Járműveim története

Ma reggel megérkezett a két új AP féktárcsa, mellyel a „fékkerregés” elleni utolsó elkeseredett harcomat szándékoztam megvívni. 
Legbelül valahogy mindig is éreztem, hogy ez lesz a megoldás, de a szerelők mindig azt mondták, hogy még bőven jók ezek a tárcsák, és különben is fel lettek szabályoztatva. Utánakérdeztem a dolognak, és belsőhűtésű tárcsát állítólag nem is ildomos szabályoztatni. Szóval ennyit erről…
Nagyon ütöttek is a szabályozást követően, de mindig azzal nyugtattam magam, hogy tuti jók, a szerelő is azt mondta, biztos a lógó féltengely miatt kerreg ez is. Aztán ki lett cserélve a féltengely, de a hang maradt. Eldurrant az agyam…
Ilyen nincs, hogy már egy kisebb vagyon költöttem alkatrészekre, és még mindig nyöszörög ez a szar. Úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, veszek új tárcsákat. És milyen jól tettem!
A régiek azon felül, hogy ütöttek hihetetlen kopottak voltak.
Az új 19mm vastag, míg a régiek a 15mm-t is alig érték el.
Szóval ma délelőtt Gábor barátom kicserélte őket, és láss csodát elmúlt a kerregés, fog a fék, mintha most hoztam volna a szalonból…:)
Most már nem szégyellek megállni a zebrán átengedni a gyalogost, mert eddig marha égő volt, hogy az úttest mellett álló gyalogosok ahelyett, hogy örültek volna, hogy megállok, mind a kerregés forrását kereste…