Járműveim története

A hónap elején kétnapos villanyautó oktatáson kellett részt vennem, melyre kivételesen céges tesztautóval mentem, így remek alkalom nyílt az Alfa belterének apró csinosítgatására. Mindkét első ülésben az idő, és a több mint 300 000 megtett kilométer martalékává váltak az oldaltömések, így az indulás előtti nap parkolópályára tettem a gépet, és kiürítettem a belteret.Az egész hóbelevancot kollégám Traficjával elvittem egy kis renoválásra, a hozzá nem férhető helyekről pedig végre ki tudtam takarítani az évek folyamán felgyülemlett mocskot. Az üléseket ahol szükséges volt újratömték, a kormánykereket pedig bebőröztettem a már ismert emberrel.Nem lett olyan, mint anno az E46-é, a perforált rész is lemaradt róla (pont nem volt olyan anyaga, heteket meg nem tudtam várni), ettől függetlenül nagyon jó a fogása, és feldobja belteret.Örültem is a végre vállalható beltérben eltöltött minden percnek, egészen addig, míg az utóbbi napok egyik nagyobb esőzése után ismét vészjósló foltok jelentek a tetőkárpit hátsó részén. Világos volt, hogy most már nem a korábban vízhatlanná tett tetőablak lesz a ludas, így figyelmem a tetőantennára irányult. Lebontva a tetőkárpitot a csomagtartó felől gyanúm beigazolódni látszott: vízcseppek, folyásnyomok, és egy még mindig nedves elvízkövesedett antennát rögzítő anya jelezte, hogy jó helyen keresgélek.A tetőablaknál már bevált szilóval (persze nem ecetsavas, hanem fekete RTV szilikon) jól aládolgoztam, s telenyomtam az antenna talpat is, hogy azon keresztül se kerülhessen nedvesség az utastérbe. Azóta volt eső, és autómosás is, hogy kiderülhessen ha baj van, de - lekopogom - úgy néz ki végre teljesen inkontinens a tetőlemez.Aztán, hogy szégyen, vagy sem, de a már fentebb említett kárpitosmunkának köszönhetően esett csak le így fél évvel a vásárlás után, hogy nem véletlenül vannak ott azok a ledek az ülések oldalán, ugyanis gyárilag fűthető mindkettő. Elbeszélgetnék avval az olasz mérnökkel, aki meghatározta a fűtéskapcsolók helyét fittyet hányva az ergonómia legapróbb csírájára is - a belső sínnél teljesen láthatatlan módon előrefelé néznek. Ha nem szedem ki az üléseket, a helyükön soha nem találtam volna meg őket. Mivel a világ egyik legjobb dolgának tartom, nagyon megörültem, de sajnos csak az anyósoldali működött. Ha már van, s jön a tél, kell hogy működjön mindkettő, így pénteken ismét szét lett borítva a vezetőülés, s kicserélték benne a fűtőpárnákat.Nagyon jó lett, így már tényleg csak az alvázvédelem van hátra, mielőtt beköszönt a tél...

A hét elején elkészült a kárpitos a nyereggel. Vett még le a szivacs vastagságából, majd teljesen újrahúzta fekete műbőrrel. Egyszerűen tökéletes lett, észbontóan jól néz ki.Aztán bár két körben ugyan (először sajnos a hengerfej ottmaradt), de végre hazakerültek a blokk gépműhelyben levő darabjai. Nem lóg, nem szorul semmi, újak a sikló és támcsapágyak, valamint ehhez köszörülték a főtengelyt is. Ez, és a gyertyamenet is olyan végre, amilyennek lennie kell.Emiatt most ennek összeszerelése kerül terítékre, így elpucoltam, és hőálló feketével lefújtam az olajteknőt, összeválogattam az összes, már rég megvásárolt tömítést és szimmeringet. Szombaton volt annyi időnk, hogy összemasszáztuk a két blokkfelet (természetesen nyomatékra húzva), visszafűztük a vezérműláncot, és az olajpumpát, valamint beütöttem az új hátsó - kuplung oldali - főtengely szimmeringet.Szintén ezen a héten lett kész a fordulatszám, és a sebességmérő krómkarikájának peremezése, így csak hogy lássam milyen lesz, összeszórtam a műszerfal elemeit.Ez még nem végleges, kell még lukat fúrjunk a napi kilométerszámláló nullázójának a sebességmérő házában, de a végleges dizájn az valami ilyesmi lesz a versenyautósan elforgatott műszerekkel. Innen már megint felpörögnek az események - legalábbis addig, amíg nem lesz szükség a festőnél levő alkatrészekre, mert azok január előtt sajnos nem várhatók...

Múlt vasárnap ott hagytam abba, hogy elsődleges cél a motor szétbontása, mely nagy vonalakban sikerült is. Ezt megelőzően még egyszer visszaraktam a tankot, sárvédőket, és az ülést, hogy lássam mennyire egyezik a fejemben kialakult kép a valós formákkal. A fényszóró terveim szerint az alábbi képen látható mértékben lejjebb kerül, mert igen bután nézett ki olyan magasan. A nagy bumfordi ülés már önmagában is bántotta szemem, de a faragott gyári sárvédő és a közte levő rés akkora lett hátul, hogy akár egy macska is befekhetett volna oda. Ezen csak a kárpitos nem tudott volna segíteni, flex és CO kellett, hogy rövidebbre vegyük a fém alsó részt, s úgy alakítsuk ki a hátulját, hogy takarjon rá a sárvédőre.

A szivacs vastagságát még csökkenti a kárpitos, s ha minden jól megy "hurkás" fekete műbőr huzat kerül rá, de formára már passzol a motor tervezett vonalaihoz.Ezt követően leemeltük a váz felső részét, ahonnan már csak pár mozdulat volt a blokk szerelőasztalra helyezése. A következő napokban ezt kell szétborítani, hogy kiderüljön kell-e gépmunka (valószínűleg igen) a forgattyúsház tetejének cseréje miatt. Persze ha nem ebben az országban élnénk, ez utóbbi nem is volna kérdés, mert kicserélném mindkét felet kompletten, de a motorszám sajnos az alsóba van beütve. A napokban megjöttek az új kipufogódobok is. Kíváncsian várom milyen hangja lesz vele a motornak...