Járműveim története

A márciusi posztot úgy fejeztem be, hogy alakulhat még ki olyan élethelyzet családunkban, melyre nem - vagy nem csak - a Toledo lesz a megfelelő válasz. Titkon persze már akkor is tudtam, hogy utóbbi lesz számunkra a helyes döntés, hisz az iskola, edzés és egyéb elfoglaltságok lokációbeli eltéréseinek áthidalására egy autó kevés, valamint megszoktam, hogy van mihez nyúlni ha kell - elég volt cirka egy év egy autóval. Ahhoz, hogy az oldalborda is kellő magabiztossággal tudja vezetni az új szerzeményt eléggé leszűkítettük a kínálatot, ugyanis csak és kizárólag automata váltóval szerelt autó jöhetett szóba. Aztán ezen felül voltak még olyan típusok (Smart) illetve váltó variánsok (M/MT, Multitronic) amik alapból kiestek az amúgy sem túl nagy merítésből.Első körben nagyon ráizgultam egy TCT váltós 1.4T Giuliettára, de ott a 170 lovas variáns MultiAir szelepvezérlése, és a vételár kicsit kijózanított. Nem beszélve arról, hogy ezek után minden alkalmat megragadtam volna, hogy újra Alfa Romeo volánja mögé ülhessek, annak meg állandó veszekedés lett volna a vége, ami legkevésbé sem megoldás a fenti problémánkra. Aztán áprilisban megnéztem egy C30-as Volvót, 2.4D automata felállásban, de a használhatatlan hátsó traktus és a három ajtós karosszéria miatt ezt is elvetettem.Ahogy teltek a napok, kezdett kirajzolódni, hogy számunkra a tökéletes autó egy kettes Prius lenne. Egyedül az autó hosszának megszokása ami kérdéseket vetett fel bennem, és az oldalbordában is. Csalódott voltam, mert jó lett volna kipróbálni egyet élőben is, hogy méretügyileg még az élhető katégória-e számára, de kettőt konkrétan az orrunk elől vittek el, s akkortájt egyszerűen nem hirdettek több Priust a környéken.Egyik alkalommal az előre lebeszélt időpont napjára szabadságot is kértem, ám reggelre eltűnt a hirdetés. Hívásomra - mivel elmentettem a számát - csak annyi volt a válasz, hogy ja tegnap megnézte valaki és el is vitte. Korrektség a tetőfokon, hogy még csak arra sem vette a fáradságot, hogy egy sms-t írjon, ne gyere paraszt, eladtam a megbeszélt időpont ellenére...Egyik reggel azonban érdekes találat fogadott a hirdetésfigyelő e-mailben: 2004-es Toyota Yaris, 1.3-as motor, automata váltóval, 83 000 valós kilométerrel. Tudni kell, hogy ezekben még rendes, békebeli hidromechanikus nyomatékváltó van (3 sebesség + egy overdrive), nem valami robotizált kézi, így rögtön lázba jöttem. Aztán mikor megtudtam, hogy Veszprémben van (ez nekem amolyan babona, mert ott még csak jó dolgokat vettem - a 156-os, és a Guzzi is onnan jött), éreztem, hogy ez lesz a mi kis "anyamobilunk". Május nyolcadikán néztük meg, s nem csalódtunk. Pontosabban én nem, az oldalborda akkor még nem rajongott érte - nehezen tudott elvonatkoztatni a színétől, meg a papamobilságából adódó évtizedes kosztól ami a több réteg üléshuzat és kormányvédő ellenére is masszívan beborította a belteret - ugyanis egy 83 éves bácsié volt ennek előtte annak minden előnyével és hátrányával együtt.
A beltér állapotát a vásárlást követő héten egy alapos külső belső kozmetikával sikerült helyrehozni, így most már teljességgel hepatitisz és szifilisz mentes az utastér (a szagáról nem is beszélve). Még szintén ezen a héten megejtettem egy olaj, olajszűrő, légszűrő és pollenszűrő cserét is, valamint kifertőtlenítettem a klímáját.Ez utóbbi egyébként - feltehetően az előző tulajdonosnak köszönhetően - nem szuperál valami jól, sőt simán el tudom képzelni, hogy húsz év elteltével mi kezdtük el elsőként rendszeresen használni azt. Feltöltöttük az előírt 410 grammal, és cseréltünk egy expanziós szelepet is, de a jelenség ugyanaz: alapjárat közelében rendkívül gyenge a hatásfoka, viszont ha már mozgásban van a kis autó, és a fordulat is 2000 környéki, akkor működik szépen. 
