Járműveim története

A mai nap a Puntóról szólt, így beépítésre került a múltkor megvásárolt alkatrészkupac egy jelentős része. Az autó kuplungja már a kezdetektől nehézkesen működött, alig egy centin fogott, és hirtelen terhelésváltáskor éles nyikkanó hangokat is hallatott.
Ahogy lekerült a váltó világossá vált, hogy a kinyomócsapágy döglött, a szerkezet valahogy belevert a váltó házába (ez a adta a fémes nyikkanást), a tárcsa sőt még a lendkerék is annyira elkopott, hogy az esztergályosnak közel 1mm-t le kellett venni belőle, mire újra sík lett a felülete.
A kinyomó villa úgy meg volt szorulva, hogy csak hosszas csavarlazítós áztatást követően vált könnyen mozgathatóvá. Az már csak a hab volt a tortán, hogy maga a szerkezet sem egyforma csavarokkal volt rögzítve a lendkerékhez, melyből a felrakásnál az egyik ilyen kisebbségi egyed feje le is szakadt.
Sebaj, gyors kör a csavarboltba, addig a srácok kiműtötték a bennszakadt részt a lendkerékből, és kis késéssel ugyan, de a helyére került minden. Ha már ott matattunk, lecseréltük a váltóban is az olajat.
Mit mondjak, ráfért (szürke érdekes lötty jött le róla - talán még soha nem cserélték). Végül egy vaj puha kuplung, és könnyedén járó sebességváltó lett az eredmény.
Aztán bekerültek az új lengéscsillapítók is előre hátra egyaránt (előre új porvédőgumikkal), amitől újra úgy áll az autó az úton, mint a cövek, és olyan hetyke magas lett, mint még soha. Alaposabban szemügyre véve az autó alját, úgy tűnik, hogy be kell szerezzek komplett első és hátsó fenéklemezt is a bal oldalra (megkönnyítve a lakatos dolgát). Nem lesz elég csak foltozgatni, ugyanis nemigen van ott már mihez (meg ebben még ha utángyártott is, benne vannak a merevítések), és sajnos a kipufogó is menthetetlennek tűnik. Na meg a szivárgó tankkal is kezdeni kell valamit. Lesz tennivaló a télre...