Járműveim története

Untam már, hogy mindig szerelgetni kell a gumikat, így vettem egy garnitúra új lemezfelnit a MINI-hez. Mivel ebben a hónapban lejárt a műszakija is, így levizsgáztattam, amit összekötöttünk egy olaj és pollenszűrő cserével is. Aztán ha már ott volt, megelőzendő egy újabb kört, fel is raktuk az új téli kerekeket, hisz tulajdonképp mindegy min áll a parkolóban - édesanyám a rossz idő beálltával úgyis egyre kevesebbet fogja (szinte semmit) használni. Persze ha sikerül valahogy a BMW-t bejátszanom a garázsba - behajtott tükrökkel centizgetve egy minimális esélyt azért látok rá - kisajátítom a tél folyamán. Jót fog tenni neki egy kis átmozgatás...A BMW búracseréjét követően megkeresett egy srác, aki fényszóró polírozással is foglalkozik. Szerinte még menthetők lettek volna a régiek, így a MINI esetében fogok adni egy esélyt a dolognak (ezek is eléggé meg vannak mattulva, a fényük pedig az emelt fényerejű izzók ellenére is gyenge).A hétvégén meglátjuk mit sikerül kihozni belőle... 

Már régebben is hallottam, hogy a jobb eleje néha elég zajos autónak, de csak most - mióta saját autó híján a MINI-vel járok - értem el odáig, hogy utánajárjak a dolognak. A gyanúm végül beigazolódott, megadta magát a kerékcsapágy. Kialakításában egyezik a BMW-ével (a csapágy funkcionál jeladóként, a "jeladó" pedig tulajdonképp jelvevő), emiatt ára elég borsos, de kompakt kialakítása miatt szerelni könnyebb, mintha préselgetni kéne. Ma ki is cseréltük, zúgás a múlté.

Mármint a MINI! Amúgy is gyűltek a cserélendő alkatrészek az autóhoz tartozó excel táblában, de édesanyám és egy villanyoszlop kicsit előbbre hozta a beavatkozások dátumát. Ezt a csúfos állapotot megszüntetendő, múlt hét csütörtökön leszereltük a lökhárítót, amit elvittem meghegesztetni, majd festőhöz került. Sajnos eltört a hátsó króm díszléc (gyári újat rendeltem), és kicsit igazítani kellett a hátfalon is, mert megnőtt a hézag a hátsó ajtónál. Ezalatt pár mechanikus hibának is a végére jártunk. Első körben kapott egy új kuplungszettet, mert a régi kopott volt, s a kinyomócsapágy is darabokra volt hullva (tulajdonképp ez utóbbi hangja miatt vált sürgőssé a csere). Rendeltem egy új kipufogót a régi széthullott vacak helyett, s egy pár Brembo Sport Max mart féktárcsát a már papírvékony gyáriak helyére. Végül gyári újra cseréltem a törött hátsó ablaktörlőkart, s lejavíttattam a karcos sárvédőperemeket is - ez utóbbiakat természetesen új patentokkal raktam vissza. A hét elején rendeltem az autóba egy új USB-s Pioneer fejegységet is, bár ez utóbbi még sajnos nem érkezett meg. Egyre erősebb a késztetés, hogy kisajátítsam...

A figyelmesebb olvasók észrevehették, hogy fent a címsorban elhalványult a Kalos képe, s feltűnt egy új kis autó, egy 2004-es évjáratú MINI One. Történt ez még valamikor a tavasszal, tehát nem kimondottan naprakész a poszt. Mióta 2000-ben piacra került az első "új MINI"-nek számító R50-es széria, édesanyám egy ilyen kis autóról álmodozott. Idén tavasszal vált az álomból valóság, mikor lehetőségem nyílt egyik ügyfelünk zöld MINI-jének megvásárlására. Nem sokat gondolkodtunk a dolgon, JOCó ment, MINI jött. Az autó Olaszországból származik, vezetett szervizkönyves, mi vagyunk Magyarországon a második tulajdonosai (az előzőnél alig másfél évet volt, bármennyire is szerették, rá kellett jönniük, hogy nekik kicsi a mindennapi teendőkhöz). Az autót három teljesítményszintű (a dízel, a JCW és egyéb limitált kiviteleket most hagyjuk) benzinmotorral gyártották, mindhármat ugyanaz a láncos 1600 köbcentis W10-es kóddal ellátott blokk hajtotta (ezekben még nyoma sincs a problémás prince-nek), 90 (One), 116 (Cooper), és 163 (Cooper S - kompresszorral feltöltve) lóerővel. A miénk csupán az "alapverzió", de a zseniális futómű, és az előadásmód miatt így is bőven magában hordozza a jogosítvány elvesztésének lehetőségét. Annyira merev, és masszív - szinte tank szerű - a karosszéria, ugyanakkor annyira pontos és közvetlen a (kis autókban abszolút nem megszokott, már már túl igényes hátul is független kerékfelfüggesztés) futómű, hogy tényleg nincs rá jobb, mint a már ezerszer elcsépelt gokart szerű vezetési élmény. Szinte belelát az ember agyába, elég csak rágondolni egy kanyarra, vagy sávváltásra, s a kisautó már hopp, túl is van rajta. Emiatt csak forszírozott előzéseknél érződhet kevésnek a kilcven ló, annyira jó móka a leggyengébb MINI-vel is kanyarogni, hogy tényleg csak egy még erősebb MINI nyújthat nagyobb élményt ennél. Ennyire jó elsőkerekes autót talán csak a régi (még szívó motoros) Clio RS-t vezettem eddig, de azt sem nevezném jobbnak, csak lényegesen erősebb volt. A vásárlást követően rögtön vettünk rá négy új Hankook nyárigumit, majd megejtettük az olaj (Mobil 5W-30), és az összes szűrő cseréjét. Klímájára rátöltöttünk és fertőtlenítettük, majd beállítottuk a keret nélküli oldalablakokat, mert nagyon süvített már városi tempónál is. Sajnos a múlt hónapban édesanyám már fel is avatta, a jobb hátulját közelebbi barátságba hozta egy villanyoszloppal, így az az elkövetkezendő hetekben javítva lesz (ez sajnos nem volt jó befektetés, mert míg a mechanikus alkatrészek egészen elfogadható áron vannak, a karosszéria elemekért elkért összegek vetekszenek az aranyéval). Ugyanakkor egy kuplungozásra is sort kell kerítenünk, mert igencsak felhangosodott a kinyomócsapágy a már amúgy is elég magasan fogó tengelykapcsolónál. Ezen felül már csak apróságok szükségesek, úgy mint egy új hátsó ablaktörlőkar a régi törött helyére...