Járműveim története

Történt némi változás a járműparkot illetően, ugyanis januárban eladtuk a MINI-t, februárban pedig vettünk helyette egy 2005-ös Ford Fiestát az "Mk6"-nak nevezett szériából. Körülbelül fél éve indult el a vezérhangya, hogy kellene helyette valami számunkra is használható - értsd öt ajtós - kisautó, amit ha szükséges édesanyám is tud, illetve mer vezetni.Erre ugyan egyre kevésbé mutatkozik igény a részéről, hisz a bánokszentgyörgyi ház eladása óta tényleg nagyon keveset vezet, de ha mégis úgy alakul, legyen mihez nyúlni, s ne másra (rám) legyen utalva. Az utóbbi pár évben - pont emiatt - nagyon keveset futott már a MINI, s míg be nem került a garázsba sajnos elég látványos állagromláson ment keresztül szegény. Megmattult a motorházteteje, elengedett a tetőkárpit, és még egy csomó apró szépséghiba keletkezett rajta. Műszakilag azért próbáltam rendben tartani, de ilyen futás mellett annyira csekély számú beavatkozás volt rajta, hogy 2016-óta nem láttam értelmét posztolni sem róla.Cseréltünk rajta legalább három akkumulátort, mert amíg telente is a parkolóban állt, sokszor teljesen lemerültek, a mélykisülés pedig nem barátja egyiknek sem. Vettem rá négyévszakos gumikat, mert ilyen felhasználás mellett nem láttam értelmét a téli-nyári cseréknek, s az olajcserék intervalluma is ki lett tolva minden második évre a rendkívül alacsony futás miatt. Egy valódi meghibásodásra emlékszem ebből az időszakból, ennek is megadta magát az elektromos szervoszivattyúja. Kapott egy utángyártott darabot, de mire eladtuk ez is újfent elég gyenge hatásfokon dolgozott. Néha mi is használtuk, ha a Seat-Fiat-Alfa hármasából az épp aktuális járművünknek olyan baja adódott, ami miatt pár napra le kellett tegyük, de gyerekkel még a hétköznapi rutin is kész kínszenvedés volt vele, nemhogy egy nagyobb bevásárlás.Több opció is felmerült az utódot illetően, de február 3-án - amolyan apa-fia délelőtt keretében - "Sándorra" esett a választás. Az első Sanyin kívül soha egy autómat sem neveztem el, de megmaradt a csomagtérfedélen az autót eredetileg értékesítő márkakereskedés matricája, ami miatt elég magától értetődő dolog. Bár lényegesen fiatalabb - emiatt nyilvánvalóan magasabb árkategóriában gondolkodtunk, de annyira megfogott az autó őszinte állapota, hogy nem kerestünk tovább.Magyarországi, rozsdamentes karosszéria (csak minimális felületi van az első sárvédő azon részén, ahonnét a felverődő kavicsok már leverték a festést), kulturált gyárias beltér (még a gyári kazettás magnó volt benne), téli és nyári kerekek kompletten lemezfelnin, karbantartott 1.4 HDi - akarom mondani TDCi motor, hihető futásteljesítmény (154 000 km), jéghideg klíma és a feszes futómű mind mellette szóltak.A motorolajat októberben, mintegy 3000 km-rel ezelőtt, a vezérlést pedig két éve, 2021 februárjában cserélték, így tényleg nem kell egyből szervizeléssel kezdeni, amit jelen esetben - kivételesen - el is hiszek, hisz semmi nem utal ennek ellenkezőjére. Ettől függetlenül azért kellett pár apróság, úgy mint fólia a B-oszloptól hátra, valamint egy USB-s Kenwood fejegység a gyári kazettás helyére.Utóbbi cseréjéről - köszönhetően a típus népszerűségének - rengeteg infó található a neten, így relatíve könnyen ment az amúgy elég nagy bontással járó művelet. Aztán ha már úgyis kibontottam a fél műszerfalat, kicseréltem az izzókat a hőfokszabályzás tekerőinél, valamint megzsíroztam a hidegben zavaróan cicergő fűtőmotor tengelyét.Aztán, hogy marad-e hosszabb távon nem tudom. A fentebb leírtak miatt kérdés, hogy édesanyám meddig vezet még, illetve hajlandó-e megszokni bármi mást a MINI után. Ugyanakkor sok esetben jó ha áll valami "B-terv" is a garázsban...

