Nos az úgy volt, hogy tulajdonképp nem is akartam autót venni. Pontosabban egy hajszállal sem jobban, mint bármely átlagos hétköznap, hisz kattantságomból kifolyólag szinte a napi rutinom része a hasznaltauto.hu, s azon belül is a környékbeli hirdetések böngészése - gondolván hátha szembejön egyszer a tuti vétel. S szembe is jött egy márciusi estén - legalábbis ekkor még azt hittem, de ezt lejjebb majd bővebben is kifejtem - így hirtelen felindulásból vettem egy 5P2-es Seat Toledót. Igen, azt aminek olyan ronda a hátulja, bár ahogy telik az idő, sokkal inkább látom ebben a fantáziát, mintsem az Altea XL ötlettelen hátsó traktusában. Meg hát ezt is az a Walter Da Silva rajzolta, aki az eredeti 156-ost (jól példázza, hogy neki sem lehet mindig jó napja...), így bele tudok magyarázni némi szentimentális kapcsot is a választásba, miszerint szegről végre egy tőről fakad egykori hőn imádott Alfámmal.
Új korától magyar, követhető előéletű autó, minden elvégzett karbantartás számlával igazolva (vezérlés, kuplung kettőstömegű, s elmondás alapján a hajtókarcsapágyak is cserélve), teljes polír, újszerű hibátlan beltér. Nem, ez most nem a hirdetés szövege, hanem az autó valós állapota címszavakba szedve, így tulajdonképp csak egyetlen dolgot próbáltunk ki azon a márciusi délutánon, hogy a gyerek rendesen kilát-e az ablakon. Az átlagon felüli esztétikai állapot miatt a próbaút kimerült egy rövid, pár kilométeres körben (utólag ez hiba volt, hisz márciusban még nem volt meleg, így ez alatt nem tudott átmelegedni a hajtáslánc).
Használatba véve viszont feltűnt, hogy melegen, 2000-es fordulat környékén (és felette is) furcsa, kinyomócsapágy szerű fémes, súrlódó hang hallható a kuplung kinyomása közben (leginkább a pedálút alsó harmadában), melyet finom rezonancia formájában a pedálon is érezni. Vissza is vittem a kereskedésbe, ahol kicseréltettem az amúgy tényleg alig pár ezer km-t futott kettőstömegű szettet egy Valeo átalakító készletre, és elvégeztettem az esedékes olaj, olajszűrő, üzemanyagszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő cserét is az autón.
A hang és rezgés sajnos maradt, így kollégám ismét levette a váltót, de a jelenségre utaló nyomot ő sem talált, így feltett egy másik, bontott váltót. Mivel avval is ugyanolyan volt, így arra gondoltunk, hogy hátha maga a főtengely mozdul túl nagyot tengely irányban: kapott új szett támcsapágyat, és Motul olajat. Végül itt adtam fel a dolgot, s fogadtam meg a szerelők tanácsát, miszerint bajt biztos nem okoz, szarjam le, és használjam így (tízből nyolc ember talán észre sem venné, de nekem már nagyon rááll a fülem).
Szintén a fenti kollégámtól kaptam egy garnitúra lemezfelnit, amit eredetileg téli szettnek szántam a 17-es disco felnik mellé, ám a peres gumik olyannyira tönkrevágták a menetkomfortját az autónak (hiába na, változnak a preferenciák, ha az embernek családja van), hogy egy gyors festést követően felrakattam rájuk a Grande Puntóhoz vásárolt második szett lemezfelniről megmaradt 195/65R15-ös nyárigumikat, s nagyon igényes Bárdis dísztárcsák társaságában nyugdíjazták az aluszettet.
Aztán a kezdődő kopogást megszüntetendő, kapott két új stabpálcát hátra, valamint lefejtettük a már megroggyant külső héjat a hátsó kipufogódobról, amit "nagyon igényesen" le is fújtam hőálló ezüst festékkel.
A sors furcsa fintora, hogy szisztematikusan pont azoktól a dolgoktól megszabadítva vált számunkra egyre használhatóbbá az autó, amik a vásárlás során még figyelemfelkeltő tényezők voltak, úgy mint a gyári 17-es alufelnik új gumikkal, valamint az érintetlen gyári beltér. Végül ez utóbbin is változtattam, hisz 2021-ben rohadtul nem életszerű mp3 cd-ket írni, az aux csatlakozás pedig sohasem volt a kedvencem, így megkapta a Toledo is a Mini-ből a 156-osba, onnan pedig a Puntóba átmentett jól bevált Kenwood fejegységet.
Nem a legszebb, de van USB, relatíve jól is szól, mert elég aprólékosan lehet a hangzást állítani (vágási frekvenciák stb.), és lett egy új tárolórekesz a telefonomnak is - kell ennél több?
Kétség nem fér hozzá, hogy valami ilyesmi jármű a tökéletes válasz a jelenlegi igényeinkre, s bízom benne, hogy a relatíve alacsony futásteljesítménye, és az általánosan vett, már már újszerű állapota miatt a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legtöbb kilométert tudjuk megtenni vele. Hogy szeretem-e? A fent említett hang frekvenciája folyton ott táncol az idegszálaimon, hiába a leszarom tabletta, a PDTDI motor az eddig használt JTD-khez, valamint a BMW M47TUD20-hoz képest is egy kulturálatlan traktor, ami gyenge, kelletlen, s produkálja mindezt meglepően magas, közel 7 literes átlagfogyasztás mellett. Hiába akarta a VW a konszern Alfájává tenni a spanyol márkát, Golf V alapokon összelegózva nem lehet érzelmekre ható autót gyártani. Ugyanakkor számunkra pont tökéletes a mérete, a beltere, a tárolórekeszek száma, s - bár most elég bénán néz ki - már rugózás szempontjából is megfelelő.
