Járműveim története

Közel két év, és némi "testreszabás" kellett ugyan a dologhoz, de azt hiszem most már le tudom írni: megszerettem a Toledót. Persze továbbra sem szerelem ez, Golf 5 padlólemezen nehéz olyan érzelmeket kiváltani, amit az olasz autóim bármelyike tudott - nem beszélve a 156-osról, azt a mai napig visszasírom - de év végére olyan kellemesen összeállt, hogy már kimondottan szeretem használni.Azt meg felettébb tudom értékelni (hiába na, öregszem, és családos emberként változnak a preferenciák), hogy az amúgy sablonosan unalmas Golf 5 mechanika kimondottan megbízhatóan teszi a dolgát a BXE motorral meghajtva, emiatt idén is csak hét bejegyzés született a blogba. Sőt, a két év leforgása alatt tíz olyan hiba fordult csak elő, amiknek volt bármi észrevehető hatása az autó használhatóságát illetően, ugyanakkor mozgásképtelenséget egyik sem okozott. A többi pedig mind amolyan TMK/ha már szétszedtük cseréljük ki azt is, illetve az a jó pár felesleges kör a kuplung zsinnyegését illetően, ami azóta is köszöni szépen jól van - se jobb, se rosszabb nem lett az eltelt mintegy 25 000 km alatt...

Seat Toledo 1.9 PDTDI

Év elején rögtön olajcserével kezdtünk, és kijavítottunk két hibát a fent említett tízes listából: kapott egy új jobb hátsó féknyerget, mert a régin előjött a tipikus VW betegség - beállt a kézifék kallantyúja - és kicseréltük a jobb első stabpálcát, mert kezdett kopogni.Előbbi pont a gyenesdiási wellness előtt jelentkezett, így rögzítőfék nélkül abszolváltuk a hosszú hétvégét, ami azt leszámítva, hogy figyelnem kellett, nehogy behúzzam reflexből ha valahol megállunk, nem okozott egyéb kellemetlenséget. Még szintén ez idő tájt orvosoltam a harmadik féklámpa hektikus működését is - nemes egyszerűséggel befaragtam egy univerzális Hellát a gyári helyére - valamint cseréltünk egy izzítógyertyát a négyes hengerben.Áprilisban aztán feltűnt, hogy néha daráló hang hallatszik a segédszíjak felől, valamint megemeli az autó az alapjárati fordulatot 1000 környékére, s ilyenkor beindulnak a hűtőventillátorok. Egy generátor, hosszbordásszíj és feszítőgörgő cserével sikerült megszüntetni ezt a hibát is. Aztán születésnapomon belekerült a 195 000-dik kilométer, melynek örömére az autó még aznap heves sziszegés közepette tudatta, hogy kilyukadt az alsó turbócső. Cseréje laza ujjgyakorlat volt, az egész nem tartott tovább tíz percnél.Augusztusban elérte a 200 000 km-t, így Magyarországon már ez is az eladhatatlan bontószökevény kategóriába került. Jól példázza, hogy kellett is rá rögtön egy bal hátsó stabpálca, mert a régi apró "kipi-kopi" kíséretében az örök alkatrészboltok polcaira költözött. Cseréltem még két belső hőmérséklet érzékelőt a klíma automata üzemének javítása érdekében, valamint ekkor jött el az ideje annak a nagy téemmkának, mely a vásárlás óta vissza-vissza térő P0234 hibakód megszüntetésére irányult elsődlegesen. Aztán ha már szétszedtük, kapott az új turbó mellé vezérműszíjat, hidrotőkéket, szelepfedél és porlasztó tömítéseket, vezérműtengely csapágyakat és egy új légtömegmérőt is.Nyilván olajat, olajszűrőt, légszűrőt és üzemanyagszűrőt is cseréltünk, s ha már így  "újba lett rakva a motor", meg is lett írva, hogy produkáljon egy kicsit meggyőzőbb menetteljesítményeket, mint a gyári. Nos ez olyannyira jó lett, hogy el is kezdett csúszni a tavaly beszerelt tengelykapcsoló. Ekkor került fel a pont az "i"-re, mert amellett, hogy kicsit vissza lett véve a teljesítményből ki lett iktatva az EGR és a halott katalizátor, valamint kapott egy új kevlár kuplungot is.Aztán szívtam még egy kicsit a jobb első toronycsapággyal is, mert kétszer kellett cserélni, ugyanis a rendkívül minőségi SKF másfél hét után durvább hangokat adott, mint előtte a kétszázezret futott tizenöt éves gyári. Azóta egy három forint húsz filléres Meisterteile teljesít szolgálatot síri csendben, mindannyiunk legnagyobb megelégedésére. A váltó le-fel miatt szétborított futóműbe raktak két új stabpálcát - sajnos csak a flexnek engedtek, így azok ismét újak - valamint előjött némi kopogás a bal oldalon, és egy finom jobbra húzás nagyobb sebességnél. Előbbi hála Istennek öngyógyító módon elmúlt, utóbbi viszont még a futóműállítás ellenére is megvan, bár itt élek a gyanúperrel, hogy valamelyik gumi okozza, mert amikor megcseréltem az elsőket a hátsókkal, akkor sokkal durvábban és balra húzott. Karácsony előtt még elértük a 205 000 km-t, ám 26-án az akkumulátor - amivel anno vásároltuk - 11,4V nyugalmi feszültséggel jelezte, hogy inkább töltené már nyugdíjas éveit egy MÉH telepen, mint hogy továbbra is az 1.9 PD-t indítgassa.Szerencsére a Grande Puntóból anno kimentettem az akkor újonnan vásárolt akksit, így csak ki kellett cserélni, s már tekerhetett is az önindító a megfelelő fordulatszámon. Igaz ez csak 67Ah-s a 72 helyett, de amíg működik evvel is, nem veszek másikat.

Visszaolvasva kicsit eseménydúsabbnak tűnhet a kelleténél ez az év, de alapvetően a féknyereg, a generátor, és a turbócső voltak csak nem várt meghibásodások, a többi vagy kopó-fogyó alkatrész, vagy már kezdetektől ismert, és fennálló hiba, mint a sok városi használattól leragadt turbó geometria. Utóbbit nyilván elég lett volna tisztítani is, hisz a gyári turbófeltöltő is hibátlan volt (el is van téve tartalékba), de sikerült olyan áron újat szereznem, hogy inkább a csere mellett döntöttem.Persze ha csak az életben tartás lenne a cél, meg lehetett volna járatni a féknyerget, s talán elég lett volna cserélni egy generátor szabadonfutót is, a P0234 miatt beálló vészüzemre és a futómű felől érkező zörgésekre pedig szarhattam volna magasról, de nekem ez nem megy. Így is sokat változtam már ilyen téren (cserélgetek futóműalkatrészeket oldalanként, pedig pár éve még komplett futóművet újítottam volna fel), de az autó számomra továbbra is több, mint egy egyszerű közlekedési eszköz, nem tudom elnézni, ha nem olyan, mint amilyennek lennie kell...

Hála Istennek a tavalyi siralmas évet követően már tényleg csak felfelé vezetett az út, így minden szempontból nyugodtabb, sikeresebb, s ezáltal boldogabb fejezetként kerül családunk történelemkönyvébe a 2021-es esztendő. Mondhatjuk úgy, hogy a heroikus 2020 után, ez volt nekünk a talpraállás éve, melyben a Grande Punto eladásával lezárult egy pechszéria is, ami meglátszik a rekordalacsony, mindössze hét darab blogposzt számán.

"Aki még utoljára bosszúból belédrúg" - Fiat Grande Punto 1.3JTD

A tavalyi évzáróban még azt ecsetelgettem, hogy alapvetően összeállt, s már csak egy kis fóliázás maradt hátra a gyerek miatt, ám ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy március 18-án hirtelen felindulásból veszek egy Seat Toledót. Persze semmit sem akartam még egyszer úgy elkapkodni, mint 2020-ban az Alfa eladását, így nyár közepéig megvolt mindkét autó. A Puntóra felkerültek a nyári kerekek, leszervizeltem, és kapott új, de még a régi fajta injektor csatlakozókat a kábelkötegébe. Ekkor viszont már kérdéses volt, hogy mi legyen a sorsa, hisz alapvetően csak a garázsban állt. Néha kicsit átmozgattam, illetve amíg a Seat "kuplungzsinnyegését" próbáltuk megoldani, addig vele jártam dolgozni, s ezalatt meg is adta magát a két első, még gyári hangszórója. Kapott helyettük új JVC-ket, majd nyár elején meghirdettem, és júliusban el is vitték Budapestre. Sajnos szó szerint, mert Fehérvár magasságában megállt a már előzőleg cserélt üzemanyag szivattyú a tankban. Szerencsére rugalmasan sikerült intézni, így pár ezrest visszautalva végre pont került ennek a nem túl szép, és sikerekben kevésbé gazdag történetnek a végére. Érdekes, hogy mindezek ellenére sem tudok haragudni erre a kisautóra, s leginkább csak azt bánom, hogy anno miatta adtam el a 156-ost...