Közel két hónapja írtam utoljára bejegyzést (egész véletlenül szintén az Alfáról) viszont már annyi piszlicsáré apróság történt az autóval - amikért önmagukban külön posztot nem volt érdemes írni - hogy nem várok a közelgő olajcseréig, mert annak úgy már félő, hogy "Csikósi" méreteket öltene a hossza. A múltkori írásomból a kuplungozás grandiózus élménye miatt kifelejtettem, hogy áprilisban megejtettem a már szokásosnak mondható tavaszi légszűrő, valamint pollenszűrő cserét, összekötve egy klímatisztítással.Szintén ekkor tettem két 17cm-es Blaupunkt hangszórót az első ajtóban levő gyáriak helyére, az utóbbiakat pedig elköltöztettem hátra. Már mindkét hátsónak szakadt volt a membrán része a peremén, így elmondható, hogy rájuk fért a nyugdíjazás. Nem mondom, hogy ezután autóhifi versenyre fogok vele járni, de a Blaupunktoknak köszönhetően kicsit teltebbek lettek a mély hangok, a selejtek kiiktatásával pedig megszűnt a recsegés. Már csak az első ajtókban levő kábelátvezetőkre kéne ránézni, mert azok miatt rossz úton néha elhallgat egyik egyik oldal.Aztán időhiány, és egy hirtelen jött munkahelyváltás miatt sztornóztam az előző poszt végén idén nyárra betervezett karosszériát érintő munkálatokat, így szintén átmeneti jelleggel a múltkor már bevált módon ismét folytonossá tettem néhány lyukat az alján (így alulról már nem tud beázni, és talán tovább nem is romlik). A tartóelemek szerencsére hibátlanok, de a hátsó fenéklemezek - feltehetően még az előző tulajnál történt, és nem kezelt rendszeres beázások miatt küzdenek némi folytonossági hiánnyal. A tél előtt kapni fog még egy réteg alvázvédőt, aztán tavasszal a műszaki vizsga után majd úgyis kiderül hogyan tovább. Egy már vásárlás óta fennálló apró, ám annál idegesítőbb apróságnak is sikerült pontot tenni a végére, miszerint ha mostam az első szélvédőt, úgy mindig csurgatott egy kis vizet a hátsóra is. Ez azért volt bosszantó, mert emiatt mindig moshattam - sok esetben tök feleslegesen - azt is. Mivel egy motor nyomja előre hátra egyaránt a vizet, világos volt, hogy az irányváltó szelepe nem tud zárni teljes mértékben. Rendeltem hát egy új komplett szivattyút, amit egy alapos tartálymosással összekötve be is építettem. Azóta csak ott, és az a szélvédő lesz vizes, amelyiket éppen mosni akarom.Került új feszítőgörgő a hosszbordásszíjhoz - ez utóbbi is egy elmaradt tétel, még anno a vezérléscsere alkalmával sikerült úgy elbújnia az alkatrészes dobozban, hogy nem került beépítésre. Június elején aztán volt egy kis szabadidő, és pótoltuk a hiányosságot, így már ez sem lóg ki a sorból.Ugyanekkor - ha már úgyis csápon volt az autó - kiszúrtam, hogy igencsak repedezett az összes kipufogófüggesztő gumi. Filléres tétel, kapott újat ezekből is. Annyit tuti nem bírnak ki, mint a gyáriak, de egy pár évig talán jó lesz.Tavaly felpolíroztam géppel a fényszórókat, de sajnos utókezelés híján elkezdtek visszamattulni. Gondolkoztam új utángyártott lámpatesteken, de szervizes pályafutásom alatt eddig csak elvétve sikerült olyat találni, aminek van valami értelmezhető vetítési képe is, így hamar elvetettem az ötletet. Vettem TurtleWax-os felújító szettet, és azokkal alaposan megdolgoztam a gyári Carello-kat. Az eredmény nagyon jó lett, de itt inkább az a kérdés, hogy vajon mennyire lesz tartós.Egy hirtelen ötlettől vezérelve még utolsó projektként a régi munkahelyemen lefestettem a rozsdás ütött-kopott ablaktörlő karokat matt feketére. Nem volt egyszerű lehúzni őket, pedig tavaly az esőcsatorna tisztításakor meg voltak bolygatva ezek is. Most kaptak rézpasztát, hogy ne rohadjanak ismét ennyire össze.Ahogy hazaértem az utolsó munkanapomon, arra lettem figyelmes, hogy nem világít az üzemanyagszintjelző, és az óra alsó fele. Bár nem volt nehéz, de jól szét kellett bontani a műszerfalat az izzócseréhez.Természetesen kicseréltem mind a hatot, s az is csak ekkor tűnt fel, hogy a szegénységjelzőé már valamikor régebben kiégett, a hamutartóé pedig valószínűleg mióta nálam van soha nem is volt jó. Most ismét fényárban úszik a középkonzol.Végül a napokban nekiláttam, hogy a denaturált szeszes módszerrel eltüntessem a kopott, ronda és mára már gusztustalanul ragadós "soft-touch" bevonatot az ajtóbehúzókról. A kiszerelés könnyen ment, s egyik este az oldalborda legnagyobb örömére a konyhaasztalon elkezdtem lemosni róluk ezt a maszatot.Ekkor szembesültem vele, hogy az Alfa esetében nem szép fényes fekete műanyag lakik a bevonat alatt, mint sok VW csoportos autó esetében, hanem egy porózus tapintású szürkésfehér rondaság. Ezek festés nélkül nem kerülhettek vissza (azt pedig mégsem vállalhattam be otthon), így jobb híján, hogy legyen valami kis sikerélményem, kivakartam az évtizedes mocsokból az ablakemelő kapcsolókat.Tegnap jutottam el addig, hogy lefújjam őket matt fekete festékkel, s újra elfogadható külsőt kapjanak. Szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadott, pikk-pakk megszáradt mind a négy.Visszaszereltem a kapcsolókat, és mehetett minden a helyére. Azon felül, hogy sokat dobott a beltér megjelenésén, végre nem azokhoz a ragacsos vackokhoz nyúl az ember, s ez az érzés megfizethetetlen...

