Járműveim története

Tavaly elmaradt a már szokásosnak mondható évzáró poszt, mert bár egy csokor fényképet összeválogattam hozzá, úgy éreztem két összetett mondatért felesleges blogot írnom. Ennyire eseménytelen volt jármű fronton 2023, hisz ha még a Fiesta sem lett volna év elején, akkor mindössze két darab bejegyzés születik a kilométerek gyűjtögetésén felül. Egy termosztát, egy akkumulátor csere, és néhány apróság a futóműben szerepel a mérleg egyik, és valamivel több, mint 15 000 kilométer a másik serpenyőjében. Abszolút jó arány, tulajdonképp ilyen egy tökéletes családi autó. Húzza az igát minden hétköznap - ovi, munkahely, bevásárlás, edzés és egyéb délutáni elfoglaltságok - többször számára egyáltalán nem ideális körülmények között (rövid távok, sokszor nem üzem meleg motorral), valamint kirándul hétvégén illetve szabadnapokon, ha kell két bringával a tetején eggyel pedig a csomagtartójában.Ettől függetlenül idén is kellett már foglalkozzunk vele egy kicsit, de ezek is csak apróságok. A jobb hátuljában felerősödő kopogó hangot most nem stabpálca, vagy lengőkarszilent okozta, hanem a bal elejéhez hasonlatosan a lengéscsillapító. Mivel nem voltam száz százalékosan biztos a sikerben, így próbára csak ezt cseréltük ki (bár hála Istennek nem egy bonyolult dolog ezen a VW platformon) s kapott egy Monroe-t. A műveletet siker koronázta, néma csend honol az utastérben, ám igazi paraszt módon - ahogy elöl is - egyelőre így hagytam, s "felemásan" használom... Aztán a már szokásos tavaszi szeánsz keretén belül kicseréltem a levegő és pollenszűrőt, valamint ellenőriztük a klímagáz mennyiségét. Ami viszont már tényleg zavaró volt, az a leömlő cseréje óta jelenlevő, s azóta egyre csak erősödő kipufogógáz szag az utastérben álló helyzetben. Mostanra ez olyan méreteket öltött, hogy lassabb araszolás esetén is belső keringetésre kellett állítani a rendszert, ha nem akartam megfulladni, így utána kellett járjunk a dolognak. Tartottam tőle, hogy a sortömítés lesz a baj, így turbó le- felszerelésre készültem, de szerencsére csak a turbó és a leömlő közti tűzkarikát kellett kicserélni. Meg egy szelepfedél tömítést, mert az megint szivárgott a hátsó részen. Aztán ha már így belelendültem vettem két szintén Bosch izzítógyertyát a még ki nem cserélt 1-es és 2-es hengerben levő helyére, így most ezek is mind egyformák, és relatíve újak. A merre tovább jövő év szeptemberéig nem kérdés, viszont az iskolába járás alakíthat még ki olyan élethelyzetet, amire nem, vagy nem csak a Toledo lesz a megfelelő válasz. Ugyanakkor elkapkodni semmit nem akarunk, elherdálni egy jó autót meg végképp nem. Elég friss élményeim vannak a használt autó piacról (feleségem öccsének vettünk autót pár hónapja), és azt kell mondjam bármelyik kiszemeltből ültem vissza - az érte óhajtott vételártól teljesen függetlenül - mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: nagyon jó ez az autó...

