Járműveim története

Azért csak motoszkált bennem a gondolat, ugyanakkor egyre kevésbé láttam értelmét annak, hogy a már szinte tökéletes BMW-t cseréljem egy erősebb, esetleg nagyobb bajorra. Aztán apránként kezdett letisztulni, hogy az E36 mellé kéne valami, amit hétköznap barátnőm használhat, és megvan benne az a plusz, ami értelmet ad az (amúgy teljesen felesleges) autó birtoklásának. Így jutottunk el közösen a jelenlegi felálláshoz, miszerint egy olcsó cabrio kell a BMW mellé. Először munkahelyemből kifolyólag R19-esben gondolkodtam, de sajnos alig van eladó. Aztán átmenetileg szóba került egy "Roland Garros" Peugeot 205-ös is, de sokalltam hobbiautóra kiadni annyi pénzt amit kértek érte (pedig később csak még drágább lesz, főleg az ilyen limitált szériák). Végül minden észérv (már amennyire lehet ilyenről beszélni egy alapvetően tök felesleges sokadik autó esetében) egy Punto Cabrio vásárlása mellett szólt (alkatrészárak, relatíve tetemes kínálat).
Barátnőmet nem kellett győzködni, neki szerelem volt első látásra, de nekem túl feminin dolognak (vagy hogy közérthetőbb legyek, buzis) tűnt férfiként. Aztán előkerestem az 1995-ös Autókatalógusom, és az interneten talált hivatalos sajtófotókon is férfi ült a volánnál, szóval üsse kavics vágjunk bele. Megnéztünk többet is, de a sors furcsa fintoraként pont az az autó lett a befutó, melyért a hirdetés alapján egy fabatkát sem adtam volna. Már messziről virítottak a fényezetlen fekete lökhárítók a kavicsos telepen álló "L-les" rendszámú autón, mutatva hogy jó eséllyel külföldről hozták és törött is volt valamikor/többször/többé/kevésbé (Punto Cabrio sosem készült fényezetlen lökhárítókkal), illetve ezek tetszőleges kombinációiban. Ennek ellenére motorikusan jó (1.6 88Le), teteje működik, így az árat szem előtt tartva (friss műszaki, új "rezoncső" - mert a kipufogója lukas volt - és az eredetvizsga is benne volt) abszolút befutóvá vált, így csütörtökön el is hoztuk a kis sárgaságot.
Hogy használható legyen, pénteken került rá gyorsan két új féktárcsa, fékbetét, termosztát, és négy új 165/65R14-es Debica Passio 2-es nyári gumi (télen úgyis garázsban fog állni, másra nem is lesz szükség). Ma alaposan kitakarítottam, így apránként ugyan, de kezd autó formája lenni. Persze akad még rajta tenni való bőven. Ki kell görgőztetnem a négy alufelnit, mert kettő akkorát üt, hogy a centrírozás már nem jelent megoldást. Meg kell ejteni egy hatalmas szervizt, mely magában foglalja a vezérlés, vízpumpa, szűrők, olaj, szelepfedéltömítés, a vízhűtő (ez is egy régebbi medvepuszi következménye), és még lehet, hogy a kuplung cseréjét is. Van egy kis anyagfolytonossági hiány is az alján, melyet majd télen az uborkaszezonban kijavíttatok, valamint ha minden jól megy lefényeztetem a lökhárítókat. Idén az a terv, hogy műszakilag kifogástalan állapotba kerüljön, és esetleg már evvel menjünk nyaralni is. Nem versenyfutás, szépen apránként jó lesz ez...