"Háztartási kisgép" - Seat Toledo 1.9TDI

Mint feljebb már említettem, hirtelen felindulásból márciusban vettem végre egy racionális, jó állapotú, keveset futott családi autót. Ezen utóbbi tételek egyértelmű szinonímái az unalomnak, de rendkívül fontos szerepük volt abban, hogy egyenesbe jöttünk 2020 vesszőfutását követően, hisz az eddigiekkel ellentétben a Toledo önhibájából szinte semmi plusz, illetve váratlan kiadást nem generált mióta megvan. Ugyanakkor pont ez az, ami miatt nem tudok rá másként tekinteni, mint mondjuk a mosógépre a fürdőben, mert egyszerűen semmi érzelmet nem vált ki belőlem. Lehet, hogy bennem van a hiba, de - hiába adtam a Bora után még egy esélyt a dolognak - ez a "konszernautózás" nem az én világom. Ettől függetlenül jön megy, teszi a dolgát a vásárlás óta, ami után egyből leszervizeltük, kapott 15-ös kerekeket lemezfelnin a 17-esek helyett, két hátsó stabpálcát, bekerült a jó öreg Kenwood fejegység a gyári helyére, valamint folytattunk némi szélmalom harcot a fentebb már említett "kuplungzsinnyegés" elhárításának érdekében.Igaz csak belföldön, de végigkirándultuk vele a nyarat, minek következtében augusztusban belekerült a 185 ezredik kilométer az autóba. Még szintén a nyár végén tettem egy utolsó kísérletet kuplungolás közbeni zaj megszüntetésére, de sajnos ez sem járt sikerrel. Mivel már régóta kacérkodtam a gondolattal, szintén ekkor vettem négy új négyévszakos gumit, valamint egy kő miatt a szélvédő is ilyen tájt repedt el. Ezt novemberben a műszaki vizsga előtt cseréltettem ki, valamint kapott egy új szívócsőnyomás érzékelőt, és egy jobb külső féltengely gumiharangot. És tulajdonképp ennyi. Ha úgy vesszük a kuplung már a vásárlás óta ilyen, s az azóta eltelt tízezer kilométer alatt sem jobb, sem pedig rosszabb nem lett, így azon felül, hogy kimondhatatlanul idegesít, hibát nem okoz. A szélvédőcsere volt még nagyobb tétel, de arról legkevésbé tehet az autó, szóval kis túlzással hibamentesen teljesítette ezt a kilenc hónapot, mióta nálunk van. És ilyet szerintem a Suzuki óta egy autóm sem tudott. A napokban kezdtem el hallani némi kopogást a jobb elejéből, így a hamarosan esedékes olajcsere alkalmával erre is rá kell nézni, és akkor már egy fűtőműállítás sem ártana neki. Az a dilemmám, hogy nagyon jó áron, s még relatíve jókor vettem, az árak viszont azóta még feljebb mentek, így nem lesz majd egyszerű megtalálni a megfelelő utódot. Minden esetre újabb hülyeséget nem akarok csinálni, így inkább kivárok (mivel a célnak megfelel, nem vágok eret ha jobb híján marad még egy darabig), főleg hogy a család többi tagja  kimondottan szereti. Nekem nem szerelem, de ha jobban belegondolok a mosógépet sem simogatom, a tiszta ruha viszont kell...

Nem vagyok az a fajta ember, aki annyira szereti sürgetni az idő kerekét - hisz az anélkül is épp elég gyorsan pörög, így vétek minden elvesztegetett perc - de a kialakult helyzet miatt szerintem vagyunk egy páran, akik alig vártuk, hogy végre a múlt homályába vesszen "húszhúsz". Hála Istennek azért nálunk nem arról van szó, hogy a vírushelyzet miatt elvesztettük volna a bevételi forrásainkat - illetve részben azért mégis - de szerencsére nem ezen múlik, hogy lesz-e holnap kenyér az asztalon, viszont nekünk is érezhetően összébb kell(ett) húznunk a nadrágszíjat az eddig megszokotthoz képest.Utólag persze mindig okosabb az ember, s ha időben tudjuk, hogy mégis mire számítsunk, biztosan máshogy, vagy egyáltalán meg sem hozunk egy csomó, utólag visszatekintve hibásnak és elhamarkodottnak nevezhető döntést. Ezeken viszont már úgysem tudunk változtatni, így inkább hagyom a füstölgést, és vegyük sorra mi történt ebben a "gyönyörű" esztendőben.

A "Szarolasz" - Alfa Romeo 156 SW 1.9JTD

Az év első felét még a 156-ossal teljesítettük, és meggyőződésem, hogy ha a fentiek nem olyan szerencsétlenül alakulnak, akkor még ma is ő állna a ház előtt és nem a Fiat, de ne szaladjunk ennyire előre. Műszakilag erre az évre már teljesen kiforrta magát, és tényleg csak olyan dolgokat csinálgattam rajta, amik bántották a szemem. Márciusban átlépte az órája a 340 000-dik kilométert, majd a szokásos tavaszi szervizelésen felül kapott egy tuningboxot, és egy új szívócsövet is a régi szakadt helyére. Mivel folyton csak útban volt, egy Youtube videón felbuzdulva még szintén ebben a hónapban teljesen eltávolítottuk az EGR rendszert a motorról, s feltettem a nyári kerekeket. Az autó pedig csak ment és ment, tette a dolgát. Tavasz vége, nyár elején érkezett el az idő, mikor végre rászántam magam, és kiiktattam a meg-megszoruló hátsó ablaktörlőt, s "kijavítottam" a motorháztető, a küszöbök, és a tetőlemez fényezését, valamint feketére fújtam a lökhárítóbetéteket, ezüstre pedig a ködlámpakereteket. Itt érte el az autó a csúcspontját, nálam töltött ideje alatt ekkor volt mind műszakilag, mind pedig esztétikailag a legjobb állapotban. Ahogy a vírushelyzet engedte relatíve sokat kirándultunk vele, főleg hogy végre már nem csak mi, hanem az úrfi is élvezte ezeket a kiruccanásokat. Ez a kép azt hiszem többet mond minden elfecsérelt karakternél...Még júliusban belekerült a 345 000-dik kilométer, amikor kezdtek megjelenni a viharfelhők a családi béke egén, de erről már nem ő tehetett. Elkezdtük ugyanis úgy szervezni az életünket, hogy ha Lívia a tervezett szeptemberi kezdéssel újra munkába áll, ő is mobilis legyen, hisz annak ellenére, hogy Nagykanizsa nem egy metropolisz, két elég ellentétes irányba, és eltérő időbeosztásban kellett volna munkába járnunk. Ezért, hogy Kristófnak a bölcsit, és egyéb járulékos programjait a lehető legzökkenőmentesebben meg tudjuk oldani, szükségessé vált egy olyan autó, amit az oldalborda is kellő magabiztossággal mer vezetni, így - miközben szinte semmi sem úgy alakult, ahogy azt előzőleg elterveztük - egy elég hirtelen meghozott döntés eredményként augusztus elején mégis eladtam az Alfát...

