Járműveim története

Ott hagytam félbe a történetet, hogy a motorfelpörgéssel járó turbóhalált követően másfél hétig a cég udvarán rostokolt a Punto, én meg vettem hozzá a teljesség igénye nélkül egy új turbót, termosztátot, vezérműlánc készletet, vízpumpát, segédszíjat feszítővel és főtengelyszíjtárcsával, olajat, olajszűrőt, friss fagyállót, és egy Meat&Doria gyártmányú EGR szelepet (ez utóbbi még kulcsfontosságú lesz a történetben). Aztán kötélvégen átkerült a kollégámhoz, aki nekiállt, és szépen be is építette a fent felsorolt alkatrészeket. Abban maradtunk, hogy ha valamit problémásnak lát, inkább szóljon, hisz ha már úgyis ennyire elharapódzott a dolog, legyen megcsinálva rendesen, mert egy ekkora invesztíciót követően az időszakos szervizeken kívül néhány évig nem szeretnék a motorjához hozzányúlni.Ennek folyományaként kapott az autó új olajteknőt, izzítógyertyákat, felső motortartóbakot, és kérésemre egy új kartergáz lecsapatót is (ha nem muszáj nem szeretném többet átélni, ahogy olajhajtásúvá válik a motor). Ezek durván egy hét alatt történtek, mert péntek délután kaptam vissza az autót. Ezzel a lendülettel értesítettem is az Alfa vevőjét, hogy jöhet az addig még általunk használt autóért, csak avval nem számoltam, hogy a Punto motorjára elköltött kisebb vagyon ellenére az rosszabb lesz, mint valaha volt. Az eredeti 75-ből talán 20 döglődő kiscsikó volt hadra fogható, a végsebesség valahol 90km/h környékén alakult negyedik fokozatban padlógázon, és hidegen minden gyorsításra tipikus injektorhibára utaló csörgő hang kíséretében került sor.Mivel már vásárláskor is túl sok és elég gázolajszagú volt benne az olaj, valamint állandó jelleggel hosszabban kellett tekertetni indítózáskor, elég egyértelműnek tűnt, hogy az injektoroknak is megadta a kegyelemdöfést a hengerekben lezajlott olajos kényszergyulladás. Ismét műhelybe került az autó, ahol ki lettek szerelve a porlasztók. Jól látszott, hogy csak az egyes és kettes hengerekben volt normális égés, a hármas és négyes injektorok tocsogtak a gázolajban.Ezeknek egy új tömítéskészlet társaságában négy bevizsgált, bontott porlasztó állta a helyét, mellyel újra finoman járt a motor, és sikerült megdupláznunk az autó teljesítményét - érzésre karcoltuk a 40 lóerőt, lejtőn pedig már bele-bele nyaltunk a 110km/h-ba is. A nehézkes indítás viszont maradt, s mindezt masszív szürke gázolajfüst társaságában produkálta (hidegen pedig állandóan rángatott, s még a fentinél is gyengébb kelletlenebb volt), így kezdett egyértelmű lenni, hogy valami a levegőrendszer tájékán sincs rendben - ergo hiába az új turbófeltöltő, a turbónyomás mégsem megfelelő.Ekkor sikerült egy hangyányi kis részsikert elérnem a railcsőben található üzemanyagnyomás szabályzó szelep cseréjével. Jól látható, hogy a régin levő mikroszűrő el volt már dugulva, így az egész egységet egy új Bosch-ra cserélve sikerült végre normálisan indíthatóvá tenni az autót. Persze turbónyomás ettől még nem volt, így vettem bele egy új szívócsőnyomás érzékelőt is. A hibajelenség nem változott, sőt elkezdte hibalámpa kíséretében a P0101 - légtömegmérő határértéken kívül hibát dobálni.Elég hosszan kísérleteztem légtömegmérők csereberéjével, vezetékek méricskélésével, valamint csatlakozók lehúzogatásával, de a helyzet jottányit sem változott. A hibakód lehetséges forrásai közül már csak három maradt - eltömődött katalizátor, vagy valami dugulás a szívó/nyomó oldalon, vagy hibás EGR. Mivel ez utóbbi teljesen új volt, így inkább a turbót, és a katalizátort bontottam le egyik délután az autóról.Volt benne korom rendesen, hisz ki tudja mióta használhatták halódó porlasztókkal, így ez alátámasztani látszott az elméletet, miszerint ennek eltömődése miatt nem tud kellő fordulatszámra pörögni a turbófeltöltő. Éjszakára beáztattam hideg zsíroldóba, majd másnap a régi munkahelyemen átmosattam gőzborotvával. Ennek eredménye lett a jobb alsó képen látható apró darabokra málló kerámia. Nem voltam boldog, hisz napokra ismét parkolópályára került a projekt, de diplomatikusan maradjunk annyiban, hogy