Múlt csütörtökön ott hagytam abba, hogy beláttam szükségem lesz egy végre megfelelően működő (negyedik) sebességváltóra ahhoz, hogy az eddigi két alkalomhoz hasonlatosan el merjünk indulni Horvátországba (immáron kétszer olyan messze) a Puntóval. Utólag persze könnyen okos az ember, hisz már az előző (kronológiai sorrendben a harmadik - a kattogós) váltó ismeretlenektől történő megvásárlása helyett is a már jól bevált forrásomhoz kellett volna forduljak, de akkor nem lett volna ilyen kalandos az indulás előtti pár nap. Péntek este ugyanis sikerült letárgyalnom a Rteam-es srácokkal, hogy igencsak szükségem lenne (még) egy példányra az ominózus alkatrészből, méghozzá elég sürgősen. Semmi gond, van nekik (Tuti jó? Igen! Nem zúg, visít, kattog? Nem, lepróbált darab, higgyem el, drágább ugyan, de ez tuti jó! Oké, küldjétek, de még a hét elején!) hétfőn futárhoz kerül, kedden meg is kapom. Ezen felbuzdulva szombat kilenckor nekiugrottunk (Köszi Jimy innen is még egyszer!) és tízre már újra váltó nélkül lógott az emelőn a kisautó (még szerencse, hogy tényleg marha könnyen szerelhető, különben tényleg belerokkantam volna ebbe az utóbbi pár napba), majd lefestettem feketére a rozsdás akksitálcát. Aztán eltelt a vasárnap, a hétfő (gyors sms, futárnál a cucc, minden ok, másnap megkapom). Ekkor szabad perceimben kicsit szétnéztem a motortérben, s egy erősen erodált kábelre lettem figyelmes, mely nem is olyan vékony. Evvel sikerült megtalálni az eddigi nem túl acélos (épp kicsit 13V felett) töltésnek az okát is, melyet még aznap teles hosszában újra cseréltünk (generátort pedig bemérettem, az simán tud 14,2V-ot). Kedd dél, csörög a telefonom, az Rteam-es srác a vonalban - "nagy a baj, a barom futár fejtetőre állította a becsomagolt váltót, melyből kifolyt egy kis olaj, s azt ők már úgy nem hajlandók elszállítani. Ha nem hajlandók átcsomagolni, akkor elmegy érte, és még aznap este elhozza nekem autóval, de ha megoldják, akkor sajnos egy napot késik a cucc". Átszerveztem mindent, kicsit határeset így a dolog, de a szerda még pont belefért. Majd szétvetett az ideg egész délelőtt, de sehol a futár, az idő meg csak telik. Délben felhívtam a futárcéget, hogy mégis mi a helyzet, mikorra várható a csomag, melyre a "délután egy és három között" volt a válaszuk. Elég tág intervallum, főleg hogy végül háromkor érkezett meg az emberünk - villám tempóban munkának láttunk, s jól összeszokott párosként (Nem győzöm elégszer köszönni a segítséged Jimy!) összeraktuk a kisautót, mely ötkor - friss Tutela hajtóműolajjal a hasában - saját kerekein gördült ki a műhelyből. Nagy volt a boldogság, hatalmas kő esett le a szívemről (mehetünk a Cabrióval nyaralni), soha eddig nem volt ilyen jó a Punto. A váltó (pedig mint a mellékelt ábra mutatja nincs belőlük hiány) Isteni finom, s mind közül az eddigi legcsendesebb darab. Már csak egy kérdésem maradt - mikor megyünk már nyaralni???