"Az Évszázad Üzlete" - Fiat Grande Punto 1.3JTD

Júliusban, már az Alfa meghirdetése előtt elkezdtem keresni az igényeinknek legjobban megfelelő autót, ami kívülről kellőképp kicsi, belül viszont elég nagy hármunknak. Hamar letisztult, hogy leginkább egy Grande Punto lenne a legkézenfekvőbb választás, így - mivel eredetileg az volt a terv, hogy a 156-os helyett vennénk - első körben az 1-1,5 milliós ársávban keresgéltem. Miután nem találtam az erre szánt pénzösszeg felső harmadában egy valamirevaló Grande Puntót sem, "aki mer az nyer" alapon megvettem az ország egyik legolcsóbb példányát kemény 300 000Ft-ért. Azt hitték váltóhibás, emiatt adták oda a már amúgy is 500 000-ért hirdetett autót szinte féláron. A tervezettnél jóval alacsonyabb ráfordítás miatt életbe lépett a "B-terv", miszerint ha megkuplungozzuk, és jó lesz, akkor megtartjuk mindkét autót így nekem sem kell majd anyám MINI-jével járkálnom, ha Livi a Fiat-tal megy dolgozni, hanem lesz - illetve marad - saját autója mindkettőnknek. Ezen felbuzdulva elkezdtem apránként gatyába rázni a Puntót, s miután jó lett a kuplungja, használatba is vettük.Tartott az idill körülbelül két hétig, mikor mind a körülmények, mind pedig az autó arcunkba tolt egy nagy karéj szaros kenyeret. Livit ugyanis a vírushelyzetre hivatkozva nem vették vissza a munkahelyére, így egyik napról a másikra teljesen feleslegessé vált két autót fenntartani, valamint a családi kasszát érintő váratlan bevételkiesés sem támogatta már ezt. Mivel nagyon megszerettük, s több szempontból is "racionálisabb" választásnak tűnt a Fiat - lényegesen kevesebbet fogyaszt, fiatalabb, könnyebben eladható, Kristóf jobban kilát belőle, és nem utolsó sorban Livi is meri vezetni - meghirdettem az Alfát. Legnagyobb meglepetésemre alig egy hét alatt le is foglalózták, ám az ezt követő napon munkába menet megadta magát a Punto turbója, és produkált egy tipikus "diesel runaway"-t az 1.3 Multijet. Soha jobbkor: a 156-os már szinte nem is az enyém, nyakunkon a nyaralás, de úgy gondoltam nem csinálok segget a számból - előre menekülvén kapott az autó új turbót, vezérműlánc készletet, vízpumpát, termosztátot, főtengelyszíjtárcsát, segédszíj készletet, izzítógyertyákat, olajteknőt, felső motortartóbakot, kartergázlecsapatót, és a történet szempontjából egyáltalán nem mellékesen egy Meat & Doria EGR szelepet is - mindösszesen annyit kértem emiatt a vevőtől, hogy amíg össze nem áll a Punto, had használjam munkába járásra az Alfát. Aztán a sok új alkatrész ellenére egy körülbelül húsz lóerős autót kaptam vissza, így kezdetét vette a majd egy hónapon keresztül tartó hardcore gangbang. Kétségbeesetten próbálkoztam egy rakás dologgal, többek között kapott négy jó állapotú bontott injektort, új üzemanyagnyomás szabályzót, MAP szenzort, és "kipucoltuk" a katalizátort, de sajnos minden erőfeszítésem ellenére ugyanolyan használhatatlanul gyenge maradt.Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy emiatt végül a nyaralást is lemondtuk, mert egy lényegében már valaki más autójával nem akartam menni, a MINI-be meg esélytelen lett volna hármunk cuccait bepasszírozni úgy, hogy még mi is beférjünk mellé. Aztán egy hét után már amúgy is frusztrált a 156-ost bitorolnom - meg amúgy is bele kellett borítsam az érte kapott pénzt a Punto feltámasztásába - így a közel egy hónapból három hetet amolyan kényszermegoldásként a MINI-vel nyomtunk végig. Szeptemberre aztán már odáig fajult a helyzet, hogy lebontottam a komplett szívósort is az intercoolerrel egyetemben, s közben - ahogy eddig minden autómnál tettem - egy hirtelen ötlettől vezérelve lefalaztam a vadonatúj EGR szelepet. A következő reggelen (mert délutános lévén meló előtt, kora reggel volt csak időm szerelni) megtört az átok, hisz a kipufogógáz visszakeringetés kiiktatásának hatására végre életre kelt mind a hetvenöt ló, és újra használhatóvá vált az autó. Mégis ki gondolta volna, hogy az új utángyártott EGR kezdetektől fogva hibásan működött? A második hullám előtt igyekeztünk is kihasználni minden lehetőséget arra, hogy amennyire csak lehetséges, bepótoljuk ezt az egy hónap kiesést, így amikor csak tudtunk, mentünk is vele erre-arra. Közben persze még kiiktattam a lefalazott EGR miatt világító hibalámpát, beállíttattam a futóművet, és megcsináltattam a küszöbök égető hibáit. Utóbbi sajnos nem sikerült valami fényesen, s bár említette a lakatos, hogy pár éven belül biztosan cserélni kell majd mindkét küszöböt, ez koránt sem mentesíti őt a felületesség vádja alól. Novemberben átlépte az autó a 190 000 km-t, majd felkerültek az általam újrafestett lemezfelniken a vadonatúj Firestone téligumik, kicseréltem a jobb első ajtóhatárolót, és dolgoztam egy kicsit a fentebb említett okok miatt a lakatos után is. Kapott egy új, zárható tanksapkát, üzemanyag szivattyút a tankba, és egy új akkumulátort. Végül sikerült megszüntetnem a nem kívánt szivárgásokat egy új tömítéssel a vákuumszivattyú alá, és egy kis tömítőmasszával a fórumokon is leírt helyre a hátfalra.Ennek köszönhetően végre száraz lett mind a motor, mind pedig a csomagtér. Sikerült felülkerekedni a szétszerelések mértékéből fakadó apró hibákon is (lecsúszó hidraulikacső az alsó kuplungmunkahengerről, lazán hagyott akkumulátorsaruk, és egy szakadt testkábel - ez utóbbi meglehetősen sok elektromos anomáliát okozott), s úgy tűnik mára egészen összeállt az autó.Mindezek ellenére nem tudom nem szeretni, s remélem eztán a szükséges karbantartásokon felül már nem tartogat ilyen léptékű meglepetéseket. Tavasszal viszont mindenképp tervezek foglalkozni vele, melynek során az esedékes szervizen felül szeretném megcsinálni a küszöböket nekem is tetsző formára (hasonlóan, mint idén az Alfán tettem), valamint kell szerezzek négy rá való felnit a nyári gumikhoz is, mert az alufelnik amikkel vettem (és azóta már el is adtam) abszolút nem passzolnak sem az autóhoz, sem a gumimérethez. Aztán ha tényleg beválik, a gyerek miatt majd muszáj lesz lefóliáztatni a hátsó traktust is a nyárra...

Érdekes, olykor már kicsit kínkeserves volt ez az év. Legnagyobb változás, hogy megtettem, amit oly sokszor leírtam, hogy soha nem teszek, de nem volt szívem végignézni, ahogy állásában elpusztul a Guzzi a garázsban. Nem mondom, hogy tolongtak érte, de júliusban megvette egy román srác, s kicsivel több mint két és fél év után véget ért a közös történetünk. Így - mivel csak az Alfa maradt, s az is alig 12-13 000km-t futott idén - gondolom nem meglepő, hogy a motor eladását leszámítva mindösszesen 11 poszt született róla az évben. Pedig ahogy indult...

A "Szarolasz" - Alfa Romeo 156 SW 1.9JTD

Januárban javíttattam egy defektet, s kapott az első futóműbe két új belső stabilizátor szilentet (ez nálam már a második garnitúra volt). A futómű végre elcsendesedett, ám feltűnt, hogy apránként fogy a hűtőfolyadék a kiegyenlítőtartályból. Kiderült, hogy az anno már szintén általam is cserélt termosztát háza csak ennyit bírt, és finoman ereszteni kezdett a fém és a műanyag részek illesztésénél, így februárban ebből is bekerült egy második darab. És valahol itt kezdődött a kálváriánk egy gyanús márciusi üzemanyagcső hibával, amit akkor - mint utólag kiderült, hogy csak átmenetileg - orvosoltam egy nem tervezett üzemanyagszűrő és üzemanyagcső cserével. Áprilisban sikeres műszaki vizsgát tett az autó, megejtettük az akkor aktuális olaj, olajszűrő, levegőszűrő és pollenszűrő cseréjét, valamint kapott egy garnitúra új hátsó fékbetétet. Még szintén ebben a hónapban átlépte az órája a 330 000-dik kilométert is. Aztán innentől egészen júliusig hajtottam a maratoni szopórollert, hisz egy csomó elpazarolt időn és feleslegesen kicserélt alkatrészen keresztül sikerült csak eljutni a végső megoldásig, a nagynyomású szivattyú cseréjéig. Persze nekem ez még nem volt elég (igazi amatőrként viselkedtem, s csak annyit tudok felhozni mentségemül, hogy ekkorra már teljességel szét voltam esve, s elvesztettem minden józan ítélőképességem), egy érdekes csettegő hang miatt gondolkodás nélkül, teljesen feleslegesen kicseréltettem a hajtókarcsapágyakat is (természetesen újabb olajcserével) ahelyett, hogy először ránéztem volna a vezérlésre, mert mint utólag kiderült,  a szivattyú cseréjekor egy foggal odébb rakták azt. Ez volt a mélypont, itt már elkezdtem keresni az Alfa utódját - egy Focus kombit ki is próbáltam, de csak manuális klímás full fapad verzió volt, ami többek között emiatt sem jött be - de hála Istennek azért csak összeállt, s onnantól tényleg csak apró cseprő dolgok adódtak. Szeptemberben meglett a 335 000-dik kilométer is, majd miután újra bizalmat szavaztunk neki, októberben megejtettük a már többször elhalasztott fenéklemez lakatolást, kapott két új felső  lengőkart (ez is már a második garnitúra, de az előző nagyon nyekergett), és mióta nálam van, immár harmadik alkalommal új belső stabilizátor szilenteket is. Egy újabb defektet és akkumulátor cserét leszámítva azóta is teszi a dolgát, ugyanakkor be kell lássam, bármennyire is szeretem (és egyelőre konkrét elképzelésem sincs, hogy mire cserélném), de se fiatalabb, se kevesebb kilométert futott autó nem lesz már szegény...

Év végén az ember kicsit megpihen, s számot vetve végigtekint az elmúlt időszakon, hogy mégis melyek azok a tervei amik megvalósultak, milyen újak szövődtek, s miféle megpróbáltatások, sikerek, vagy netán kudarcok övezték az idáig vezető utat. 2017 végén rekord kevés posztnak tituláltam a tavalyi huszonnégyet, így most nem is tudom mit mondjak az idei "épphogy egy tucatra". Annyiban azért árnyaltabb a kép, hogy míg régen minden apró mozdulatot külön megírtam, egy ideje inkább megvárom, hogy legyen annyi történés, amiért már érdemes billentyűzetet ragadni. Ettől függetlenül valóban eseménytelennek tűnhet 2018, de ez legfeljebb csak a járműveim szempontjából állja meg a helyét - vagy annyira még úgy sem - bár kétségtelen, hogy a két olasz ilyen téren beállította a Nirvanát, létrejött az egyensúly, s most kis túlzással, de tökéletes a harmónia...

