Járműveim története

A hónap elején kétnapos villanyautó oktatáson kellett részt vennem, melyre kivételesen céges tesztautóval mentem, így remek alkalom nyílt az Alfa belterének apró csinosítgatására. Mindkét első ülésben az idő, és a több mint 300 000 megtett kilométer martalékává váltak az oldaltömések, így az indulás előtti nap parkolópályára tettem a gépet, és kiürítettem a belteret.Az egész hóbelevancot kollégám Traficjával elvittem egy kis renoválásra, a hozzá nem férhető helyekről pedig végre ki tudtam takarítani az évek folyamán felgyülemlett mocskot. Az üléseket ahol szükséges volt újratömték, a kormánykereket pedig bebőröztettem a már ismert emberrel.Nem lett olyan, mint anno az E46-é, a perforált rész is lemaradt róla (pont nem volt olyan anyaga, heteket meg nem tudtam várni), ettől függetlenül nagyon jó a fogása, és feldobja belteret.Örültem is a végre vállalható beltérben eltöltött minden percnek, egészen addig, míg az utóbbi napok egyik nagyobb esőzése után ismét vészjósló foltok jelentek a tetőkárpit hátsó részén. Világos volt, hogy most már nem a korábban vízhatlanná tett tetőablak lesz a ludas, így figyelmem a tetőantennára irányult. Lebontva a tetőkárpitot a csomagtartó felől gyanúm beigazolódni látszott: vízcseppek, folyásnyomok, és egy még mindig nedves elvízkövesedett antennát rögzítő anya jelezte, hogy jó helyen keresgélek.A tetőablaknál már bevált szilóval (persze nem ecetsavas, hanem fekete RTV szilikon) jól aládolgoztam, s telenyomtam az antenna talpat is, hogy azon keresztül se kerülhessen nedvesség az utastérbe. Azóta volt eső, és autómosás is, hogy kiderülhessen ha baj van, de - lekopogom - úgy néz ki végre teljesen inkontinens a tetőlemez.Aztán, hogy szégyen, vagy sem, de a már fentebb említett kárpitosmunkának köszönhetően esett csak le így fél évvel a vásárlás után, hogy nem véletlenül vannak ott azok a ledek az ülések oldalán, ugyanis gyárilag fűthető mindkettő. Elbeszélgetnék avval az olasz mérnökkel, aki meghatározta a fűtéskapcsolók helyét fittyet hányva az ergonómia legapróbb csírájára is - a belső sínnél teljesen láthatatlan módon előrefelé néznek. Ha nem szedem ki az üléseket, a helyükön soha nem találtam volna meg őket. Mivel a világ egyik legjobb dolgának tartom, nagyon megörültem, de sajnos csak az anyósoldali működött. Ha már van, s jön a tél, kell hogy működjön mindkettő, így pénteken ismét szét lett borítva a vezetőülés, s kicserélték benne a fűtőpárnákat.Nagyon jó lett, így már tényleg csak az alvázvédelem van hátra, mielőtt beköszönt a tél...

Ma bebőröztettem a BMW kormányát. Nem volt még annyira kopott a régi sem (bár a tetején kezdett kiszürkülni), de már régóta szerettem volna ilyen két oldalt perforált bőrös dizájnt.Reggel kivettem, elvittük a bőröshöz, délután pedig el is készült.

Vettem egy bontott - az autóhoz tökéletesen passzoló - kellőképpen patinás kormányt a régi nyúlós, bóvli módon újrabőrözött helyére. Eredetileg a régit akartam újrabőröztetni, de azon már szinte teljesen körbeforgott a habszivacs, így soha nem lett volna olyan masszív, mint az új.Arról nem is beszélve, hogy pont annyiba került, mint egy bőrözés...

Ma végre megjött Kínából a kormányra varrható műbőr borítás. Szinte tökéletesen sikerült eltalálnom a színét, ma este pedig barátnőm és édesapja felküzdötték a kormányra.
Természetesen kivettük hozzá a kormányt, mert így lényegesen könnyebb volt felvarrni (néztek is az utcán, amikor Mr. Bean módjára kormánnyal a kezemben sétáltam fel). Nagyon szép és vaskos lett, nem gondoltam, hogy ennyit fog rajta dobni ez a kínai cucc...

