Járműveim története

...annál lényegesen jobb, mint volt. Nem véletlen, hogy március óta nem született egyetlen egy poszt sem, hisz a nálam töltött három év alatt amolyan "tojotává" forrta ki magát a 156-os. Még mielőtt vendettába kezdenek a valódi hithű Toyotások leszögezem, hogy nem véletlen az idézőjel. Csak amolyan "azéntojotám" lett a szarolasz. Jön, megy, dudál, világít, teszi a dolgát ahogy kell, de azért akadt egy pár apróság amitől egy igazi Corolla tulajdonos eret vágott volna, én viszont örömmel nyugtáztam: "ja csak ennyi"? Feltűnt például, hogy egyre kelletlenebbül dolgozik a hátsó ablaktörlőmotor, míg végül egy esős áprilisi estén úgy nem gondolta, hogy csigatempóval elvánszorog a 12 órás pozícióig, majd megáll teljesen függőlegesen. Onnan pedig se jobbra, se balra nem volt többet hajlandó kitérni.Mivel egész jól megvagyok nélküle, így az EGR eltávolításhoz hasonlatosan ismét az autóiparban oly divatos irányzat, a súlycsökkentés áldozata lett az ehhez kapcsolódó alkatrészkupac. Kibontottam az egész miskulanciát a csomagtérajtóból, majd egy 35mm-es gumidugóval beragasztottam a helyén tátongó lyukat. Nem utolsó sorban sokkal jobban is tetszik így...Aztán a pandémia közepén (igaz már egész régóta gyanús volt) feltűnt, hogy a McDrive-ban állva (a nagy #maradjotthon ideje alatt szinte semmi más opció nem állt rendelkezésre a szép kártya felhasználására, így be kell vallanom, hogy bizony áldoztunk néha ily módon - szigorúan este 21 óra után - az "egészséges életmód" oltárán) felmegy a vízhőfok egészen a 100-as jelig, anélkül, hogy a hűtőventillátor bekapcsolna. Másnap kiszereltem az ellenállást, s a fenti képen is látható nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadott. Rendeltem egy újat, kicseréltem, s visszatért az 1-es fokozat - azóta klímázás közben sem ordít állandó jelleggel ki-be kapcsolgatva a 2-es fokozat.Mivel ezeket leszámítva tényleg semmi nem jött elő a Toy...akarom mondani az Alfán, így rászántam magam egy az E39-en annó elvégzett low budget állagmegóvásra, immár tanulva az akkor elkövetett hibákból is. Leginkább a küszöbökön, és a motorháztetőn levő festékfolytonossági hiányoktól akartam megszabadulni, de elkapott a gépszíj, és festegettem még imitt-amott, amitől a végeredmény meg olyan lett, amilyen...Első körben kaptak a rozsdás részek Brunox rozsdaátalakítót, majd cinkes rozsdagátló alapozót és jó vastagon alvázvédőt. Egy hét száradást követően erre fújtam a színt, és a lakkot. Sajnos a rücsi azon egyenetlenségeit, amiket a fekete szín jótékonyan elrejtett, azt a csillogó ezüst most kiemeli, de kellő távolságból és hunyorítva azért elfogadható. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy van rajta anyag rendesen, s már nem a pőre lemez kapja a külső behatásokat.A motorháztetőn kicsit fillerezni és csiszolgatni is kellett, hogy a körülményekhez képest sima legyen a fényezendő felület, ami a legvégén össze is lett polírozva, így a színeltérést leszámítva egész egységes lett a végeredmény. Szép ugyan nem lett, hisz ahhoz telibe kellett volna fényezni az egész motorháztetőt, de annál jobb, mint volt, s remélhetőleg rozsdásodni sem fog.Mivel facelift-es modell (még ha csak másfeles is), színrefújtam az eddig fekete ködlámpakereteket, majd hogy jól megzavarjam a díszléctrollokat (az igazság persze az, hogy így sokkal jobban elrejti a felületi hibákat), az eddig színrefújt díszléceket feketére festettem, mint ahogy az a ráncfelvarrás előtti példányok esetében volt. Tartottam tőle, hogy vállalhatatlan lesz, ha az olasz designerek által megálmodott konzisztenciát megbontom, de a végeredmény meglepően jó lett. Valahol itt kapott el a gépszíj, s ha már lúd, legyen kövér alapon lefújtam a tető első, mára teljesen lepattogzott, lakkhiányos részét is. A végeredmény annál lényegesen jobb, mint volt, de erre is igaz, ami a motorháztetőre - így részben javítva azért látszik az eltérés...Végül előkerestem a még annak idején a Suzukira vett (hú te jó ég milyen régen volt az) kipufogóvéget. Anno túl nagy lett, de a Toyot...akarom mondani az Alfára pont passzol a 60-as vég. Kicsit kellett ugyan vágni a gyári végből, hogy kellően beüljön a lökhárító alá, de megérte, mert a végeredmény kimondottan tetszetős lett.Ha így folytatja, akkor csak a jövő áprilisban esedékes műszaki előtt kellene a két hátsó lengéscsillapítót kicserélni - mielőtt még leszakad róluk a rugótányér - mert elég rozsdásak a kényes részen. Ettől függetlenül tudom, hogy előbb-utóbb kigyógyul a skizofréniából, s újra Alfaként fog viselkedni, kiharcolva a neki járó figyelmet...

