Járműveim története

A vásárlást követő szinte már leírhatatlanul hosszú sor szívás végére került pont a héten. Minden kezdet nehéz, így apránként - rengeteg alkatrészcserével - sikerült lecsökkenteni a leállások számát, de igazán jó soha nem lett. Résnyire állandóan nyitott pillangószelepnek köszönhetően ugyan már nem állt meg, de melegben ennek köszönhetően magas (1000 fordulat/perc) volt az alapjárata, hűvösebb időben pedig ingadozni kezdett. Kellett egy jó állapotú szívósor, mellyel nem szív falsot a motor, így még a nyáron vettem is hozzá egy jó állapotú bontott darabot. Mivel a fűtőradiátor cseréjéhez is kellett a hely a tűzfal környékén, így a régi ki, az új pedig alapos tisztítást követően bekerült az autóba. Természetesen újra cseréltük a szívó-kipufogósor tömítést, a leömlő utáni kipufogó tömítést, az összes vákuumcsövet, és az üzemanyaghídra menő benzincsövet is. Evvel szinkronban bekerült a felújított fűtésbox is, benne az új fűtőradiátorral, és a kitisztított fűtőmotorral.
Nem véletlenül volt fagyállószag az utastérben, a régi radiátor már láthatóan folyatott, ugyanakkor el is volt dugulva. Úgy néz ki megérte ennyire szétbombázni az autót, nagyon finoman jár a motor, jó rendezett a motortér, hangtalan a ventilátor, és újra hatékony a fűtés, mert már nem csak fordulaton tud a meleg víz keringeni a fűtőradiátorban.
Ezalatt visszaállítottam a kilométer számlálót is, hogy már csak az általunk megtett kilométereket mutassa. Mint már írtam, egyáltalán nem tervezzük eladni, így ennek ilyen szempontból nincs jelentősége, ellenben ezáltal még inkább magunkénak érezzük a kisautót...

Sikerült vennem a Vaterán egy komplett fűtésboxot a Cabrióhoz (meglepetésemre még a fűtőradiátor is benne volt), így annak ellenére, hogy az eredeti még az autóban van, tudtam haladni a felújítással.
Első körben alaposan elmostam ezt is, ahogy anno a kárpitokat, és a műszerfalat. Közben elmentem a tegnap megrendelt fűtőradiátorokért (két félével szerelték ezeket az autókat, így inkább kértem mindkettőből) és a garázsba, ahol kiszereltem a fűtőmotort, az előtét ellenállást, a vezérlő panelt.
Sajnos a bontott boxról csípőfogóval levágták a bowdeneket, így ezek is átkerültek a régiről. A gondot csak az okozta, hogy egyiknél a hüvely rögzítése el volt törve, így nem a terelőlapátokat tolta a bowden, hanem inkább csak tekergett a műszerfal mögött az erő hatására (emiatt nem fújt máshova levegőt, csak a szélvédőre). Szerencsére a bontott boxon levő maradványoknak ép volt a rögzítőfüle, így ezt felhasználva két félbevágott bowdenből azért sikerült csinálnom egy működőképeset. A fém részeket sorkapoccsal rögzítettem egymáshoz, míg a hüvelyeket egy darab vákuumcsőbe beragasztva, majd zsugorcsővel lezárva egyesítettem. Így leírva ijesztően hangzik, de hibátlanul működik, és egész masszív hatása is van (a képen a kék bumszli). Remélem kellőképp tartós lesz. Végül bekerült az új fűtőradiátor is, hogy majd az egészet egyben csak be kelljen emelni a régi helyére.
Ezt követően kicseréltem minden izzót a műszeregységben, de itt egy kicsit megakadtam a dologgal. Ha sikerülne roncsolás nélkül szétszednem, visszaállítanám a kilométer számlálót is arra az értékre, ami csak a már nálunk töltött kilométereit mutatná. Amúgy is csak az Isten tudja mennyi lehet benne - s bár korai ilyet kijelenteni - de a közös élmények, és a rengeteg munka miatt jó eséllyel sohasem fogjuk eladni, így számunkra teljesen irreleváns amit az órája jelenleg mutat.

Ma ismét volt alkalmam a Puntóval foglalkozni. Egész délelőtt elvoltam vele, de még mindig csak a bontási fázisnál tartok. Mindenesetre már kikerült belőle a műszerfal:
Sajnos valami a fűtésboxszal nem jó (már a vásárlás óta csak két állásban működött - szélvédő, valamint szélvédő plusz lábtér), így vettem egy bontottat, s majd megpróbálok a kettőből egy működőképeset összehozni, és a fűtőradiátort is mindenképp kicserélem, ha már ennyire szét lett szedve.
Messze még a vége, de nem versenyfutás, tavaszig úgyis a garázsban pihen...