Május óta nem jött össze annyi írni való, amiért érdemesnek éreztem volna billentyűzetet ragadni, ami valljuk be jó, hisz alátámasztja, hogy a Seat egy tökéletes közlekedő edény. Tulajdonképp most is csak azért próbálom meg összeszedni az elmúlt hat hónap történéseit, hogy ne erőszakoljam meg a kontinuitást a blogon, s számomra is visszakövethető legyen az a pár beavatkozás, amit végrehajtottunk az autón. Még május végén az ebédidőmben hazafelé tartva egy hangos csattanásra lettem figyelmes a szélvédő környékéről. Forgattam a fejem, benéztem a belső tükör által kitakart részre is, de nem láttam kavicsnyomot, így gondoltam a tetőlemezre csapódott egy kő. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, így hazaérve alaposan végigpásztáztam a szélvédőt, és meg is lett a sérülés alul a fekete részben, alig pár centire az esőcsatorna felett. Nem is vesztegettem az időt - nem akartam még egyszer így járni - egyből ki is javíttattam az egyik helyi bevásárlóközpont parkolójában. Nem lett tökéletes, de emiatt talán már nem fog elrepedni. A nyár eseménytelenül telt, majd augusztus végén ismét elkezdte megemelni az alapjárati fordulatot az ok nélkül bekapcsoló ventilátorok zúgásával kísérve. Először azt hittem, hogy az egy éve cserélt utángyártott generátoron is megfeszült a szabadonfutó, de ennek cseréje után sem szűnt meg a jelenség. Annyi pozitívuma van, hogy a kínai INA helyett most már legalább német INA csapággyal ellátott alkatrész teljesít szolgálatot az autóban, jelentsen ez bármit is a jövőre nézve. Mielőtt ismét generátort cseréltettem volna tettem egy kísérletet az akkumulátorral, mert azt sokkal könnyebb kicserélni, valamint a tavaly karácsonykor vészmegoldásként beletett darab paramétereit tekintve sem volt belevaló a Toledóba. Került bele egy Volvo indítóakksi, s helyreállt a világ rendje, teljesen megszűntek a fenti hibajelenségek. Aztán a két éve felszerelt négyévszakos gumik közül az elsők széle annyira elkopott a nyár végére, hogy semmi esetre sem akartam már velük nekivágni a télnek, így került helyettük két Laufenn G Fit 4S. Egy év múlva majd a hátsókat is valami hasonlóra cserélem, miután lefutották a következő nyarat. Még szintén ebben hónapban megadta magát a januárban cserélt bal oldali Febi toronycsapágy (szétnyílt egy ponton), így a másik oldalon már bevált Meisterteile került ide is. November közepéig ismét eseménytelenül teltek a kilométerek, olyannyira, hogy aktuálissá vált egy olaj és üzemanyagszűrő csere, valamint a műszaki vizsga is.Utóbbit természetesen hiba nélkül abszolválta, így két évre ez is le van tudva. Ahogy bejöttek a reggeli fagyok, feltűnt, hogy a bal külső tükröt, nem, vagy csak nagyon gyengén fűti, így a jobbos mintájára ennek is egy utángyártott darab állta a helyét. Az igazat megvallva teljesen meg vagyok vele elégedve, számunkra tökéletesen megfelel arra, amire van...

Januárban ismét felerősödött a kuplungozást követően megjelenő kopogás a bal első futómű irányából. Lógást újfent nem találtunk, de kollégámnak feltűnt, hogy olajos a lengéscsillapító a porvédő környékén. Tapasztaltam már ilyet az előző munkahelyemen, hogy a szemlére érkező jármű lengéscsillapítója akkor pisilt maga alá, amikor az teljesen kirugózva lógott az emelőn, így - főleg, hogy kuplungozás közben ez is vagy fél napig a levegőben volt - az esélye ennek is megvolt. Ettől függetlenül hittem is meg nem is. Mivel cseréltem már feleslegesen lengéscsillapítót, így igazi szakbarbár módjára csak egy darabot rendeltem, abból is a lehető legolcsóbbat.Annyi engedményt tettem, hogy vettem mellé egy Febi toronycsapágyat is - gondolván a balosnak sem lehet már túl sok hátra - majd egyik este kicseréltük őket. Amikor már kint volt a régi, tudtam jó nyomon vagyunk, elképesztő lógása volt már, s nyilván emiatt kopogott is becsülettel.