Úgy néz ki, hogy járatást követően sincs olajfolyás, szóval örülünk. És nem csak emiatt...

A hangtompító betétekkel sincs rossz hangja, nem fojtott el semmit abból a nyers dübörgésből, egyszerűen csak a hangerő került a még éppen elviselhető szintre. Aztán ami rendkívül felgyorsította a folyamatokat, hogy a fényezési munkálatoknak teljesen a végére értünk, és pont olyan lett minden, ahogy azt annak idején elképzeltem, vagy még annál is sokkal jobb.Ez egy gyári, még a hetvenes évekből származó Guzzi szín, mely azóta természetesen metál lett, de ezen kívül ugyanaz a "legnano verde", ami anno volt. Amiért emellett döntöttem az eredeti citromsárga elképzelésem helyett, az az hogy brutálisan szép, ahány fényviszony, annyi színben pompázik (telefonos képek nem is adják vissza), és a forgalmi engedélyben is zöld szerepel, így megúszok egy forgalmi cserét. Természetesen nem tudtam megállni, hogy oda ne próbáljak mindent még aznap a vázra, és a hatás nem maradt el, a mai napig nem tudok betelni a látvánnyal:Időközben visszakaptam az újra felgumizott kerekeket, így már csak csavaroznom kellett, és a hátsó traktus az elektromosság bekötését leszámítva egészen a végleges közeli állapotba került.Pénteken végül visszakaptam a két első lengéscsillapítót is, melyekben kicserélték a szimmeringeket, kimosták, és feltöltötték friss olajjal őket. Hogy a motor eleje a gyárihoz képest kicsit lejjebb kerüljön, mintegy 30mm-rel "túltoltam" őket, majd bekerült az első kerék, a sárvédő, és rápróbáltam a kormányt is amolyan "cafe racer"-es állásban.Ez utóbbi még egy kicsit képlékeny. Meglátjuk hogy adja ki kicsit (oldalanként durván 20-20mm-t) lerövidítve - ha kormánykapcsolókkal és minden egyéb hóbelevanccal együtt sem fog beleérni a tankba, akkor marad. Ha nem, akkor néznem kell valamit a helyére.Addig meg csak gyönyörködök...

