Járműveim története

Ez egy Toyota, nem is tudom mire számítottam. Ami biztos, életem egyik legjobb döntése volt, hogy megvettük, egyöntetűen imádjuk mind ahányan vagyunk.

Ennek megfelelően grandiózus eseményekről nem számolhatok be a kisautót illetően, csak olyan apró cseprő dolgokról, hogy kapott egy garnitúra méretpontos gumiszőnyeget, valamint ablaktörlőlapátokat előre hátra egyaránt. Ezeket is csak azért nem az évzáró posztban éneklem meg, mert azt kellő mennyiségű téma híján idén sem szándékozom írni, így marad ez a nyúlfarknyi szösszenet, hogy még idén le legyen jegyezve ez is.Október végén felkerültek az autóhoz kapott szinte vadonatúj állapotú téli kerekek, a fenti képen látható alufelniket pedig - mivel ezen autó esetében éves futása, és a felhasználás módja miatt abszolút nem indokolt a két garnitúra futtatása - eladtam. A pucér lemezfelnik viszont nagyon bután és igénytelenül néztek ki, így rendeltem rá - a Toledóéhoz hasonló - polipropilén replika dísztárcsákat. A terv az, hogy lejárjuk ezeket a szinte még hamvas Good Year UG8 téligumikat, aztán ha ez bekövetkezik kapni fog helyettük egy garnitúra négyévszakosat (a Seat esetében pedig visszatérek a téli-nyár garnitúra használatához, de ez utóbbit majd kifejtem bővebben egy a családi gépről szóló bejegyzésben).A vásárlás után cserélt csomagtérzár motor pár hónap - nem túl intenzív - használat után elhalálozott. Feleslegesnek láttam megrendelni egy újabb hasonlóan gyenge minőségű alkatrészt, így inkább kiszereltem, s azóta kulccsal nyitjuk-zárjuk a csomagteret amikor hébe-hóba szükség van erre.Amikor viszont ezt megtesszük, akkor elvárható, hogy a csomagtérajtó ne zuhanjon a fejünkre (mint nekem legutóbb) - a régi gázteleszkópok viszont már nem látták el maradéktalanul feladatukat - így kapott két újat a benne levők helyett.Őrületes tervek a jövőt illetően sincsenek a Toyotával, kapni fog a tavaszi szemle alkalmával új hosszbordásszíjat, feszítőt, és bekerül az idén már beszerzett klímakompresszor is, mely remélhetőleg megoldja az utastér hűtésének kiszámíthatatlan működését. Ezen felül szeretnék sort keríteni egy futóműállításra, valamint ha úgy alakul előbb vagy utóbb egy váltóolaj cserére is.

A márciusi posztot úgy fejeztem be, hogy alakulhat még ki olyan élethelyzet családunkban, melyre nem - vagy nem csak - a Toledo lesz a megfelelő válasz. Titkon persze már akkor is tudtam, hogy utóbbi lesz számunkra a helyes döntés, hisz az iskola, edzés és egyéb elfoglaltságok lokációbeli eltéréseinek áthidalására egy autó kevés, valamint megszoktam, hogy van mihez nyúlni ha kell - elég volt cirka egy év egy autóval. Ahhoz, hogy az oldalborda is kellő magabiztossággal tudja vezetni az új szerzeményt eléggé leszűkítettük a kínálatot, ugyanis csak és kizárólag automata váltóval szerelt autó jöhetett szóba. Aztán ezen felül voltak még olyan típusok (Smart) illetve váltó variánsok (M/MT, Multitronic) amik alapból kiestek az amúgy sem túl nagy merítésből.Első körben nagyon ráizgultam egy TCT váltós 1.4T Giuliettára, de ott a 170 lovas variáns MultiAir szelepvezérlése, és a vételár kicsit kijózanított. Nem beszélve arról, hogy ezek után minden alkalmat megragadtam volna, hogy újra Alfa Romeo volánja mögé ülhessek, annak meg állandó veszekedés lett volna a vége, ami legkevésbé sem megoldás a fenti problémánkra. Aztán áprilisban megnéztem egy C30-as Volvót, 2.4D automata felállásban, de a használhatatlan hátsó traktus és a három ajtós karosszéria miatt ezt is elvetettem.

Ahogy teltek a napok, kezdett kirajzolódni, hogy számunkra a tökéletes autó egy kettes Prius lenne. Egyedül az autó hosszának megszokása ami kérdéseket vetett fel bennem, és az oldalbordában is. Csalódott voltam, mert jó lett volna kipróbálni egyet élőben is, hogy méretügyileg még az élhető katégória-e számára, de kettőt konkrétan az orrunk elől vittek el, s akkortájt egyszerűen nem hirdettek több Priust a környéken.Egyik alkalommal az előre lebeszélt időpont napjára szabadságot is kértem, ám reggelre eltűnt a hirdetés. Hívásomra - mivel elmentettem a számát - csak annyi volt a válasz, hogy ja tegnap megnézte valaki és el is vitte. Korrektség a tetőfokon, hogy még csak arra sem vette a fáradságot, hogy egy sms-t írjon, ne gyere paraszt, eladtam a megbeszélt időpont ellenére...Egyik reggel azonban érdekes találat fogadott a hirdetésfigyelő e-mailben: 2004-es Toyota Yaris, 1.3-as motor, automata váltóval, 83 000 valós kilométerrel. Tudni kell, hogy ezekben még rendes, békebeli hidromechanikus nyomatékváltó van (3 sebesség + egy overdrive), nem valami robotizált kézi, így rögtön lázba jöttem. Aztán mikor megtudtam, hogy Veszprémben van (ez nekem amolyan babona, mert ott még csak jó dolgokat vettem - a 156-os, és a Guzzi is onnan jött), éreztem, hogy ez lesz a mi kis "anyamobilunk". Május nyolcadikán néztük meg, s nem csalódtunk. Pontosabban én nem, az oldalborda akkor még nem rajongott érte - nehezen tudott elvonatkoztatni a színétől, meg a papamobilságából adódó évtizedes kosztól ami a több réteg üléshuzat és kormányvédő ellenére is masszívan beborította a belteret - ugyanis egy 83 éves bácsié volt ennek előtte annak minden előnyével és hátrányával együtt.
A beltér állapotát a vásárlást követő héten egy alapos külső belső kozmetikával sikerült helyrehozni, így most már teljességgel hepatitisz és szifilisz mentes az utastér (a szagáról nem is beszélve). Még szintén ezen a héten megejtettem egy olaj, olajszűrő, légszűrő és pollenszűrő cserét is, valamint kifertőtlenítettem a klímáját.Ez utóbbi egyébként - feltehetően az előző tulajdonosnak köszönhetően - nem szuperál valami jól, sőt simán el tudom képzelni, hogy húsz év elteltével mi kezdtük el elsőként rendszeresen használni azt. Feltöltöttük az előírt 410 grammal, és cseréltünk egy expanziós szelepet is, de a jelenség ugyanaz: alapjárat közelében rendkívül gyenge a hatásfoka, viszont ha már mozgásban van a kis autó, és a fordulat is 2000 környéki, akkor működik szépen. 
Idő közben szereztem hozzá egy új kompresszort is, de az szerintem majd csak jövőre, a hosszbordásszíj cseréjével együtt kerül majd beépítésre. Aztán az is feltűnt, hogy nem zárja a központi zár a csomagtérajtót, így rendeltem hozzá egy utángyártott motort, amit vagy három perc alatt ki is cseréltem. Ez utóbbi csak megerősítette bennem az olajcsere alkalmával szerzett tapasztalatokat - baromi átgondolt, nagyon okosan megtervezett kis szerkezet ez az első szériás Yaris.Hasonló sors várt a szétmálott tetőantennára is - bár ennek a talpa alá is kéne egy új gumi - kapott ehelyett is egy új, univerzális darabot. Remélhetőleg a jövőben sem fog csalódást okozni - bízom benne, hogy a kompresszor cseréje a klímarendszert érintő anomáliát is megoldja majd - s tökéletesen ellátja a feladatát amiért vettük.Eddig az összhang érezhetően megvan, egyöntetűen imádja a család, s ami sokkal fontosabb, hogy az oldalborda is oda van érte, hisz alapvetően az ő szolgálati járművének szerepét kell hogy ellássa az elkövetkezendő jó pár évben. Meggyőződésem, hogy állapotát és futásteljesítményét tekintve igazi kincset találtunk azon a májusi napon Veszprémben...

Meglepetésemre megjött ma minden, amit rendeltem. Igazi övfeszítő nagyhatalom lettem... (a többi pedig két hátsó ablakemelő szerkezet, és egy bal hátsó zár)

Aztán bár csak a hétvégére terveztem, nem bírtam magammal, háromkor nekiálltam, és kicseréltem a bal hátsó ajtóban a zárat, és az emelőt is.

Kicsivel négy után végeztem úgy, hogy E39-en még soha nem csináltam ilyet. Meglepően könnyen ment, igazán logikus felépítésű ezen a téren az autó...

Holnap jön a jobbos, szombaton meg az övfeszítő. Apránként alakul...

Mikulás hozott a Puntónak egy távirányítós központizár vezérlő modult, valamint egy plusz kulcsot.
Nyugodtabban alszom, hogy tudom már kettő van az autóhoz, s nem utolsó sorban mind működik is...

Újra tökéletesen működik, és teljesen gyári. Az a pár nap, amíg ez nem így volt, csakis az emberi butaságnak tudható be. Történt ugyanis, hogy amikor lementünk Pécsre megnézni az autót, avval kezdte a kereskedő srác, hogy gyári indításgátló van benne, s így csak a műszerfal alján található két csavarra helyezett ujjakkal, a testünkkel zárva az áramkört hozható működésbe az indítómotor. Ennek ellenére a próbakör után visszaülve, erről megfeledkezve lazán beindítottam az autót mindenféle hókusz-pókusz nélkül is, pusztán a kulcs elfordításával. Gondoltam ő a hülye, amúgy is mondott sületlenségeket az autóról (meg mégis csak egy nepper), de nem lehet minden kereskedő Volvo szakértő. Az autó viszont elképesztően jó állapotú volt, így nem tulajdonítottam jelentőséget ennek a fiaskónak. A központizár sem működött csak kulccsal, mondván biztos lemerült az elem a távirányítóban. Ennyi legyen a legnagyobb gondja, megvettük. Másnap cseréltettem elemet, de továbbra sem akart működni. Gondoltuk újra kell programozni a kulcsokat, Bora esetében elemcserét követően ez volt a teendő. Ennek mikéntjéről azonban semmi infó nincs a füzetében, de még a neten is csak hírfoszlányokat találtam. Irány egy helyi autóvillamossági szerviz, ahol egy napot töltött el az autó, de nem tudták megoldani a problémát, mondván nem engedi az autó, hogy beleturkáljanak a rendszerébe, gyári Volvo szerviz szoftver kell hozzá, de utólagos modullal, és nem gyári távirányítókkal meg tudnák csinálni a zárat. Ettől persze még a riasztó továbbra sem menne. Már csillagászati szervizszámlák lebegtek szemeim előtt, gyors telefon a kereskedőnek (hozzáteszem nagyon korrektek voltak, megadták az előző tulaj elérhetőségét, sőt ők is felvették vele a kapcsolatot), majd az előző tulajnak, akiről időközben kiderült, hogy az egerszegi Volvo szalonban dolgozott. Innen már felgyorsultak az események, elmondta, hogy ne rakassak bele semmi utángyártott vackot, az autón minden működött, amikor leadta a kereskedésbe, valamit ott cseszhettek el rajta, megígérte, hogy ma megnézi. Reggel az Autó Mihók parkolójában mintegy öt perc alatt visszakötötte a vezetékeket a megfelelő helyre, s már működött is az indításgátló, a távirányítás, és a riasztó is. Valószínűleg elvitték valami pécsi okos szerelőhöz az autót a kereskedésből, aki nem tudta beindítani azt, így áthidalták, kikötve a rendszerből azt. A gondot ez a fixre kötés okozta, mert ennek függvényében aktiválódott volna a távirányítás, és a riasztó.
Közben beszélgettem Tamással, s életemben először úgy érzem, hogy jól jártam. Egy igazi magamfajta autóbuzi (most Alfája van - nem az első neki), aki ráadásul Volvo szalonban dolgozott. Elmondta részletesen azt is, hogy mi mindent cserélt az autón. Nem szoktam hinni a mesékben, de ez az autó tényleg költségmentes. Eddig az járt jól, aki tőlem vett autót, de most talán velem is valami hasonló esett meg. Kopp, kopp, kopp..