végül ez is "meg lett oldva".Ennek annyi értelme volt, hogy az ismét szabadon átjárható kipufogó az összerakást követő első indításnál kitolta magából a csőben is lerakódott nem gyenge korommennyiséget, valamint az emiatt leszerelt ventilátorkeretben fény derült a szétolvadt előtétellenállásra is. Nyilván ebből is vettem egy újat, csepp volt ez ekkor már az autót körülvevő szartengerben, hisz sem a jelenség, sem pedig a hozzá tartozó hibakód nem változott, így vettem egy mély lélegzetet, és lebontottam az intercoolert, valamint az EGR-t, és a szívósort...A látvány lelombozott, és nem azért, mert bármi annyira el lett volna kokszosodva, vagy dugulva, hogy az befolyásolhatta volna az autó menettulajdonságait, hanem mert alapvetően minden meglepően tiszta és átjárható volt, amitől pedig mennie kellett volna az autónak. Persze ha ehhez már le kellett bontsam az EGR-t, egy hirtelen ötlettől vezérelve régi jó szokásomhoz híven - és függetlenül attól, hogy egy teljesen új, utángyártott darabról beszélünk - lefalaztam azt egy a szelep és a hőcserélő közé gyártott lemezzel.Nyilván ha már ennyit melóztam, semmi sem került vissza koszosan, alkatrészmosóban amennyire csak tudtam tisztára mostam a szívósort, és az intercoolert is.Ekkor már nem bíztam semmiben, magányosan róttam köreim végig hegymenetben a szopórolleren, de legnagyobb meglepetésemre szerda reggel az összerakást követően ahogy kifordultam a garázssorról, és gázt adtam, az autó akkorra már rég feledésbe merült módon - igaz heves süvítés kíséretében - de vad vágtába kezdett. Az öröm amit ekkor éreztem, leírhatatlan volt, talán életemben nem szívtam még ennyit egy autómmal sem. Végig az új, de utángyártott EGR szelep nyitogatta magát össze-vissza, eleregetve evvel a turbónyomást. Apróság, de a süvítés abból adódott, hogy a szelep és a hőcserélő közé beszerelt lemez miatt a szívósorra csatlakozó fémcső már nem pont oda esett, ahol a bilincs tökéletesen oda tudta volna szorítani, így kollégám - mivel itt már úgysem áramlik semmi - behegesztette azt, megszüntetve evvel a kifújást.Mivel kicsit egybefolyik már ez a grandiózus sztori, így időrendileg pontosan nincs meg a helye, de átszereltem az Alfából kimentett Kenwood fejegységet, és a szivargyújtó helyére szerelhető töltésjelzős USB aljzatot, valamint kapott egy új ablakmosó beöntőt a régi hiányos helyett.Bár akad még tennivaló (lesz még poszt ne aggódjatok), de leírhatatlanul jó lett az autó. 75 lóerejéhez mérten erős, dinamikus, s nem utolsó sorban sokkal finomabban használható (főként városban), mint az Alfában is levő 1.9-es. Próbálkoztam ugyan a 156-osban használt tuningbox beszerelésével, de attól bár érezhetően jobban húzott az autó, de a karakterisztikáját, ami annyira finom, azt teljesen hazavágta. Rám amúgy is nyugtatólag hat a kis 1.3-assal autózás (s nem csak a 4-essel kezdődő fogyasztásadatok miatt), eszembe sem jut úgy haladni vele, mint ahogy az Alfa esetében oly sokszor tettem, így tökéletesen elég amit gyárilag teljesít...

Bizony, újra képes a címben szereplő műveletek végrehajtására a Guzzi:Dióhéjban, hogy mégis hogy jutottunk el idáig. Beállítottuk a szelephézagokat, s a múltkor kivágott tömítések felhasználásával felragasztottuk a vezérlés burkolatát, és az olajteknőt. Visszakerült a gyújtás, a generátor, és pikk pakk újra a vázban volt a blokk.Innen úgy elkapott a gépszíj, hogy egy szerdai napon készre szereltem mindent. Elmostam a légszűrőket, s befújtam őket friss olajjal. Összeállt a tél folyamán megálmodott új kartergáz rendszer is egy Renault gázolajszűrő felhasználásával, mely az eredeti, de kissé már lyukas műanyag kanniszter helyett lecsapatóként funkcionál. Kész lett a váz, az elektromosság, felkerült a tank, friss olaj, valamint olajszűrő, így nem maradt más hátra, mint az első indítás. Az akkumulátor ugyan fel lett töltve előző nap, de egész télen a földön hevert, így csak bika segítségével tudtuk életre kelteni a motort. Azóta indult  segítség nélkül is, de nem teker valami virgoncan, így ez utóbbinak lehet új állja a helyét.