Amolyan általános tétlenség miatt kimaradt a múlt vasárnap, amit sajnos nem lesz nehéz pótolnom, mert kisebb nagyobb személyes, és rajtam kívül álló okokból kifolyólag csak e hét második felében nyúltam ismét érdemben a motorhoz. Leginkább égető a nyelestengely melletti hajtóműolaj szivárgás megoldása volt. Erre a múltkori posztban leírt módszert használtuk, de egyelőre még nem tudom megmondani jó lett-e, mert azóta még nem volt beindítva a motor. Így néz ki a csapággyűrűből esztergált 1,5mm vastagságú hüvely, és az új, 3mm-rel nagyobb belső átmérőjű szimmering:Relatíve simán felcsúszott, nem kellett semmit se melegíteni, se hűteni - remélem nem is fog megforogni, érzésre patent volt, de majd kiderül: Feltöltve a gyár által eredetileg előírt 1 liter olajjal, előre buktatott pozícióban nem folyt (a fenti kép még tisztítás előtt készült, az régi olaj). Remélem forgás közben sem teszi... Innen egy lazább délutáni időszakban visszatettük a blokkot, és felkerült a váz felső része is, bár arról nem csináltam fényképet.Bekerültek a hangtompítók is, kíváncsian várom, mennyit fognak meg a nem gyenge kipufogóhangból. Lassan visszaszerelik a gumikat a felnikre, és a jövő héten minden fényezendő alkatrészt meg fogok kapni, úgyhogy már tényleg "csak" készre kell szerelnünk...Ezek pedig a matt fekete alkatrészek, a két sárvédő, és az oldaldeknik első része. Most már nagyon látnám, hogy adja ki egyben, mert a színkártya alapján kib@szott jó színe lesz...

Mentés

Ez a hét inkább a külsős "alvállalkozókról" szólt, jómagam egy csavar nem sok, annyihoz nem nyúltam érdemben a motoron. Viszont kitaláltuk hogy lesz megoldva a váltó olajfolyása, melyhez a szükséges alkatrészeket már be is szereztük. Csapággyűrűből esztergáltatunk a tengely kopott, szimmeringgel érintkező részére egy 1,5mm vastag hüvelyt. Így nyerünk három milliméter belső átmérő növekményt, s használhatunk a gyári 32-45-7-es szimmering helyett 35-45-7-est az immáron hibátlan felületen. Leszórták a motor többi alkatrészét, így előbukkant egy apró luk a benzintankon, amit úgy néz ki sikerült beforrasztani.Megjöttek a kipufogóba rendelt hangtompító betétek is, melyek a dobokhoz hasonlatosan univerzálisak, emiatt szükség volt egy kis faragásra. Hogy miként fog muzsikálni, arról egyelőre sejtésem sincs, hisz beindítani nem tudjuk, amíg a hajtóműolaj folyásnak pontot nem teszünk a végére.Végül szombaton meghozták a fényes fekete alkatrészeket, így ha a nyelestengely szimmering jó lesz, ismét tudok haladni az összeszereléssel... 

A héten két és fél napot Győrben töltöttem oktatáson, így  túl nagy előrelépés nem történt a motort illetően. Mivel a fényező a homokszórást követően rögtön lefújta a vázat, hogy ne rozsdásodjon, én is az ahhoz tartozó csavarok, és apró alkatrészek eltakarításával, valamint festésével töltöttem az erre fordítható időmet - az első lábtartókra új gumik is kerültek.Szombat délelőtt kaptam vissza a vázat, valamint cserébe odaadtam a többi fényezendő alkatrészt. Abszolút elégedett vagyok, nagyon szép munkát végeztek.Közben matt feketére festettem a zömében nem látható fém alkatrészeket, az akkumulátortálcát, és a hátsó véghajtás házát is.Erre amiatt került sor, mert elég ronda volt a felülete, valamint a féktárcsát takaró lemezről is már csúnyán hámlani kezdett a festék. Persze nem olyan minőség, mintha fényező csinálta volna, de megfelelő távolságból s kicsit hunyorítva azért elmegy - természetesen a leeresztő, valamint szintjelző csavarokról az olajcsere alkalmával el fogom távolítani a fekete festéket.Aztán ha már festegettem, lefújtam a műszerfalhoz tartozó alumínium konzolokat is feketére - ugyanis krómozott házakat kapnak a visszajelző ledek, és hogy tökéletes legyen az összhatás, a műszerekre is új krómkarikák lesznek peremezve a feketék helyére.Az ülést elvittem a kárpitoshoz - három hetet mondott előreláthatólag - s jövő héten rá kell kérdezzek a blokkra is. Aztán ahogy épülnek vissza a vázra az alkatrészek, úgy újítom fel szisztematikusan az épp soron következőt...