Idő közben szereztem hozzá egy új kompresszort is, de az szerintem majd csak jövőre, a hosszbordásszíj cseréjével együtt kerül majd beépítésre. Aztán az is feltűnt, hogy nem zárja a központi zár a csomagtérajtót, így rendeltem hozzá egy utángyártott motort, amit vagy három perc alatt ki is cseréltem. Ez utóbbi csak megerősítette bennem az olajcsere alkalmával szerzett tapasztalatokat - baromi átgondolt, nagyon okosan megtervezett kis szerkezet ez az első szériás Yaris.Hasonló sors várt a szétmálott tetőantennára is - bár ennek a talpa alá is kéne egy új gumi - kapott ehelyett is egy új, univerzális darabot. Remélhetőleg a jövőben sem fog csalódást okozni - bízom benne, hogy a kompresszor cseréje a klímarendszert érintő anomáliát is megoldja majd - s tökéletesen ellátja a feladatát amiért vettük.Eddig az összhang érezhetően megvan, egyöntetűen imádja a család, s ami sokkal fontosabb, hogy az oldalborda is oda van érte, hisz alapvetően az ő szolgálati járművének szerepét kell hogy ellássa az elkövetkezendő jó pár évben. Meggyőződésem, hogy állapotát és futásteljesítményét tekintve igazi kincset találtunk azon a májusi napon Veszprémben...

Tavaly elmaradt a már szokásosnak mondható évzáró poszt, mert bár egy csokor fényképet összeválogattam hozzá, úgy éreztem két összetett mondatért felesleges blogot írnom. Ennyire eseménytelen volt jármű fronton 2023, hisz ha még a Fiesta sem lett volna év elején, akkor mindössze két darab bejegyzés születik a kilométerek gyűjtögetésén felül. Egy termosztát, egy akkumulátor csere, és néhány apróság a futóműben szerepel a mérleg egyik, és valamivel több, mint 15 000 kilométer a másik serpenyőjében. Abszolút jó arány, tulajdonképp ilyen egy tökéletes családi autó. Húzza az igát minden hétköznap - ovi, munkahely, bevásárlás, edzés és egyéb délutáni elfoglaltságok - többször számára egyáltalán nem ideális körülmények között (rövid távok, sokszor nem üzem meleg motorral), valamint kirándul hétvégén illetve szabadnapokon, ha kell két bringával a tetején eggyel pedig a csomagtartójában.Ettől függetlenül idén is kellett már foglalkozzunk vele egy kicsit, de ezek is csak apróságok. A jobb hátuljában felerősödő kopogó hangot most nem stabpálca, vagy lengőkarszilent okozta, hanem a bal elejéhez hasonlatosan a lengéscsillapító. Mivel nem voltam száz százalékosan biztos a sikerben, így próbára csak ezt cseréltük ki (bár hála Istennek nem egy bonyolult dolog ezen a VW platformon) s kapott egy Monroe-t. A műveletet siker koronázta, néma csend honol az utastérben, ám igazi paraszt módon - ahogy elöl is - egyelőre így hagytam, s "felemásan" használom... Aztán a már szokásos tavaszi szeánsz keretén belül kicseréltem a levegő és pollenszűrőt, valamint ellenőriztük a klímagáz mennyiségét. Ami viszont már tényleg zavaró volt, az a leömlő cseréje óta jelenlevő, s azóta egyre csak erősödő kipufogógáz szag az utastérben álló helyzetben. Mostanra ez olyan méreteket öltött, hogy lassabb araszolás esetén is belső keringetésre kellett állítani a rendszert, ha nem akartam megfulladni, így utána kellett járjunk a dolognak. Tartottam tőle, hogy a sortömítés lesz a baj, így turbó le- felszerelésre készültem, de szerencsére csak a turbó és a leömlő közti tűzkarikát kellett kicserélni. Meg egy szelepfedél tömítést, mert az megint szivárgott a hátsó részen. Aztán ha már így belelendültem vettem két szintén Bosch izzítógyertyát a még ki nem cserélt 1-es és 2-es hengerben levő helyére, így most ezek is mind egyformák, és relatíve újak. A merre tovább jövő év szeptemberéig nem kérdés, viszont az iskolába járás alakíthat még ki olyan élethelyzetet, amire nem, vagy nem csak a Toledo lesz a megfelelő válasz. Ugyanakkor elkapkodni semmit nem akarunk, elherdálni egy jó autót meg végképp nem. Elég friss élményeim vannak a használt autó piacról (feleségem öccsének vettünk autót pár hónapja), és azt kell mondjam bármelyik kiszemeltből ültem vissza - az érte óhajtott vételártól teljesen függetlenül - mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: nagyon jó ez az autó...