Tegnap végre valahára megérkezett a könyöklős középbox. Nem mondom, hogy az évszázad üzlete volt, maradjunk annyiban, hogy hagy némi kívánni valót az állapota. Első, és legfontosabb, hogy van a műbőrön valami csík, talán festék lehet. Nem egy nagy kaland, de nekem mégis bántja a szemem, ezért át lesz húzva olyan fekete műbőrrel, amivel ülőgarnitúrákat is készítenek. Természetesen a beszerélese sem úgy ment, mint én azt előzetesen elképzeltem (régi középbox ki, új könyöklős be a helyére), baromira nem egy "plug&play" dolog. Ki kellett vágni a gyári kárpitot, megkeresni alatta a ledugózott csavarlyukakat, majd rögzíteni. Ennek nehézsége abból adódott, hogy nem küldtek hozzá csavarokat, így ingáznom kellett a garázs, és az OBI között (elsőre nem megfelelő hosszúságúakat vettem, azt én néztem be...). Azért lassan ugyan, de összeállt a dolog. Ekkor tűnt fel, hogy ez egy kazettatartós box, ami természetesem hiányzik is belőle. Na nem mintha nekem ez annyira kellene, de marad a helyén két luk.
Ezeket ma úgy tüntettem el, hogy behúztam a rekesz belsejét fekete öntapadós "tapétával", melyre vágtam megfelelő méretű csúszásgátló gumit. Aki nem tudja, hogy miként van megoldva, annak fel sem tűnik. Engem kicsit zavar a tudat, de a célnak megfelel, így legalább már lehet bele pakolni.
A mai napot egyébként villamossági szerelőnél kezdtem, mert balra volt, hogy kintragadt az index, mely csak folyamatosan világított. Az utólagos távirányító modul okozta az anomáliát, melyről az indexeket lekötve hála Isten megszűnt a jelenség. Igaz, így nincs visszajelzés nyitás illetve zárás esetén, de ez a legkevesebb. Ma voltam Alibánfán is, ahol belekerült a háromágú bőrkormány...
Útközben pedig átlépte az óra a 210 000 km-t is...
 

Egy nap késéssel ugyan, de a bőrkormány is a helyére került. A beltér most már olyan, amilyennek mindig is szerettem volna...

"Hello, hello! Nem tűntem el..."
Csak az utóbbi időben sajnos annyi időm sem volt, hogy egy villám szösszenetet bepötyögjek a blogba.

Pedig történt ez az...

Egyik legfontosabb, hogy eladtam a Dark Blade-eket, mert találtam egy garnitúra gyári 16-os Fiat 500 alufelnit, amikbe első látásra beleszerettem, és kellett rájuk a pénz. Kicsit kell majd rajtuk alakítani, hogy felmenjenek a Swiftre, de már most látom, hogy brutálisan jól fog velük kinézni. Megvettem ugyanakkor a már régóta vágyaim tárgyát képező bőrkormányt, mellyel a későbbi GS-eket szerelték (2006-ban sajnos még nem volt bőrkormány a Swiftekben). Ez ha minden jól megy, holnap délután be is kerül a helyére.

És akkor jöjjön a "fekete leves". Egy ideje ezzel a motorhibakóddal kezdett zargatni az autó:
Nem töröltem házilag, a végére akartam járni a dolognak, bár biztos voltam benne, hogy a "katalizátor hatásfok alacsony" jelzés lesz az autóban. Ki is mentem Letenyére a szervizbe, és mit ad Isten, ráhibáztam. A második lambda konstans jel helyett, sinusosan ingadozó értékeket ad, mely nem jelent mást, mint elégetlen benzint, és egyéb nyalánkságokat a katalizátor után is. Szumma szummárum, szét van égve a katalizátor. Konstrukciójából adódóan ez elég gyakran megtörténik, hisz rögtön a leömlők után, még a motor előtt található, hogy hamarabb üzemi hőfokra hevüljön. Előnye a hátránya, mert könnyebben szét is ég, mintha hátrébb helyezték volna el a rendszerben. Új ára pedig (gyári alkatrész) 165 000 Ft (kompletten leömlőkkel lehet csak cserélni), így ez még csak meg sem fordult a fejemben. Nézegettem a neten is bontottat, 35 000 Ft alatt nem volt az sem. Gyors telefon Swift Lászlónak, van-e neki bontott. Van, 10 000Ft. Azt hittem rosszul hallok, vagy elnézett egy nullát, de nem, ennyi. A héten ez is megjön, bár majd csak a 45 000 km-es szerviznél tetetem be. Fontos, hogy a szerviz csinálja, és rá tudjon mérni, hogy működik-e egyáltalán, vagy az olcsó húsnak híg lett a leve, mert áprilisban műszaki vizsga...
Emellett valószínűleg nem úszok meg egy hátsó kerékcsapágy cserét sem, bár ebben még nem vagyok biztos, előfordulhat, hogy csak a kopó téli gumik hangja változott ennyit. Ez sem sürgős, ha erősödik, vagy változik, akkor cseréljük őket a már említett szervizelés alkalmával.
Ezeket az "apróságokat" leszámítva viszont továbbra is jelentősebb problémák nélkül gyűjti a kilométereket a Swift. Dióhéjban ennyi...