2017 minden szempontból a változás éve volt számomra, melyet az itt megfogant rekord kevés - mintegy huszonnégy - bejegyzés is alátámaszt. S ez, ha nem adja meg magát a talján V2, még ennél is kevesebb lett volna, hisz energiám egy jelentős részét a lakásfleújítás/költözés kombója kötötte le, melyet - mikor már azt hittük látszik a fény az alagút végén - a hamarosan érkező trónörökös miatt újra át kellett gondoljunk, s mindezt tényleg szinte nulláról. Ennek esett áldozatául Mesés, akinek órája az év elején még nálam lépte át a 255 000 km-t.
A menhelyi kutya - Alfa Romeo 156 SW 1.9JTD
Kellett egy autó, a BMW-ért kapott pénz lakásfelújításra szánt részén felül pedig erre futotta. Nem gondoltam volna, de bizonyos szempontból egyáltalán nem bánom a dolgot, mert a "szarolasszal" egészen más a kapcsolatom, mint bármely eddigi autómmal. Talán érzi ezt ő is, s tudja hogy minden eddiginél nagyobb szükségünk van arra, hogy megbízhatóan szolgáljon minket. Ehhez műszaki szempontból meg is kap mindent, lelkiismeretesen szervizelem, s mióta nálunk van, zömében prémium gázolajat "öngyújtott" a hengereiben a közösen megtett mintegy 20 000km alatt. A vásárlást követően rögtön kicsit foglalkoztunk az első futóművel, kapott új kézifék köteleket, lcd panelt az infocenter, valamint kicseréltem a gyári rádiót, és lesötétíttettem a hátsó részt, hisz ekkor még bizonyos "egyéb" funkcióknak is meg kellett feleljen az autó. Szépen pörögtek bele kilométerek, április elejére át is lépte a számláló a 295 000-es értéket, kijavították a világító légzsáklámpát okozó kontakthibát, voltunk vele wellnessezni Badacsonyban, s volt szegényem menyasszonyi autó is.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy amikor még felkértek, ők a fekete BMW-re számítottak, de becsületükre legyen mondva nem variáltak, így a meglehetősen nehéz "gyermekkora" ellenére egy napra ismét fontosnak érezhette magát az Alfa. Időközben leműszakizott, leszervizeltük, kapott új turbócsöveket, nyomásérzékelőt, valamint pontot tettünk a beázás végére is. Ekkorra már 300 000km felett mutatott az órája, megjárta Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot, számtalanszor a Balatont, s ő vitt minket a Plitvicei tavakhoz, a lánykérés helyszínére is.
Élveztem minden alkalommal, hogy nem kell annyira féltsem, a kicsit ütött-kopott külső miatt olyan helyekre is bementem vele, ahova mással nem tettem volna. S ez a relatíve könnyelmű szabadság amit ez nyújt, leírhatatlanul boldoggá tesz. Arról nem beszélve, hogy végig asszisztálja a fiam születéséig vezető időt, hisz vele jártunk Pécsre ultrahangra, szinte az összes terhesgondozásra, a védőnőhöz, s feltehetően vele hozom haza őket a kórházból, nálunk lesz újra családi autó belőle. Az alábbi kép is ezt a kötődést erősíti, hisz azon a napon, július 13-án talált kollégám az Alfa mellett egy négylevelű lóherét (ami amúgy is kötődik a márkához), mikor megtudtuk, hogy párom gyermeket vár:
Nem sokkal ezután ismét foglalkoztunk az első futóművel, és a kipufogóval, s belekerült a 305 000-dik kilométer is. Még szintén augusztusban kapott egy új akkumulátort az állandó menetstabilizáló hiba miatt, s felpolíroztam a kicsit már bemattult fényszórókat. Szeptemberben egy oktatás idejére le tudtam tenni az autót pár nap erejéig, mely alatt be lett bőröztetve a kormány, újra lettek tömve az ülések, s ki lett javítva az ülésfűtés, amiről addig azt sem tudtam, hogy van benne. Ekkor lett teljesen vízhatlan tető, hisz újraszigeteltük az antennánál is. Októberben megejtettük a nagyszervizt, novemberben pedig elérte a 310 000km-t. Ez alatt kicsit ismét foglalkozni kellett a fékkel futóművel, valamint kapott az autó új olajat a motorba, váltóba egyaránt.
Ekkor javítottam nem túl elegáns módon az alján levő tenyérnyi lyukat, de mentségemre legyen mondva, hogy remélhetőleg csak jövő nyárig kell kibírnia, mert ha minden jól alakul, fémmel lesz pótolva minden aminek fémnek kéne lenni.
Remélem hasonlóan megbízható társunk lesz jövőre is, s tovább erősödhet a kötődés, hisz tényleg család leszünk, melyben egy időre fontos szerep jut neki is...
Ingyen heremasszázs - Moto Guzzi V65 (Cafe Racer?)
Evvel kis híján pont ugyanott tartok, mint tavaly ilyenkor, annyi különbséggel, hogy kicsit több, mint 1500km-t tudtam vele motorozni, míg a megfelelő olajnyomás hiánya miatt megforgott, s eltört benne az első főtengelycsapágy, de nézzük időrendben.
Tavaly a csordogáló hajtóműolaj miatt került ki a motorblokk újfent a vázból, melyet egy a nyelestengelyre illesztett, méretre esztergált hüvellyel, és egy nagyobb belső átmérőjű szimmeringgel sikerült megoldani. Eközben apránként, több részletben, de elkészültek a fényezendő alkatrészek, s kezdett végre újra motor formája lenni. Ez egészen felvillanyozott, amitől még gyorsabban haladtunk. Kész lett az elektromosság bekötése, s megtörtént az első próbakör is a cég udvarán. Leírhatatlan érzés volt, még úgy is, hogy a karbiszinkron, s némi finomhangolás ekkor még váratott magára. A kevés kilométer ellenére is felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb, mikor még fel mert mögém ülni az oldalborda, s együtt hasítottunk munka után a tavaszi estéken.
Augusztusra kész lett a videó, de ekkor a pocaklakó miatt már csak ritkán, és egyedül motoroztam, hogy kiengedjem a hétköznapok feszültségét. Egy ilyen esti gurulás alkalmával csapta meg fülem első alkalommal a vészjósló fura kopogás, majd le is tettem a motort, és sokáig csak elméleti szinten foglalkoztam a problémával. Novemberre sikerült elég erőt gyűjtenem, hogy a tettek mezejére lépjek, melynek folyományaként most már teljesen szétszedtem, s elmostam a blokkot, mely arra vár, hogy ismét kezelésbe vegyék a gépműhelyben. Sokat gondolkodok a motor jövőjét illetően, de bárhogy is döntök, előtte mindenképp meg kell csináljuk, úgyhogy biztosan várható még néhány Guzzi szerelős poszt jövőre is...