Rég éreztem ekkora megkönnyebbülést, s alig vártam, hogy újra mehessek vele. Első körben ez elég rövidre is sikeredett, hisz egy kis olajpatakocska jelent meg a blokk mindkét oldalán. Kiderült, hogy az olajgombát nem húztam meg rendesen, így az alól tört a felszínre a kenőanyag. Öröm az ürömben, hogy ezek szerint egy kis olajnyomást azért csak sikerült összehoznunk - nem mellesleg a visszajelző sem villogott eddig.Cserélnem kellett a hátsó féknyerget tartó anyákat is, mert az egyikben megszakadt a menet, s a próbaút során el is veszett belőle a csavar. Nem volt egy nagy kaland, a legnehezebb művelet a hátsó kerék ki, illetve beszerelése volt.Eddig nagyon jónak tűnik a gép, bár túl nagy távokat még nem tettem meg vele. Nincs semmi rendellenes zaj, húz is rendesen, valamint az olajnyomás is megfelelőnek tűnik.Apróságok persze akadnak mindig - lekerült a tavaly gyártott szélterelő, átadva helyét egy új lámparácsnak, s a jövőben a hátsó fékhez tartozó féklámpakapcsoló is újragondolást kíván. Ezt leszámítva nagyon is jónak tűnik, ezért remélem mostanában nem kell, ilyen mélységben hozzányúlnom...

A héten szabadságon voltam, így végre annyit foglalkoztam a motorral, amennyit szerettem volna, sőt - most már tényleg csak az szabott határt az építésnek, hogy szükség lenne azokra az alkatrészekre, melyek (remélhetőleg már csak január végéig) a fényezőnél vannak. Ahogy már az előző bejegyzésben említettem, feketére festettem a hengereket, az eddig tiszta fekete szelepfedeleket pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsiszoltam oly módon, hogy a sík teteje (a MOTO GUZZI felirat kivételével) és a három borda éle fényes legyen. Nagyon jól sikerült, baromira feldobja a blokk kinézetét. Amint ez megvolt, visszaszereltem a kuplungot, lendkereket, s egy kis segítséggel ugyan, de végre visszakerült a blokk a vázba. Eddig ez volt a legörömtelibb pillanat a motor építése során, itt éreztem először úgy, hogy már dereng valami fény az alagút végén.Kipolíroztam a kis szívócsonkokat, melyekre a karburátorok kerülnek, s így visszakerülhettek a térdvédők is a hengerekre. A karburátorok természetesen ki lettek pucolva, és mindenhova új tömítéseket tettem a régiek helyére. Végül felkerültek az új légszűrők, megkoronázva az üzemanyagrendszer visszaépítését.Így már tényleg nem volt semmi akadálya, hogy visszacsavarozzuk a váz felső részét, s összekössük a maradék vezetékeket, bowdeneket, és a hátsó fékcsövet (ez utóbbival volt egy kis matek, igen szűkösen számolta ki a készlet gyártója a hosszát). Kicsit tartottam attól is, hogy az új direktszűrők nem férnek majd el a váztól, de hála Istennek olyan minden, mintha így tervezték volna, csak egy kicsit át kellett alakítanom a kartergáz visszavezetést, amit emiatt már nem lehetett visszakötni a szívóoldalra. Most úgy néz ki a rendszer, hogy a két szelepfedélről közvetlenül rácsatlakozik a lecsapatóra, ennek alsó pontjáról a maradék olaj (ez eddig a gyári megoldás) visszakerül egyenesen a karterba. A felső pontról viszont egy szimpla PVC csővel ki van vezetve a szabadba a karter mögé a felesleges párolgás (gyárilag ez volt visszavezetve az eredeti légszűrőházba) - természetesen az összes cső új.Jótékony hatása, hogy a szívó oldalon már csak friss levegőt kap a motor, hátránya pedig, hogy a szabadba kerülhet némi olaj - majd elválik, hogy egyáltalán mennyi fog itt távozni. Mindenesetre egy plusz szűrőbetét beépítésén még gondolkodom, majd meglátjuk lesz-e rá szükség.Végül megzsírozva, elpucolva visszakerült az önindító, a kipufogó (az új nyitott dobokkal), valamint felöntöttem friss 10W-50-es Castrol olajjal a motort. Még idén megpróbálunk életet lehelni bele, úgyhogy szorítsatok, nagyon szeretném, hogy a következő poszt egy videó lehessen az első indításról...