Januárban ismét felerősödött a kuplungozást követően megjelenő kopogás a bal első futómű irányából. Lógást újfent nem találtunk, de kollégámnak feltűnt, hogy olajos a lengéscsillapító a porvédő környékén. Tapasztaltam már ilyet az előző munkahelyemen, hogy a szemlére érkező jármű lengéscsillapítója akkor pisilt maga alá, amikor az teljesen kirugózva lógott az emelőn, így - főleg, hogy kuplungozás közben ez is vagy fél napig a levegőben volt - az esélye ennek is megvolt. Ettől függetlenül hittem is meg nem is. Mivel cseréltem már feleslegesen lengéscsillapítót, így igazi szakbarbár módjára csak egy darabot rendeltem, abból is a lehető legolcsóbbat.Annyi engedményt tettem, hogy vettem mellé egy Febi toronycsapágyat is - gondolván a balosnak sem lehet már túl sok hátra - majd egyik este kicseréltük őket. Amikor már kint volt a régi, tudtam jó nyomon vagyunk, elképesztő lógása volt már, s nyilván emiatt kopogott is becsülettel.

A futómű elcsendesedett, a foglalkozás elérte célját, s így "féloldalasan" használom a mai napig, mert ahogy MHV Tomi is sokszor megmondta már: a jól működő ideiglenes megoldások véglegesek. Legfeljebb ha a novemberi műszakin túl nagy lesz az eltérés, kap egy újat jobb oldalra is. Aztán februárban vettünk egy Fiestát, mellyel pár hétig jártam, de be kellett lássam, hogy attól mert a napi városi jövés-menés megoldható vele az még nem feltétlenül lesz kellemes is, így - mivel fájt benne a derekam - hamar visszaültünk a Seatba. Áprilisban fel is tűnt, hogy hideg reggeleken ismét nehezen kapja el a fonalat valamelyik henger, és városban a hőfokmutató sem éri el a 90-es osztást. Előbbit a 3-as henger izzítógyertyája, utóbbit pedig a termosztát hibája okozta.Kicseréltük mindkettőt, azóta ilyen szempontból is újra minden a régi. Ahogy eljött az első melegebb tavaszi nap, ismét feltűnt, hogy a klíma automata üzemmódban meglehetősen hamar visszavesz a teljesítményéből, holott az utastér hőmérséklete bőven indokolná az intenzívebb hűtést. Mivel nem túl bonyolult dolog, így cseréltem a napfény érzékelőt, de sajnos nem változtatott a jelenségen, így be kell lássam, hogy konstrukciós hibával állunk szemben.A belső hőmérséklet érzékelő (nem az amiket tavaly már cseréltem) ugyanis a klímapanelen, a ventillátort szabályzó gombok közt van, alig pár centire a középső légbefúvó nyílásoktól. Automata állásban viszont fejre kezdi tolni a hideg levegőt, emiatt a műszerfal ezen része - benne a hőmérséklet érzékelővel - pillanatok alatt lehűl, s elkezdi visszavenni a befújt levegő mennyiségét, és emelni annak hőmérsékletét, annak ellenére, hogy a kabin többi részén még továbbra is tikkadt szöcskenyájak legelésznek. Azóta klíma használata esetén az automata állás ellenére is fixálom a levegő irányát, hogy csak a szélvédőre és a lábtérbe fújjon, így nem hűti le idő előtt az érzékelőt, ezáltal nem veri át magát a rendszer.A napokban elérkezett az aktuális szemle ideje is, kapott új levegő, pollen, üzemanyag, és olajszűrőt, friss olajat, valamint kifertőtlenítettem a klímáját. Ezeket leszámítva hála Istennek olyan észrevétlenül teszi a dolgát, hogy nagyon nincs miről írjak, és ez jó. A Fiesta időközben ahogy jött, úgy ment, édesanyámnak nem nyerte el tetszését, így a napokban eladtuk, s maradt csak a Toledo, mint mindenes családi transzportációs eszköz.