A héten végre nevemre került az Alfa, és több kevesebb sikerrel ugyan, de megpróbáltunk pár számomra idegesítő dolognak is a végére járni. Már az eredetvizsga alkalmával próbáltuk kideríteni az első futómű kopogásának okát, így rázópadon, terhelt futóművel, valamint csápos emelőn kilógatva is megvizsgáltuk, de igazán látványosan csak a bal felső "kis" lengőkar szilentjein érződőtt lógás. A jobb alsónál a gömbfej porvédő gumija ugyan ki van már repedve, de az még állt, mint Katiban a gyerek. Mivel az előző posztban már vázolt élethelyzetnek köszönhetően csak a legszükségesebbekre törekszünk - a régi énem már rendelt volna négy új komplett lengőkart, stabpálcákat, s talán még új stabrudat is, csak hogy megnyugodjon - első körben ezt a két szilentet cseréltük csak ki.A helyzet jelentősen javult, de még mindig van kopogás. Áprilisban műszaki, legkésőbb akkor ismét rázópadra kerül az autó, s remélem addig jobban ki is forrja magát, hogy könnyebben megtaláljuk a hibás alkatrészt. Mértünk lengéscsillapítót, és féket is, ekkor derült ki, hogy a kézifék sem csak érzésre darabos, de a jobb fele nem is igen fog, így  került az autóra két új kézifékkötél a régiek helyett - ez most olyan, mint a vaj...Ezt követően elkerült az autó egy éjszakára a fóliás sráchoz, és a lehető legsötétebb fóliával le lett sötétítve az egész hóbelevanc a B oszloptól hátra. Jó lett, bár sötétben már kifelé se nagyon látni rajta - de legalább tuti nem lát be senki még nappal sem... :) Aztán legnagyobb meglepetésemre megjött a Pixelfix-től az új kijelző az infocenterhez, aminek beszereléséhez aznap még nem éreztem magamban kellő erőt, és milyen jól is tettem... Mert az, hogy szét kell bontani egy kicsit a műszerfalat, még önmagában nem riaszt el, volt már erre pár példa (sőt komplett műszerfal ki-be szerelésre is a Puntónál) eddigi pályafutásom során, de ekkor még nem volt világos, hogy miért is küldtek két ellenállást az új kijelző mellé. Mivel leírás nem volt hozzá, így gondoltam tuti más típusokba is stimmel ez a kijelző, hátha azokba kell, így gyorsan rögzítettem az új szalagkábeleit, és visszaszereltem az egész vackot a helyére. Ekkor jött a meglepetés, ugyanis olyan halványan pislákolt még a védőfólia eltávolítását követően is, hogy szinte jobb volt a régi elfolyt vacak. Miután már vagy harmadszor vettem ki, és ellenőriztem, hogy tuti helyén van-e a szalagkábel, vagy nincs-e valami egyéb kontakthiba, beugrott a két kis ellenállás amit küldtek hozzá. Gyors telefon a cégnek, probléma felvázolva, e-mailben pedig már küldték is, hogy az infocenter nyáklapján hova, és melyik ellenállást kell beforrasztanunk ha gyenge a kijelző. S láss csodát, majd kisüti szemem, olyan fasza lett a cucc...Végül megjött az autóhoz való rádió beépítő keret is, így átkerült a MINI-ből az USB-s Kenwood fejegység, mert utálom, és nem is igazán járt sikerrel az fm transzmitteres próbálkozás a megfelelő zeneszámok vállalható minőségű megszólaltatásának érdekében...

