Járműveim története

Ma megjött Németországból a hétfőn rendelt munkahenger, így este első utam a garázsba vezetett, ahol neki is láttam az összeszerelésnek. Legnehezebb része alapvetően a rendszer légtelenítése volt, de lekopogom amióta távoztak a légbuborékok, újra úgy működik, mint régen. Utána alaposan kitakarítottam, és zsírtalanítottam mindent, majd visszakerült az itthon alaposan kimosott zajszigetelő réteg is.
Holnap még apró simítások, valamint egy alapos takarítás vár az autóra, de hihetetlenül jó érzés volt közel egy hét után végre újra a kis Punto volánja mögé ülni.
Erősen addiktív dolog az olasz autó, hát még ha cabrio...

Romokban a Punto. Teljesen szétborítottam a belső tér hátsó traktusát. Kivettük első körben azt a munkahengert amelyik ereszt, felújítás céljából. Aztán jött a szomorú valóság, egybesajtolták az egész miskulanciát, szerelhetőség egyenlő a nullával. Tettem még egy elkeseredett próbát egy helyi targoncás cégnél is, hátha tudnak legalább valami ötlettel szolgálni a probléma megoldására vonatkozóan, de finoman szólva sem róluk fogják mintázni a segítőkészség szobrát. Ez ebédidőben volt, és úgy felhúztam magam a bunkó paraszt hozzáállásukon, hogy még az étvágyam is elment. Aztán jártam egy légtechnikával, valamint hidraulikával foglalkozó boltban is, ahol nagyon segítőkészek voltak. Ettől függetlenül sajnos egy löketben és átmérőben is megfelelő munkahenger elég horror áron lenne, és ha már cserélném, akkor párban, hogy egyforma legyen mindkét oldalon. Ebből a pénzből viszont inkább télen csináltatok alját az autónak, mert ott elég jelentős folytonossági hiánnyal küzdünk. Életbe lépett végül a B-terv, mondván ha úgyis télen lesz a nagy beavatkozások ideje, ráérek evvel is akkor foglalkozni, addig pedig átállunk kézi vezérlésre, elvégre az 1.2-eseken amúgy is kézzel kell mozgatni, ezt a nyarat pedig már fél lábon is végigcsináljuk így. Gondoltam akkor...
Munka után a garázs felé vettem az irányt, és sebtében lebontottam a bal oldali kárpitot is. Lekötöttem mindkét munkahengert a tetőről, az autó mögé álltam, majd egy lezser mozdulattal felhajtani szándékoztam az egészet, amolyan MX-5 módon (az 1.2-es kézi teteje teljesen máshogy működik). "Aszitted mi?" Kigúvadtak a szemeim, és leszállt a tököm, mire nagy nehezen sikerült. Nem mondom, hogy lehetetlen, de rohadtul nem elegáns, és nem könnyű - a lány biztosan nem is tudná visszazárni, ezt nem akarhatom tőle. Meg amúgy is működjön már, ha van. Összeraktam az egészet annyira, hogy fel lehessen húzni a tetőt, összepakoltam a szerszámokat, és hazamentem avval a nem titkolt szándékkal, hogy leütöm az e-bayen azt az egyetlen darab bontott munkahengert, amit még a hétvégén sikerült könyvjelzőznöm. Persze ha már szét volt borítva, alaposan kitakarítottam az eddig hozzáférhetetlen helyeket, és kimostam a hátsó üléssor alatti zajszigetelő betétet, ami szintén tocsogott a hidraulikafolyadékban. Szóval most várom a postát, hogy ideérjen Németországból a csomag. Örülnék, ha már a hétvégére megjönne, de ha csak jövő héten ér ide az sem baj. Augusztus a céldátum, mert a terv szerint Puntóval megyünk a tengerre...