Járműveim története

A héten megcsiszoltam, és lefújtam matt feketével a téli felniket. Nem a szépségdíjas kivitelezés, hanem a levelesen hámló rozsda felszámolása volt a cél, ami úgy néz ki, sikerült is.

Ma reggel a Punto bontása előtt sebtiben fel is szórtuk őket. A felállás a régi, immár harmadik telüket kezdik a W442-es Hankook-ok, a dizájnt pedig a tavaly vásárolt E46 dísztárcsák adják.

Ma délelőtt megejtettem a múlt hétvégén elhalasztott beltéri munkálatokat, konkrétan kiürítettem szinte az egész utasteret.

A fenéklemez valódi állapota, amit eddig csak sejtettem, s a szőnyeg és egyéb műanyagok takarásában bújt meg, hozta az "elvárt szintet". Talán csak a vezetőülés bal hátsó lábának állapota (vagy inkább annak teljes hiánya - egy marék vasoxid maradt belőle) okozott meglepetést, már már csoda, hogy senki sem zuhant ki az ott tátongó lyukon keresztül az autóból.

Sajnos a másik oldal sem sokkal jobb, emiatt be kell szerezzek egy jobb oldali fenéklemezt is. Ezt követően elköltözött az autó Miklósfára lakatoshoz, ahol javítva lesznek a fenti hibák, és felkerül a múltkor vásárolt kipufogó rendszer is. Tág a határidő, nem sürgős munka, elég ha február - március tájékára visszakerül, hogy elvégezhessük rajta a még hátralevő dolgokat.

Cserélni kell a szívósort, a fűtőradiátort (ez jó kis meló lesz - műszerfal ki), a kormánymű porvédő-gumiharangjait, mindkét külső féltengelycsuklót, kicsit rendbe kell szedni az elektromos rendszert (nincs semmi konkrét baja, de az összes élete végén járó csatlakozót fel kell újítani), végére kell járni az üzemanyagfolyásnak, cserélni kell a kartertömítést, kéne két H1/H1-es fényszóró, és még ki tudja mi nem jön addig...

Valamikor a múlt hónapban beállította, azóta pedig meg is döntötte a Swift nálam töltött - rekordnak számító - idejét a BMW. Ez pedig két évet jelent (soha nem volt meg még ilyen hosszan egy autóm sem), melynek következménye, hogy műszaki vizsgára "kellett vinnem" az autót.
Természetesen sikerrel vette az akadályt, mindössze annyi derült ki, hogy az első lengéscsillapítók épp határértéken vannak (bal 40, jobb 41 százalék), tehát a hamarosan esedékes olajcsere alkalmával ezeket is muszáj leszek cserélni, melyek terveim szerint szintén Optimal-ok lesznek. Alapvetően már egy jó karban levő használati eszköz szerepét tölti be a BMW, a hobbyjármű szerepet a Punto vette át a családban, így feleslegesnek tartom ezeknél drágább alkatrészek beépítését (főleg, hogy nem is biztos, hogy jobbak). Emiatt a tavasszal saját kezűleg fogom a karosszéria apró hibáit is kezelésbe venni, mert ha netán olyan szép nem is lesz, de tudom, hogy spórolás nélkül, a lehető legjobb anyagok felhasználásával készült.
Most is hasonlóképp vélekedek, mint egy évvel ezelőtt és egyszerűen hülyeség lenne eladni (ebben az évben meg sem fordult a fejemben), mert a rengeteg külföldről behozott autó miatt alig kapnék érte valamit, arról nem is beszélve, hogy egyelőre elképzelésem sincs, mit vennék helyette...