Járműveim története

A légtömegmérő cseréjét követően teljes terhelésen visszatért az erő az autóba, de emiatt sokkal feltűnőbb lett, hogy hidegen mennyire kelletlen. Ismét csináltattam egy diagnosztikát, s bár újraprogramozták a befecskendező számítógépet, az túl nagy előrelépést nem jelentett. Abban maradtunk, mivel az átlagosnál sokkal hangosabb a turbóm, lehet, hogy akörül lesz valami. A közelgő olajcsere alkalmával amúgy is meg szerettem volna oldani pár apróságot - a nem működő izzítóelektronika, kartergázszűrő, valamint a gyanúsan zörgő főtengelyszíjtárcsa cseréje - s mivel hosszú távra tervezek az autóval, gondoltam ugorjunk fejest a mélyvízbe, cseréljünk turbót. Rendeltem is egy bontott darabot, melyről csak a régi mellé téve derült ki, hogy nem passzol az autóra (felfogatási pontok stimmeltek, de a változó geometriát szabályzó villanymotor teljesen más volt). Persze a leszerelés közben fény derült arra is, hogy miért erőtlen hidegen az autó, és miért van olyan süvítő hangja - a turbó kompresszorházára menő csőből teljesen hiányzott a tömítés, így amellett szívta a levegő egy részét, megkerülve ezzel a légtömegmérőt, mely ezáltal fals adatokat szolgáltatott a motorvezérlőnek. Az új turbónak azért adtam egy esélyt, gondolván, hogy az már valami módosított verzió, de abszolút nem működött, 2000-nél jobban nem is pörgött ki vele az autó. Szerencsére visszaveszik, hisz a bontóban hibáztak, de emiatt duplán dolgoztunk... Öröm az ürömben, hogy szemmel láthatóan az eredeti turbójának sincs semmi baja, nem lóg, tökéletesen szabályoz, és csak az ominózus tömítés hiánya miatt volt akkora hangja. Természetesen minden ide tartozó csavart, csövet, és tömítést gyári újra cseréltünk, s ahogy már említettem kapott egy új főtengelyszíjtárcsát csavarral, új hosszbordásszíjakat, kartergázszűrőt, és izzítóelektronikát, valamint cseréltünk olajat és olajszűrőt is - ez utóbbi kettőt immár másodszor. Abszolút tökéletes, csendes, ugyanakkor erős lett az autó, műszakilag remélem mostanában nem kell hozzányúlni. Tervben van még egy garnitúra új fényszóróbúra beszerzése a bemattult régiek helyére, azokat azért mindenképp szeretném még záros határidőn belül lecserélni...

Három hét, rengeteg telefonhívás, és hét feleslegesen megtekintett autó miatt megtett mintegy ezer kilométer. Ennyi kellett, hogy a nyolcadik helyen végre eljussak addig, hogy egyáltalán szóba kerüljön az ár, alkudjunk, és fizessünk. Ehhez eddig még soha nem kellett ennyi idő. Míg igényeim egy autó műszaki állapotát illetően megnőttek (mai eszemmel az E39-est biztosan nem vettem volna meg, de talán még az E36-ot sem), a hazai BMW-k állapota talán siralmasabb, mint valaha. Tulajdonképp az egész piac egy hatalmas emésztőgödör, melyben az eladók zöme meg van róla győződve, hogy magát a szent grált árulja - így még a reménytelenül túlárazott szemetek esetében is szinte teljes mértékben elzárkóznak az alku elől. És a legrosszabb, hogy megtehetik, mert a 20d-t és úgy en bloc az E46-ot körülvevő hype miatt előbb vagy utóbb találnak valami palimadarat, aki megveszi annyiért. Az más tészta, hogy az ilyenek később majd köpködik a BMW-t minden fórumon, pedig csak nem az ezer eurós osztrák szemétért kellett volna egymillió forintot, vagy még többet fizetni. Kezdeti elképzeléseimet végül felváltotta az a fajta hozzáállás, hogy jöhet E46 Coupé-tól a Compact-on át a Touring-ig bármi – benzin, dízel, sőt még akár egy újabb E39 is – csak olyan állapotban legyen, ami megfelel az elvárásaimnak. Még így is nehéz volt...

