Történt némi változás a járműparkot illetően, ugyanis januárban eladtuk a MINI-t, februárban pedig vettünk helyette egy 2005-ös Ford Fiestát az "Mk6"-nak nevezett szériából. Körülbelül fél éve indult el a vezérhangya, hogy kellene helyette valami számunkra is használható - értsd öt ajtós - kisautó, amit ha szükséges édesanyám is tud, illetve mer vezetni.
Erre ugyan egyre kevésbé mutatkozik igény a részéről, hisz a bánokszentgyörgyi ház eladása óta tényleg nagyon keveset vezet, de ha mégis úgy alakul, legyen mihez nyúlni, s ne másra (rám) legyen utalva. Az utóbbi pár évben - pont emiatt - nagyon keveset futott már a MINI, s míg be nem került a garázsba sajnos elég látványos állagromláson ment keresztül szegény. Megmattult a motorházteteje, elengedett a tetőkárpit, és még egy csomó apró szépséghiba keletkezett rajta. Műszakilag azért próbáltam rendben tartani, de ilyen futás mellett annyira csekély számú beavatkozás volt rajta, hogy 2016-óta nem láttam értelmét posztolni sem róla.
Cseréltünk rajta legalább három akkumulátort, mert amíg telente is a parkolóban állt, sokszor teljesen lemerültek, a mélykisülés pedig nem barátja egyiknek sem. Vettem rá négyévszakos gumikat, mert ilyen felhasználás mellett nem láttam értelmét a téli-nyári cseréknek, s az olajcserék intervalluma is ki lett tolva minden második évre a rendkívül alacsony futás miatt. Egy valódi meghibásodásra emlékszem ebből az időszakból, ennek is megadta magát az elektromos szervoszivattyúja. Kapott egy utángyártott darabot, de mire eladtuk ez is újfent elég gyenge hatásfokon dolgozott. Néha mi is használtuk, ha a Seat-Fiat-Alfa hármasából az épp aktuális járművünknek olyan baja adódott, ami miatt pár napra le kellett tegyük, de gyerekkel még a hétköznapi rutin is kész kínszenvedés volt vele, nemhogy egy nagyobb bevásárlás.
Több opció is felmerült az utódot illetően, de február 3-án - amolyan apa-fia délelőtt keretében - "Sándorra" esett a választás. Az első Sanyin kívül soha egy autómat sem neveztem el, de megmaradt a csomagtérfedélen az autót eredetileg értékesítő márkakereskedés matricája, ami miatt elég magától értetődő dolog. Bár lényegesen fiatalabb - emiatt nyilvánvalóan magasabb árkategóriában gondolkodtunk, de annyira megfogott az autó őszinte állapota, hogy nem kerestünk tovább.
Magyarországi, rozsdamentes karosszéria (csak minimális felületi van az első sárvédő azon részén, ahonnét a felverődő kavicsok már leverték a festést), kulturált gyárias beltér (még a gyári kazettás magnó volt benne), téli és nyári kerekek kompletten lemezfelnin, karbantartott 1.4 HDi - akarom mondani TDCi motor, hihető futásteljesítmény (154 000 km), jéghideg klíma és a feszes futómű mind mellette szóltak.
A motorolajat októberben, mintegy 3000 km-rel ezelőtt, a vezérlést pedig két éve, 2021 februárjában cserélték, így tényleg nem kell egyből szervizeléssel kezdeni, amit jelen esetben - kivételesen - el is hiszek, hisz semmi nem utal ennek ellenkezőjére. Ettől függetlenül azért kellett pár apróság, úgy mint fólia a B-oszloptól hátra, valamint egy USB-s Kenwood fejegység a gyári kazettás helyére.
Utóbbi cseréjéről - köszönhetően a típus népszerűségének - rengeteg infó található a neten, így relatíve könnyen ment az amúgy elég nagy bontással járó művelet. Aztán ha már úgyis kibontottam a fél műszerfalat, kicseréltem az izzókat a hőfokszabályzás tekerőinél, valamint megzsíroztam a hidegben zavaróan cicergő fűtőmotor tengelyét.
Aztán, hogy marad-e hosszabb távon nem tudom. A fentebb leírtak miatt kérdés, hogy édesanyám meddig vezet még, illetve hajlandó-e megszokni bármi mást a MINI után. Ugyanakkor sok esetben jó ha áll valami "B-terv" is a garázsban...
