Járműveim története

Mostanában nem jelentkeztem, és ez sem lesz egy túl érdekes bejegyzés, de nem bánom, mert ez amiatt van, hogy a Suzuki maximálisan megfelel az elvárásaimnak, miszerint mindennemű probléma, és "izgalmak" nélkül teszi a dolgát. Sőt megkockáztatom, annyira tud hatni a tudatalattimra, és annyira patent kis gép, hogy eddigi autóim közül úgy érzem ehhez kötődök, és ezt szeretem a legjobban. Holott, milyen érdekes - bár előítéleteim sohasem voltak vele, hisz egy megbízható japán autó - de anno eszem ágában sem volt Suzukit venni, pont amiatt, hogy egy lélektelen A-ból B-be gépnek tartottam. És tessék. Sem a Nissan, sem a VW nem állt ennyire közel hozzám.

A Sanyi különleges volt, hisz mégiscsak az első saját autóm, de igazán jó sajnos a tömérdek ráköltött pénz ellenére sem lett. Akkor talán még mindig meg lenne, mert adottságai alapján a klímát leszámítva tökéletesen nyújthatta volna azt, mint amit most a Suzuki, csak nagyságrendekkel kevesebb pénzért. Tipikus magyar használt autó, összegányolva, szívtam vele eleget, de a töltésproblémákat leszámítva soha sehol nem hagyott ott. Persze én sem vagyok egy egyszerű eset, hisz egykori motorjaimból kiindulva szerettem volna, ha a 17 éves japán autóm is közel tökéletes állapotba kerül, de ez már tényleg csak irreális költségek árán lett volna elérhető. El is kapott a gépszíj, hisz ha valamit kijavítottunk, és jó lett, már azt néztem, hogy mi az, ami még nem úgy működik, mint szeretném. Emiatt szinte minden hónapban szerelőhöz jártam, de mind anyagilag, mind lelkileg belefáradtam, hogy én szinte mindent megteszek, ő meg még a fékkerregést sem hajlandó befejezni. Egy feneketlen kút volt, így túladtam rajta, jött a Bora.

Nyár végén vettem, klíma nélkül, hitelre, 1.4 16V motorral. Ettől egy kicsit tartottam, de annyira azért nem volt döglött (Na jó, most a Suzuki után nagyon az lenne...), a többi inkább idén tavasszal bosszulta meg magát. Hiányzott a klíma hűvöse, és elszálltak a törlesztőrészleteim, emiatt valami sokkal racionálisabb megoldást kellett találnunk. Ezzel egy fordulatszám-jeladós, és olajnyomás szenzoros kalandot leszámítva nem volt különösebb gondom. Nem keveset mentem vele, egy év alatt, télen, hóban fagyban, is szó nélkül tette a dolgát. A központizár mikrokapcsolója is az én hülyeségem miatt ment tönkre (Ne moss autót mínuszokban, ha nem tud kiszáradni...), szóval önmagától semmi komoly hibát nem produkált. Sajnos vele is elkapott a gépszíj, és tuningőrületem áldozata lett szegény, de becsszó, egy életre kijátszadoztam magam, többet ilyet egy autóval sem teszek... :)

És most egy Suzukiban ülök, és hihetetlenül szeretem. Imádom a formáját, amit eddig szinte észre sem vettem, hisz az utcaképet inkább az 1,3-as lemezfelnis GC, vagy max GLX, felszereltségűek uralják. Pedig mennyire jól áll neki már a 15-ös gyári alufelni is kellően peres (195/50) gumikkal, és a diszkrét sötétítés. Szinte egy teljesen más autó... Eszemben sincs már kiröhögtetni magam giccses lekszuszlámpákkal, vasalódeszkákkal, meg egyéb tuningszarságokkal... Egyszerűen így imádom, ahogy van. Szeretem, ahogy beleszalad a fordulatszámmérője a pirosba, ahogy 3500-nál vált a szelepvezérlés, ahogy kíméletlenül pontosan klattyan a váltója, és hogy előzésnél nem kérdez vissza, csak "vissza három padló", és már csak a visszapillantóban távolodva látom akit megelőztem...

Ma kicserélték a rajta a klímakompresszort hajtó bordásszíjat. Eredetileg csak feszíteni szerettünk volna rajta (mert induláskor néha visított szegényem), de sajnos a feszítőgörgő csavarja nem engedett.
Erőszakkal le kellett róla ütni, mert pillanatok alatt elnyalódott a hatlap... Hogy ehhez a komolyabb beavatkozáshoz egyáltalán hozzá lehessen férni, le kellett venni a klímakompresszort az egész konzollal együtt. Ha már így szét lett bontva, vettem egy új szíjat, és kapott az elnyalt helyett egy új anyát is...