A hónap elején új rekorder született a 156-os személyében, ugyanis soha egy autóm sem volt még két és fél évnél hosszabb ideig a birtokomban. Eddig az E36 tartotta a rekordot - a cabriót most hagyjuk, mert az naptári napokat tekintve kicsit több, mint három évig volt meg, de a három szezon, amiben használtuk, hunyorítva is épp csak kiad másfél évet - mostantól viszont minden egyes nap az Alfa előnyét növeli.
S hogy mi történt az elmúlt negyed évben mióta utoljára írtam róla? Egyszer csak ismét gyanús, beázás szerű foltokat láttam a tetőkárpit hátsó részén, így eldöntöttem, hogy ideje nyugdíjazni a régi, már szilóval mókolt antennát. A talp természetesen gyári, a szár pedig egy univerzális darab lett.
Aztán hozta a formáját a "szarolasz", és produkált egy valódi meghibásodást is. Történt ugyanis, hogy nem mindig volt hajlandó - eleinte csak három-négy villanásnál hosszabban, aztán már egyáltalán - irányjelezni. Rendeltem egy új indexrelét, majd gondoltam pikk-pakk kicserélem. Szorgosan tapogattam a biztosítéktábla környékén, de sehol nem sikerült kitapintanom a kattogást. Jobb híján rákerestem az interneten, s kiderült, hogy ez a szerencsétlen Giovanni konkrétan ez a szar köré tervezte az egész 156-ost. Lassan megszoktam már, hogy a motortérben is kis híján minden apró beavatkozást avval kell kezdeni, hogy legalább két három útban levő vackot eltávolítsak, de hogy egy indexrelé cseréhez konkrétan le kelljen venni a kormánykereket, a burkolatokat, és a szöghelyzetérzéklőt is, az már finoman szólva is vicc kategória (méghozzá elég szar vicc).
Igaz ezek után sokkal nagyobb volt az örömöm mikor végre újra üzembiztosan tudtam jelezni a kanyarodási szándékom. Persze valami az új utángyártott darabbal sem kerek, hisz evvel az elakadásjelző csak gyújtás nélkül működik az elvárásoknak megfelelően. Járó motornál csak akkor villog, ha az irányjelzőkart is kirakom jobbra, vagy balra, de ezt már elengedtem, emiatt nem fogom szétszedni még egyszer...
Aztán ha már így belejöttem, gondoltam levezetésként újrabandázsolom a motortéri kábelköteg mára már viharvert szakaszait. Az előbbiek fényében ezt már a kisujjamból kiráztam.
Akárcsak a bal oldali "A-oszlop" takaró patentjainak pótlását. Ezek még az első beázások keresése idején törtek el, s azóta csak amolyan átmeneti megoldással voltak rögzítve, de most újra itt is fixen a helyén van minden.
Augusztusban elvittem, hogy kicentrírozzák a kerekeit, amit nagyon jól tettem, mert azon felül, hogy végre ismét simán fut az úton, találtak egy lassú defektet, amit javítottak is a jobb hátulján (csak megjegyzem, hogy úgy néz ki azóta ismét összeszedtem még egyet...).
Ráérő időmben amolyan átmosás gyanánt leszívtam és újratöltögettem a szervóolajat a tartályból, egészen addig, amíg szép tiszta nem lett, felfrissítve ezzel a rendszerben levő folyadékot.
Aztán történt egy kis baleset, a helyi gépi mosóban (tudom, hülye aki oda viszi, de gondoltam ebben már túl nagy kárt úgysem tehet - már ami az esztétikát illeti) elhagyta magát a vezető oldali külső tükröm. Egy roppanást követően bárminemű ellenállás nélkül kezdett mozogni előre, hátra, s még egy kicsit felfelé is. Rémlett, hogy az Amore-s blogon olvastam már ilyenről, majd bebizonyosodott, hogy velem is ugyanaz történt. A tükör tengelyét felülről rögzítő körmös alátét kiugrott a hornyából. Gyorsan visszakerestem a már említett posztot, s egy kis egyengetést követően magam is visszanyomattam az alátétet a helyére egy satu és a megfelelő átmérőjű dugókulcs segítségével. Alapvetően jól ment minden, leszámítva, hogy a tükörlap nálam elrepedt a szétszerelés közben, így annak, és a belső háromszöget rögzítő fém patenteknek végül új állta helyét. Azóta sokkal masszívabb a tükröm.
Régóta zavartak már a csálén álló hátsó légbeömlő rostélyok is, de szerencsére sikerült újra összepattintanom a mechanikájukat, így újra rendezetten, együtt mozog minden itt is.
Végül a héten elérkeztünk az autó számomra legzavaróbb problémájának megoldásához, az általam már több alkalommal is karosszériatömítővel és nylon darabokkal javítgatott fenéklemez kihegesztéséhez. Végig drótkorongozták az alját, s legnagyobb meglepetésemre abszolút nem volt vészes a helyzet.
A már általam is ismert három tenyérnyi lyuknál kellett csak a fémet pótolni. Napi használatú, ma holnap 18 éves 156-os létére meglepően jól tartja magát a karosszériája. Természetesen kapott új réteg alvázvédőt is, így remélhetőleg nem csak a következő műszaki vizsgáig fog kitartani a napokban elért állapot.
