Járműveim története

A héten szabadságon voltam, így végre annyit foglalkoztam a motorral, amennyit szerettem volna, sőt - most már tényleg csak az szabott határt az építésnek, hogy szükség lenne azokra az alkatrészekre, melyek (remélhetőleg már csak január végéig) a fényezőnél vannak. Ahogy már az előző bejegyzésben említettem, feketére festettem a hengereket, az eddig tiszta fekete szelepfedeleket pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsiszoltam oly módon, hogy a sík teteje (a MOTO GUZZI felirat kivételével) és a három borda éle fényes legyen. Nagyon jól sikerült, baromira feldobja a blokk kinézetét. Amint ez megvolt, visszaszereltem a kuplungot, lendkereket, s egy kis segítséggel ugyan, de végre visszakerült a blokk a vázba. Eddig ez volt a legörömtelibb pillanat a motor építése során, itt éreztem először úgy, hogy már dereng valami fény az alagút végén.Kipolíroztam a kis szívócsonkokat, melyekre a karburátorok kerülnek, s így visszakerülhettek a térdvédők is a hengerekre. A karburátorok természetesen ki lettek pucolva, és mindenhova új tömítéseket tettem a régiek helyére. Végül felkerültek az új légszűrők, megkoronázva az üzemanyagrendszer visszaépítését.Így már tényleg nem volt semmi akadálya, hogy visszacsavarozzuk a váz felső részét, s összekössük a maradék vezetékeket, bowdeneket, és a hátsó fékcsövet (ez utóbbival volt egy kis matek, igen szűkösen számolta ki a készlet gyártója a hosszát). Kicsit tartottam attól is, hogy az új direktszűrők nem férnek majd el a váztól, de hála Istennek olyan minden, mintha így tervezték volna, csak egy kicsit át kellett alakítanom a kartergáz visszavezetést, amit emiatt már nem lehetett visszakötni a szívóoldalra. Most úgy néz ki a rendszer, hogy a két szelepfedélről közvetlenül rácsatlakozik a lecsapatóra, ennek alsó pontjáról a maradék olaj (ez eddig a gyári megoldás) visszakerül egyenesen a karterba. A felső pontról viszont egy szimpla PVC csővel ki van vezetve a szabadba a karter mögé a felesleges párolgás (gyárilag ez volt visszavezetve az eredeti légszűrőházba) - természetesen az összes cső új.Jótékony hatása, hogy a szívó oldalon már csak friss levegőt kap a motor, hátránya pedig, hogy a szabadba kerülhet némi olaj - majd elválik, hogy egyáltalán mennyi fog itt távozni. Mindenesetre egy plusz szűrőbetét beépítésén még gondolkodom, majd meglátjuk lesz-e rá szükség.Végül megzsírozva, elpucolva visszakerült az önindító, a kipufogó (az új nyitott dobokkal), valamint felöntöttem friss 10W-50-es Castrol olajjal a motort. Még idén megpróbálunk életet lehelni bele, úgyhogy szorítsatok, nagyon szeretném, hogy a következő poszt egy videó lehessen az első indításról...

Ahogy már említettem, tervben volt egy olajcsere a nyaralás előtt a motorban és az év elején felszerelt bontott sebességváltón is, de az igazat megvallva nem így terveztem. Hirtelen jött a baj - vasárnap még voltunk vele Balatonfenyvesen strandolni, hétfőn délben pedig már mozgásképtelenül állt a parkolóban egy termetes olajtócsával a hasa alatt. Párom a tőlünk cirka száz méterre levő körforgalomban érzett valami fura "klattyanást", s onnan már épp csak be tudott gurulni a cég udvarára. A csepegő hajtóműolaj és a hangok arra engedtek következtetni, hogy valamelyik féltengely kiugrott, vagy szétesett, de ekkora gondra egyáltalán nem számítottam. Elszabadult a differenciálműben az egyik bolygókerék, mely a tányérkerék alá kerülve kiszakította a differenciálmű házát. Nem volt őszinte a mosolyom, hisz ismét - mióta nálunk van az autó harmadszor - le kellett venni a sebességváltót. Szerencsére egyszerű autó, és már amúgy is jelentős rutinnal rendelkezünk a kérdéses műveletet illetően, így evvel elég hamar megvoltunk. Ekkor - leszerelve róla a diffit - felfedeztünk egy lukat a ház azon részén is, melyet nem tudtunk a régi donorról átcserélni. Gyors információgyűjtést követően - hogy ki tud alumíniumot hegeszteni Nagykanizsán - elvittem az ipari parkba az egész hóbelevancot, ahol másnapra meg is szüntették az ominózus folytonossági hiányt. Aztán ha már megint lekerült az önindító, elvittem azt is felújíttatni, hogy az új perselyekkel megszűnjön a néha jelentkező szorulás. Amikor elkészült minden, egy alapos takarítást követően átszereltük a régi váltóról a komplett differenciálművet. Evvel sikerült összelegózni egy működőképes, ám a két váltó fogaskerekeinek eltérő kopásából fakadó zajok miatt tartós közlekedésre alkalmatlan autót. Magyarán úgy visít a diffi, hogy egy harminc éves Ikarusnak is becsületére válna - dolgoztunk tehát három napig majdhogynem feleslegesen, hisz muszáj leszek ismét venni egy működőképes sebességváltót. Persze a visítozó rettenetet is friss Tutela olajjal töltöttük fel, csak hogy az is vesszen kárba. Ami pozitív, hogy lecseréltük a motorban is az olajat egy MANN olajszűrővel egyetemben 10W-40-es Seleniára, valamint kapott egy új levegőszűrőt is az autó. Mivel 24-én éjjel indulunk nyaralni (650km-re, tehát rögtön élesben fogom tesztelni), sürgősen megoldást kell találnom a sebességváltót illetően...

