Járműveim története

Amint meghoztuk az autót, elindítottuk a papírmunkát, így két napra rá, már nevemen is volt (gondolom nem lep meg senkit sem, hogy a bürökrácia költségeit még mindig nem lépte át az autóra költött összeg - kivétel alufelnik plusz nyári gumik, de az ugye nem az autó hibája, és létfontosságú sem lett volna).  Kapott új gyertyákat, és gyertyakábeleket, megcsinálták a műszerfalvilágítást, és a cd-lejátszót is úgy kötötték be, ahogy annak lennie kellett volna. Április tájékában megadta magát a bal oldali toronycsapágy, de mint utólag kiderült ez sem az autó hibája volt, mert valami "hozzáértő" egyén rosszul tette bele. Mivel a 13-as lemezfelniken téligumik voltak, és nem volt szívem bántani őket, bár költségesebb, de sokkal kézenfekvőbbnek tűnt egy garnitúra 14-es alufelni beszerzése nyárigumikkal, mely meg is történt, szintén még áprilisban. Ezen felül design szempontból történt módosítás, hogy májusban szültésnapi ajándékként barátnőm szülei lefóliáztatták körbe az üvegeket, az i-re a pontot pedig a hátsó szélvédőn elhelyezett "Sanyi" feliratú matrica tette fel.
Ugyancsak májusban elszállt a töltés. Figyelmetlenségemnek köszönhetően, nem tűnt föl, hogy nem ég gyújtás ráadására a műszerfalon a visszajelző lámpa. Nyolc éves akksi volt benne, én ennek tudtam be a dolgot, de két nap múlva az új akkumlátorral is megállt, így egy komplett generátor felújítás orvosolta a problémát...
Egy dolog van, amivel még mindig szívok, az a bal első tárcsa felől hallható surlódó hang fékezés közben. Pedig már fel lettek szabályoztatva az amúgy is szinte új tárcsák, vettem bele új Pagid betéteket, de semmi. Ha finoman fékzünk, akkor surrog, ha kicsit erősebben tapossuk, akkor jó. Már ott tartok, hogy ha kell, akkor féknyergeket is szerzek rá, csak hagyja már abba, mert iszonyatosan zavar. Tegnap a szerelő azt mondta, hogy jövő héten megnézi mégegyszer, addig ne vegyek semmit, megígérte gondolkozni fog, és alaposan megvizsgálja a számára is rejtélyes hang forrását...
Ennek eredményéről mindenképp beszámolok!

Egy rendkívül izgalmas blogot olvasva elhatároztam (http://jaguar-restoration.blog.hu/ mindenkinek ajánlom figyelmébe, rendkívül le tudja kötni az embert...), hogy kibővítem az oldalam életem első saját autójának történetével is. Mivel a sztori nem napjainkban kezdődőtt, így megpróbálom két postba belesüríteni az eddigi fejleményeket. Remélem nem hagyok ki semmit...

Szóval 2008 március, ülök a munkahelyemen, és a szokásos módon próbálom egy kicsit felgyorsítani az idő kerekét, használtautó hírdetéseket böngészek. Mikor megkaptam az állást az egyetem mellett, végre megnyílt a lehetőség affelé, hogy autótulajdonossá váljak. A szükséges költségeimen felül megmaradó összes pénzemet egy "Dani Autója" feliratú borítékba raktam. Márciusban már úgy nézegethettem a hírdetéseket, hogy ha akadna valami, ami tényleg megéri, elszántan belevágnék. Fura érzés volt, hogy végre nem csak gondolatban válhatok egy-egy hírdetésben szereplő autó tulajdonosává, hanem már ott lapul annak a lehetősége is, hogy ha úgy akarom, tényleg az is lehetek.  Kezdetben rengeteg potenciális esélyes volt. A benzinüzem nem volt kérdéses, s mivel nem akartam kis autót, a minimumot az 1500ccm-es lélektani határban állítottam fel (később az átiratásnál szívtam is emiatt a fogam, de hála Istennek ezt egyszer kellett csak megfizetni...). Kezdetben Ford Mondeo-kat, Mazda 626-osokat (tulajdonképp ugyanaz...) nézegettem. Egy Mondeo-val gondolatban még mindig el-el játszadozok, mert be kell valljam sokkal szebb (pláne az 5 ajtós), mint a 626-os Mazda, és az alkatrészek is nagyságrendekkel olcsóbbak a Fordhoz, mint a japán autókhoz. Ami miatt mégis japánok felé tendáltam, az a családban megtalálható 323-as elnyűhetetlen Mazda őskövület. Meg különben is egy autó legyen japán! Esetleg német... :)
Szóval ahogy kavargok a hasznaltauto.hu-n, megakadok egy 2.0-s Nissan Primerán. Kép alapján szép volt, s ráadásul Zalaegerszegen, ami egy köpés ide. 350 000Ft-ra tartották, a problémát az jelentette, hogy összesen volt ennyi pénzem, s így már az átírás nem jelentéktelen összegét valamely családtagtól kellett volna kikuncsorognom. Ennek ellenére olyannyira komolyak voltak a szándékaim, hogy már a kapcsolatot is felvettem az eladóval, mindössze egy valami tudott volna eltántorítani tőle, egy még jobb ajánlat. Ha már így a Nissanok vizén eveztem, eszembe jutott, hogy meg kéne csak néznem a Sunnykat is, hisz ugyanaz az 1.6-os 16 szelepes elnyűhetetlen blokk hajtja őket is (természetesen az 1.6-osokat, az 1.4-esek a 1500ccm-es limit miatt alapból kiestek), mint a Primerákat. Ezt támasztja alá az is, hogy még mind a mai napig elég sokan taxiznak 1.6-os Sunnyval.
Beállítottam a szokásos keresési paramétereket, enter, és akkor megláttam őt. Szép is volt, fehér is volt, 1.6-os is volt, közel is volt, és még megfizethető is volt. Abban a pillanatban e-mail, telefon, sms, semmit nem bíztam a véletlenre... :) Ennek eredményeként nemzeti ünnepünkön, március 15-én már úton is voltunk Bakonytamási felé barátnőmel, és édesapjával, aki végzettségét tekintve autószerelő, így neki köszönhetően a még amúgy is kedvező árból alkudni is tudtunk. Persze korántsem volt hibátlan, de szinte féláron hoztunk el egy korrekt állapotú autót. Jó vétel volt na... :D