A hét elején megjött a gépmunka árajánlata (az árakat eltüntettem róla, de a szükséges alkatrészek, és az elvégzendő munka látszik) - lesz azért mit csinálni vele... Múlt héten lefestettem a véghajtás házát, de túl nagy lett a kontraszt a hátsó lengőkarhoz képest, így - bár nem terveztem - leszereltem, és csiszolás után lefestettem azt is.És ezt milyen jól tettem, hisz enélkül nem derült volna fény a kardánkereszt siralmas állapotára. Mikor kihúztam a tengelyt, már éreztem, hogy az egyik irányba akad és nehezen mozdul a csukló, de az csak alaposabb szemrevételezés után tűnt fel, hogy az egyik csészéből kitört egy darab.Jól látszik, hogy berágódott a kereszt, s a tűgörgők is hiányoznak. Ezt cserélni kell, de az első körös keresés (UNIX, Bárdi, Stein Dinse stb.) nem hozott eredményt. Egyszerűen nem az a tipikus "konfekcióméret", gyárilag pedig csak kompletten kardánnal együtt kapható. Végül kinyomoztam, hogy valami japán kistraktorban használnak egy nagyon hasonló méretű keresztet. Mezőgazdasági gépalkatrész boltoknál folytattam s legnagyobb meglepetésemre az egyiknél nem csak ez a méreteiben nagyon hasonló, hanem a pontosan passzoló MOTO GUZZI kardánkereszt is ott volt a POLCON! Meg is rendeltem, jövő héten megjön. Aztán ahogy időm engedte apránként megint elpucoltam és visszaraktam egy pár alkatrészt, mint a fék és váltópedálokat, az oldaltámaszt (ez utóbbinak az alapját le is festettem), a kartergázlecsapató tartályt és a hátsó műanyag sárvédőt.A héten friss olajjal feltöltött váltó nyelestengelyénél levő szimmering sem ússza meg a cserét (mondjuk ha már úgyis lent a blokk és a kuplung, butaság lett volna pont ezt meghagyni), hisz szép csillogó friss hajtóműolaj patakocskával hálálta meg az eddigi törődést. Aztán ha már egyszer lekerült, a hátsó lengőkar csapágyait (amin a blokknál fordul) is cserélni fogom.

A légtömegmérő cseréjét követően teljes terhelésen visszatért az erő az autóba, de emiatt sokkal feltűnőbb lett, hogy hidegen mennyire kelletlen. Ismét csináltattam egy diagnosztikát, s bár újraprogramozták a befecskendező számítógépet, az túl nagy előrelépést nem jelentett. Abban maradtunk, mivel az átlagosnál sokkal hangosabb a turbóm, lehet, hogy akörül lesz valami. A közelgő olajcsere alkalmával amúgy is meg szerettem volna oldani pár apróságot - a nem működő izzítóelektronika, kartergázszűrő, valamint a gyanúsan zörgő főtengelyszíjtárcsa cseréje - s mivel hosszú távra tervezek az autóval, gondoltam ugorjunk fejest a mélyvízbe, cseréljünk turbót. Rendeltem is egy bontott darabot, melyről csak a régi mellé téve derült ki, hogy nem passzol az autóra (felfogatási pontok stimmeltek, de a változó geometriát szabályzó villanymotor teljesen más volt). Persze a leszerelés közben fény derült arra is, hogy miért erőtlen hidegen az autó, és miért van olyan süvítő hangja - a turbó kompresszorházára menő csőből teljesen hiányzott a tömítés, így amellett szívta a levegő egy részét, megkerülve ezzel a légtömegmérőt, mely ezáltal fals adatokat szolgáltatott a motorvezérlőnek. Az új turbónak azért adtam egy esélyt, gondolván, hogy az már valami módosított verzió, de abszolút nem működött, 2000-nél jobban nem is pörgött ki vele az autó. Szerencsére visszaveszik, hisz a bontóban hibáztak, de emiatt duplán dolgoztunk... Öröm az ürömben, hogy szemmel láthatóan az eredeti turbójának sincs semmi baja, nem lóg, tökéletesen szabályoz, és csak az ominózus tömítés hiánya miatt volt akkora hangja. Természetesen minden ide tartozó csavart, csövet, és tömítést gyári újra cseréltünk, s ahogy már említettem kapott egy új főtengelyszíjtárcsát csavarral, új hosszbordásszíjakat, kartergázszűrőt, és izzítóelektronikát, valamint cseréltünk olajat és olajszűrőt is - ez utóbbi kettőt immár másodszor. Abszolút tökéletes, csendes, ugyanakkor erős lett az autó, műszakilag remélem mostanában nem kell hozzányúlni. Tervben van még egy garnitúra új fényszóróbúra beszerzése a bemattult régiek helyére, azokat azért mindenképp szeretném még záros határidőn belül lecserélni...