Mármint a MINI! Amúgy is gyűltek a cserélendő alkatrészek az autóhoz tartozó excel táblában, de édesanyám és egy villanyoszlop kicsit előbbre hozta a beavatkozások dátumát. Ezt a csúfos állapotot megszüntetendő, múlt hét csütörtökön leszereltük a lökhárítót, amit elvittem meghegesztetni, majd festőhöz került. Sajnos eltört a hátsó króm díszléc (gyári újat rendeltem), és kicsit igazítani kellett a hátfalon is, mert megnőtt a hézag a hátsó ajtónál. Ezalatt pár mechanikus hibának is a végére jártunk. Első körben kapott egy új kuplungszettet, mert a régi kopott volt, s a kinyomócsapágy is darabokra volt hullva (tulajdonképp ez utóbbi hangja miatt vált sürgőssé a csere). Rendeltem egy új kipufogót a régi széthullott vacak helyett, s egy pár Brembo Sport Max mart féktárcsát a már papírvékony gyáriak helyére. Végül gyári újra cseréltem a törött hátsó ablaktörlőkart, s lejavíttattam a karcos sárvédőperemeket is - ez utóbbiakat természetesen új patentokkal raktam vissza. A hét elején rendeltem az autóba egy új USB-s Pioneer fejegységet is, bár ez utóbbi még sajnos nem érkezett meg. Egyre erősebb a késztetés, hogy kisajátítsam...

Ahogy műszakilag végre tökéletes állapotba került a cabrio, kezdtem vágyni arra, hogy a megjelenése is hasonlatos legyen a gyárihoz. Egyre jobban bántották a szemem a fényezetlen fekete lökhárítók, így durván két héttel ezelőtt lekapkodtam őket az autóról, s elvittem a fényező ismerősömhöz. Egyáltalán nem volt sürgős a dolog - hisz még mindig ki van vonva forgalomból az autó - s addig legalább én is végére értem annak a pár apróságnak, amit még a szezonkezdet előtt meg szerettem volna csinálni. A tavalyihoz hasonlatosan kijavítottam a bal hátsó lámpafészek alatti körömnyi pörsenést, és felragasztottam egy méretre vágott szúnyogháló darabot az utastéri szellőzőnyílásra az esőcsatornában, hogy - ha már úgy sincs benne pollenszűrő - legalább az igazán nagy falevelek ne kerülhessenek a fűtőmotoron keresztül az utastérbe. Közben megérkezett az ebay-ről rendelt tetőjavító készlet is, mely tartalmaz egy a tető anyagával megegyező húsz centiszer egy méteres javítócsíkot, egy kis plexidarabot (erre szerencsére nincs szükségem), a hozzá való ragasztót és egy cd-t képekkel, és leírással. Ennek segítségével sikerült kis foltokkal elfednem a mechanika felett itt-ott kezdődő repedéseket. Ma el is készült a fényező a lökhárítókkal, melyeket délután felszereltünk a gépre. Nagyon szép munkát végzett a srác, s összepolírozva végre egészen gyárias formája lett az autónak. Most már jöhet a nyár...