Update 2015.07.13.: Sikerült szereznem egy felújítottnak mondott váltót, amit ma fel is tettünk az autóra, de örömre sajnos nincs semmi ok. Alapvetően jó a váltó, könnyedén vesz minden sebességi fokozatot, csak ennek meg gázelvételre kerreg a diffije. A srác, akitől vettem pedig csak "handabandázott" a telefonba - mondjuk amennyibe került nem is érné meg még visszaszállítani sem - hogy ez autón volt, és higgyem el hibátlanul tette a dolgát...

Update 2015.07.16.: A három váltóból csináltunk egyet, de igazán jónak sajnos ezt sem nevezhetem. Gázelvételnél ebben a kombinációban is sír a diffi, igaz koránt sem olyan vészes, mint az utoljára felújítottként vásárolt kerregős darab. Kelleni fog egy negyedik váltó...

24-én este irány Orebic - szorítsatok!

A hét utolsó napjait a műhelyben töltötte a kisautó, hogy megejtsük rajta a halaszthatatlant. Bemelegítés gyanánt egy laza olaj-, olajszűrőcserével kezdtünk, melyet - ha minden a terveim szerint alakul - a nyaralás előtt megismétlünk.Ahogy evvel megvoltunk, leengedtük az olajat a váltóról és nekiláttunk a bontásnak. Egyszerűsége miatt hálás konstrukció a Punto, így relatíve elég hamar földre került az egész komplett egység. Míg kollégám felrakta a vadonat új LUK kuplungszettet és kipucolta az önindítót, addig én megmostam a csereváltó házát - mert ha már cseréljük akkor tisztán tegyük fel. Már ekkor észrevehettem volna, hogy a bontott váltó házába beletört a három tartócsavarból kettő (innen is csókoltatom a bontóst) - de sajnos csak a helyén tűnt fel, hogy valami nem kerek - így feltettük, majd másodszor is levettük, hogy átszereljük az új váltóra a régi házát. Tartottam ettől a művelettől, de logikus, ugyanakkor faék egyszerűségű ez a Fiat váltó, így még egy óra sem kellett s mehetett fel másodszor is a helyére.Feltöltöttük friss Tutela olajjal, bekötöttük az új kilométeróra spirált, összeraktuk a futóművet, és kicseréltük a leömlő utáni kipufogótömítést. A váratlanul jó szintidőnknek köszönhetően - s mivel májusban amúgy is lejár a műszakija - nekiugrottunk az első gumifékcsövek cseréjének is. Bal oldalon kezdtünk, ahol legnagyobb meglepetésemre - kicsit melegítve ugyan - de engedett minden csavar. Persze csodáltam volna, ha ennyire zökkenőmentesen megy minden - jobb oldalon az utolsó hollandinál el is tört nyakban a fém fékcső. Péntek délután lévén szép kis sprintet vágtam, hogy gyártassak egy új darabot, de hála Istennek sikerült. Legalább már ez is új a főfékhengertől a jobb első kerékig...Ma délelőtt megmostam és mentem vele egy apró tesztkört - forgalomból ideiglenesen ki van vonva, így csak kerülőutakon - nagyon szépen veszi a fokozatokat, és ismét sikerült egy lépést tennünk a cabrio komfortosabbá tételét illetően. Sokkal halkabb lett, egyáltalán nem kerreg és vonyít úgy, mint a régi tette...

Tegnap megcsinálta a villamossági szerelő a ködzárófényt, mert nem működött. Nem volt semmi komoly, csak anno a vonóhorog felszerelésekor elkötöttek pár vezetéket. A nagyobb falat az önindító felújítása volt, ami kapott új szénkeféket, perselyeket, gyakorlatilag új lett az is. Most már csak azt a szilentet kell kicserélni, és tökéletes lesz az autó...