Alapvetően már csak a piszmogós, kevésbé látványos apróságok vannak hátra, amiknek közös ismérve, hogy időigényük szinte kivétel nélkül lényegesen nagyobb, mint amit látványban hozzá tudnak tenni a motor alakulásához. Így lett a motoron első fék, melyet sikeresen le is légtelenítettünk, tehát már lassító berendezés is van a gépsárkányon.Felkerült a műszerfal, majd kollégám elkezdte az elektromos rendszert összehozni az új Tommaselli kormánykapcsolókkal, és a ledes visszajelzőkkel. Ezalatt én befűztem a kuplungbowdent, és a sebességmérő, valamint a fordulatszámmérő spirálját.A visszajelzőkkel még előreláthatóan lesz egy kis küzdelem, de alapvetően jónak tűnik - dudál, világít, és villog aminek éppenséggel villognia kell. Még kell helyet találni az első indexeknek, és akkor a villamos rész összeáll. Aztán valahogy le kell tömíteni az első gátlók szelepeit, hogy fel lehessen tölteni őket nitrogénnel, véglegesre kell kötni a tankot, légteleníteni a lábféket, rögzíteni a kipufogódobokat, és megoldani valamilyen elfogadható formában a sebességváltó szuszogóját. Majd ismét elvinni a sráchoz aki a telókat rendberakta, hogy lőjje össze a karbikat, gyújtást, miegymást a meglehetősen kinyitott szívó és kipufogó oldallal.Kicsit beleolvastam az első Guzzis posztban felvázolt terveimbe, és amiket felsoroltam funkcionalitást gátló tényezőként, szinte mind sikerült megvalósítanom:

"Egy biztos, nem szobor lesz, semmi sem mehet a használhatóság rovására, így csutkakormány, vékony ülés (bár a jelenleginél valamivel vékonyabb, és fekete lesz), és üvöltő üres kipufogó sem várható."

Úgy tűnik ezt eddig hiánytalanul sikerült összehoznom, úgyhogy majd meglátjuk milyen lesz motorozni a "szoborral"... :)

A hét elején elkészült a kárpitos a nyereggel. Vett még le a szivacs vastagságából, majd teljesen újrahúzta fekete műbőrrel. Egyszerűen tökéletes lett, észbontóan jól néz ki.Aztán bár két körben ugyan (először sajnos a hengerfej ottmaradt), de végre hazakerültek a blokk gépműhelyben levő darabjai. Nem lóg, nem szorul semmi, újak a sikló és támcsapágyak, valamint ehhez köszörülték a főtengelyt is. Ez, és a gyertyamenet is olyan végre, amilyennek lennie kell.Emiatt most ennek összeszerelése kerül terítékre, így elpucoltam, és hőálló feketével lefújtam az olajteknőt, összeválogattam az összes, már rég megvásárolt tömítést és szimmeringet. Szombaton volt annyi időnk, hogy összemasszáztuk a két blokkfelet (természetesen nyomatékra húzva), visszafűztük a vezérműláncot, és az olajpumpát, valamint beütöttem az új hátsó - kuplung oldali - főtengely szimmeringet.Szintén ezen a héten lett kész a fordulatszám, és a sebességmérő krómkarikájának peremezése, így csak hogy lássam milyen lesz, összeszórtam a műszerfal elemeit.Ez még nem végleges, kell még lukat fúrjunk a napi kilométerszámláló nullázójának a sebességmérő házában, de a végleges dizájn az valami ilyesmi lesz a versenyautósan elforgatott műszerekkel. Innen már megint felpörögnek az események - legalábbis addig, amíg nem lesz szükség a festőnél levő alkatrészekre, mert azok január előtt sajnos nem várhatók...