Rég nem írtam a BMW-ről, melynek oka, hogy még valamikor július elején lejárt a műszakija, és egészen mostanáig nem is vizsgáztattam le. Aki ismer biztos felhördül, hogy mégis miként sikerült ezt így alakítanom, de higgyétek el - némi kis csúszást leszámítva ugyan - minden a terv szerint alakult. Úgy gondoltam, a nyaralás előtt már nem vizsgáztatom le, csak hosszabbíttatok egy hetet, a cirka két hét alatt pedig el lesz a karosszériásnál az autót, hogy megcsiszolja a rozsdás részeket. Az indulás előtti hét szombatján - megkönnyítendő a lakatos dolgát - le is bontottam az alsó burkolatokat, az első lökhárítót, és a dobbetéteket. Ekkor jött a hideg zuhany a szó valódi, és átvitt értelmében is - sikerült puszta kézzel vizet fakasztanom a BMW jobb küszöbéből...Abban a pillanatban persze nem volt igazán őszinte a mosoly az arcomon, hisz innentől kezdve egy sokkal komolyabb problémával álltam szemben, mint amit egy kis csiszolgatással és festegetéssel megoldhattunk volna, de innen már nem volt visszaút. Aztán elmentünk nyaralni, s mire megjöttünk még nem volt kész az autó, mivel a lakatos is akkor volt szabadságon (beszoptunk?). Ettől persze nem estem depresszióba, hisz alapvetően ráért a dolog, csak szegény oldalbordának lett nehezebb, hisz alóla vettem ki a Puntót napi használatra. Apránként azért alakult az autó, ki lett hegesztve a szükséges helyen a küszöb, a jobb hátsó taposó, és a csomagtér ahol megmarta az akkumulátorból kifolyó sav. Közben jött a gondolat, hogy kicseréltetem a már baromi karcos gyári szélvédőt is egy új Pilkingtonra, így végre kerülhetett új keretgumi is a régi szétmállott vacak helyére. Eközben szereztem új ködlámpákat a lökhárítóba, kevertettem színt és lakkot melyeket spraybe töltettem, majd amikor visszakerült az autó elkezdtem megcsiszolni az összes gyanús rozsdafoltot és hólyagosodást. Először a csomagtartóval végeztem, hogy minél előbb visszakerülhessen az akkumulátor, s újra mozgatható legyen az autó. Alapos csiszolás után Brunoxot, alapozót, rücsit, és színt is kapott, majd kerítettem egy pár új teleszkópot is a csomagtérfedélhez, amik végre ismét masszívan tartanak. Ezt követően minden gyanús helyen Brunox, cinkes alapozó, kitt, csiszolás (1000-es vízpapír), szórókitt, csiszolás (2000-es vízpapír), majd festék és lakk következett. Magam is meglepődtem, mert jobban alakult a dolog, mint vártam, s a színt is sikerült elfogadható minőségben kikevertetnem.Közben megjött a gépi polírpaszta, így még augusztus utolsó hetében végére értem a karosszéria valamint fényezést érintő munkálatok rám eső részének. Be kell látnom, hogy nem egy leányálom géppel polírozni (persze én is elvoltam gyengülve az akkor már lappangó arcüreggyulladásom miatt, mely sokáig észrevétlenül meghúzódott az ilyenkor elhatalmasodó allergiás tünetek hátterében). Mostanában nem fáradtam így el, nagyon sokat kivett belőlem a rázkódás, és olyan izomlázam is lett a legkülönfélébb helyeken, mintha átment volna rajtam egy úthenger... Aztán összeszereltem a jobb hátsó taposó javításához szétbontott belteret (anyósülés, valamint a hátsó ülőlap, nagyszőnyeg és a küszöbburkolatok), valamint a helyére került az első lökhárító is. Ez utóbbin kellett kicsit dolgozni (feltehetőleg ezt is az a szakbarbár javította, aki teljesen lezárta a jobb küszöböt), ugyanis a jobb oldalon anno egy fadarabbal volt kiékelve a műanyag tartónál. Állítottunk a tartón, és kicsit alakítottunk a lökhárítón, melynek köszönhetően egész elfogadhatóan áll mindennemű szerves anyaggal történő operálás nélkül is. Ha már lökhárító, végére jártam a fényszórómosó gyengélkedésének is. A balos spricni el volt repedve, és teljesen el is volt dugulva. Előbbit rámelegített zsugorcsővel, utóbbit gombostűvel javítottam, aztán majd kiderül, hogy bírja, de annál csak jobb lehet, mint amilyen volt. Szeptember elsején pedig végre valahára levizsgázott az autó, és kapott új rendszámot a régi helyett. Ha még mindig az eredeti "G"-s lett volna meg (hisz ez valóban újkorától magyar autó), meg sem fordult volna a fejemben a csere, de az új szélvédő, és az első tábla állapota miatt ez tűnt a leggyorsabb megoldásnak. Aztán még aznap este visszakerült a fentebb már említett karosszériáshoz, aki egy alapos alvázvédelemmel feltette a pontot az i-re. Ezt követően már valóban csak apróságok voltak hátra, úgymint a benzinszűrő cseréje (ha már úgyis le volt bontva az alsó burkolat), valamint a dobbetétek és az alsó burkolatok visszaszerelése. ívégül egy alapos takarítás, és a még júliusban vásárolt használt, de hibátlan állapotú váltógomb, valamint az utángyártott fekete kézifékszoknya beszerelésével sikerült ismét élhetővé tennünk a belteret.Heteken belül sort kerítünk a vásárlás óta halogatott nagy szervizre is, melyhez már rég elkezdtem gyűjtögetni a szükséges alkatrészeket, de erről majd a következő posztban fogok részletesebben beszámolni...

