Pontosan ma egy éve, hogy megvan a BMW, mellyel a Suzuki után második helyre lépett a birtoklás intervallumának képzeletbeli dobogóján. Az "autóbuzéria" - amivel mindig mentegetőzök - önmagában véve se nem racionális, se nem kifizetődő, de ez egy pont olyan velem született tulajdonságom, mint a korai őszülés. Ezek ellen nem tudok (és nem is akarok) tenni, így még nagyon sok autó szerepel azon a bizonyos listán, amiket egyszer szeretnék. Ellenben hogy hülye legyek, az elkerülhető. Ezt az autót pedig már csak használni kell, gyakorlatilag kész, szinte mindene tökéletes. Szeretem azt az időszakot, amíg "épül" egy autó a kezeim között, de soha egyiket sem tudtam igazán kiélvezni. Be kell látnom, hogy ez nincs így jól. A BMW-be is már csak tankolni kell, meg olajat cserélni, sok pár éves autó elbújhat mellette műszaki állapotát tekintve. Emiatt egyenlőre nem tervezem az eladását, mert ugyanez egy másik autóval kezdődne elölről. Arról nem is beszélve, hogy amennyiért átíratnám a következőt, annyiból tavasszal bőven kijavíttathatom a tél folyamán esetlegesen megjelenő hibákat a karosszérián. Szóval úgy érzem itt az ideje annak, hogy én élvezzem ki munkám gyümölcsét, ne pedig más...