A héten két és fél napot Győrben töltöttem oktatáson, így  túl nagy előrelépés nem történt a motort illetően. Mivel a fényező a homokszórást követően rögtön lefújta a vázat, hogy ne rozsdásodjon, én is az ahhoz tartozó csavarok, és apró alkatrészek eltakarításával, valamint festésével töltöttem az erre fordítható időmet - az első lábtartókra új gumik is kerültek.Szombat délelőtt kaptam vissza a vázat, valamint cserébe odaadtam a többi fényezendő alkatrészt. Abszolút elégedett vagyok, nagyon szép munkát végeztek.Közben matt feketére festettem a zömében nem látható fém alkatrészeket, az akkumulátortálcát, és a hátsó véghajtás házát is.Erre amiatt került sor, mert elég ronda volt a felülete, valamint a féktárcsát takaró lemezről is már csúnyán hámlani kezdett a festék. Persze nem olyan minőség, mintha fényező csinálta volna, de megfelelő távolságból s kicsit hunyorítva azért elmegy - természetesen a leeresztő, valamint szintjelző csavarokról az olajcsere alkalmával el fogom távolítani a fekete festéket.Aztán ha már festegettem, lefújtam a műszerfalhoz tartozó alumínium konzolokat is feketére - ugyanis krómozott házakat kapnak a visszajelző ledek, és hogy tökéletes legyen az összhatás, a műszerekre is új krómkarikák lesznek peremezve a feketék helyére.Az ülést elvittem a kárpitoshoz - három hetet mondott előreláthatólag - s jövő héten rá kell kérdezzek a blokkra is. Aztán ahogy épülnek vissza a vázra az alkatrészek, úgy újítom fel szisztematikusan az épp soron következőt...

A héten leköltöztettem a motort a szervizbe, s első körben meghegeszttettem az akkumulátort takaró baloldali műanyag fedelet. A nem rávaló hátsó sárvédő helyére felszabtuk az egykori eredetit, megszabadítva azt a barokkos kacsafarok végződéstől, s pár centiméternyi hossztól, valamint jelentősen megkurtítottuk annak első párját is. Közben több felvonásban érkeztek az alkatrészek Európa nyugati feléről, így végleges helyére kerülhetett az új ledes hátsólámpa és rendszámtartó is. A gyári óracsoportot is szétszedtem, egy új alumínium panelbe fog költözni az egész miskulancia, de sajnos a napi kilométer számláló nullázóját csak tegnap tudtuk kiműteni a helyéről, így a projekt ezen része megakadt ott, hogy a vintage hangulat jegyében 9mm-es fekete Dymo szalaggal elkészítettem a visszajelzőkhöz tartozó feliratokat (a sebességmérőt szétszedettük, annak még vissza kell peremezni az üvegét). Aztán felkerült a Café Racer-ekre oly jellemző bandázs mindkét kipufogókönyökre. A folyamat röviden: bandázs vízbe áztat, awab bilinccsel kezdőpontnál rögzít, jó szorosan - durván feles takarással - kesztyűben végigteker (az üvegszál még így is kurvára bök és viszket), végpontnál egy másik bilinccsel szintén rögzít. Az utolsó lépést, melyben a motor hője elpárologtatná a vizet, és rámelegítené a bandázst a leömlőkre egy gázégővel szimuláltam.

Jövő héten megjönnek az új nyitott dobok is, mellyel összeáll a kipufogórendszer. Igaz csak a motor mellett a földön, mert az terveim szerint a következő napokban annyira szétbomlik, hogy az érintett alkatrészek minél előbb a fényezőhöz kerülhessenek, a motorblokk pedig a szerelőasztalra, hisz az is szét lesz szedve az előzőleg elég kritikán aluli minőségben hegesztett forgattyúsház felső felének cseréje miatt...