A "Szarolasz" - Alfa Romeo 156 SW 1.9JTD

Az idei év minden szempontból fiam születésének bűvkörében telt, ennek megfelelően kevesebb, mint 15 000km-t mentünk az autóval. Február végéig még pocakosan kirándulgattunk erre arra, aztán február 20-tól a nyár végéig rendesen lekorlátozta a mobilitásunkat az úrfi. Az igazat megvallva csak most kezd - a határait óvatosan feszegetve - alkalmassá válni az utazásra, s reméljük ez egyre csak jobb lesz, hisz vannak már terveink jövő évre... Ahogy azt anno előrevetítettem, valóban az Alfával hoztam őket haza egy testileg és lelkileg egyaránt kimerítő hét után a kórházból - míg élek nem felejtem el ezt a pillanatot, mely egyszerre hordozta magában a megnyugvást, s az új kihívás, a gyermeknevelés, s egy családként létezés minden felelősségét, és izgalmát.Így, ebben a visszafogott üzemmódban lépte át a kilométerszámláló a 315 000km-es értéket. Aztán egészen májusig nem történt semmi rendkívüli, olyan apróságokkal ütöttem el az időt, mint egy garnitúra tojástartó felni felújítása, eladása, ezek helyett új nyárigumik beszerzése, valamint az utasoldali légzsák fedelét rögzítő patentok cseréje.Májusban kicseréltük a már rég csereérett kuplungot, egy kivételével az összes hajtásláncot rögzítő tartóbakot, s mindkét lengőkart a bal oldalon. Aztán júniusban kaptam egy nagyon jó ajánlatot, és felmondtam a régi munkahelyemen, így július óta már teherautós vonalon látok el az eddigihez nagyon hasonló munkakört. Ezt megelőzően azért még sort kerítettem a levegő és pollenszűrők, az ablakmosó szivattyú, az összes kipufogótartó, valamint a vezérléscserekor elmaradt hosszbordásszíj feszítőgörgő cseréjére, pár használható hangszóró beszerelésére, egy lámpapolírra, és az ablaktörlők mellett a beltér diszkrét állagjavítására is.Szintén valamikor még a nyár közepén felváltotta jobb hátul a babahordozót egy menetiránnyal megegyezően bekötött gyerekülés, melynek köszönhetően egy kicsit ismét kinyílt a világ számunkra, s augusztusban már relatíve simán abszolváltunk egy Nagykanizsa-Pécs oda-visszát. Ekkor belekerült a 320 000-dik kilométer az autóba, s innentől ha lassan is, de elkezdtünk visszatérni az életbe, bátrabban mozdultunk ki. Még szintén augusztus folyamán megejtettem az aktuális olaj és szűrőcseréket, majd pár napra rá valami barom sajnos nekiment a hátsó lökhárítónak a parkolóban (a keletkezett sérüléseket ecseteléssel tettem kevésbé feltűnővé, hisz eggyel több, vagy kevesebb már igazán nem oszt nem szoroz). Októberben - mióta nálam van már másodízben - ismét esküvőn töltött be kulcsszerepet az autó, csak most a mi keresztelővel egybekötött szertartásunkra szállította többed magával a menyasszonyból feleséggé váló oldalbordát. Hogy bizonyítsa, "mennyire megbízhatatlanok az olasz autók" (muhaha), novemberben produkált egy valódi meghibásodást is (pályafutása során immár másodszor). Persze nem kell mindjárt füstölő Alfát, és trélert vizionálni, hisz mindösszesen csak a tolatólámpa kapcsolót kellett kicserélni (kb fél óra, s mintegy ezerkétszáz forint bánta). Aztán kapott előre - az igazat megvallva tök feleslegesen, hisz valószínűleg megint a belső stabszilentek verődtek ki - két új toronyszilentet, lengéscsillapítót, és stabpálcákat. Ekkor már be mertünk vállalni étteremi ebédet, és némi betlehemezést is a gyerekkel, így az órája decemberben elkerülte a 325 000km-t.A fent is említett belső stabszilentek már megvannak, így azokat hamarosan ki fogják cserélni, s akkor nepperül mondva remélhetőleg ismét "koppanásmentes" lesz a futómű. Eddig ez biztos, meg az, hogy tavasszal műszakizni fog az autó, így két évem még biztosan lesz, hogy kitaláljam a "hogyan továbbot". Írom ezt amiatt, mert az alfavírus létezik, sőt fertőzött lettem - volt már sok szebb, fiatalabb, és drágább autóm, de egyet sem szerettem még így, mint ezt az "olasz vackot". A kötődést pedig csak erősíti a fent is említett sok közös emlék, s bár volna elképzelésem, hogy az észérveket szem előtt tartva milyen autóra lenne most szükségem (tervben van, hogy egy külön posztban megírom ezt), de amíg az év 365 napjából egy kezemen meg tudom számolni hányszor kicsi, a maradék legkevesebb 360-on viszont pont megfelel az igényeinknek, addig nem fogom tudatosan keresni az utódját. Ezen még nincs se részecskeszűrő, se FAP folyadék, sem pedig AdBlue, csak egy agyonüthetetlen JTD motor, a világ egyik legjobb elsőkerekes futóművével, végállástól végállásig kettőt forduló hidraulikus szervokormányával. S bár ez sem arra való, de emiatt talán mégsem olyan érzékeny a rövid városi utakra, mint modernebb társai. Csak az ülésfűtése működne már rendesen, mert ami előnye az hátránya is egyben - az alacsony fogyasztás nagyon kevés hulladékhőt termel... Persze a tél vízválasztó lesz, kíváncsian várom milyen állapotban vészeli át a sózást a karosszéria (ami a fenéklemez beázás miatti apró, már ideiglenesen javított hiányosságait leszámítva meglepően jól tartja magát), valamint ha összejönnek a dolgok, és végre rendesen el tudunk menni nyaralni, kell-e tetőbox, illetve hogy fogunk benne elférni a jövőben. Azt mondjuk továbbra sem állítom, hogy ha szembe jönne velem a tuti vétel, akkor nem cserélném le, de most egészen más dolgok kötik le anyagi és egyéb kapacitásaim, mint az autócsere. A kialakult kötődés miatt pedig néha még olyan elvetemült gondolataim is támadnak, hogy mi lenne, ha inkább rendbetenném esztétikailag is, és megtartanám amolyan hobbyautónak...

A másik olasz - Moto Guzzi V65

Ha autózni nem volt lehetőségünk annyit amennyit szerettünk volna, akkor a durván 500km-nyi motorozás már abszolút nem meglepő. Igaz ennek minden métere balzsamosan simogatta a lelkemet, leírhatatlanul jó volt erőt meríteni abból a pár gurulásból. Ehhez persze kellett, hogy végre összeálljon a gép, és sikeresek legyenek az egészséges olajnyomás elérésére irányuló erőfeszítéseim.Márciusban visszakerült a blokk a gépműhelyből, új csapágyakkal, ismét vonalba fúrva, az olajpumpa felületénél síkba húzva. Az olajpumpáról itt Nagykanizsán tüntették el az egyenetlenségeket, majd áprilisban új tömítésekkel elkezdtem szépen újra összerakni mindent. Durván egy hónap kellett, hogy önerőből hagyhassa el a műhelyt, s egy kis átmeneti olajfolyást leszámítva hibátlanul megtegye első kilométereit.Ezt követően már csak egy itt meg nem írt akkumulátor csere történt, hisz a régi ki tudja hány éves Banner nem díjazta az egész telet töltés nélkül a műhely padlóján. Persze ezt pont egy olyan nyári délutánon hozta tudtomra, mikor úgy tűnt akadna pár szabad órácska egy kis motorozásra, így már beöltözve leizzadtan kellett konstatálnom, hogy 10,5V nem fogja elindítani a Guzzit.Bikázni nem volt miről, betolni pedig az én súlyommal meglehetősen körülményes, így az idegbaj határán ugyan, de levetkőztem, s hazamentem. Ezt követően vettem egy új Vartát, ami azóta hibátlanul szolgál a gépben. Tanulva ebből a hibámból, ezt már kiszerelve, rendszeresen töltögetem a tél folyamán. Tavasszal a változatosság kedvéért a motor is műszakizik, így újra átfestem matt feketére, és visszateszem a gyári kipufogókat, s előreláthatóan úgy is hagyom, hisz ahogy a normálisan álló kormány már megtette, úgy az elfogadható mértékű zaj is a jó irányba fogja mozdítani a menetkomfortot (sőt még az is lehet, hogy jobb oldalra is teszek véglegesen egy kormányvég tükröt).Mérlegelni kell, mert attól, hogy valami bitang jól néz ki, esetleg libabőröztetően dohog, még koránt sem biztos, hogy használható. S bár nem túl sokat, de most már azért inkább használnám, és kiélvezném a 2016 telén megkezdett, idén tavasszal befejezettnek tekintett munkám gyümölcsét.Néha persze megfordul a fejemben, hogy nem túl nagy luxus-e évi 500km-ért motort tartani, de abszolút nem vészes a biztosítása, valamint a műszaki vizsga, és egy olajcsere sem fog jövőre a földhöz vágni. Enni nem kér, és hála Istennek nekünk sem hiányzik sehonnan az a pénz, amit a motor képvisel. S ez - bár nem veterán, hanem épített motor - ha minden jól megy, az idő előre haladtával (idén kereken harminc éves) talán már egyre többet is fog érni.S ez is akkor épült, amikor megismertem a feleségem. A 2017 tavaszi közös motorozásokon bár még nem tudtuk, de már hárman ültünk rajta. Szinte nincs olyan csavarja, amit ne én húztam volna meg, s ez olyan szintű intimitást ad, amit semmi más. A Guzzi tehát amíg nem a megélhetésünk múlik rajta marad, s ha sikerülne valóra váltani a közös álmunkat, több lehetőségem nyílna használni, akár munkába is vele járni...

