Járműveim története

Fél év és nagy vonalakban hatezer eseménytelen kilométer után, úgy fest, hogy amolyan kiszámíthatóan unalmas az életünk a Toledóval. És ezt most egyáltalán nem bánom, mert - többek közt ennek is köszönhetően - végre rendeződni látszanak soraink az elmúlt év fiaskói után. Végig kirándultuk vele a nyarat, s - bár még mindig nem megyünk annyit éves szinten, mint a fiam születése előtt (évi 12-15 ezer kilométer szemben a 20-25 ezerrel) - tette mindezt a legapróbb köhintés nélkül. Egyedüli zavaró tényező még mindig a kuplungolás közben hallható zúgó hang, melynek elhárítására tettem egy utolsó kísérletet: kicseréltettem a kuplungvillát (rugóval és ütközővel együtt), és a hüvelyt is amin csúszik a kinyomócsapágy.A jelenség maradt, a különbség csupán annyi, hogy már az összes kuplungharangban található alkatrész új az autóban. Nem mondhatja senki, hogy ne tettem volna meg mindent, hogy megszűnjön ez az idegesítő hang és pedálon érezhető vibráció formájában jelentkező hiba, de elég, befejeztem. Amíg ki nem forrja magát, vagy valami csoda folytán rá nem tapintok a forrására, hagyom a francba, és próbálok vele együtt élni. Nem egyszerű ez egy magamfajtának, de se nem romlott, se nem javult mióta nálunk az autó, így feltehetőleg komoly problémát a jövőben sem fog okozni. Aztán ha már úgyis lekerült a váltó, kapott két liter belevaló olajat a teherautókhoz használt helyett. Az utóbbival melegen nehezen kapcsolhatóvá vált néhány fokozat, de azóta olyan, mint az álom, újra nagyon finom lett a kapcsolási érzet.Évek óta érlelődik bennem a gondolat, hogy az én felhasználási feltételeimhez a legideálisabb választás egy garnitúra négyévszakos gumi lenne, de csak mostanra követték tettek az elhatározást. Aztán ha már lúd legyen kövér alapon egyből egy noname kínai abroncs került az autóra (Tracmax), ami esőben azért "B"-s minősítéssel rendelkezik. Eddig hozza az elvárt szintet, az átlagos napi jövés-menéshez abszolút megfelel, de kellő tapasztalat híján erre térjünk majd vissza a tél után...Egyetlen zavaró dolog, hogy a kelleténél gyorsabban fogyasztja a hátsó helyzetjelző izzókat. A napokban kellett harmadszor cserélni - eddig egyszer a bal, s immár kétszer a jobb oldali 21W-ost.A 190 000km-nél esedékes szervizen felül sajnos egy szélvédőcsere is várható a decemberi műszaki vizsga előtt, mert kaptam egy kavicsot, ami kis idő után el is repedt. Keresve az örömöt az ürömben avval vigasztalom magam, hogy valamilyen - számomra ismeretlen - okból kifolyólag a bent levő (még gyári) szélvédője irtózatosan karcos, ami este amúgy is baromira zavaró volt...

Nem akartam külön posztot írni emiatt, de ha nem jön közbe semmi váratlan esemény, akkor valamikor április környékén kellene billentyűzetet ragadjak, ami miatt kicsit torzulna az időrendiség és a tér idő kontinuum a blogon, így egyszerűbb ha pár sorban  összefoglalom a történéseket. Már karácsony előtt feltűnt, hogy laposabb a jobb első kerekem, így első körben rápumpáltam, s vártam, hogy újra leenged-e, s ha igen, mennyi idő alatt teszi mindezt. Január első hetében szúrt szemet, hogy ismét leengedett, s szerencsémre úgy is állt a kerék, hogy észrevettem a bordák közt megbúvó rozsdás szöget. Lassú defekt volt, így ismét rápumpáltam, majd pár napra rá kijavíttattam a hibát.Visszaszerelés előtt felcsiszolták a felni peremét, s merítőkádban ellenőrizték a szivárgást, de most abszolút nem enged. Aztán (csak mert még eszemben van, pedig ilyen apróságokat nem szoktam a blogba leírni) örülhetnek a "szarolaszozók", túl vagyunk egy nagyon komoly elektromos meghibásodáson is - igen, kiégett a jobb első H7-es tompított izzó. Szerencsére még akadt elfekvőben a garázsban, így pikk-pakk ki is cseréltem (ezen még nem kell sem a lökhárítót levenni, sem a lámpákat kivenni)...Aztán kedden reggel volt kollégám elvitte, majd vissza is hozta az autót, csak közben kicserélték a két belső stabszilentet. Kár volt eddig húznom a dolgot, tényleg ezek csinálták a fesztivált, azóta egy apró zörej sincs a futómű felől, így apránként összeérett az is. Most legszívesebben ki se szállnék belőle, annyira jó, hogy végre csendben teszi a dolgát. Szeretném hinni, hogy ez most egy darabig így is marad...

Az egyre rövidülő, borús nappaloknak, és az óraállításnak is köszönhetően szinte kivétel nélkül sötétben vezetem le a Nagykanizsa-Sopron-Nagykanizsa táv egyik felét, ha nem mindkettőt (volt már erre is példa). Ha fennáll a poszt címében is szereplő, már már elcsépelt KRESZ zsargon, akkor szeretek sötétben vezetni, ilyenkor egyedül a vadaktól tartok egy picit jobban. Emiatt már régóta terveztem a többek által is ajánlott Osram Nightbreaker izzók beszerzését. Tegnap kiégett a jobb első tompítottam, gondoltam eljött az idő. A gond annyi, hogy a városban mindenhol csak rendelésre tudtak volna H4-est szerezni. Nekem viszont még aznap kellett, nem szívesen járkálok félszemű autóval. Körbekérdezősködtem mit ajánlanak helyette, s így egy pár szintén emelt fényerejű (+60% - papíron...), de Tungsram gyártmányú, Megalight Plus fantázianévre hallgató izzó került az autóba. Szó se róla, jó fénye van. :) Viszont kicsit jobban beleástam magam a dologba, és "megvilágosodtam" (csak így stílszerűen). Még egyszer ekkora hülyeséget nem csinálok (ugyanis az autók többségében parabolatükrös fényszóró van, így ez a szemöldök design tíz méterekkel is lerövidítheti a megvilágított útszakaszt)...