A beltérből hiányoznak a gusztustalanul öregedő gumírozott bevonatú kapcsolók, van helyettük a sportosság jegyében kályhaezüst meg kamukarbon. Újonnan ezek "prolibb" hatást kölcsönözhettek egy VW/Audi puha felületeihez képest, viszont tartósság szempontjából sokkal jobb megoldásnak bizonyultak, hisz ezek 14 év után is ugyanolyan kemény, kopogós vackok maradtak - és a kemény, kopogós, de ránézésre újszerű vacak sokkal esztétikusabb, mint egy fehérre hámlott, zsíros, nyúlós, ragadós vacak - mint új korukban. Emiatt nem érzem rossz választásnak, mert ennyi pénzért, ilyen állapotú és futásteljesítményű autót nem találtam volna másikat, így remélhetőleg észrevétlenül, jelentős meghibásodások nélkül válik mindennapjaink részévé.

Múlt
Evvel sikerült megtalálni az eddigi nem túl acélos (épp kicsit 13V felett) töltésnek az okát is, melyet még aznap teles hosszában újra cseréltünk (generátort pedig bemérettem, az simán tud 14,2V-ot). Kedd dél, csörög a telefonom, az
Nagy volt a boldogság, hatalmas kő esett le a szívemről (mehetünk a Cabrióval nyaralni), soha eddig nem volt ilyen jó a Punto. A váltó (pedig mint a mellékelt ábra mutatja nincs belőlük hiány) Isteni finom, s mind közül az eddigi legcsendesebb darab. Már csak egy kérdésem maradt - mikor megyünk már nyaralni???
Aztán ha már megint lekerült az önindító, elvittem azt is felújíttatni, hogy az új perselyekkel megszűnjön a néha jelentkező szorulás. Amikor elkészült minden, egy alapos takarítást követően átszereltük a régi váltóról a komplett differenciálművet. Evvel sikerült összelegózni egy működőképes, ám a két váltó fogaskerekeinek eltérő kopásából fakadó zajok miatt tartós közlekedésre alkalmatlan autót.
Magyarán úgy visít a diffi, hogy egy harminc éves Ikarusnak is becsületére válna - dolgoztunk tehát három napig majdhogynem feleslegesen, hisz muszáj leszek ismét venni egy működőképes sebességváltót. Persze a visítozó rettenetet is friss Tutela olajjal töltöttük fel, csak hogy az is vesszen kárba. Ami pozitív, hogy lecseréltük a motorban is az olajat egy MANN olajszűrővel egyetemben 10W-40-es Seleniára, valamint kapott egy új levegőszűrőt is az autó. Mivel 24-én éjjel indulunk nyaralni (650km-re, tehát rögtön élesben fogom tesztelni), sürgősen megoldást kell találnom a sebességváltót illetően...
Kelleni fog egy negyedik váltó...
Elég evidens, hogy cirka egy liter hiánnyal ment a váltó ezidáig, ami nem túl örömteli hír. Ugyanakkor az sem teljesen világos, hogy bele való olajjal öntötték-e fel amikor még az előző tulaj 330 000 km tájékán szintén lecseréltette (vásárláskor adott egy flakon váltóolajat, mondván csere alkalmával ezt rakták a váltóba, de az nem volt bele való). Érezhetően finomabb lett az egész, de a legfontosabb a tudat, hogy végre a váltó is rendben van...
Már ekkor észrevehettem volna, hogy a bontott váltó házába beletört a három tartócsavarból kettő (innen is csókoltatom a bontóst) - de sajnos csak a helyén tűnt fel, hogy valami nem kerek - így feltettük, majd másodszor is levettük, hogy átszereljük az új váltóra a régi házát. Tartottam ettől a művelettől, de logikus, ugyanakkor faék egyszerűségű ez a Fiat váltó, így még egy óra sem kellett s mehetett fel másodszor is a helyére.
Feltöltöttük friss Tutela olajjal, bekötöttük az új kilométeróra spirált, összeraktuk a futóművet, és kicseréltük a leömlő utáni kipufogótömítést. A váratlanul jó szintidőnknek köszönhetően - s mivel májusban amúgy is lejár a műszakija - nekiugrottunk az első gumifékcsövek cseréjének is. Bal oldalon kezdtünk, ahol legnagyobb meglepetésemre - kicsit melegítve ugyan - de engedett minden csavar. Persze csodáltam volna, ha ennyire zökkenőmentesen megy minden - jobb oldalon az utolsó hollandinál el is tört nyakban a fém fékcső. Péntek délután lévén szép kis sprintet vágtam, hogy gyártassak egy új darabot, de hála Istennek sikerült. Legalább már ez is új a főfékhengertől a jobb első kerékig...
Ennek ellenére kimondott kapcsolási nehézségek még nincsenek - néha a kettes kicsit ércesebb, de ezt és a hanghatásokat leszámítva egész üzembiztosan teszi a dolgát. Ezúttal a gyári előírásnak megfelelő Tutela olaj került bele, aztán meglátjuk meddig bírja (a télen úgysem lesz vele gond, hisz napokon belül költözik a garázsba, és ideiglenesen ki is lesz vonva a forgalomból). Ha minden kötél szakad, kicseréljük ezt is egy bontott darabra...