Járműveim története

Tegnap hívott Zoli, hogy ma jön megnézni az autót. Vonattal jön, Miskolcról, nyakamat tettem volna rá, hogy visszafelé már nem fog vonatozni. Szerintem lehetetlen egy olyan embernek, aki egy fél napon át a MÁV "vendégszeretetét" élvezte, annyira szar autót mutatni, amit ne vegyen meg, - még ha csak a hazaút erejéig bírja is - csak vissza ne kelljen szállni a vonatra... Pláne ha egy olyan idős, de korrekt állapotú autóról van szó, mint a Mazda.
Ma délelőtt alaposan kiglancoltam az öreglányt, nem mostanában ragyogott így szegény.
Egyre ért be a vonat, a vasútállomásra a Mazdával mentem le elé, akkor vezettem utoljára. Onnantól ő hajtotta, és tetszett is neki, könnyen megegyeztünk. Örülök, hogy egy "autóbuzi" vette meg, aki lelkiismeretesen gondját viseli. Szívbemarkoló volt látni, ahogy felhajt az autópályára, és tovagördül új otthona felé...

Sok boldog, önfeledt és problémamentes kilométert kívánok nektek!

Ma délután felkerültek a nyári gumik, lemosattam róla a sót (ezen a télen remélem többször már nem kell), kiporszívóztam, betettem a nyári textil szőnyegeket, és kifertőtlenítettem a klímát. Én már készen állok, felőlem akár jöhet a kánikula...