Kicsit több, mint egy hónap, s majdnem ötezer megtett kilométer után azt kell mondjam abszolút meg vagyok elégedve a hármassal. Jön-megy, teszi a dolgát, s mindezt - hogy a bosszantó apróságoknak is a végére értem - már hibátlanhoz közeli állapotban. Első körben bontóból próbáltam beszerezni az ehhez szükséges alkatrészeket, ám sajnos nem minden lett jó. Egy mérföldes műszeregységből sikerült kinyernem két hibátlan nyomógombot, mert az enyémben a napi kilométer számláló nullázójának letört a tüskéje (képen látható, az alsó a törött). A csere hamar ment, nem okozott nehézséget. Hátul a két szélső PDC szenzor nem működött, így ezek helyére is Kasza mestertől beszerzett darabok kerültek. Jobb hátul a csatlakozónál vezetékszakadás is volt, amit kollégám igényesen javított, de a bal hátsó továbbra sem  volt hajlandó működni. Mivel a PDC kötege jobb hátul megy be a karosszériába, így a bal szélsőhöz tartozó vezeték a leghosszabb. Itt is szakadásra gyanakodtam - ami a lökhárító alatt bárhol lehetett - de nem vitt rá a lélek, hogy levegyem a lökhárítót. Aztán egyik nap meglepetésemre már nem sípolt hosszan hátramenetbe kapcsoláskor, s működni kezdett a rendszer. Emiatt gondolom, hogy tényleg valami kontakt/vezeték gond van, de amíg így marad, nem bántom. A legnagyobb falatnak a középkonzolba integrált junoszty tv nyugdíjazása bizonyult, ugyanis nem megfelelő ellendarabot kaptam a bontóból. Kétféle konzol létezett s nekem pont a másik kellett volna - egyszerűen nem fért bele a DSC gombja. Öröm az ürömben, hogy a szivargyújtó aljzatot, a hamutartót, és a felső rakodórekeszt azért fel tudtam használni belőle, így csak egy új konzolt, és egy takarócsíkot kellett rendelnem, hogy összeálljon minden (gyári újban azért ez sem volt olcsó). Végül rendeltem a kuplungpedál alá egy új végállásütközőt is, mert a régit teljesen széttaposták. Emiatt kicsit túl lehetett nyomni melyre enyhe kerregés jött a szerkezetből. Az újjal ez teljesen megszűnt, így végre a tökéleteshez nagyon közeli állapotba került az autó...

Update 2016.04.13.: Végül nem úsztam meg, ma lekerült a lökhárító, s meg is lett a szakadás. Most már tényleg üzembiztos a PDC, nem csak ha épp úgy állnak a vezetékek...

...nem állok neki fűtőradiátort cserélni, ugyanakkor már nem lehetett tovább halogatni a dolgot, hisz utasoldalon a fűtés továbbra is csak esetleges volt, s a tömlős átmosás óta enyhe fagyállószag kíséretében folyton fogyott a hűtőfolyadék a rendszerből... Ahogy Nicolas Cage-nek az Eleanor, nekem ez a művelet tartogat nem várt nehézségeket. Persze már tavaly is voltak árulkodó jelek, hisz az első radiátor gyári hibás volt amit rendeltem, s csak most január elejére sikerült az Unixnak a garanciális cseredarabot beszerezni - egyenesen Dániából a Nissens gyárból jött - ugyanis egyetlen raktárban sem volt belőle Európában. Ez első blikkre már jónak tűnt, s mivel a gyári cikkszámot váltottam le, meg sem fordult a fejemben, hogy ne passzoljon az autóba. Összegyűjtöttem minden cseréhez szükséges dokumentációt (itt lett világos, hogy nem kell kivenni az egész műszerfalat a művelethez amitől kicsit megnyugodtam), aztán hogy én is kivegyem a részem a ledolgozós szombatból, délelőtt 10-re szét is bontottam az autót. Tulajdonképp csak a középkonzolt, a kesztyűtartót, és a műszerfal alsó burkolatát kellett eltávolítani, hogy hozzáférjek a fűtésboxhoz. Ekkor még bizakodó voltam (a bontások normaideje durván három óra, amihez nekem elég volt másfél), azt hittem kora délutánra már el is felejthetem az egész mizériát, de sajnos tévedtem. Már a radiátorra menő csövek rögzítésénél kezdett gyanús lenni a dolog, ugyanis a gyáriban középen egy tőcsavar van, melyre anya megy, a cseredarabhoz pedig két csavart adtak, melyek a peremen levő lukakba kellett volna menjenek. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy az utángyártott durván egy centivel kisebb körben, mint az eredeti, így alaposan körbe kell burkolnom szivaccsal, ha azt akarom, hogy rajta, és ne mellette haladjon a levegő. Mivel esélytelen másikat szerezni (s amíg nem muszáj az ára miatt nem vennék gyárit), megpróbálom egy új közdarabbal rögzíteni a csöveket, melyet 5mm-es alumíniumból fúrtam, martam és fűrészeltem ki. Erre elment szinte az egész délutánom, és még mindig vár rá némi finomítás, de bizakodó vagyok. Egyelőre az okozza a legfőbb problémát, hogy a felső csavart nem lehet behelyezni a radiátorra menő csövek miatt (valószínűleg ehhez a fajta radiátorhoz más görbületű csövek passzolnak hivatalosan), de egy tőcsavaros anyás megoldást még mindenképpen szeretnék megpróbálni.