2017 minden szempontból a változás éve volt számomra, melyet az itt megfogant rekord kevés - mintegy huszonnégy - bejegyzés is alátámaszt. S ez, ha nem adja meg magát a talján V2, még ennél is kevesebb lett volna, hisz energiám egy jelentős részét a lakásfleújítás/költözés kombója kötötte le, melyet - mikor már azt hittük látszik a fény az alagút végén - a hamarosan érkező trónörökös miatt újra át kellett gondoljunk, s mindezt tényleg szinte nulláról. Ennek esett áldozatául Mesés, akinek órája az év elején még nálam lépte át a 255 000 km-t.

A menhelyi kutya - Alfa Romeo 156 SW 1.9JTD

Kellett egy autó, a BMW-ért kapott pénz lakásfelújításra szánt részén felül pedig erre futotta. Nem gondoltam volna, de bizonyos szempontból egyáltalán nem bánom a dolgot, mert a "szarolasszal" egészen más a kapcsolatom, mint bármely eddigi autómmal. Talán érzi ezt ő is, s tudja hogy minden eddiginél nagyobb szükségünk van arra, hogy megbízhatóan szolgáljon minket. Ehhez műszaki szempontból meg is kap mindent, lelkiismeretesen szervizelem, s mióta nálunk van, zömében prémium gázolajat "öngyújtott" a hengereiben a közösen megtett mintegy 20 000km alatt. A vásárlást követően rögtön kicsit foglalkoztunk az első futóművel, kapott új kézifék köteleket, lcd panelt az infocenter, valamint kicseréltem a gyári rádiót, és lesötétíttettem a hátsó részt, hisz ekkor még bizonyos "egyéb" funkcióknak is meg kellett feleljen az autó. Szépen pörögtek bele kilométerek, április elejére át is lépte a számláló a 295 000-es értéket, kijavították a világító légzsáklámpát okozó kontakthibát, voltunk vele wellnessezni Badacsonyban, s volt szegényem menyasszonyi autó is.Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy amikor még felkértek, ők a fekete BMW-re számítottak, de becsületükre legyen mondva nem variáltak, így a meglehetősen nehéz "gyermekkora" ellenére egy napra ismét fontosnak érezhette magát az Alfa. Időközben leműszakizott, leszervizeltük, kapott új turbócsöveket, nyomásérzékelőt, valamint pontot tettünk a beázás végére is. Ekkorra már 300 000km felett mutatott az órája, megjárta Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot, számtalanszor a Balatont, s ő vitt minket a Plitvicei tavakhoz, a lánykérés helyszínére is.Élveztem minden alkalommal, hogy nem kell annyira féltsem, a kicsit ütött-kopott külső miatt olyan helyekre is bementem vele, ahova mással nem tettem volna. S ez a relatíve könnyelmű szabadság amit ez nyújt, leírhatatlanul boldoggá tesz. Arról nem beszélve, hogy végig asszisztálja a fiam születéséig vezető időt, hisz vele jártunk Pécsre ultrahangra, szinte az összes terhesgondozásra, a védőnőhöz, s feltehetően vele hozom haza őket a kórházból, nálunk lesz újra családi autó belőle. Az alábbi kép is ezt a kötődést erősíti, hisz azon a napon, július 13-án talált kollégám az Alfa mellett egy négylevelű lóherét (ami amúgy is kötődik a márkához), mikor megtudtuk, hogy párom gyermeket vár: Nem sokkal ezután ismét foglalkoztunk az első futóművel, és a kipufogóval, s belekerült a 305 000-dik kilométer is. Még szintén augusztusban kapott egy új akkumulátort az állandó menetstabilizáló hiba miatt, s felpolíroztam a kicsit már bemattult fényszórókat. Szeptemberben egy oktatás idejére le tudtam tenni az autót pár nap erejéig, mely alatt be lett bőröztetve a kormány, újra lettek tömve az ülések, s ki lett javítva az ülésfűtés, amiről addig azt sem tudtam, hogy van benne. Ekkor lett teljesen vízhatlan tető, hisz újraszigeteltük az antennánál is. Októberben megejtettük a nagyszervizt, novemberben pedig elérte a 310 000km-t. Ez alatt kicsit ismét foglalkozni kellett a fékkel futóművel, valamint kapott az autó új olajat a motorba, váltóba egyaránt.Ekkor javítottam nem túl elegáns módon az alján levő tenyérnyi lyukat, de mentségemre legyen mondva, hogy remélhetőleg csak jövő nyárig kell kibírnia, mert ha minden jól alakul, fémmel lesz pótolva minden aminek fémnek kéne lenni. Remélem hasonlóan megbízható társunk lesz jövőre is, s tovább erősödhet a kötődés, hisz tényleg család leszünk, melyben egy időre fontos szerep jut neki is...

Ingyen heremasszázs - Moto Guzzi V65 (Cafe Racer?)

Evvel kis híján pont ugyanott tartok, mint tavaly ilyenkor, annyi különbséggel, hogy kicsit több, mint 1500km-t tudtam vele motorozni, míg a megfelelő olajnyomás hiánya miatt megforgott, s eltört benne az első főtengelycsapágy, de nézzük időrendben.

Tavaly a csordogáló hajtóműolaj miatt került ki a motorblokk újfent a vázból, melyet egy a nyelestengelyre illesztett, méretre esztergált hüvellyel, és egy nagyobb belső átmérőjű szimmeringgel sikerült megoldani. Eközben apránként, több részletben, de elkészültek a fényezendő alkatrészek, s kezdett végre újra motor formája lenni. Ez egészen felvillanyozott, amitől még gyorsabban haladtunk. Kész lett az elektromosság bekötése, s megtörtént az első próbakör is a cég udvarán. Leírhatatlan érzés volt, még úgy is, hogy a karbiszinkron, s némi finomhangolás ekkor még váratott magára. A kevés kilométer ellenére is felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb, mikor még fel mert mögém ülni az oldalborda, s együtt hasítottunk munka után a tavaszi estéken.Augusztusra kész lett a videó, de ekkor a pocaklakó miatt már csak ritkán, és egyedül motoroztam, hogy kiengedjem a hétköznapok feszültségét. Egy ilyen esti gurulás alkalmával csapta meg fülem első alkalommal a vészjósló fura kopogás, majd le is tettem a motort, és sokáig csak elméleti szinten foglalkoztam a problémával. Novemberre sikerült elég erőt gyűjtenem, hogy a tettek mezejére lépjek, melynek folyományaként most már teljesen szétszedtem, s elmostam a blokkot, mely arra vár, hogy ismét kezelésbe vegyék a gépműhelyben. Sokat gondolkodok a motor jövőjét illetően, de bárhogy is döntök, előtte mindenképp meg kell csináljuk, úgyhogy biztosan várható még néhány Guzzi szerelős poszt jövőre is...

2016 elég terméketlen év lett volna a posztok számának tekintetében, hisz még így is, hogy a Guzzi érkezésével felpörögtek az események - emiatt egy ideje próbálok minden vasárnap reggelre kiizzadni magamból valami értékelhető firkálmányt - alig huszonkilenc poszt született, melyből kettő a MINI, egy-egy pedig még a Punto, és az 528i eladása. Köszönhető ez annak, hogy lecseréltem a benzines E39-et egy dízel E46-ra, ami a kezdeti kisebb nagyobb munkálatokat leszámítva sok tekintetben az eddigi legjobb autóm.