A futómű elcsendesedett, a foglalkozás elérte célját, s így "féloldalasan" használom a mai napig, mert ahogy MHV Tomi is sokszor megmondta már: a jól működő ideiglenes megoldások véglegesek. Legfeljebb ha a novemberi műszakin túl nagy lesz az eltérés, kap egy újat jobb oldalra is. Aztán februárban vettünk egy Fiestát, mellyel pár hétig jártam, de be kellett lássam, hogy attól mert a napi városi jövés-menés megoldható vele az még nem feltétlenül lesz kellemes is, így - mivel fájt benne a derekam - hamar visszaültünk a Seatba. Áprilisban fel is tűnt, hogy hideg reggeleken ismét nehezen kapja el a fonalat valamelyik henger, és városban a hőfokmutató sem éri el a 90-es osztást. Előbbit a 3-as henger izzítógyertyája, utóbbit pedig a termosztát hibája okozta.Kicseréltük mindkettőt, azóta ilyen szempontból is újra minden a régi. Ahogy eljött az első melegebb tavaszi nap, ismét feltűnt, hogy a klíma automata üzemmódban meglehetősen hamar visszavesz a teljesítményéből, holott az utastér hőmérséklete bőven indokolná az intenzívebb hűtést. Mivel nem túl bonyolult dolog, így cseréltem a napfény érzékelőt, de sajnos nem változtatott a jelenségen, így be kell lássam, hogy konstrukciós hibával állunk szemben.A belső hőmérséklet érzékelő (nem az amiket tavaly már cseréltem) ugyanis a klímapanelen, a ventillátort szabályzó gombok közt van, alig pár centire a középső légbefúvó nyílásoktól. Automata állásban viszont fejre kezdi tolni a hideg levegőt, emiatt a műszerfal ezen része - benne a hőmérséklet érzékelővel - pillanatok alatt lehűl, s elkezdi visszavenni a befújt levegő mennyiségét, és emelni annak hőmérsékletét, annak ellenére, hogy a kabin többi részén még továbbra is tikkadt szöcskenyájak legelésznek. Azóta klíma használata esetén az automata állás ellenére is fixálom a levegő irányát, hogy csak a szélvédőre és a lábtérbe fújjon, így nem hűti le idő előtt az érzékelőt, ezáltal nem veri át magát a rendszer.A napokban elérkezett az aktuális szemle ideje is, kapott új levegő, pollen, üzemanyag, és olajszűrőt, friss olajat, valamint kifertőtlenítettem a klímáját. Ezeket leszámítva hála Istennek olyan észrevétlenül teszi a dolgát, hogy nagyon nincs miről írjak, és ez jó. A Fiesta időközben ahogy jött, úgy ment, édesanyámnak nem nyerte el tetszését, így a napokban eladtuk, s maradt csak a Toledo, mint mindenes családi transzportációs eszköz.

Történt némi változás a járműparkot illetően, ugyanis januárban eladtuk a MINI-t, februárban pedig vettünk helyette egy 2005-ös Ford Fiestát az "Mk6"-nak nevezett szériából. Körülbelül fél éve indult el a vezérhangya, hogy kellene helyette valami számunkra is használható - értsd öt ajtós - kisautó, amit ha szükséges édesanyám is tud, illetve mer vezetni.Erre ugyan egyre kevésbé mutatkozik igény a részéről, hisz a bánokszentgyörgyi ház eladása óta tényleg nagyon keveset vezet, de ha mégis úgy alakul, legyen mihez nyúlni, s ne másra (rám) legyen utalva. Az utóbbi pár évben - pont emiatt - nagyon keveset futott már a MINI, s míg be nem került a garázsba sajnos elég látványos állagromláson ment keresztül szegény. Megmattult a motorházteteje, elengedett a tetőkárpit, és még egy csomó apró szépséghiba keletkezett rajta. Műszakilag azért próbáltam rendben tartani, de ilyen futás mellett annyira csekély számú beavatkozás volt rajta, hogy 2016-óta nem láttam értelmét posztolni sem róla.Cseréltünk rajta legalább három akkumulátort, mert amíg telente is a parkolóban állt, sokszor teljesen lemerültek, a mélykisülés pedig nem barátja egyiknek sem. Vettem rá négyévszakos gumikat, mert ilyen felhasználás mellett nem láttam értelmét a téli-nyári cseréknek, s az olajcserék intervalluma is ki lett tolva minden második évre a rendkívül alacsony futás miatt. Egy valódi meghibásodásra emlékszem ebből az időszakból, ennek is megadta magát az elektromos szervoszivattyúja. Kapott egy utángyártott darabot, de mire eladtuk ez is újfent elég gyenge hatásfokon dolgozott. Néha mi is használtuk, ha a Seat-Fiat-Alfa hármasából az épp aktuális járművünknek olyan baja adódott, ami miatt pár napra le kellett tegyük, de gyerekkel még a hétköznapi rutin is kész kínszenvedés volt vele, nemhogy egy nagyobb bevásárlás.Több opció is felmerült az utódot illetően, de február 3-án - amolyan apa-fia délelőtt keretében - "Sándorra" esett a választás. Az első Sanyin kívül soha egy autómat sem neveztem el, de megmaradt a csomagtérfedélen az autót eredetileg értékesítő márkakereskedés matricája, ami miatt elég magától értetődő dolog. Bár lényegesen fiatalabb - emiatt nyilvánvalóan magasabb árkategóriában gondolkodtunk, de annyira megfogott az autó őszinte állapota, hogy nem kerestünk tovább.Magyarországi, rozsdamentes karosszéria (csak minimális felületi van az első sárvédő azon részén, ahonnét a felverődő kavicsok már leverték a festést), kulturált gyárias beltér (még a gyári kazettás magnó volt benne), téli és nyári kerekek kompletten lemezfelnin, karbantartott 1.4 HDi - akarom mondani TDCi motor, hihető futásteljesítmény (154 000 km), jéghideg klíma és a feszes futómű mind mellette szóltak.A motorolajat októberben, mintegy 3000 km-rel ezelőtt, a vezérlést pedig két éve, 2021 februárjában cserélték, így tényleg nem kell egyből szervizeléssel kezdeni, amit jelen esetben - kivételesen - el is hiszek, hisz semmi nem utal ennek ellenkezőjére. Ettől függetlenül azért kellett pár apróság, úgy mint fólia a B-oszloptól hátra, valamint egy USB-s Kenwood fejegység a gyári kazettás helyére.Utóbbi cseréjéről - köszönhetően a típus népszerűségének - rengeteg infó található a neten, így relatíve könnyen ment az amúgy elég nagy bontással járó művelet. Aztán ha már úgyis kibontottam a fél műszerfalat, kicseréltem az izzókat a hőfokszabályzás tekerőinél, valamint megzsíroztam a hidegben zavaróan cicergő fűtőmotor tengelyét.Aztán, hogy marad-e hosszabb távon nem tudom. A fentebb leírtak miatt kérdés, hogy édesanyám meddig vezet még, illetve hajlandó-e megszokni bármi mást a MINI után. Ugyanakkor sok esetben jó ha áll valami "B-terv" is a garázsban...