Miután szétbombáztam a Punto belterét, apránként hazahordtam, elmostam, és letakarítottam majdnem minden beltéri elemet.
A nagyszőnyeg alapos kárpittisztításon esett át (három felvonásos tisztítószer-magasnyomású mosó kúra), közel húsz évnyi kosz leírhatatlan mennyiségben ömlött ki belőle. Mivel még friss volt az élmény, így a hátsó "ajtókárpitok" (hátul amúgy nincs ajtó) kerültek sorra. Szétbontottam, majd óvatosan lefejtettem róluk a szövetet. Ezeket kézzel Vanish-sel addig mostam, amíg tiszta víz nem jött le róluk. Mosógépbe nem mertem betenni őket, még így is féltem, hogy összemennek, vagy sérülnek. Végül a közel két évtizednyi napfény, és egyéb időjárási viszontagságok általi nyúzás ellenére is jól viselték a kúrát, szépen megtisztult mindkettő. Ezt követően összelegóztam ragasztópisztollyal a középkonzolt, és magát a kárpitot. Mindkettő törött volt, egyik jobban, másik kevésbé, ettől függetlenül egész jól sikerült az eredeti formát kialakítani.
A szövet az egyik oldalon szakadt volt, melyre azt találtuk ki, hogy varrást követően valami bulis folt mögé rejtjük. Persze a szimmetria jegyében vele szembe is kell egy, így az Ebay-en keresgélni kezdtem, hogy mik a lehetőségek. Eleinte ide is Abarth címert gondoltam, de amint megpillantottam ezeket a régi Fiat 500-asokat ábrázoló foltokat, rögtön tudtam, hogy ez kell. Vita csak a színt illetően volt, én az egyiket pirosnak szerettem volna, de barátnőm - a tulaj - nyomására a Cabrióhoz hasonlatosan sárga lett mindkettő. Ma édesapja megvarrta, este pedig a BMW számlaphoz is használt ragasztó sprayvel felkerült a helyére. Magam is meglepődtem, hogy milyen jól sikerült. Szinte minimális a ránc és a lógás, valamint a lukak is ott vannak, ahol lenniük kell.
Szerintem jól fog mutatni a helyén, és tökéletesen passzol a Punto "buli autó" (de utálom ezt a kifejezést) imidzsébe...

Tegnap hívott a lakatos, hogy kész az autó, így ma délelőtt kimentünk megnézni, milyen is lett. Szépen megcsinálták, nincs többé luk, s az alvázat, valamint a kerékjáratokat is kifújták rücsivel.
Addig is helyet kell neki csinálnom a garázsban...Felkerült a kipufogó is, egyedül a gázgyorsítót sikerült nekik fordítva behegeszteni, melytől hupogó hangja volt a kiáramló gáznak, és fulladt tőle a motor. Ezt a kis fiaskót még ma javítják, s hétfőn hazakerül az autó.
Addig is helyet kell neki csinálnom a garázsban...

Ma délelőtt megejtettem a múlt hétvégén elhalasztott beltéri munkálatokat, konkrétan kiürítettem szinte az egész utasteret.

A fenéklemez valódi állapota, amit eddig csak sejtettem, s a szőnyeg és egyéb műanyagok takarásában bújt meg, hozta az "elvárt szintet". Talán csak a vezetőülés bal hátsó lábának állapota (vagy inkább annak teljes hiánya - egy marék vasoxid maradt belőle) okozott meglepetést, már már csoda, hogy senki sem zuhant ki az ott tátongó lyukon keresztül az autóból.

Sajnos a másik oldal sem sokkal jobb, emiatt be kell szerezzek egy jobb oldali fenéklemezt is. Ezt követően elköltözött az autó Miklósfára lakatoshoz, ahol javítva lesznek a fenti hibák, és felkerül a múltkor vásárolt kipufogó rendszer is. Tág a határidő, nem sürgős munka, elég ha február - március tájékára visszakerül, hogy elvégezhessük rajta a még hátralevő dolgokat.

Cserélni kell a szívósort, a fűtőradiátort (ez jó kis meló lesz - műszerfal ki), a kormánymű porvédő-gumiharangjait, mindkét külső féltengelycsuklót, kicsit rendbe kell szedni az elektromos rendszert (nincs semmi konkrét baja, de az összes élete végén járó csatlakozót fel kell újítani), végére kell járni az üzemanyagfolyásnak, cserélni kell a kartertömítést, kéne két H1/H1-es fényszóró, és még ki tudja mi nem jön addig...

Hátul sajnos már eddig sem voltak meg a gyári kis ovál hangszórók, szimpla kis 10cm-esek helyettesítették őket. Ma szereztem a helyükre két ugyancsak 10cm-es új Pioneer hangszórót.