Aztán ha emiatt pár napra már úgyis le kellett tennem az autót, kicseréltettem a mára már idegtépően nyekergő, s néha már kopogni is "látszó" felső lengőkarokat két új TRW-re. A beavatkozás közben kiderült, hogy a jobb első gumifékcsövem kis híján ki van szakadva (olyan, mintha valami megvágta volna), így ahelyett is kapott egy újat a gép.
Persze így, hogy fent ismét feszes lett a futómű, apró koppanások formájában már jelzik a januárban cserélt belső stabilizátor szilentek is, hogy szeretnének ők is nyugdíjba menni. Ez már a második garnitúra mióta nálam van az autó, és egyik sem bírt ki többet egy évnél, így esélyes, hogy egy komplett rúd lesz a végleges megoldás, hisz feltehetően az is már jócskán megkopott az eddig megtett kilométerek alatt.
Mire mindez lezongorázódott, megérkezett az Aliexpresszről rendelt szivargyújtó helyére szerelhető voltmérős USB aljzat. Több helyen láttam már, és nagyon tetszett, nem beszélve arról, hogy ezzel végre ki tudtam küszöbölni azt, hogy a mára már eléggé viseltes szivargyújtóból rosszabb úton állandóan kiugráljanak a csatlakozók. Ahogy visszakaptam az autót be is szereltem, és egyelőre nagyon tetszik, főleg hogy valamilyen szinten azért nyomon tudom követni a generátor töltését is ezután.
Update 2019.10.17.: Ha már ilyen remek lett a futómű a felső lengőkarok cseréje után, nem hagyhattam, hogy a belső stabszilentek ritmusos kopogásukkal elrontsák az összképet, így ma kicseréltük ezeket is.
Ennyire jó még talán soha nem volt ez az autó mióta nálam van...
Kipolíroztam a kis szívócsonkokat, melyekre a karburátorok kerülnek, s így visszakerülhettek a térdvédők is a hengerekre. A karburátorok természetesen ki lettek pucolva, és mindenhova új tömítéseket tettem a régiek helyére. Végül felkerültek az új légszűrők, megkoronázva az üzemanyagrendszer visszaépítését.
Így már tényleg nem volt semmi akadálya, hogy visszacsavarozzuk a váz felső részét, s összekössük a maradék vezetékeket, bowdeneket, és a hátsó fékcsövet (ez utóbbival volt egy kis matek, igen szűkösen számolta ki a készlet gyártója a hosszát). Kicsit tartottam attól is, hogy az új direktszűrők nem férnek majd el a váztól, de hála Istennek olyan minden, mintha így tervezték volna, csak egy kicsit át kellett alakítanom a kartergáz visszavezetést, amit emiatt már nem lehetett visszakötni a szívóoldalra. Most úgy néz ki a rendszer, hogy a két szelepfedélről közvetlenül rácsatlakozik a lecsapatóra, ennek alsó pontjáról a maradék olaj (ez eddig a gyári megoldás) visszakerül egyenesen a karterba. A felső pontról viszont egy szimpla PVC csővel ki van vezetve a szabadba a karter mögé a felesleges párolgás (gyárilag ez volt visszavezetve az eredeti légszűrőházba) - természetesen az összes cső új.
Jótékony hatása, hogy a szívó oldalon már csak friss levegőt kap a motor, hátránya pedig, hogy a szabadba kerülhet némi olaj - majd elválik, hogy egyáltalán mennyi fog itt távozni. Mindenesetre egy plusz szűrőbetét beépítésén még gondolkodom, majd meglátjuk lesz-e rá szükség.
Végül megzsírozva, elpucolva visszakerült az önindító, a kipufogó (az új nyitott dobokkal), valamint felöntöttem friss 10W-50-es Castrol olajjal a motort. Még idén megpróbálunk életet lehelni bele, úgyhogy szorítsatok, nagyon szeretném, hogy a következő poszt egy videó lehessen az első indításról...
Közben több felvonásban érkeztek az alkatrészek Európa nyugati feléről, így végleges helyére kerülhetett az új ledes hátsólámpa és rendszámtartó is.
A gyári óracsoportot is szétszedtem, egy új alumínium panelbe fog költözni az egész miskulancia, de sajnos a napi kilométer számláló nullázóját csak tegnap tudtuk kiműteni a helyéről, így a projekt ezen része megakadt ott, hogy a vintage hangulat jegyében 9mm-es fekete Dymo szalaggal elkészítettem a visszajelzőkhöz tartozó feliratokat (a sebességmérőt szétszedettük, annak még vissza kell peremezni az üvegét). 
Aztán felkerült a Café Racer-ekre oly jellemző bandázs mindkét kipufogókönyökre. A folyamat röviden: bandázs vízbe áztat, awab bilinccsel kezdőpontnál rögzít, jó szorosan - durván feles takarással - kesztyűben végigteker (az üvegszál még így is kurvára bök és viszket), végpontnál egy másik bilinccsel szintén rögzít. Az utolsó lépést, melyben a motor hője elpárologtatná a vizet, és rámelegítené a bandázst a leömlőkre egy gázégővel szimuláltam.