Update 2015.01.12.: Sajnos nem sikerült megnyugtatóan összehozni az alumínium csöveket az utángyártott Nissens radiátorral, így rendeltem egy gyárit - holnap elvileg meg is érkezik...

Update 2015.01.13.: Megjött a gyári radiátor. A régi cikkszámú alkatrész gyártása már megszűnt, egy módosított darab jött, kompletten csövekkel, tömítésekkel, csavarokkal. Ennek is más a rögzítése, ám így szettben már könnyedén beépíthető. Délután három körül álltam neki, s kicsivel a munkaidő lejárta után gurultam ki a műhelyből. Egyelőre jónak tűnik, most már mindkét oldalon megperzseli az ember lábán a szőrt, s bízom benne, hogy a csőcsatlakozásnál sem fog szivárogni (erre a biztonság kedvéért hamarosan újra ránézek)...

Végre minden adott volt, hogy haladjak a Puntoval - a napsütéses enyhe időjárás végre egybe esett a szabad szombatommal. Már délelőtt kiköltöztem a garázsba, és az egész napot szereléssel töltöttem a friss levegőn, ami leírhatatlanul jól esett. Jobban is haladtam, mint terveztem, kora délután már a konyha padlója helyett ismét az autóban volt a műszerfal. Szépen elvezettem az összes vezetéket a műszerfal mögött, fix helyre rögzítettem a távirányítós központizár vezérlőt, majd úgy belejöttem, hogy készre szereltem a szellőzőrendszert is. Végre tökéletesen működik, fúj mindenhova, és az új fűtőradiátornak hála olyan erős a fűtés, mint még soha. Este hazahoztam a kormánykereket, hogy megtisztíthassam az alvázvédős kéznyomoktól. Ha ilyen szép idő lesz holnap, akkor még ezen a hétvégén bekerülhet a nagyszőnyeg, és a középkonzol is...

Update 2014.02.16.: A délelőttöt ismét a garázsban töltöttem, bár lényegesen kevesebb dolognak sikerült a végére érnem, mint terveztem. Mivel sokat akart a szarka, kivittem a nagyszőnyegen kívül a komplett középkonzolt, és a teljes hátsó traktust is (ülések, és a felújított oldalkárpitok), de sajnos ez utóbbi meg is rekedt a logisztikánál, ugyanis beszerelni már nem volt időm. Kezdésnek kivettem a vezetőülést, és lefújtam feketére a javított üléssínt. Amíg száradt, egy alapos takarítással folytattam, kiporszívóztam a bitumenlapokra behordott port és egyéb koszt, valamint kitörölgettem a küszöböket. A gumikéderek alatt sajnos kellemetlen meglepetés várt: rozsdás a perem, szóval ezt is kezelésbe kell vennem (ezen kívül a bal hátsó sárvédő peremezésénél, és szintén a balos küszöb oldalán látszik egy kis pörsenés), még mielőtt készre szerelem az autót. Aztán amikor kellően tiszta volt minden, betettem az alaposan kitisztított (már kiszerelésekor háromszor át lett mosva) szőnyeget. Lassan azért kezd autó formája lenni...