Daily Bitch (vagy mégsem?) - BMW E46 318d Touring

Februárra hosszas vívódás után sikerült eladnom az E39-est, amit majd egy hónapos keresgélés követett, mire sikerült végre találnom egy számomra is elfogadható állapotú BMW-t. Már vásárlásnál fény derült pár hibájára, és a kuplung-lendekrék párosa sem volt a helyzet magaslatán (bár ekkor még bíztam benne, hogy egy darabig még bírja), de a karosszéria végre rendben volt. Futóművéhez kellett két új stabpálca előre, új rugók hátra, egy új rezoncső a kipufogóba, meg a szokásos vásárlást követő szűrők folyadékok cseréje. Ezen felül sikerült megoldani a beállt zsanér miatt lógó hátsó ablak problémáját, valamint kipucoltam és lekötötem az EGR szelepet. Aztán jött az ismerkedés időszaka, kevesebb, mint egy hónap alatt belehajtottam 4000 km-t. Ekkor már világossá vált, hogy a kuplung nem lesz jobb magától, így megpróbáltam egy új gumiütközővel megoldani a dolgot, de ez sajnos csak tüneti kezelés volt - majd később kiderül, hogy miért. Bontóból szerzett alkatrészekkel megjavítottam a napi kilométerszámláló nullázóját, valamint került két másik pdc szenzor is a hátsó lökhárítóba (de itt még egy kis vezetékszakadás is tetézte a bajt). Aztán bár kicsit körülményesen, de sikerült visszaalakítanom a középkonzolt is gyári állapotára. Hogy legyen zene pendrive-ról is, beépítettem egy Dension Gateway Lite-ot, a csatlkozót pedig a hamutartóban helyeztem el. Aztán májusig bírta a lendkerék, ekkor már úgy zörgött, hogy muszáj volt kicserélni. Természetesen komplett kuplung, kinyomóvillát támasztó műanyag ütköző, rugó, és a nyelestengely végét támasztó csapágy is új került bele. Júniusban belekerült a 245 000-dik kilométer, és egy új légtömegmérő is. Júliusban ismét olajcsere, valamint fény derült a túlzott "szívászaj" (inkább fújás) és erőtlenség okára. Ezt követően már csak apróbb csinosítgatásokra került sor, úgy mint új fényszóróbúrák, vagy a kormánykerék bőrőzése. Augusztusban elértük a negyedmilliót, s kicsit javítottak a szélvédőn már vásárlás óta meglevő kavicsfelverődésen. Szintén ebben a hónapban vettem egy garnitúra gyári X5-ös alufelnit a replikák helyett, amik sokkal masszívabbak, és mérföldekkel jobb az állapotuk is (mondhatni hibátlanok). Ahogy megjött a téliesebb idő és a fagy, beköltözött a garázsba a Punto egykori helyére, s már csak novemberben egy a légzsákokat érintő visszahívási kampány miatt vettem elő...

Nincs ki mind a négy kereke - Moto Guzzi V65 Cafe Racer

Júniusban megvették a Puntót, így elindult az a bizonyos vezérhangya, hogy nekem bizony újra kéne valami motor. Elég sokat rágódtam mire vásárlásra adtam a fejem, de itt az elsőt megvettem, mert már akkor azt láttam, hogy mit szeretnék kihozni belőle. Megfelelő jogosítvány híján csak stikában mertem vele egy kicsit menni, majd le is vittem a szervizbe, és elkezdtük az átszabást - rövidebbre vágtuk a sárvédőket, bebandázsoltam a leömlőket, felpróbáltuk az új ledes hátsó lámpát. Ezután ehhez a formához szabtuk a nyerget, s kikerült a motorblokk a vázból. Következő héten szétszedtem a blokkot, és rápróbáltam az egyik bontott, de hibátlan forgattyúsház felet a régi hegesztett helyére. Sajnos így lógott a főtengely, melynek orvoslására (és a jobb oldali hengerfej gyertyamenetének javítására) elvittem az egész hóbelevancot Taszárra a Kacsó Géphez. Eközben átesett a váz egy homokszóráson, és festésen, valamint én is lefújtam a véghajtás házát feketére a kopottas ezüst helyett. November végére megjött az árajánlat a gépműhelyből, lefújtam a hátsó villát ezüstre, valamint fény derült a kardánkereszt, és a nyelestengely szimmering hibájára. Kis utánajárással sikerült szerezni megfelelő cseredarabokat, valamint elkezdtem felújítani a fékrendszert is. Decemberben elkészült az ülés bőrözése, és a blokk vonalba fúrás is, így elkezdhettem összerakni a szívét. Egy hét alatt összeállt minden, be lettek csiszolva a szelepek, és felkerült az olajteknő, karácsonyra már készen állt minden az első indításra, s a hosszú hétvégét követő kedden már szórta is a lángokat a nyitott kipufogókon keresztül. Január végére talán elkészül a festő is a nála levő alkatrészek fényezésével, s haladhat tovább a projekt. Reméljük addig sikerül elhárítani egy nem várt hibát, de erről majd holnap egy külön posztban fogok megemlékezni...

2015-ben még a "Punto váltókkal történt kanosszajárással" együtt is - ami három elég hosszú bejegyzésben, és két "update"-ben manifesztálódott - csak harmincöt poszt született, melyből kettőben az új jövevény, a MINI került főszerepbe. Jobban belegondolva ez azt is jelenthetné, hogy kezdi kiforrni magát a technika, de találgatások helyett beszéljenek a tények, nézzük szépen sorjában mi is történt a pinyti-féle kalandparkban 2015-ben:

A közlekedő edény - BMW E39 528iA

Tulajdonképp már az év elején túlestem vele a legnagyobb szíváson, hisz kicseréltem a régi fűtőradiátort egy gyári új darabra. Azóta hibátlan a fűtés, s nincs fagyállószag sem az utastérben, de az eltelt cirka egy év még nem volt elég arra, hogy megszépítse az evvel kapcsolatos emlékeimet. Január végén vettem bontóból egy egyberészes kartámaszt meg pár apróságot,  februárban pedig kerítettem rá egy utángyártott motorvédő burkolatot. Következő hónapban aktuálissá vált az olajcsere, melyben szakítva az eddigi hagyományokkal nem Liqui Moly, hanem 5W-40-es Mobil Super 3000 került a motorba egy MANN olajszűrő társaságában. Ekkor 375 000 km környékén jártunk. Tavasszal gondolván úgyis megtartom még egy darabig, lefóliáztattam B-oszloptól hátrafelé az üvegeit, majd egy hétre rá meg kellett írnom az első olyan bejegyzést is, melyben egy nem várt meghibásodás szerepelt - eldurrant ugyanis a hengerfejről a szívósorra menő vízcső. Történt mindez pénteken, új csövet a közelgő munka ünnepe miatt pedig már csak hétfőre tudtam szerezni, így a hétvégén nélkülöznöm kellett az autót. Május elején szokásomhoz híven kicseréltem a pollenszűrőt, s kifertőtlenítettem a klímát, majd a hónap végén kapott egy kis olajfrissítést az automata váltó is. Júniusban belekerült a 380 ezredik kilométer is az autóba, majd egy dugulás miatt kicseréltem (mint utólag kiderült, hogy tök feleslegesen) mindkét ablakmosó szivattyút, s megfékezve a kezdődő kopogást, kapott új első stabpálcákat is. A nyarat tulajdonképp a Punto váltókkal való szívás árnyékában amolyan hű háttérmunkásként szolgálta végig, így jutalomként vettem rá egy új hőmérséklet érzékelőt (akárcsak a szivattyúk esetében aztán kiderült, hogy ezt is feleslegesen, mert csak a csatlakozó volt kontakthibás - de legalább most már ez is új), majd kicsit rendbeszedtem a lámpáit, s kicseréltem a régi szakadt csomagtérnyitóját. Szeptemberben elértük a 385 000 km-t, s kicseréltettem az ekkorra már meglehetősen szivárgó olajszűrőház tömítést, lecseréltem az olajat, s vettem bele egy új MANN levegőszűrőt is. Novemberben gondoltam meglepem még egy új első xenon szintszabályzóval, majd a rendszeres havi ajándékok láttán vérszemet kapva elkényeztetett fruskaként kikövetelte magának a törődést decemberre is két új hátsó lengéscsillapító és két lengőkar formájában. Tulajdonképp a vízcső cseréje mellett ez volt idén a másik nem várt kiadás - bár ha teljesen őszinte akarok lenni, tudtam a gátlók gyengélkedéséről, de bíztam benne, hogy kibírják még a jövő szeptemberben esedékes műszaki vizsgáig - a többi csak a szükséges olajcserék, valamint apróbb a használatot nem befolyásoló pepecselések voltak, mint például december végén egy kontakthiba javítása a benzintankban, hogy végre ismét pontosan jelezze a szintet a mutató. Tervem vele kapcsolatban a jövőre nézve leginkább az, hogy hasonlóan kevés meghibásodással üzemeljen, s pörögjenek bele a kilométerek, amihez óhatatlanul is törődni kell egy ilyen ma-holnap húsz éves BMW-vel. A motorból továbbra is szivárog itt-ott az olaj - bár koránt sem olyan mértékben, mint az olajszűrőház tömítés cseréje előtt - mely engem személy szerint zavar. Ahhoz hogy tökéletesen megoldjuk ezt a problémát - és minden elöregedett tömítést cserélni tudjunk - ki kéne emelni a blokkot az autóból (ehhez még próbálom magamba sulykolni a kellő lelkesedést). Aztán nagyon szeretném a váltót Papp Tamásnál mélyrehatóan leszervizeltetni, mert az általunk is végzett egyszerű olaj + szűrőcsere csak elég felületes dolog. Millió helyen felgyűlhet a kosz, kophatnak alkatrészek, melyeket időben cserélve talán megelőzhető egy gazdasági totálkárral is felérő váltófelújítás. S lassan a kasznival is kéne valami hozzáértő embernek foglalkozni, mert bár az általam javított részek még tartják magukat, de szeretném, hogy ha végre minden összeáll, akkor ez is szépen meg lenne csinálva.