Közel két év, és némi "testreszabás" kellett ugyan a dologhoz, de azt hiszem most már le tudom írni: megszerettem a Toledót. Persze továbbra sem szerelem ez, Golf 5 padlólemezen nehéz olyan érzelmeket kiváltani, amit az olasz autóim bármelyike tudott - nem beszélve a 156-osról, azt a mai napig visszasírom - de év végére olyan kellemesen összeállt, hogy már kimondottan szeretem használni.Azt meg felettébb tudom értékelni (hiába na, öregszem, és családos emberként változnak a preferenciák), hogy az amúgy sablonosan unalmas Golf 5 mechanika kimondottan megbízhatóan teszi a dolgát a BXE motorral meghajtva, emiatt idén is csak hét bejegyzés született a blogba. Sőt, a két év leforgása alatt tíz olyan hiba fordult csak elő, amiknek volt bármi észrevehető hatása az autó használhatóságát illetően, ugyanakkor mozgásképtelenséget egyik sem okozott. A többi pedig mind amolyan TMK/ha már szétszedtük cseréljük ki azt is, illetve az a jó pár felesleges kör a kuplung zsinnyegését illetően, ami azóta is köszöni szépen jól van - se jobb, se rosszabb nem lett az eltelt mintegy 25 000 km alatt...