Az első felhívottam egy E39 525d tulajdonosa volt, de amikor ecsetelni kezdte, hogy cserélt fékbetéteket és csapágyakat hátul a diffinél, mert „ezalatt sperr van tudod” meg is rekedt a párbeszéd. Egyszer még visszakérdeztem:

• Sperr, tuti?

Ugyanis ekkor már csak az M3-at és az M5-öt szerelte önzáró diffivel a BMW, széria modellekbe rendelni sem lehetett. Azt pedig kétlem, hogy egy M5 diffi lenne egy Ausztriából származó olajkályha alatt.

• Persze, emiatt jön ki jobban a hóból.

Saját maga szerelgeti, pedig azt sem tudja mi az – köszi inkább kihagyom.

A második egy 20td kompót volt, melyről telefonon elmondta a tulaj, hogy az autó garázsban áll, s az épp zuhogó havas esőre való tekintettel nem szívesen venné elő, mondván az autót ők csak száraz időben használták. Ez jó ómen - azt hittem kifogtam a tökéletes gépet - gondos gazda, aki mindezek ellenére megígérte, hogy elvisz a hétköznapi autójával a garázshoz, s ha tényleg tetszik és komolyan gondolom, kihozhatjuk, s egy próbaút keretében bevihetjük a szervizbe egy átvizsgálásra. Aztán mire odaértünk, a garázsból egy féltető lett, mely alá pont bevert az eső, így az autó már anélkül is csurom víz volt, hogy elővettük volna. Sajnálkozás, - óh jajj, ez vizes - no mindegy tulaj kijár vele, így az addig fal felé eső oldalán előtűnik egy kéttenyérnyi masszív horzsolás, és a repedt első lökhárító. Az ajtón levő karcot kérdezve meglepődik, s odaszalad - mondván hol van ezen karc – majd nyugtázza, hogy ja az egy kismotor volt a parkolóban, aki otthagyta (ha otthagyta, honnan tudja, hogy kismotor?). A lökhárító pedig azért sérült, mert alacsony (oszt akkó' mivan? - kérdem én). Ehhez még hozzátette, hogy nemrég cseréltek fékbetéteket, de azóta is világít a fékbetét visszajelző a műszerfalon.

• Kopásjelzőt cseréltek?

• Nem, az mi?

• Egy durván 2 000Ft-os kis vezeték.

• Nem, és a régit sem tettük vissza, csak odakötegelőztük.

Ekkor kicsit megrendült a bizodalmam, de ez legyen a legnagyobb baja, majd rakunk bele egy újat. Mindegy beülök, indítok, de hopp, az olajkanna is sárgán világít.

• Olaj van bent?

• Persze miért?

• Világít az alacsony olajszintre figyelmeztető lámpa is.

• Az a sárga? Avval ne foglalkozzak, három éve ilyen, idővel kialszik.

• Ez nem a normális működés része, valószínűleg rossz a szintjelző az olajteknőben. - válaszoltam.

Szerinte persze nincs igazam, mivel mindig kialszik, biztosan csak „míg ellenőrzi magát a rendszer” addig jelez. Oké, nem vitatkozom, neki hangulatfény, nekem egy durván 30 000ft-os kiadás a szintjelző cseréje, ha netán vásárlásra kerül sor. Aztán ahogy próbálnék hármast kapcsolni, inkább mindig egyesbe, vagy ötösbe csusszan a gólyafoshoz hasonlatosan kóválygó váltókar, mire az úr megjegyzi:

• Talán csak nem a saját autója váltójához van szokva?

• Ezt nem igazán a megszokás, mint inkább a rommá kopott perselyek okozzák a váltórudazatban. Van hozzá javító készlet, de a kardántól kezdve elég sok mindent le kell bontani az aljáról a cseréhez.

