Járműveim története

Ha valami, akkor a könyöktámasz hiányzott a Bora után. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a jobb kezemmel, nem találtam a helyét vezetés közben. Így került az autóba egy "méjd in csájna", de a célnak tökéletesen megfelelő POHÁRTARTÓS!!! :) (bár ezt élesben inkább nem próbálnám ki) ezüst könyöktámasz (hellyel közzel ráfogható, hogy megegyezik a színe a gyári ezüst betétekével).


A jobb hátsó keréken eddig is nagyon érződött, hogy üt, így elvittem a helyi felniklinikára, egy kis egyengetésre. Ha már nekiálltam, nem rakhattam vissza az egyébként is különböző méretű!!! (3db 175/65 R15, egy darab pedig, nevezetesen pont a jobb hátsó 185/65 R15) téli gumikat, amikkel vettem az autót.Körbefutottam a várost, gyári méret (185/60 R15) pedig csak horror áron, vagy rendelésre volt, nekem pedig még aznap kellett a garnitúra. Nosza keressünk szélesebbet, peresebbet, olcsóbbat, azonnal vihetőt. Végül egy német gyártmányú gumira esett a választás, amely a fenti kritériumokat kivétel nélkül mind teljesítette, így kerültek 195/50 R15-ös General Altimax UHP gumiabroncsok a Szuzira. Ezzel 4,5%-kal többet mutat a sebességmérő a valós értéknél, de legalább ennyivel is nehezebben futok be a rend éber őreinek. Viszont írtó dögösen állnak a széles peres gumik a kis bakancson, csendesen futnak, és rendkívül jól tapadnak (akkora felületen, ilyen kis falmagassággal már azért illik nekik tapadni...). Kiderült azonban, hogy a jobb első felni is eléggé odavan (most itt nem esztétikáról van szó, abból a szompontból nem éri meg javítgatni őket, mert az újrafestésük árán már majdnem kapnék négy újat), így azt görgőzni, és hegeszteni is kellett. Műszakilag most tökéletes mind a négy, esztétikailag meg nem kell közelről nézegetni (legalább nem sajnálom őket télen is hadba fogni, megspórolva ezzel négy új 15-ös lemezfelni árát)...