Nem mondom, hogy szeretem, de egy határozott kedvelem azért már pironkodás nélkül is elhagyja a számat, ha szóba kerül a Toledo, s emiatt már annyira kényszerpályának sem érzem, mint eddig. Mert legyünk őszinték, több szempontból is benne ragadtam. Egyik, hogy a magyar használtautó piacon kiemelkedő állapotú autót sikerült vennem még pont az árak elszabadulása előtt, valamint egész más jellegű dolog került az életcélok közé, kiszorítva onnan jó pár évre az autócserét (legalábbis ami a Seat-ot illeti).Sok szempontból meg is felel az autózás irányába támasztott igényeinknek, emiatt elkezdtem hosszabb távra tervezni vele, mint családi autó. Mindemellett pedig tényleg megbízhatóan szolgál, hisz a legutóbbi bejegyzésem óta mindösszesen két apró dolgot kellett javítani rajt. Július vége felé elkezdtem kopogó hangot hallani a hátsó futómű irányából, melyet a bal hátsó stabpálca lógása okozott. Filléres tétel, és kicserélve újra hibátlan a zajkomfort az utastérben. Aztán még szintén a nyári melegben feltűnt, hogy bár maga a klíma "LO" állásban sarkvidéki hideget tud fújni, de automata üzemmódban pár perc után visszaveszi ventillátor sebességét, és a befúvott levegő hőmérsékletét is elkezdi emelni, holott az utastér hőmérséklete még mindig egy finn szaunáéval vetekszik. Valamiféle vezérlés gondot gyanítottam a háttérben, így kicseréltem a jobb és bal oldali belső hőmérséklet érzékelőket a műszerfalban.Elhelyezkedésükből már levontam a következtetést, hogy ez igazán tökéletes soha nem lehet, mert a forró beltéri műanyagokról visszasugárzó hővel nem tud számolni a rendszer, de valamit javult a helyzet, mert a cserét követően lényegesen hosszabban működtette a ventillátort maximumhoz közeli fordulatszámon, mint előtte. Aztán ha már úgyis hosszabb távra számolunk vele, elhatároztam, hogy kicsit TMK-zunk a motortérben. Bár a napi használatot egyik hibája sem befolyásolta (még), akadt pár tétel azon a bizonyos listán, melyeket szerettem volna kipipálni, így az amúgy is esedékes 200 000 km-es szemlét kibővítettem ezekkel. Sajnos anno a MAP szenzor csere csak ideig óráig oldotta meg az erőteljes gyorsítások alkalmával fellépő P0234 (turbónyomás határérték felett a szoruló változó geometria miatt) hibakódot, így szereztem egy felújított turbófeltöltőt (tisztításban nem bíztam) és hozzá olajzócsövet. Némi olajszivárgás végett rendeltem új szelepfedél és tandempumpa tömítést, valamint olajat, olajszűrőt, levegőszűrőt és üzemanyagszűrőt, plusz egy új vezérműszíjat (a vezérműszíj szettet alig 20 000 km-rel ezelőtt cserélték, de annak lassan már 5 éve, így ez indokolta a cseréjét). Variáltam némi PD elem cserével is, de az maradt a benne levő gyári, mert így 200 000 km után is jobb korrekciós értékeik voltak, mint a felújított daraboknak, emiatt ezek csak új O-gyűrű készletet és egy ultrahangos tisztítást kaptak.Szétszedve az is látszott, hogy a vezérműtengely még hibátlan, de a hidrotőkék közül négyen már voltak kezdődő kopásnyomok, ezért azokat is újakra cseréltük. Amin viszont meglepődtem, hogy a vezérműtengely alsó csapágyai közül kettő már bronzig kopott, így nem volt kérdéses, hogy ezeknek is új állja a helyét.A műveletet még megspékeltük egy új Bosch légtömegmérővel, és némi szoftveres optimalizálással (ha már úgyis ennyire rendbe lett téve a mechanika), hogy végre vállalható legyen menetteljesítmény szempontjából is az autó.Ha marad legalább ilyen problémamentes, mint az eddigi másfél évben - nem beszélve arról, ha eközben a másik álmunkat is meg tudjuk valósítani - akkor ha szeretni nem is, de megbánni biztosan nem fogom a Seat-tal töltött éveket...

