Járműveim története

Tegnap hívott Zoli, hogy ma jön megnézni az autót. Vonattal jön, Miskolcról, nyakamat tettem volna rá, hogy visszafelé már nem fog vonatozni. Szerintem lehetetlen egy olyan embernek, aki egy fél napon át a MÁV "vendégszeretetét" élvezte, annyira szar autót mutatni, amit ne vegyen meg, - még ha csak a hazaút erejéig bírja is - csak vissza ne kelljen szállni a vonatra... Pláne ha egy olyan idős, de korrekt állapotú autóról van szó, mint a Mazda.
Ma délelőtt alaposan kiglancoltam az öreglányt, nem mostanában ragyogott így szegény.
Egyre ért be a vonat, a vasútállomásra a Mazdával mentem le elé, akkor vezettem utoljára. Onnantól ő hajtotta, és tetszett is neki, könnyen megegyeztünk. Örülök, hogy egy "autóbuzi" vette meg, aki lelkiismeretesen gondját viseli. Szívbemarkoló volt látni, ahogy felhajt az autópályára, és tovagördül új otthona felé...

Sok boldog, önfeledt és problémamentes kilométert kívánok nektek!

Az autó 1993.09.14-én lett Magyarországon először forgalomba helyezve. Akkor még regisztrációs adó híján, nem sokkal a rendszerváltozás után divat volt nyugatról autót behozni. Az öreg 323-as is ily módon hagyta ott a svájci hegyeket a Kárpátmedencéért cserébe... Az akkoriban virágkorát élő magyar autókereskedés papíron, gyakorlatban pedig nagymamám testvérének a férje lett második tulajdonosa az autónak. Ő minden tekintetben egy precíz, műszaki beállítottságú ember volt, aki az amúgy sem rossz állapotú autót szinte gyári állapotba hozta, végig gondosan szervizelte, garázsban tartotta. Végül betegsége miatt kényszerült megválni tőle, de családon belül zajlott az adásvétel, nagyapám vette meg tőlük. Mint ahogy az lenni szokott, eleinte ő is garázsban tartotta, az autó futása pedig leszűkült az év naposabbik felére, abban is leginkább a hetente oda vissza teljesítendő (Nagykanizsa - Bánokszentgyörgy) mintegy 26km-es távra. Aztán meglett nekem is a jogosítványom, innentől egyre kevesebb időt töltött az autó a garázsban. Rengeteg szép emlék fűz hozzá, gyakorlatilag rajta tanultam meg vezetni (ettől függetlenül nem okoztam semmi balesetet, vigyáztam rá én is).Aztán egy időben a garázs lomtárrá minősült, esélye sem volt, hogy ott töltse a telet, már csak amiatt sem, mert egész télen én hajtottam, vele jártam dolgozni, mígnem 2008 márciusában megvettem a Sanyit. Azóta nem vezettem, csak nagyszüleim jártak vele a már említett útvonalon (meg teszkóba emiatt a relatíve alacsony futás, ami tényleg valós!!!), de a garázs és a lakás közti távolság miatt azóta is a ház előtti parkolóban tölti napjait. Műszakilag azóta sincs vele gond, rendkívül tartós szerkezet az 1490ccm-es blokk, de apróbb esztétikai hiba már sajnos egyre több van szürke testén. Januárban megszületett a döntés, idősödő nagyapámnak újabb, kisebb autóra lenne szüksége, így sajnos az öregnek mennie kell.
A-ból B-be, vagy melós autónak tökéletes, legfőbb értéke, hogy szeptemberben volt műszakin, így csak 2011 szeptemberében jár le neki, az új szabályok szerint zöldkártya is csak akkor kell és természetesen törzskönyvvel is rendelkezik. A maga korában rendkívül jól felszerelt autónak számított, állítható kormány, és ülésmagasság, tárolórekesz az utasülés alatt, dönthető hátsó ülések, elektromos tolótető (sajnos beázott, ezért ki lett kötve, és le lett szigetelve, ami elég drasztikus megoldás volt, ettől függetlenül javítható, helyreállítható), fűthető hátsó szélvédő, ablakmosó, és ablaktörlő hátul is, állítható műszerfal fényerő, mind megtalálhatóak benne. Még így 24 évesen is probléma mentesen teszi a dolgát, napi használatra is tökéletesen alkalmas.

Végezetül pedig álljon itt egy kép 2005 májusából, amikor még teljes pompájában ragyogott a már akkor is közel húsz éves autó: