Járműveim története

A mai nap újra birtokba vettük az autót, a karosszériát érintő dolgoknak a végére értem. Visszakerült minden ülés, az első ajtókárpitok, és a rádió a hangszórókkal. A beltér ezáltal késznek nevezhető, bár egy takarítás még ráfér, de ami késik, nem múlik... Találtam a padláson egy szélfogót, amiről fogalmam sincs, hogy mihez való (eredetileg egyáltalán szélfogó-e?), de egész pontosan passzol a Puntóba. Ma ki is próbáltam, és nagyon jól működik. 120km/h sebességig abszolút huzatmentes az utazás (gyorsabban nem mentem), a feladatát tökéletesen ellátja. Felkerültek a szintén ebay-en vásárolt FIAT-os rendszámtáblatartók is, evvel is egységesebbé téve az autó  megjelenését - hisz az ördög a részletekben rejlik. Már tényleg csak mechanikus részeket érintő beavatkozások vannak hátra, amiken előreláthatólag még kora tavasszal végig érek...

Elég eseménydúsra sikeredett a hátsó traktus készre szerelését követő időszak is, ezt próbálom meg összefoglalni ebben a posztban. Megérkezett ugyanis a két flakon Brunox, mely a küszöbön talált rozsda elleni küzdelemhez volt szükséges. A BMW-s fórumban olvastam róla először, ez egy svájci rozsdaátalakító szer, mely epoxy alapozó is egyben. Talán a Korant-hoz tudnám leginkább hasonlítani, de ez ezerszer használhatóbb - rendesen kiszárad, nem hagy maga után olyan nyálkás réteget - mint a magyar társa. Alapos csiszolással kezdtem, majd egy napon át dolgozott a Brunox a kritikus helyeken. Eközben vettem gittet (tudom, hogy kitt, de a magamfajta pszeudorestaurátornak az inkább a Knight Industries Two Thousand), fillert, és a Punto sárgájára legalább egy hangyányit hasonlító sárga festéket és hozzá való lakkot. Életemben először csináltam ilyet, így keresve sem találhattam jobb helyet az első mozdulatok begyakorlására, mint a gumikéder által amúgy is eltakart részek. Az általam szükségesnek ítélt helyekre felhordtam a gittet (néhol túlságosan is vastagon, de itt úgysincs szem előtt), majd vízpapírral becsiszoltam a látható részeken. Ezt követően ment rá egy réteg filler, majd egy nap száradást követően a szín is. Mivel a bal hátsó sárvédő belső peremén is volt egy apró javítanivaló, így lekerült a hátsó lökhárító is az autóról. Ha már hozzáférhetővé vált, lefújtam a hátsó fenéklemezt alvázvédővel, hogy egységes legyen az autó alja. Ezalatt mindenhol megszáradt a festék, mehetett rá a lakk, másnap pedig az alvázvédő a küszöbre is. Egy pár centivel ugyanis feljebb kellett hozni a fekete sávot, hogy teljesen eltakarja a jobb küszöbön a javított részt. Felraktam a csomagtérfedélre az ebay-en vett új trikolóros emblémát, és került egy új antenna is az autóra. Apránként helyükre kerültek a kédergumik, a küszöbburkolatok, valamint a középkonzol is, mely által egészen közel kerültünk ahhoz, hogy összeálljon a kis Cabrio.Kitartás, már látszik a fény az alagút végén...