Balról jobbra: új - régi
Nem célom, hogy hangnyomás versenyre járjak az autóval, csak legalább már ezek is újak...

Ma egy szerencsés véletlennek köszönhetően került az első ajtókba két új hangszóró. Nem mondom, hogy ezek fogják megváltani a világot, de a régieknél nagyságrendekkel jobbak.
Holnap reggel pedig irány Horvátország a kis sárgával...

A múltkori hidraulika fiaskó következtében az olaj befolyt a jobb hátsó ülés alá, melyet cirka harminc centiméter hosszan felszívott az öv. Próbáltam kimosni féktisztítóval, Domestosszal, kárpittisztítóval, de sajnos egyik sem vitte ki tökéletesen. A jó öreg csodaszert a beltéri kárpitokra azért nem mertem ráfújni, így újra előkerült a varrógép, és a fekete műbőr, barátnőm édesapja pedig elkészítette a megfelelő védőburkolatot mindkét hátsó övre.
Pofás lett, s a sárga cérnának köszönhetően, egységes a beltér eddigi elemeivel.

Ma megjött Németországból a hétfőn rendelt munkahenger, így este első utam a garázsba vezetett, ahol neki is láttam az összeszerelésnek. Legnehezebb része alapvetően a rendszer légtelenítése volt, de lekopogom amióta távoztak a légbuborékok, újra úgy működik, mint régen. Utána alaposan kitakarítottam, és zsírtalanítottam mindent, majd visszakerült az itthon alaposan kimosott zajszigetelő réteg is.
Holnap még apró simítások, valamint egy alapos takarítás vár az autóra, de hihetetlenül jó érzés volt közel egy hét után végre újra a kis Punto volánja mögé ülni.
Erősen addiktív dolog az olasz autó, hát még ha cabrio...

Romokban a Punto. Teljesen szétborítottam a belső tér hátsó traktusát. Kivettük első körben azt a munkahengert amelyik ereszt, felújítás céljából. Aztán jött a szomorú valóság, egybesajtolták az egész miskulanciát, szerelhetőség egyenlő a nullával. Tettem még egy elkeseredett próbát egy helyi targoncás cégnél is, hátha tudnak legalább valami ötlettel szolgálni a probléma megoldására vonatkozóan, de finoman szólva sem róluk fogják mintázni a segítőkészség szobrát. Ez ebédidőben volt, és úgy felhúztam magam a bunkó paraszt hozzáállásukon, hogy még az étvágyam is elment. Aztán jártam egy légtechnikával, valamint hidraulikával foglalkozó boltban is, ahol nagyon segítőkészek voltak. Ettől függetlenül sajnos egy löketben és átmérőben is megfelelő munkahenger elég horror áron lenne, és ha már cserélném, akkor párban, hogy egyforma legyen mindkét oldalon. Ebből a pénzből viszont inkább télen csináltatok alját az autónak, mert ott elég jelentős folytonossági hiánnyal küzdünk. Életbe lépett végül a B-terv, mondván ha úgyis télen lesz a nagy beavatkozások ideje, ráérek evvel is akkor foglalkozni, addig pedig átállunk kézi vezérlésre, elvégre az 1.2-eseken amúgy is kézzel kell mozgatni, ezt a nyarat pedig már fél lábon is végigcsináljuk így. Gondoltam akkor...
Munka után a garázs felé vettem az irányt, és sebtében lebontottam a bal oldali kárpitot is. Lekötöttem mindkét munkahengert a tetőről, az autó mögé álltam, majd egy lezser mozdulattal felhajtani szándékoztam az egészet, amolyan MX-5 módon (az 1.2-es kézi teteje teljesen máshogy működik). "Aszitted mi?" Kigúvadtak a szemeim, és leszállt a tököm, mire nagy nehezen sikerült. Nem mondom, hogy lehetetlen, de rohadtul nem elegáns, és nem könnyű - a lány biztosan nem is tudná visszazárni, ezt nem akarhatom tőle. Meg amúgy is működjön már, ha van. Összeraktam az egészet annyira, hogy fel lehessen húzni a tetőt, összepakoltam a szerszámokat, és hazamentem avval a nem titkolt szándékkal, hogy leütöm az e-bayen azt az egyetlen darab bontott munkahengert, amit még a hétvégén sikerült könyvjelzőznöm. Persze ha már szét volt borítva, alaposan kitakarítottam az eddig hozzáférhetetlen helyeket, és kimostam a hátsó üléssor alatti zajszigetelő betétet, ami szintén tocsogott a hidraulikafolyadékban. Szóval most várom a postát, hogy ideérjen Németországból a csomag. Örülnék, ha már a hétvégére megjönne, de ha csak jövő héten ér ide az sem baj. Augusztus a céldátum, mert a terv szerint Puntóval megyünk a tengerre...