Járműveim története

Tegnap végre valahára megérkezett a könyöklős középbox. Nem mondom, hogy az évszázad üzlete volt, maradjunk annyiban, hogy hagy némi kívánni valót az állapota. Első, és legfontosabb, hogy van a műbőrön valami csík, talán festék lehet. Nem egy nagy kaland, de nekem mégis bántja a szemem, ezért át lesz húzva olyan fekete műbőrrel, amivel ülőgarnitúrákat is készítenek. Természetesen a beszerélese sem úgy ment, mint én azt előzetesen elképzeltem (régi középbox ki, új könyöklős be a helyére), baromira nem egy "plug&play" dolog. Ki kellett vágni a gyári kárpitot, megkeresni alatta a ledugózott csavarlyukakat, majd rögzíteni. Ennek nehézsége abból adódott, hogy nem küldtek hozzá csavarokat, így ingáznom kellett a garázs, és az OBI között (elsőre nem megfelelő hosszúságúakat vettem, azt én néztem be...). Azért lassan ugyan, de összeállt a dolog. Ekkor tűnt fel, hogy ez egy kazettatartós box, ami természetesem hiányzik is belőle. Na nem mintha nekem ez annyira kellene, de marad a helyén két luk.
Ezeket ma úgy tüntettem el, hogy behúztam a rekesz belsejét fekete öntapadós "tapétával", melyre vágtam megfelelő méretű csúszásgátló gumit. Aki nem tudja, hogy miként van megoldva, annak fel sem tűnik. Engem kicsit zavar a tudat, de a célnak megfelel, így legalább már lehet bele pakolni.
A mai napot egyébként villamossági szerelőnél kezdtem, mert balra volt, hogy kintragadt az index, mely csak folyamatosan világított. Az utólagos távirányító modul okozta az anomáliát, melyről az indexeket lekötve hála Isten megszűnt a jelenség. Igaz, így nincs visszajelzés nyitás illetve zárás esetén, de ez a legkevesebb. Ma voltam Alibánfán is, ahol belekerült a háromágú bőrkormány...
Útközben pedig átlépte az óra a 210 000 km-t is...