Járműveim története

Ahogy műszakilag végre tökéletes állapotba került a cabrio, kezdtem vágyni arra, hogy a megjelenése is hasonlatos legyen a gyárihoz. Egyre jobban bántották a szemem a fényezetlen fekete lökhárítók, így durván két héttel ezelőtt lekapkodtam őket az autóról, s elvittem a fényező ismerősömhöz. Egyáltalán nem volt sürgős a dolog - hisz még mindig ki van vonva forgalomból az autó - s addig legalább én is végére értem annak a pár apróságnak, amit még a szezonkezdet előtt meg szerettem volna csinálni. A tavalyihoz hasonlatosan kijavítottam a bal hátsó lámpafészek alatti körömnyi pörsenést, és felragasztottam egy méretre vágott szúnyogháló darabot az utastéri szellőzőnyílásra az esőcsatornában, hogy - ha már úgy sincs benne pollenszűrő - legalább az igazán nagy falevelek ne kerülhessenek a fűtőmotoron keresztül az utastérbe. Közben megérkezett az ebay-ről rendelt tetőjavító készlet is, mely tartalmaz egy a tető anyagával megegyező húsz centiszer egy méteres javítócsíkot, egy kis plexidarabot (erre szerencsére nincs szükségem), a hozzá való ragasztót és egy cd-t képekkel, és leírással. Ennek segítségével sikerült kis foltokkal elfednem a mechanika felett itt-ott kezdődő repedéseket. Ma el is készült a fényező a lökhárítókkal, melyeket délután felszereltünk a gépre. Nagyon szép munkát végzett a srác, s összepolírozva végre egészen gyárias formája lett az autónak. Most már jöhet a nyár...

Ma megjött Németországból a hétfőn rendelt munkahenger, így este első utam a garázsba vezetett, ahol neki is láttam az összeszerelésnek. Legnehezebb része alapvetően a rendszer légtelenítése volt, de lekopogom amióta távoztak a légbuborékok, újra úgy működik, mint régen. Utána alaposan kitakarítottam, és zsírtalanítottam mindent, majd visszakerült az itthon alaposan kimosott zajszigetelő réteg is.
Holnap még apró simítások, valamint egy alapos takarítás vár az autóra, de hihetetlenül jó érzés volt közel egy hét után végre újra a kis Punto volánja mögé ülni.
Erősen addiktív dolog az olasz autó, hát még ha cabrio...

Feltűnt, hogy egyre kevésbé húzta fel az autó a tetejét, emiatt csak nagyon nehezen lehetett lezárni a szélvédőkerethez. Utánanéztünk a dolognak, s kiderült, hogy kevés a hidraulikafolyadék a tetőt működtető szivattyú tartályában (működés közben habzott, és majd egy centivel a szintjelző alatt volt). Felöntöttük, így egy pár napig újra a régi volt, de a nyitások számának növekedésével arányosan nőtt újra a rés a tető, és a szélvédőkeret között. Természetesen megvan, pontosabban jól látható az oka, hogy miért csökken le a mennyiség.
Sajnos a jobb oldali munkahengernél van szivárgás, lebontva pedig az is kiderült, hogy felül magából a munkahengerből folyik el az olaj. Holnap próbálunk vele valamit kezdeni, és remélhetőleg egy szimmeringcsere megoldja ezt a problémát.

Ma elvittem a tető végén, a rögzítő karok alatt található műanyag burkolatot meghegesztetni, mert el volt repedve vagy öt helyen. Csak fekete ABS pálcája volt kéznél a szakinak, így megcsiszoltam, és lefújtam feketére az egészet.
Meg vagyok elégedve a végeredménnyel, abszolút vállalható lett. Ha már ott matattam újrahézagoltam a tető zárszerkezetét, így most könnyen, és sokkal jobban be lehet zárni.
Ha már így belejöttem, vettem két új, igaz utángyártott fényszórót is a botrányosan szar régiek helyére. Ugyanis a Puntóval szeretnénk nyaralni, így tuti megyünk vele éjjel a tengerparton vacsorázni, városba bazározni, amihez elengedhetetlen, hogy lássak is valamit az útból.
Nem mondom, hogy olvad előtte az aszfalt, de lényegesen jobb a fényereje ezekkel...

Ma ki lettek cserélve a tetőben a már teljesen rugalmasságukat vesztett gumiszalagok új erősebb darabokra.
Ennek köszönhetően máshogy csukódik a tető, teljesen behúzza az eddig felálló részt.
Ennek köszönhetően végre normálisan fel lehet rá tenni a mechanikát védő takarót is:
Mégis csak így az igazi...