A majdnem tökéletes - Fiat Punto Cabrio

A tavasz közeledtével elkezdtem újra foglalkozni az autóval, mely teljes mértékben a kezdetektől fogva jelenlevő leállások és alapjárati gondok végleges és szakszerű megoldásának keresését takarta. Első körben az injektorok ultrahangos tisztításával, majd a szívócsőnyomás érzékelő cseréjével próbálkoztam, de sajnos érdemi javulás nélkül. Februárban kapott friss olajat, új gumifékcsöveket, és LUK kuplungszettet az első évben felszerelt UNIX-os (Westlake) szar helyett. Lekerült róla az a váltó, amivel vettük, s felkerült az első bontott darab. Nagyon szépen vette a sebességeket, egyáltalán nem kerregett és vonyított úgy, mint a régi tette. Ekkortájt vettem hozzá négy gyári alufelnit szinte alig használt Firestone nyárigumikkal, s végre fény derült a megállásokat okozó jeladó hibájára is. Ha már műszakilag szinte hibátlan állapotba került az autó, a karosszériát illetően is orvosoltunk néhány apró szépséghibát, s "ha már lúd, legyen kövér" alapon lefestettem a lökhárítókat is. Nagyon kellett ez, egész más lett tőle az autó - szinte már bánom, hogy egyáltalán eddig halogattam a dolgot. Májusban műszaki vizsga, és egy kis fékjavítás következett, majd vettem egy garnitúra Punto GT fékszettet, mert ha megmarad, úgy távlati tervem, hogy kiváltom a hátsó dobfékeket tárcsára. Júliusban elértük a 25 000 km-t, s megjártuk a pokol legmélyebb bugyrait is a sebességváltót illetően. Annyi pozitívumot azért ki tudok emelni ebből a több hetes gang-bang partyból, hogy sikerült megtalálni az eddigi nem túl acélos (épp kicsit 13V felett) töltésnek az okát is, egy erősen erodált kábel személyében, melyet teljes hosszában újra cseréltünk. Nyaralás előtt még kapott friss Selenia olajat, s a kalandos indulás ellenére hála Istennek bárminemű műszaki probléma nélkül teljesítette a mintegy 2 200 km-es etapot. November elsejétől ismét ideiglenesen kivonattam forgalomból, azóta a garázsban pihen. Jövőre vonatkozó tervem már nincs túl sok a cabriot illetően, jelenleg aktív a hirdetése a használtautós portálon. Aztán ha nem megy el szezonkezdetig, akkor felkerül a GT fékrendszer, s esetleg egy új kormánykerék sem volna rossz a régi helyett...

Három autó (na jó a Kalos új gumijairól is született egy poszt), és negyvenhét poszt a 2014-es év mérlege. Ez kereken tízzel kevesebb mint tavaly, ugyanakkor nem nevezném eseménytelennek, leginkább mert ismét történt adás-vétel...

Hűtlen lettem hozzá - BMW E36 316i

Az év első hónapjait még a bordó E36-ossal kezdtem, s kapott is új porvédőket a hátsó lengéscsillapítókra, melyeket megfelelően rögzítve végre teljesen néma lett a futómű. Aztán februárban vettem pár alkatrészt, melyek jó részére hála Istennek semmi szükség nem volt. Ekkor okozott egy kis galibát egy lecsúszott kartergáz cső, valamint kicseréltük a még vásárláskor bekerült gyertyákat. Márciusban még vele készültem a nyárra, visszakerültek a könnyűfém felnik, és egy pollenszűrő cserével karöltve kifertőtlenítettem a klímáját. Májusban átlépte a negyedmillió kilométert, valamint ki kellett cserélnem a bal első fényszóróját egy kóbor kavics miatt. Június negyedikén késő este ért véget az addigra már lassan három éve tartó közös pályafutásunk - Budapestre került az autó új gazdájához...

Az utód - BMW E39 528iA

Nem minden ok nélkül került sor az E36 eladására, ugyanis vettem májusban egy E39-es 528-as BMW-t. A magyar átlagnál jobb, de sajnos elég elhanyagolt állapotnak örvendett, így teljes erőbedobással álltam neki, hogy a bordóhoz hasonló autót faragjak belőle. Rendeltem új tükörlapokat, rendszámvilágítást, új gumicsövet a fojtószelep elé, s elkezdtem keresni a világító légzsáklámpa okát. Így került bele a bontóból rendelt hátsó ablakemelők és zárszerkezet mellett jobb oldali övfeszítő, s ekkor sikerült pontot tennem a rejtélyes megállások végére is, egy új főtengely jeladó beépítésével. Júniusban legfőképp az első futómű felől (leginkább a jobb torony irányából) érkező koppanások okát kerestük, de végül két új gátló és toronycsapágy oldotta meg a problémát. Még szintén ebben a hónapban kerültek előre új féktárcsák, és fékbetétek, valamint utángyártott dobbetétek is. Júliusban észrevettem, hogy kicsit nehezebben indul, így kicseréltem a vezérműtengely jeladót, valamint működőképessé tettük a kéziféket, végül pedig - még mielőtt lejárt volna a műszakija - kapott egy kopásmentes bontott kormányt. Ekkor lakatoshoz költözött az autó, és következett, amire egyáltalán nem számítottam - lényegesen nagyobb mélységben bele kellett ásni magunkat a karosszériát érintő műveletekbe, mint gondoltam. Kis híján két hónapig sikerült BMW nélkül maradnom, melyet követően megejtettem a már vásárlás óta halogatott aktuális szervizt is. Szeptemberben átlépte a 365 000 km-t a számláló, valamint az esőérzékelő és az ablaktörlők okozta gigaszopásnak is sikerült megtalálnom a megoldását. Ezt követően előjött egy kis kormányszervót, és  kormánykardánt érintő probléma, és végre sikerült vennem egy garnitúra gyári alufelnit rendkívül jutányos áron a gyenge utángyártott darabok helyett. Ezekre kerültek a szintén bagatell összegért megvásárolt túltárolt, de vadonat új Michelin Alpin Pilot téligumik, melyek egy hirtelen jött defektnek köszönhetően októberben fel is kerültek az autóra. Novemberben jött egy kerékcsapágycsere, és megszabadultam a szerintem nem oda való angel eyes karikáktól, s hozadékaként egy csomó felesleges tyúkbéltől. Az év utolsó hónapjában kicseréltem az egy ideje már rakoncátlankodó klímapanelt egy bontott darabra, s belekerült a 370 000-dik kilométer is. Látható, hogy volt mit csinálni az együtt töltött idő alatt - voltak pillanatok, amikor ott tartottam, hogy felgyújtom, vagy eladom - de amikor jó, akkor nagyon jó, sőt életem eddigi legjobb autója ez az E39-es 528-as. Lassan azért kezd összeállni, de két nagyobb volumenű dolog még hátra van, hogy abszolút ki tudjak békülni vele. Cserélnem kell az elöregedett nehezen átjárható fűtőradiátort, valamint a kartertömítés is csere érett. Előbbit terveim szerint még januárban új váltja, utóbbit pedig valamikor a kora tavasszal esedékes olajcsere alkalmával nyugdíjazzuk. Ugyanakkor szeretném lecserélni az olajat a váltóban és a difiben, valamint ha lehet kapni rávaló alsó motorvédő burkolatot, akkor annak beszerzését is szeretném addigra beiktatni.

Egészen összeállt - Fiat Punto Cabrio

Folytatódott a tavaly megkezdett  felújítás, januárban bekerültek a zaj- és rezgéscsillapító betétek, majd márciusra szépen apránként összeállt a kisautó. Megejtettük a tervezett szezon eleji nagyszervizt, kapott új lengőkarokat, és stabilizátor szilenteket, és felújítottuk szinte az egész fékrendszert. Nyaralás előtti teszt gyanánt megjártuk vele a dunakanyart, valamint kapott egy új kilincset és ablakemelő kapcsolót az anyós oldali ajtóba. Aztán kényszerből felkerült egy másik szett gumi, s amolyan csúcspontként szerepelt az autó a 2014/3-as Oldtimer & Youngtimer magazinban. Júniusban szereztem bele egy új Pioneer fejegységet, és egy házi mélynyomó gyártása mellett ismét lecseréltük az olajat, valamint kapott négy lemezfelnit dísztárcsával. Augusztusban abszolút hibamentesen teljesítette a horvátországi 2 040 km-es túrát, s egészen október végéig hűségesen szolgált. Ekkorra egyre érdekesebb hangok jöttek a váltójából, mely egy olajcsere alkalmával alátámasztotta, hogy megérett a cserére. Ehelyett még a szezon előtt egy bontott darab fog felkerülni, új kuplungszett társaságában, valamint szeretném januárban elküldeni a befecskendezőit egy ultrahangos tisztításra. Ezeket leszámítva csak apróságok vannak a Puntót érintő terveimben, csak hogy ezt követően is megbízhatóan működjön a kisautó...

Tavaly ilyenkor még meglehetősen eseménytelennek ígérkezett a 2013-as év, aztán annyi minden történt, hogy áttekinteni is nehéz. Ami ezt a posztot leginkább érinti, hogy a régi oldal a jövő év elején meg fog szűnni, így december 22-ével átköltöztettem az egész blogot ide. Az az igazság, hogy már régebben is megfordult a fejemben a blog.hu-ra átmozgatni az egész miskulanciát (egyre több gond volt a régi hellyel...), de már akkora anyag gyűlt össze 2007 júniusa óta, hogy mindig elhalasztottam a költözést a feladat nagysága miatt. Most decemberben viszont a szükség rávitt, de remélem többet ilyennel nem kell bajlódnom...