Erre már csak hümmögés, meg egy „látom ért a BMW-khez a válasz” - sajnos pedig csak szeretnék érteni – de a kopott váltórudazat gyártmánytól függetlenül továbbra is csak kopott váltórudazat, ami nem megszokást, hanem javítást igényel, bár mint a mellékelt ábra mutatja ebben is elég eltérő állásponton voltunk az eladóval. A szervizbe vezető út amúgy eseménytelen volt azt leszámítva, hogy folyton vegzált ha túl közel mentem az előttem haladókhoz, mondván össze fröcskölik az amúgy tök vizes autó elejét, valamint lekapcsoltatta az ablaktörlőt a szemerkélő esőben, mert szerinte az már „szárazon ment”. A szervizbe érve rögtön körbemértük, melyből kiderült, hogy a tető és a csomagtérajtó kivételével sehol máshol nincs gyári értéken a festékvastagság. A vizsgasoron végigtolva a lengéscsillapítói jók voltak, de a futóműben lógott a jobb alsó támasztógömbfej (lengőkarral együtt szintén nem két fillér), s a kézifék sem fogott. Aztán feltűnt, mintha valamikor beázott volna, mert foltokban lógott a kárpit az A-oszlopokon. Persze ezek nem akkora hibák, amiket ne lehetett volna kijavítani, de a vételár alkuképességét puhatolózva folyton azt a válasz kaptam, hogy „az autóhoz van gyári 17-es nyári garnitúra is, amit nem takar az irányár”. Túlzottan nem kívántam rá a gépre, s megbántani sem akartam az eladót a számomra ezért elfogadható összeggel, így inkább megköszöntem, hogy hajlandó volt időt szentelni rám, s elbúcsúztunk egymástól, mondván átgondolom a dolgot.

Aztán megnéztem egy 2.0dCi Megane kombit, és egy 206 Gti-t, de ezeket magam sem gondoltam komolyan, így inkább ne is vegyük őket számításba - az állapotukra pedig szót is kár vesztegetni.

A harmadik BMW szintén egy 20td Compact volt Szombathelyen, mely a tulaj telefonos leírása alapján jónak tűnt, de élőben nagyon illúzióromboló volt a kókler módon javított jobb első fertály (facsavar fogta a lökhárító sarkát a sárvédőhöz, és lötyögött az egész fényszóró), s a kuplungpedálra téve a lábam eléggé pulzált alapjáraton, így tartva a kettős tömegű kezdődő hibájától erről is letettem. Keszthely felé jöttünk haza, ahol egy kereskedésben megnéztünk egy 318i Touringot - már a 143 lóerős motorral - de ennek is rondán volt javítva a jobb eleje, arról nem is beszélve, hogy dízel lökhárító (feltehetően ilyet szereztek a bontóból amikor megtört az eleje) volt rajta.

Akit érdekel itt alaposabban utánajárhat az apró különbségeknek, amik árulkodó jelek lehetnek használt E46 vásárlása esetén.

Negyedik, ötödik és hatodik helyen három Coupe szerepelt, melyek közül sajnos csak egy gittből faragott szebb napokat megért 318Ci-t tudtam megnézni a közelben. Az egyik - tulajdonosa által is bevallottan szarrá rohadt - 320Ci amúgy is elég borsos vételárát abszolút fixen kezelték (csak akkor indulj el ha komolyan gondolod, mert ebből egy fillért sem engedek...), így az emiatt esett ki, a pénteki napon meghirdetett másik 320Ci tulaját pedig szombat 10-kor hívva már csak sokadik voltam az érdeklődők sorában. Ez az autó feltehetően a való életben is jó volt, meg is vették előttem, amit nagyon sajnáltam, de kesergés helyett inkább kinéztem pár Touringot vasárnapra.

Az első felhívottam hangja és kommunikációs készségei alapján vagy a fémgyűjtők, vagy a szellemileg kissé hátrányos helyzetben levők táborát erősítette, amit rendkívül erőszakos tukmálással próbált ellensúlyozni, így még a telefonszámát is le kellett tiltanom a telefonomon, nehogy vissza tudjon hívni. A második egy nálunk letelepedett német úr már honosított autója volt Balatonberényben, s találtam egy fekete 318d Touring-ot is Celldömölkön, de ennek sajnos nem volt kép a belsejéről, így inkább csak amolyan „B-terv”-ként tettem a parkolóba. A berényi 20d motorikusan jónak tűnt, de hátsó ajtajai levelesre voltak rohadva, és az íveken is voltak már pörsenések, így inkább erre is nemet mondtam.