Márciusban múlt egy éve, hogy a mosógép, a szárító és a mikró mellé felkerült a háztartási gépek listájára a Seat is, mely mostanra valóban kért némi törődést. Elkezdett furcsa daráló hangot hallatni a hosszbordásszíj felől, s néha felemelte az alapjáratot 1000 környékére, s bekapcsolta a hűtőnél a ventillátorokat.Ez utóbbi miatt az ECU-nak jelet adó hőgomba is felmerült, mint okozó, ám feltűnt, hogy ilyenkor ugrál a töltés 14,4 és 12 Volt között. Felújítgatással nem akartam az időt húzni, így rendeltem egy utángyártott generátort, s ha már úgyis leveszik hosszbordásszíjat és feszítőgörgőt is.A szíjat ugyan három éve a vezérléscsere alkalmával kicserélték, de a görgő és a generátor még gyáriak voltak, utóbbinak a szabadonfutója pedig teljesen be is volt állva, így vélhetően ez okozta a hibát. Aztán egyik nap munkából hazafelé feltűnt, hogy az amúgy sem túl acélos 105 lóból talán 80 ha húzza a szekeret, s az erős sziszegés miatt valahol tömítetlen a feltöltőrendszer. Először azt hittem, hogy a generátor csere után valamit nem tettek rendesen a helyére ami mostanra lecsúszott, de a garázsnál sikerült kitapogatnom a lyukat, így felkerült a cserélendő tételek listájára egy alsó intercooler cső is.Ezt már cserélték előttem is, mert nem gyári volt, amit kivettem. Tulajdonképp tovább tartott az alsó műanyag motorburkolat leszerelése, mint a cső cseréje, de összességében még így sem volt több húsz percnél. Ha már műhelyben volt az autó, pusztán kíváncsiságból ránéztünk hiányzik-e klímagáz a rendszerből, ám meglepő módon 503 grammot sikerült lefejteni, ami mindösszesen 22 gramm hiányt jelent az előírt 525-höz képest.Reméljük eztán sem lesz gond evvel, s marad ilyen jól tömített a rendszer. Még valamikor 194 000 km környékén elérték a négyévszakos gumik első tízezer kilométerüket, így az egyenletes kopás érdekében megcseréltem az elsőket a hátsókkal. Az alábbi kopáskép tapasztalható a tavaly augusztus óta használt gumikon:Az elsők szélei a hajtás és kormányzás okozta behatások miatt láthatóan jobban koptak, mint a hátsók esetében, ugyanakkor középen mérve a profilmélység egységesen 7 mm. S hogy mik a tapasztalatok az első tél után? Tulajdonképp teljesen vállalható a mindennapos városi jövés-menés tekintetében, sőt pont arra a napra sikerült még januárban egy keszthelyi utat időzítenünk, amire az idei "tél" esett, s hála Istennek ott sem éreztem semmi hátrányát.Persze összehasonlítva például a Grande Puntón használt Firestone-nal érezhető a különbség. Volt hogy a régi, megszokott tempóval ráfordultam egy amúgy is lejtős derékszögű kanyarra némi nem várt jegesedéssel, ott érezhetően elérték a teljesítőképességük határát, s a hátsók kicsit meg is csúsztak. Ez a dedikáltan téli Firestone-nál valószínűleg fel sem tűnt volna, szóval nem állítom, hogy annyira jó, mint egy kimondottan téli gumi, de hétköznapi jövés-menésre teljes mértékben használható. Nyilván, ha vidékről járnék napi szinten, vagy egy 150+ lóerős autóról beszélnénk, nem ajánlanám, de ilyen teljesítmény és döntő többségében városi felhasználás mellett újra ezt választanám. Aztán hogy ne is kopjanak el idő előtt, elvittem egy futóműállításra, ahol alapvetően rendben találtak mindent, minimálisan kellett csak állítani, azt is leginkább csak a kormányközép helyretétele miatt.Annyi plusz információt közöltek, hogy a hátsó felső "S"-alakú lengőkarok szilentjei már eléggé repedezettek, de alapvetően szerkezetileg is rendben van a futómű. Időközben pedig más jellegű tervek miatt kicsit le is tettem az autócseréről, így 200 000 km-nél várható ismét egy kis foglalkozás, hisz ha úgy alakulnának a dolgok, akkor megtartjuk még egy darabig...

