Járműveim története

Ma átszereltem a komplett első világítást, Osram All Season sárga fényű izzókkal. Ez jobban illik az autóhoz, mint a kékes "hájtek"...

Igaz rám a mondás, miszerint „ami késik, arra többet kell várni…” Vannak dolgok, amikről tudjuk, hogy előbb, vagy utóbb úgyis be fognak következni. Már életem első autójának megvásárlásától lebegett fejem felett a BMW birtoklás hóhérjának bárdja (igaz akkor még E30-ast akartam), ettől függetlenül nem tudom megmagyarázni, hogy miért is kellett ennyit várni arra, hogy lesújtson. Négy év alatt öt autóm volt, tehát négyszer sikerült legyőznöm a kísértést (ne kérdezzétek, hogy csináltam). Mindig nézegettem a hirdetéseket, de valahogy mindig mást vettem. Volt ezalatt sokkal fiatalabb, és sokkal erősebb autóm is, de az mind csak tévelygés volt. Rendszeresen jártam a Powerfanatics-ra (igaz akkor még regisztráció nélkül), lassan többet tudtam a BMW-kről, mint a saját autóimról, olvastam a projekteket, na meg Bencét of korsz. Tudtam, hogy nekem a BMW-zés van megírva, így eladtam a turbós Volvóm, és megvettem Őt.
Egy ’97-es vezetett szervizkönyves németországi E36-ot, az 1.6-os M43-as motorral. Igen, én is féltem tőle, hogy a 165LE-s turbomotor után egy reumás lajhár lesz, de akkorát kellett csalódnom, mint még soha. Persze nem megy úgy, mint a Volvo, de tud valamit, amit eddig egyik autóm sem, ez pedig az, hogy tele van élettel az autó. Nem késlekedik a gázreakció, azonnal megindul, frenetikusan irányítható, és mind közül a legfontosabb, hogy a jó végén hajt. Leírhatatlan, érzés, főleg a 165 kormányt rángató lóerő után (a fogyasztás beli különbségről pedig inkább ne is beszéljünk, ugyanis 90%-ban városban használom), egy teljesen más világ. Amiről eddig csak olvastam, és úgy voltam vele, hogy csak az elfogultság mondatja az emberekkel, de ez egész egyszerűen egy briliáns autó, ami él, kommunikál, s eggyé válik az emberrel.
Hazaérve egyből lekerültek a 17-es alufelnik, a gyári lemezfelnikre pedig kapott négy darab Hankook Winter Icept W442-es téligumit. Másnap alapos takarítás, aminek még mindig nem igazán értem a végére, melynek része volt a dísztárcsákra rásárgult fékpor eltávolítása.
Nem egyszerű feladat, de a limitált mennyiségben piacra került, NASA mérnökei által kifejlesztett szerrel sikerült újjávarázsolni őket.
Egyébként EGR szelep tisztításra sincs ennél jobb…
Kikerült a teljes képzavart okozó érdekes szürke Sony fejegység, melynek még a világítása is kék volt, hogy még véletlenül se passzoljon a műszerfalba. Került a helyére egy Kenwood KDC-3051R. Nem egy High End cucc, de a célnak tökéletesen megfelel, passzol a képbe…
Hála a Magyar Postának, itt megrekedtek a műveletek, de ha minden igaz holnap tovább szépül a beltér…