2008 június 26-30-ig egy több, mint 1500km-es erdélyi túrán vettünk részt. Sanyi minden szempontból felülmúlta az elvárásainkat. Mint már említettem, a Baja Eurocarpatica miatt mentünk elsősorban. Az egyik nézői pontot Mara felől közelítettük meg, ami az odavezető szerpentinen felül még 20km zötykölődést jelentett köves utakon (A táj lenyűgözően szép volt, csak azok a kövek...).
Sikeresen odaértünk, s megvártuk míg mindkét alkalommal is elhalad a komplett mezőny. Szóba elegyedtünk az ottani helyszínt biztosító román határőrrel, aki rendkívül jól beszélt magyarul. Elmondtuk neki, hogy merre, s hogy jöttünk, mire felajánlotta, hogy levisz minket Izvoare felé, mert arra sokkal rövidebb. Na itt kezdődtek a gondok. Nem tudtunk olyan tempóban haladni a VERSENYÚTVONALON (igen, ott vitt le minket, ahol előtte Palikék dörgöltek...), mint ők a Terranoval. Bevárt minket egy hídnál, és közölte, hogy most már nincs sok hátra, amint elérünk egy "egészséges" házat, forduljunk jobbra, majd megint jobbra, s ezzel ott is hagyott bennünket a Kárpátok kellős közepén.
Így is tettünk, s mint utólag kiderült az "egészséges ház" elég tág fogalom, melyet sikeresen félre is értelmeztünk. Olyan útra keveredtünk, ahol már a versenyautók sem mentek volna el könnyedén, hát még a Sanyi... Nagy nehezen találtunk egy helyet, ahol meg tudtunk fordulni ezen a szűk úton, visszatértünk a házhoz, és teljes egészében a versenyútvonalon mentünk ki az izvoare-i szerpentinig. Ez a terep még igazi terepjáróknak is elég kemény lett volna, nem egy Nissan Sunny-nak (meg volt velünk egy Ford Focus Mk1 is). Kapott a futómű nem is keveset, így ez a kis kaland előrébbhozta az első féltengelyek cseréjének esedékességét. Hála Istennek megúsztuk defekt nélkül is, pedig ettől tartottam a legjobban az éles kövek miatt. Nem kis meglepetésre viszont a féktől hallható nyöszörgés ezt követően megszűnt (lekopogom...). Valószínűleg a féltengely miatt volt az is, az akkori félig lógó állapot miatt (se jó nem volt, de még olyan rossz sem). Na most már tök rossz, erősen rázza is az autót. Mindemellett esedékessé vált az olaj, olajszűrő, légszűrő hármasának cseréje is, mert már lassan elérjük a bűvös 10 000 km-t, és nem tudom, hogy az előző tulaj mennyit hajtott bele 2007 októberétől márciusig, mikor is megvettem...
A konklúzió: rendkívül meg vagyok elégedve a Sanyival, hisz 6,5 literes átlagfogyasztással abszováltuk a túrát, a legkisebb műszaki probléma nélkül, de azokra a szar utakra tényleg a Dacia való!