Március elején - az "üzemanyagfolyásos" mizériát követő szombaton - nekiláttam a már szokásosnak nevezhető tavaszi teendőimnek. Kicseréltem a légszűrőbetétet, a pollenszűrőt, valamint kifertőtlenítettem és ellenőriztettem a gázmennyiséget a klímában (kellett bele 200 gramm, mert csak 300 jött le az 500 helyett). Pár héttel később, a hónap végén emelőre került az autó. A terv az volt, hogy visszacserélem a nyári kerekeket, s kezelem a fenéklemez télen bekövetkezett - előzetesen apró kis felületi rozsdaként azonosított - elváltozását. Nem mondom, hogy az várt amire számítottam, hisz észrevettem, hogy a hátsó fékbetétek már kis híján vason vannak, s a fenéklemezen is (igaz nem ott ahol előzőleg vártam, hanem egy, a legelső alkalommal még más módszerrel javított helyen) találtam egy hüvelykujjnyi lukat.A sajnos már szokásosnak mondható munkafolyamat következett - csiszolás, Brunox, tömítőmassza, fólia, tömítőmassza, alvázvédő - de azokon a helyeken ahol már így javítottam, egészen jól tartja magát. Továbbra sem vagyok rá büszke, de csak kis felületen, és a karosszéria merevségét nem befolyásoló helyeken alkalmaztam a módszert (küszöbök, tartóelemek, és a fenéklemez nagy része szerencsére épek), ott is leginkább csak amiatt, hogy ne ázzon alulról a beltér.Végül április elején leműszakizott, és kapott hátra egy garnitúra Textar fékbetétet, valamint hogy teljes legyen a szerviz (az üzemanyagszűrőt szintén márciusban már cseréltem), lecserélték a motorolajat és az olajszűrőt is. Ez utóbbi maradt Bosch, de az olajban változás történt. Az évek óta használt Mobil helyett most az 5W-40-es Total Quartz 9000 Energy-re esett a választásom - eddig minden munkahelyemen Total kenőanyagokat használtunk, soha nem volt semmi panasz, így remélem az Alfának is megfelel.Műszakilag most kimagaslóan jó állapotnak örvend a 156-os, futóműve egyelőre hangtalan és feszes (kopp-kopp), fékei szinte újak elöl hátul, s az ülésfűtést valamint a leszigetelt tetőablakot leszámítva minden hibátlanul működik benne. Anno csak átmeneti megoldásnak indult, de lassan új rekorder lehet belőle. Ma már több, mint két éve megvan, ami eddigi kilenc autóm közül csak az E36-osnak és Puntónak sikerült - utóbbinak is csak úgy, hogy a nyarakat leszámítva végig garázsban pihent, s mindig volt mellette egy "első számú" járművem is.Gyerek mellett már nem csapong úgy az ember, de pont emiatt egyre nyilvánvalóbb az is, hogy kelleni fog valami praktikusabb, fiatalabb, kevesebb törődést igénylő járgány. Két évet még biztosan kaptam, hogy megálmodjam a helyes irányt, ugyanakkor a rajongás biztosan megmarad az öreg Sportwagon irányába...   