Ekkor vasárnap délután három óra lehetett, de tettem egy elkeseredett, és abszolút hitevesztett próbát, felhívtam a celldömölki „B-tervet”, hisz innen az már csak durván 70 kilométerre volt. Legnagyobb meglepetésemre ráért, és fogadott, így a Vulkán Fürdő parkolójában találkoztunk. Míg vártuk, hogy odaérjen, megjegyeztem barátnőmnek, hogy már semmi kedvem az egészhez, de ha már itt vagyunk, hát legyen...

És milyen jól tettem, hisz legnagyobb meglepetésemre egy teljesen rozsdamentes autó érkezett hozzánk. Körbemértem rétegvastagság mérővel, s csak a csomagtérfedél és a jobb hátsó sárvédő volt sérült, azokon is mindössze 150 mikron volt a legvastagabb eredmény. Próbakör következett mely során fény derült a termosztát hibájára, és hogy valahol kifúj a kipufogó. Kopogott egy kicsit a futómű is, de úgy voltam vele, ha a kaszni jó, nem lehet olyan hibája, amit ne tudnánk orvosolni, így alkut kötöttünk, és fizettem. Járt mellé egy garnitúra 17-es – emiatt feltehetően replika – Styling 135-ös alufelni is szinte vadonatúj Fulda nyári gumikkal.

Itthon aztán szépen sorba vettük a dolgokat: kicseréltük a katalizátor utáni szakadt rezoncsövet a kipufogóban, mellyel megszűnt a huhogó turbóhang, és a bűz az utastérben. Emiatt le kellett bontani a légszűrőt és a pollenszűrőt is, így értelem szerűen ezekből már újakat tettünk vissza. Kimostuk az első ablakmosótartályt, mert az alján összegyűlt iszap miatt nem tudott rendesen spriccelni, most kis híján átszakítja szélvédőt, olyan erővel érkezik az ablakmosó. Vettem két stabpálcát előre, és két új spirálrugót a hátsó töröttek helyére mellyel teljes mértékben megszűnt minden futómű felől érkező zörej – nagyon patent lett. Kicseréltük mindkét hosszbordásszíjat, s végül kapott egy új termosztátot, valamint lekötöttük az EGR vákuumcsövét is. Ez utóbbival kiküszöböltük a pulzálást bizonyos állandó fordulatszámokon, de a motor továbbra sem érte el az üzemi hőfokot. Nosza rajta cseréljük ki az EGR hőcserélőjének tetején levő másik termosztátot is, s láss csodát azóta úgy áll a mutató középen, mint a cövek. Sikerült pár éjszakányi áztatás után életet lehelni a hátsó üveget emelő jobb oldali zsanérba is, így már az is teljes mértékben megfelelően működik, könnyedén nyit-zár, és szépen is áll. Jövő héten tervben van egy olaj és gázolajszűrő csere, csak hogy teljes legyen szerviz, valamint pár használatot nem befolyásoló apróság is megoldásra vár még – kell egy gyári szivargyújtós tároló a középkonzolba a jelenleg bent lévő fantasztikus navigáció helyére (hogy száradna le a keze annak, aki odahenkölte ezt a szart), valamint két parkoló szenzor is beteg a PDC-ben, melyeket szintén bontóból tervezek beszerezni. A műszercsoportban is van egy kicsi, ám számomra annál zavaróbb hiba - feltehetően letört a kis tüske a napi kilométer nullázó gombjáról, így még arra is ki kell találnom valamit...

Update 2016.03.08.: tegnap kicseréltük az olajat. 5W-30-as Mobil1 került bele egy MANN olaj, és gázolajszűrő társaságában. Ma lebontottuk a szívósort, hogy ránézzünk az izzítógyertyákra. Új volt mind a négy, fénylettek, mint a Salamon töke. Végül, hogy értelmet nyerjen a bontás, kitakarítottam az EGR-t, és a szívósort, már amennyire ez lehetséges volt (nyilván napokon át áztatni valami oldószerben nem volt opció). Elég vastagon el volt rakódva a kokszos dzsuvával, de most újra teljes keresztmetszeten szív...őőő akarom mondani fúj.