Alig két hete írtam le ez évi terveim az autóval, de már most látom, hogy nem úgy fog alakulni. Ugyanis tegnap szólt a fényező, hogy ha le tudom tenni az autót, hétfőtől van három szabad napja, amit az E36-ra tud fordítani. Még tavaly decemberben rendeltem az RS-tuningtól ragasztós csomagtartóél spoilert, ami úgy néz ki hiba volt. Nem azért, mert olyan szar lenne, amit küldtek, mert mind a mai (illetve tegnapi) napig nem küldtek semmit, de még az érdeklődő e-mailekre sem válaszoltak, mindösszesen egy automata üzenet jött, hogy rendelésem állapota feldolgozottra változott még valamikor szintén tavaly... Jobbnak láttam ha lemondom a rendelést, és "szárny nélkül" ejtjük meg ezt az állagmegóvást. Bánom már, hogy pár ezer forintnyi árelőnyért itt rendeltem meg elvesztegetve ezzel egy csomó időt, a Schmiedmanntól valószínűleg már rég megérkezett volna. Ez van egyenlőre marad "csupasz" a csomagtérfedél. Aztán Kasza Mester is okozott pár álmatlan éjszakát a leakciózott Breyton szettjével, nagy volt a csábítás, de egy hirtelen jött családi kiadás felemésztette az erre fordítható pénzmagot, így fájó szívvel, de maradok a gyári lökhárítóknál, csak telibe lesz fényezve az aljuk is. Így annyira szűkült a program, hogy hétfőn a lakatos szétdönti, onnan megy a fényezőhöz, aki kihúzkodja az apróbb horpadásokat, és fújja amit kell, és remélhetőleg szerda-csütörtök magasságában pedig újra összeáll az autó. Ennek anyagszükséglete a festéket leszámítva mindösszesen ennyi:
Pontosabban csak a díszléc, és a két embléma. Illetve lesz még egy jobbos tükörház csere is, mert mint már írtam málik róla az a fekete fólia, így a karosszériással kicseréltetem azt is. Az a szilent pedig a difit a segédkerethez rögzítő csavarhoz kell. A képen a 4-es számú az:
Ugyanis ha ülnek hátul, egy bizonyos úthibán koppan valami. Aknán megnéztük, ez az egy szilent van hátul, ami gebaszos, a többi jónak tűnt. Amiért logikusnak tűnik, az az, hogy mindegy, hogy jobb, vagy bal oldali kerék megy gödörbe a koppanás minkét oldalról megvan (tehát valahol középtájt kell a hibának lenni, ez pedig ott van).