Közel két hónapja írtam utoljára bejegyzést (egész véletlenül szintén az Alfáról) viszont már annyi piszlicsáré apróság történt az autóval - amikért önmagukban külön posztot nem volt érdemes írni - hogy nem várok a közelgő olajcseréig, mert annak úgy már félő, hogy "Csikósi" méreteket öltene a hossza. A múltkori írásomból a kuplungozás grandiózus élménye miatt kifelejtettem, hogy áprilisban megejtettem a már szokásosnak mondható tavaszi légszűrő, valamint pollenszűrő cserét, összekötve egy klímatisztítással.Szintén ekkor tettem két 17cm-es Blaupunkt hangszórót az első ajtóban levő gyáriak helyére, az utóbbiakat pedig elköltöztettem hátra. Már mindkét hátsónak szakadt volt a membrán része a peremén, így elmondható, hogy rájuk fért a nyugdíjazás. Nem mondom, hogy ezután autóhifi versenyre fogok vele járni, de a Blaupunktoknak köszönhetően kicsit teltebbek lettek a mély hangok, a selejtek kiiktatásával pedig megszűnt a recsegés. Már csak az első ajtókban levő kábelátvezetőkre kéne ránézni, mert azok miatt rossz úton néha elhallgat egyik egyik oldal.Aztán időhiány, és egy hirtelen jött munkahelyváltás miatt sztornóztam az előző poszt végén idén nyárra betervezett karosszériát érintő munkálatokat, így szintén átmeneti jelleggel a múltkor már bevált módon ismét folytonossá tettem néhány lyukat az alján (így alulról már nem tud beázni, és talán tovább nem is romlik). A tartóelemek szerencsére hibátlanok, de a hátsó fenéklemezek - feltehetően még az előző tulajnál történt, és nem kezelt rendszeres beázások miatt küzdenek némi folytonossági hiánnyal. A tél előtt kapni fog még egy réteg alvázvédőt, aztán tavasszal a műszaki vizsga után majd úgyis kiderül hogyan tovább. Egy már vásárlás óta fennálló apró, ám annál idegesítőbb apróságnak is sikerült pontot tenni a végére, miszerint ha mostam az első szélvédőt, úgy mindig csurgatott egy kis vizet a hátsóra is. Ez azért volt bosszantó, mert emiatt mindig moshattam - sok esetben tök feleslegesen - azt is. Mivel egy motor nyomja előre hátra egyaránt a vizet, világos volt, hogy az irányváltó szelepe nem tud zárni teljes mértékben. Rendeltem hát egy új komplett szivattyút, amit egy alapos tartálymosással összekötve be is építettem. Azóta csak ott, és az a szélvédő lesz vizes, amelyiket éppen mosni akarom.Került új feszítőgörgő a hosszbordásszíjhoz - ez utóbbi is egy elmaradt tétel, még anno a vezérléscsere alkalmával sikerült úgy elbújnia az alkatrészes dobozban, hogy nem került beépítésre. Június elején aztán volt egy kis szabadidő, és pótoltuk a hiányosságot, így már ez sem lóg ki a sorból.Ugyanekkor - ha már úgyis csápon volt az autó - kiszúrtam, hogy igencsak repedezett az összes kipufogófüggesztő gumi. Filléres tétel, kapott újat ezekből is. Annyit tuti nem bírnak ki, mint a gyáriak, de egy pár évig talán jó lesz.Tavaly felpolíroztam géppel a fényszórókat, de sajnos utókezelés híján elkezdtek visszamattulni. Gondolkoztam új utángyártott lámpatesteken, de szervizes pályafutásom alatt eddig csak elvétve sikerült olyat találni, aminek van valami értelmezhető vetítési képe is, így hamar elvetettem az ötletet. Vettem TurtleWax-os felújító szettet, és azokkal alaposan megdolgoztam a gyári Carello-kat. Az eredmény nagyon jó lett, de itt inkább az a kérdés, hogy vajon mennyire lesz tartós.Egy hirtelen ötlettől vezérelve még utolsó projektként a régi