak egy lassú defektet, amit javítottak is a jobb hátulján (csak megjegyzem, hogy úgy néz ki azóta ismét összeszedtem még egyet...). Ráérő időmben amolyan átmosás gyanánt leszívtam és újratöltögettem a szervóolajat a tartályból, egészen addig, amíg szép tiszta nem lett, felfrissítve ezzel a rendszerben levő folyadékot. Aztán történt egy kis baleset, a helyi gépi mosóban (tudom, hülye aki oda viszi, de gondoltam ebben már túl nagy kárt úgysem tehet - már ami az esztétikát illeti) elhagyta magát a vezető oldali külső tükröm. Egy roppanást követően bárminemű ellenállás nélkül kezdett mozogni előre, hátra, s még egy kicsit felfelé is. Rémlett, hogy az Amore-s blogon olvastam már ilyenről, majd bebizonyosodott, hogy velem is ugyanaz történt. A tükör tengelyét felülről rögzítő körmös alátét kiugrott a hornyából. Gyorsan visszakerestem a már említett posztot, s egy kis egyengetést követően magam is visszanyomattam az alátétet a helyére egy satu és a megfelelő átmérőjű dugókulcs segítségével. Alapvetően jól ment minden, leszámítva, hogy a tükörlap nálam elrepedt a szétszerelés közben, így annak, és a belső háromszöget rögzítő fém patenteknek végül új állta helyét. Azóta sokkal masszívabb a tükröm. Régóta zavartak már a csálén álló hátsó légbeömlő rostélyok is, de szerencsére sikerült újra összepattintanom a mechanikájukat, így újra rendezetten, együtt mozog minden itt is. Végül a héten elérkeztünk az autó számomra legzavaróbb problémájának megoldásához, az általam már több alkalommal is karosszériatömítővel és nylon darabokkal javítgatott fenéklemez kihegesztéséhez. Végig drótkorongozták az alját, s legnagyobb meglepetésemre abszolút nem volt vészes a helyzet. A már általam is ismert három tenyérnyi lyuknál kellett csak a fémet pótolni. Napi használatú, ma holnap 18 éves 156-os létére meglepően jól tartja magát a karosszériája. Természetesen kapott új réteg alvázvédőt is, így remélhetőleg nem csak a következő műszaki vizsgáig fog kitartani a napokban elért állapot.Aztán ha emiatt pár napra már úgyis le kellett tennem az autót, kicseréltettem a mára már idegtépően nyekergő, s néha már kopogni is "látszó" felső lengőkarokat két új TRW-re. A beavatkozás közben kiderült, hogy a jobb első gumifékcsövem kis híján ki van szakadva (olyan, mintha valami megvágta volna), így ahelyett is kapott egy újat a gép.Persze így, hogy fent ismét feszes lett a futómű, apró koppanások formájában már jelzik a januárban cserélt belső stabilizátor szilentek is, hogy szeretnének ők is nyugdíjba menni. Ez már a második garnitúra mióta nálam van az autó, és egyik sem bírt ki többet egy évnél, így esélyes, hogy egy komplett rúd lesz a végleges megoldás, hisz feltehetően az is már jócskán megkopott az eddig megtett kilométerek alatt.Mire mindez lezongorázódott, megérkezett az Aliexpresszről rendelt szivargyújtó helyére szerelhető voltmérős USB aljzat. Több helyen láttam már, és nagyon tetszett, nem beszélve arról, hogy ezzel végre ki tudtam küszöbölni azt, hogy a mára már eléggé viseltes szivargyújtóból rosszabb úton állandóan kiugráljanak a csatlakozók. Ahogy visszakaptam az autót be is szereltem, és egyelőre nagyon tetszik, főleg hogy valamilyen szinten azért nyomon tudom követni a generátor töltését is ezután.

Update 2019.10.17.: Ha már ilyen remek lett a futómű a felső lengőkarok cseréje után, nem hagyhattam, hogy a belső stabszilentek ritmusos kopogásukkal elrontsák az összképet, így ma kicseréltük ezeket is. Ennyire jó még talán soha nem volt ez az autó mióta nálam van...