Ezen kívül is meglehetősen eseménydús volt az év, hiszen rekord mennyiségű, 57 darab blogposzt született, s összesen mintegy 20 000 km került a tavasszal két tagúra bővült flottába. Történt ugyanis, hogy "autóvehetnékem" támadt, és a racionalitással homlok egyenest szembe menve vettem egy meglehetősen romos állapotú 1995-ös Fiat Punto Cabriót, melynek rendbeszedése jelenleg is tart. Így, hogy áttekinthetőbb legyen és ne folyjanak össze az események, autónként summázom a történteket.

Hű társam, a mindennapokban - A BMW

Januárban visszaalakítottam a BMW belterét gyári kiegészítők felhasználásával a youngtimeres kinézetének megfelelőre, hisz már elég cikinek éreztem egy 316-osban az M-es varrást, és a motorsportos emblémákat. Februárban készíttettem célszerszámot a szilentcseréhez a hátsó futómű felső lengőkarjában. Ez idő tájt adtam-vettem néhány alufelnit - Styling 34, Styling 13, de előbbi egyáltalán fel sem került az autóra, utóbbi pedig talán pár hétig volt rajt - és előjött egy apró hiba a termosztáttal, amit egyből ki is cseréltünk. Március elején belekerült a 235 ezredik kilométer is az autóba, s meglett a "végleges" felnigarnitúra négy új Debica Presto nyári gumival, melyek a hónap végén fel is kerültek az autóra egy garnitúra új első fékbetéttel egyetemben. Áprilisban kicseréltem a pollenszűrőt, s folyni kezdett diffi szimmeringje jobb oldali féltengely kihajtásnál melynek javításához, és az ekkor már esedékes szervizhez is megvettem a szükséges alkatrészeket, amiket a hónap végén ki is cseréltünk. Májusban gyengélkedni kezdett a jobb első elektromos ablakemelő, melynek helyére egy utángyártott szerkezet került. Ez sajnos olyannyira silány minőségű, hogy ezerszer jobb döntés lett volna helyette egy bontottat venni, de most már mindegy, a tanulópénzt megfizettem (a napokban is szét kellett szednem az ajtót, hogy kicsit igazíthassak rajta, és megkenhessem)... Ezt követően a Punto érkezése miatt szinte csak munkába járásra használtam a BMW-t, ezért a horvátországi nyaralást követően végleg megadta magát az akkorra már amúgy is gyengélkedő akkumulátor. Szeptemberben elérte a 240 ezer kilométert az autó, s cseréltünk az első futóműben két lengőkar szilentet, és két gömbfejet. Szintén ebben a hónapban átfújtam az alját alvázvédővel, s meglepetésemre 22-én felkerült róla egy fotó is a totalcar penge verdák rovatába. Novemberben sikeres műszaki vizsga következett, ami annyi plusz információval szolgált, hogy az első lengéscsillapítói ekkor már épp csak határértéken voltak, így azokból is újakat szereztem be az esedékes időszakos szervizhez.

Decemberben belekerült a 245 ezredik kilométer is az autóba, és hogy keretbe foglaljuk az évet, a februárihoz hasonlatosan ismét szilenteket cseréltünk a hátsó lengőkarokban. Bár már tavaly ilyenkor is leírtam, tavasszal elkerülhetetlen lesz pár a karosszériát érintő apróbb beavatkozás, melyet terveim szerint magam fogok elvégezni. Lehet, hogy emiatt olyan szép nem lesz, de biztos belekerül az anyag, s nem lesz kispórolva mondjuk az alapozó, mint a haveri alapon fújt bal első sárvédő esetében... Ezen kívül tavasszal egy nagyobb szerviz következik, ismét cserélni fogunk minden szűrőt, segédszíjakat, görgőket, gyertyákat, gyújtókábeleket, és az első főtengelyszimmeringet is. Célom a BMW esetében csak az eddigihez hasonlatos állapotmegőrzés, hogy ezután is megbízhatóan üzemeljen.

Új hobbim - A Cabrio

A BMW-t egyelőre sajnálom lecserélni, és bár alapvetően felesleges két autó, májusban mégis vettem az E36 mellé egy Puntót. Tudtam mire vállalkozok, hisz az alapvetően problémamentes BMW mellé egy kimondottan projektnek való cabriót kerestem, így csak két dolognak kellett megfelelnie - jó áron, jó tetővel. Első körben csak annyi volt a terv, hogy kellőképpen üzembiztossá tegyük a mindennapos használathoz, így a vásárlást követően egyből kapott új Debica nyári gumikat, fékbetétet, féktárcsát, és termosztátot. Kezdetben okoztak pár álmatlan éjszakát az állandó leállások, mely egy halom alkatrész cseréje után (üzemanyagszűrő, lambdaszonda 1 2, IACV, főtengely jeladó) - melyektől ugyan mindig kicsit jobb lett, de jó igazán sosem - a pillangószelep manuális kitámasztásával lett átmenetileg orvosolva. Június elején megtörtént az első szerviz, melyben cseréltünk olajat, minden szűrőt, gyertyákat, gyújtókábeleket, valamint szelepfedéltömítést is. Barátnőm édesapja varrt a beltérbe új váltó és kézifék szoknyát, gumiszalagot a tetőbe, valamint ő általa került fel a Kínából rendelt kormányvédő is. Június végén aztán cserélve lett a vezérlés, segédszíjak, a váltótartó bak, a vízpumpa, és a vízhűtő, valamint került bele egy SD kártyáról mp3-at lejátszani képes SAL fejegység is. Júliusban kicseréltem az ablakmosó fúvókákat gyári feketére, meg lett hegesztve a tetőn található műanyag burkolat, s ekkor - mivel már valószínű volt, hogy a kis sárgával megyünk nyaralni - kerültek új fényszórók is a régiek helyére. Közben egyre nehezebben tudtuk felhúzni a tetejét, melyet a jobb oldali munkahenger szivárgása okozott. Mivel javítani nem lehetett, tettem a egy kósza kísérletet a kézi működtetésre való átállásra, de a vége egy bontott munkahenger beszerelése lett. Ennek folyományaként csupa hidraulikaolaj lett mindkét hátsó öv, melyekre szintén általunk varrt bőrvédők kerültek, hogy elkerüljük a hátul utazók ruháinak összemaszatolását. Beszereltem átmenetileg két noname hangszóró az első ajtókba, majd augusztus elején - az ominózus benzinfolyást leszámítva - hibátlanul teljesítette a horvátországi 1 300 km-es etapot az autó.

Már szeptembert írtunk, mikor kapott új indexeket a fényszórók mellé, s mivel a vezetőoldaliban eltört a rugó, a napellenzőket is cserélnem kellett két bontott darabra. Raktam új Pioneer hangszórókat előbb hátra, majd előre, és október végén a nagyobb volumenű felújítás első felvonásaként bekerült az új kuplung, a négy új lengéscsillapító, valamint két liter friss váltóolaj. November elején csaptunk igazán a lecsóba, kibontottam a belteret, és elköltözött a lakatoshoz, hogy új taposókat, és kipufogórendszert kapjon a kis autó (ezalatt mi itthon felújítottuk a hátsó ajtókárpitokat). Amikor visszakerült hozzánk, kivettem belőle a műszerfalat is,  hogy bekerülhessen a bontott fűtésbox, valamint a kitámasztott pillangószeleppel járó alapjárati gondok orvoslására vásárolt szívósor is. A boxba alapos tisztítás után raktam új fűtőradiátort, és a fűtésvezérlés bowdenjeit is sikerült felújítanom. December elején bekerült plusz extraként egy távirányítós központizár vezérlő modul, valamint sikerült klónoztatnom hozzá még egy kulcsot. Azóta (és ezután minden télen) természetesen garázsban lakik a Punto, szinte csak azokon a szombatokon mozdul ki, amikor van időm a műhelyben vele foglalkozni. Beltere édesanyám lakásában megtisztítva várja, hogy visszakerüljön, de mielőtt ez megtörténne, ki kell fújnom a belsejét még egy réteg alvázvédővel, amire felkerülhetnek a zajszigetelő bitumenlapok. Aztán be kell állítani az ajtókat, meg kell oldani a benzinfolyás problémáját, a tavaszi olajcsere alkalmával pedig ki kell még cserélni a kartertömítést, a jobb oldali kormányműgumiharangot összekötővel és gömbfejjel, és mintha a balos féltengelycsukló is kezdené hangoztatni, hogy hamarosan elhalálozik (plusz még millió apróság, amik hirtelen eszembe sem jutnak). Van még rajta tennivaló, de tökéletesen megfelel annak aminek vettem - kiváló projekt. Nem szobornak épül, használni szeretnénk ezután is - 2014-ben ismét vele szeretnénk menni nyaralni...

Eladni a Fiat-ot - ha csak nem történik valami életbevágó dolog - valószínűleg soha nem fogjuk, és egyelőre a BMW cseréje sincs tervben. A közeljövőben egész más jellegű projekteket kell megvalósítanunk...