munkahelyemen lefestettem a rozsdás ütött-kopott ablaktörlő karokat matt feketére. Nem volt egyszerű lehúzni őket, pedig tavaly az esőcsatorna tisztításakor meg voltak bolygatva ezek is. Most kaptak rézpasztát, hogy ne rohadjanak ismét ennyire össze.Ahogy hazaértem az utolsó munkanapomon, arra lettem figyelmes, hogy nem világít az üzemanyagszintjelző, és az óra alsó fele. Bár nem volt nehéz, de jól szét kellett bontani a műszerfalat az izzócseréhez.Természetesen kicseréltem mind a hatot, s az is csak ekkor tűnt fel, hogy a szegénységjelzőé már valamikor régebben kiégett, a hamutartóé pedig valószínűleg mióta nálam van soha nem is volt jó. Most ismét fényárban úszik a középkonzol.Végül a napokban nekiláttam, hogy a denaturált szeszes módszerrel eltüntessem a kopott, ronda és mára már gusztustalanul ragadós "soft-touch" bevonatot az ajtóbehúzókról. A kiszerelés könnyen ment, s egyik este az oldalborda legnagyobb örömére a konyhaasztalon elkezdtem lemosni róluk ezt a maszatot.Ekkor szembesültem vele, hogy az Alfa esetében nem szép fényes fekete műanyag lakik a bevonat alatt, mint sok VW csoportos autó esetében, hanem egy porózus tapintású szürkésfehér rondaság. Ezek festés nélkül nem kerülhettek vissza (azt pedig mégsem vállalhattam be otthon), így jobb híján, hogy legyen valami kis sikerélményem, kivakartam az évtizedes mocsokból az ablakemelő kapcsolókat.Tegnap jutottam el addig, hogy lefújjam őket matt fekete festékkel, s újra elfogadható külsőt kapjanak. Szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadott, pikk-pakk megszáradt mind a négy.Visszaszereltem a kapcsolókat, és mehetett minden a helyére. Azon felül, hogy sokat dobott a beltér megjelenésén, végre nem azokhoz a ragacsos vackokhoz nyúl az ember, s ez az érzés megfizethetetlen...

Kapott a cég egy új ózonos klímafertőtlenítő gépet, amit ki is próbáltam a BMW-n. Aztán hogy hiánytalan legyen az akció, vettem új pollenszűrőket és kitakarítottam az alattuk levő vízelvezetőket is:

Ahogy kezdett reggelente 10 fok alá süllyedni a hőmérséklet arra lettem figyelmes, hogy a központi zár nyitásával egyidejűleg a klímapanelen található gombok visszajelzői ütemes villogásba kezdenek, mely volt hogy a gyújtás ráadására sem maradt abba. Első körben próbáltam magyar, illetve külföldi BMW-s fórumokon megtalálni a megoldást, de sajnos sehol semmi információ nem volt a jelenséggel kapcsolatban. Aztán megfigyeltem, hogy ha villogás közben jó erősen megnyomom a kijelző tájékán, úgy helyre áll a rendeltetésszerű működés, tehát valamiféle kontakthibával állok szemben. Többször kivettem, sőt szét is szedtem az egész panelt (idegtépő dolog, főleg a gombok kiugráló kis érintkezői miatt) - pucolás, kontakt-spray - de ez önmagában nem hozott megoldást. Azt viszont már biztosan tudtam, hogy a kijelző a hibás - össze-vissza mozgott a helyén (talán valami régi pixelhiba javítást követően nem sikerült rendesen helyére tenni) - viszont ez sajnos nemigen orvosolható (azért egy próbát tettem zselés pillanatragasztóval, de nem lett tartós). Nem maradt más hátra, vettem egy bontott pixelhibamentes panelt - melyből ugyan hiányzott pár gomb, de nekem azokra úgysem volt szükségem - s ma összehoztam a kettőből egy remélhetőleg tökéletesen működő darabot.

Update 2014.03.29.: S hogy ne maradjon ki semmi, kicseréltem a pollenszűrőt, és fertőtlenítettem a klímát.