Már csak ennyi választ el attól, hogy "késznek" nyilvánítsam a gépet. Természetesen csak idézőjelben, hisz egy ilyen nulláról épített motor esetében majd csak a használatba vételt követően fog kiderülni, hogy mi az ami megfelelően teszi a dolgát, és mi az amit esetleg teljesen újra kell gondolni rajta. Mindenesetre felkerült minden ami a kormányról még hiányzott - kapcsolók, markolat, és egy kis kormányvég tükör is a bal oldalra.Lelégtelenítettük a hátsó féket, felfúrtam az első irányjelzőket, kialakítottam a sebességváltó szuszogóját, és kollégám teljesen készre kötötte az elektromosságot:

Egy általam előidézett hibát leszámítva (amit azóta már természetesen kijavítottunk) tökéletesen működik minden. Ezt követően rögzítettem a rendszámtáblát, és megpróbáltuk letömíteni az első teleszkópok tetején levő szelepeket, de egy nap után megint elengedte a gázt, így ez utóbbin még kell egy kicsit dolgozni.Ekkor jött el az a pillanat, mikor sor kerülhetett az első próbakörre az udvaron:

Leírhatatlan volt az örömöm, még így is, hogy abszolút nem akar menni - nagyon kell az a karbi szinkron, melyre a jövő héten úgy néz ki sort is tudunk keríteni. Ezt követően már csak a kormány lengéscsillapító hiányzott, de annyi helyen, és annyi verzióban lóg ez az egész miskulancia, hogy ebben a formájában a feladatát már képtelen ellátni, így rendeltem helyette egy újat Németországból a szokott helyről. "Percek kérdése" és lassan tényleg összeáll...

A hétvégét követően meglett az eredetvizsga, kedden pedig már nevemre is került az autó. Közben kezdett összeállni egyfajta sorrend a fejemben a tennivalókról, és az ezekhez szükségszerűen beszerzendő alkatrészekről. A gyári új cuccok érkeztek meg elsőként, így bekerült két új rendszámtábla világítás a régi oxidált kacatok helyére, s kicseréltem a jobb külső tükör körüli fekete keretet egy vadonat újra. A vezetőoldalon sajnos el volt folyva az elektrokróm tükörlap is, így a használhatóság jegyében rendeltem két sima kék utángyártott darabot, melyek fűthetőek, de sötétedni nem tudnak. Ez a kisebbik baj, sajnos kicsit kisebbek is, mint a gyáriak, így elég bután néznek ki, de ezekben legalább látni valamit, s ez per pillanat fontosabb, mint a fény, meg a pompa. Ha már úgyis rendeltem gyári alkatrészeket, kértem a régi repedezett helyett új gumicsövet a légtömegmérő és a pillangószelep közé. Kiszakadva még az sem volt, de meglepően bagatell áron kapható, így kicseréltem ezt is. Aztán alaposan (már amennyire ez WOW-val megy) végigdiagnosztizáltam az autót, így meglett az oka a világító légzsáklámpának is. Rendeltem is bontott övfeszítőt, két hátsó elektromos ablakemelőt, valamint egy bal hátsó zárszerkezetet is, szóval lesz programom a hétvégére...

Update 2014.06.03.: Sikerült szereznem normális tükörlapokat, most már ezek is kulturáltan néznek ki.

Ma megejtettem a vásárlást követő terveim utolsó felvonását is, mivel a vezető oldali tükör fényezett részéből ki volt törve egy darab. Sikerült is szereznem egy pár calypsorot tükröt, a gond csak annyi, hogy ezek nem fűthetők, az autón levők pedig azok. Először arra gondoltam, hogy valahogy átbuherálom a fűthető szerkezetet a jó állapotú házba, de hamar letettem róla. Délelőtt nekiálltam szétbontani itthon a két donort. A fényezett hátlapot szépen le tudtam róla szerkeszteni, igaz már ehhez is apró darabjaira kellett bontani az egészet.
Arra azért jó volt ez is, hogy épségben lejött, és felismertem, hogy nem olyan kis munka átrakni a régit az újba. Nem is maga a művelet ördöngös, hanem a közel 15+ éves napszítta műanyagok úgy törnek az ember keze között, mint a ropi. Tavasszal lesz tennivaló, majd a karosszériázás folyamán a villanyász átköti...