Járműveim története

Ma egy éve, hogy megvettem álmaim BMW-jét álmaim motorjával, s a közösen eltöltött tizenkét hónap s mintegy 16 000 km alapján bizton állíthatom, az E39-es életem eddigi legjobb autója. Írom ezt annak ellenére, hogy ez idő alatt volt pár mélypont is, amikor legszívesebben felgyújtottam, vagy legalább is szabadultam volna tőle. Első sokk a küszöbök ramaty állapota miatt ért, aztán amikor a legdurvább felhőszakadás kellős közepén szétakadt a hibás relé miatt amúgy is néha teljes újraindítást igénylő ablaktörlő rudazat, fogtam és meghirdettem az autót. Persze leginkább csak az indulat vezérelt, valójában eszem ágában sem volt eladni - ennek megfelelően elég irreális volt az árképzés - s ahogy idővel sikerült úrrá lenni az összes idegesítő problémán, már nem is hosszabbítottam meg a hirdetés érvényességét. Mára úgy összeállt az autó, hogy az utóbbi hónapokban egy kerékcsapágy, valamint vízcső cserét leszámítva amolyan közlekedő edényként szolgált, szinte kizárólag csak "tanken-fahren" jelleggel. A fogyasztása városban 12, pályán 130-nál tempomattal 8,2 - eddig ez utóbbi a rekord. Lassan várható egy nagyrevízió melynek során a váltóban és a diffiben is olajat cserélünk, valamint már igencsak illene betenni azt a fránya új kartertömítést is, ami tavaly szeptember óta ott porosodik a garázsban a polcon. Aztán akad még pár apróság is amik a jövőben megoldásra várnak, de ezek egyelőre nem befolyásolják a használatot: a jobb hátsó lengéscsillapítót egy ideje olajpára borítja, s most már a fekvőrendőrökön áthajtva érezni emiatt egy kis hintázást, jobb elölről pedig forszírozott balos fordulókban hallani egy fura koppanást ami várhatóan előbb vagy utóbb, de szintén ki fogja forrni magát...