Seat Toledo 1.9 PDTDI

Év elején rögtön olajcserével kezdtünk, és kijavítottunk két hibát a fent említett tízes listából: kapott egy új jobb hátsó féknyerget, mert a régin előjött a tipikus VW betegség - beállt a kézifék kallantyúja - és kicseréltük a jobb első stabpálcát, mert kezdett kopogni.Előbbi pont a gyenesdiási wellness előtt jelentkezett, így rögzítőfék nélkül abszolváltuk a hosszú hétvégét, ami azt leszámítva, hogy figyelnem kellett, nehogy behúzzam reflexből ha valahol megállunk, nem okozott egyéb kellemetlenséget. Még szintén ez idő tájt orvosoltam a harmadik féklámpa hektikus működését is - nemes egyszerűséggel befaragtam egy univerzális Hellát a gyári helyére - valamint cseréltünk egy izzítógyertyát a négyes hengerben.Áprilisban aztán feltűnt, hogy néha daráló hang hallatszik a segédszíjak felől, valamint megemeli az autó az alapjárati fordulatot 1000 környékére, s ilyenkor beindulnak a hűtőventillátorok. Egy generátor, hosszbordásszíj és feszítőgörgő cserével sikerült megszüntetni ezt a hibát is. Aztán születésnapomon belekerült a 195 000-dik kilométer, melynek örömére az autó még aznap heves sziszegés közepette tudatta, hogy kilyukadt az alsó turbócső. Cseréje laza ujjgyakorlat volt, az egész nem tartott tovább tíz percnél.Augusztusban elérte a 200 000 km-t, így Magyarországon már ez is az eladhatatlan bontószökevény kategóriába került. Jól példázza, hogy kellett is rá rögtön egy bal hátsó stabpálca, mert a régi apró "kipi-kopi" kíséretében az örök alkatrészboltok polcaira költözött. Cseréltem még két belső hőmérséklet érzékelőt a klíma automata üzemének javítása érdekében, valamint ekkor jött el az ideje annak a nagy téemmkának, mely a vásárlás óta vissza-vissza térő P0234 hibakód megszüntetésére irányult elsődlegesen. Aztán ha már szétszedtük, kapott az új turbó mellé vezérműszíjat, hidrotőkéket, szelepfedél és porlasztó tömítéseket, vezérműtengely csapágyakat és egy új légtömegmérőt is.Nyilván olajat, olajszűrőt, légszűrőt és üzemanyagszűrőt is cseréltünk, s ha már így  "újba lett rakva a motor", meg is lett írva, hogy produkáljon egy kicsit meggyőzőbb menetteljesítményeket, mint a gyári. Nos ez olyannyira jó lett, hogy el is kezdett csúszni a tavaly beszerelt tengelykapcsoló. Ekkor került fel a pont az "i"-re, mert amellett, hogy kicsit vissza lett véve a teljesítményből ki lett iktatva az EGR és a halott katalizátor, valamint kapott egy új kevlár kuplungot is.Aztán szívtam még egy kicsit a jobb első toronycsapággyal is, mert kétszer kellett cserélni, ugyanis a rendkívül minőségi SKF másfél hét után durvább hangokat adott, mint előtte a kétszázezret futott tizenöt éves gyári. Azóta egy három forint húsz filléres Meisterteile teljesít szolgálatot síri csendben, mindannyiunk legnagyobb megelégedésére. A váltó le-fel miatt szétborított futóműbe raktak két új stabpálcát - sajnos csak a flexnek engedtek, így azok ismét újak - valamint előjött némi kopogás a bal oldalon, és egy finom jobbra húzás nagyobb sebességnél. Előbbi hála Istennek öngyógyító módon elmúlt, utóbbi viszont még a futóműállítás ellenére is megvan, bár itt élek a gyanúperrel, hogy valamelyik gumi okozza, mert amikor megcseréltem az elsőket a hátsókkal, akkor sokkal durvábban és balra húzott. Karácsony előtt még elértük a 205 000 km-t, ám 26-án az akkumulátor - amivel anno vásároltuk - 11,4V nyugalmi feszültséggel jelezte, hogy inkább töltené már nyugdíjas éveit egy MÉH telepen, mint hogy továbbra is az 1.9 PD-t indítgassa.Szerencsére a Grande Puntóból anno kimentettem az akkor újonnan vásárolt akksit, így csak ki kellett cserélni, s már tekerhetett is az önindító a megfelelő fordulatszámon. Igaz ez csak 67Ah-s a 72 helyett, de amíg működik evvel is, nem veszek másikat.

Visszaolvasva kicsit eseménydúsabbnak tűnhet a kelleténél ez az év, de alapvetően a féknyereg, a generátor, és a turbócső voltak csak nem várt meghibásodások, a többi vagy kopó-fogyó alkatrész, vagy már kezdetektől ismert, és fennálló hiba, mint a sok városi használattól leragadt turbó geometria. Utóbbit nyilván elég lett volna tisztítani is, hisz a gyári turbófeltöltő is hibátlan volt (el is van téve tartalékba), de sikerült olyan áron újat szereznem, hogy inkább a csere mellett döntöttem.Persze ha csak az életben tartás lenne a cél, meg lehetett volna járatni a féknyerget, s talán elég lett volna cserélni egy generátor szabadonfutót is, a P0234 miatt beálló vészüzemre és a futómű felől érkező zörgésekre pedig szarhattam volna magasról, de nekem ez nem megy. Így is sokat változtam már ilyen téren (cserélgetek futóműalkatrészeket oldalanként, pedig pár éve még komplett futóművet újítottam volna fel), de az autó számomra továbbra is több, mint egy egyszerű közlekedési eszköz, nem tudom elnézni, ha nem olyan, mint amilyennek lennie kell...