Járműveim története

Ma megjött pár apróság a BMW-hez a bontóból. Így lett végre egy szép állapotú teli könyöklő a rakodórekeszes rémálom helyett (elbeszélgetnék a tervezőjével, mert mind pakolásra, mind pedig könyöklésre alkalmatlan volt), új küszöbborítás, és műanyag takarók a motorburkolat csavarjaira.Ehhez többet ha megfeszülök sem tudok hozzátenni, úgy hogy ennyi - "kérem kapcsolja ki..."

...nem állok neki fűtőradiátort cserélni, ugyanakkor már nem lehetett tovább halogatni a dolgot, hisz utasoldalon a fűtés továbbra is csak esetleges volt, s a tömlős átmosás óta enyhe fagyállószag kíséretében folyton fogyott a hűtőfolyadék a rendszerből... Ahogy Nicolas Cage-nek az Eleanor, nekem ez a művelet tartogat nem várt nehézségeket. Persze már tavaly is voltak árulkodó jelek, hisz az első radiátor gyári hibás volt amit rendeltem, s csak most január elejére sikerült az Unixnak a garanciális cseredarabot beszerezni - egyenesen Dániából a Nissens gyárból jött - ugyanis egyetlen raktárban sem volt belőle Európában. Ez első blikkre már jónak tűnt, s mivel a gyári cikkszámot váltottam le, meg sem fordult a fejemben, hogy ne passzoljon az autóba. Összegyűjtöttem minden cseréhez szükséges dokumentációt (itt lett világos, hogy nem kell kivenni az egész műszerfalat a művelethez amitől kicsit megnyugodtam), aztán hogy én is kivegyem a részem a ledolgozós szombatból, délelőtt 10-re szét is bontottam az autót. Tulajdonképp csak a középkonzolt, a kesztyűtartót, és a műszerfal alsó burkolatát kellett eltávolítani, hogy hozzáférjek a fűtésboxhoz. Ekkor még bizakodó voltam (a bontások normaideje durván három óra, amihez nekem elég volt másfél), azt hittem kora délutánra már el is felejthetem az egész mizériát, de sajnos tévedtem. Már a radiátorra menő csövek rögzítésénél kezdett gyanús lenni a dolog, ugyanis a gyáriban középen egy tőcsavar van, melyre anya megy, a cseredarabhoz pedig két csavart adtak, melyek a peremen levő lukakba kellett volna menjenek. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy az utángyártott durván egy centivel kisebb körben, mint az eredeti, így alaposan körbe kell burkolnom szivaccsal, ha azt akarom, hogy rajta, és ne mellette haladjon a levegő. Mivel esélytelen másikat szerezni (s amíg nem muszáj az ára miatt nem vennék gyárit), megpróbálom egy új közdarabbal rögzíteni a csöveket, melyet 5mm-es alumíniumból fúrtam, martam és fűrészeltem ki. Erre elment szinte az egész délutánom, és még mindig vár rá némi finomítás, de bizakodó vagyok. Egyelőre az okozza a legfőbb problémát, hogy a felső csavart nem lehet behelyezni a radiátorra menő csövek miatt (valószínűleg ehhez a fajta radiátorhoz más görbületű csövek passzolnak hivatalosan), de egy tőcsavaros anyás megoldást még mindenképpen szeretnék megpróbálni.

Update 2015.01.12.: Sajnos nem sikerült megnyugtatóan összehozni az alumínium csöveket az utángyártott Nissens radiátorral, így rendeltem egy gyárit - holnap elvileg meg is érkezik...

Update 2015.01.13.: Megjött a gyári radiátor. A régi cikkszámú alkatrész gyártása már megszűnt, egy módosított darab jött, kompletten csövekkel, tömítésekkel, csavarokkal. Ennek is más a rögzítése, ám így szettben már könnyedén beépíthető. Délután három körül álltam neki, s kicsivel a munkaidő lejárta után gurultam ki a műhelyből. Egyelőre jónak tűnik, most már mindkét oldalon megperzseli az ember lábán a szőrt, s bízom benne, hogy a csőcsatlakozásnál sem fog szivárogni (erre a biztonság kedvéért hamarosan újra ránézek)...

Rég nem írtam a BMW-ről, melynek oka, hogy még valamikor július elején lejárt a műszakija, és egészen mostanáig nem is vizsgáztattam le. Aki ismer biztos felhördül, hogy mégis miként sikerült ezt így alakítanom, de higgyétek el - némi kis csúszást leszámítva ugyan - minden a terv szerint alakult. Úgy gondoltam, a nyaralás előtt már nem vizsgáztatom le, csak hosszabbíttatok egy hetet, a cirka két hét alatt pedig el lesz a karosszériásnál az autót, hogy megcsiszolja a rozsdás részeket. Az indulás előtti hét szombatján - megkönnyítendő a lakatos dolgát - le is bontottam az alsó burkolatokat, az első lökhárítót, és a dobbetéteket. Ekkor jött a hideg zuhany a szó valódi, és átvitt értelmében is - sikerült puszta kézzel vizet fakasztanom a BMW jobb küszöbéből...Abban a pillanatban persze nem volt igazán őszinte a mosoly az arcomon, hisz innentől kezdve egy sokkal komolyabb problémával álltam szemben, mint amit egy kis csiszolgatással és festegetéssel megoldhattunk volna, de innen már nem volt visszaút. Aztán elmentünk nyaralni, s mire megjöttünk még nem volt kész az autó, mivel a lakatos is akkor volt szabadságon (beszoptunk?). Ettől persze nem estem depresszióba, hisz alapvetően ráért a dolog, csak szegény oldalbordának lett nehezebb, hisz alóla vettem ki a Puntót napi használatra. Apránként azért alakult az autó, ki lett hegesztve a szükséges helyen a küszöb, a jobb hátsó taposó, és a csomagtér ahol megmarta az akkumulátorból kifolyó sav. Közben jött a gondolat, hogy kicseréltetem a már baromi karcos gyári szélvédőt is egy új Pilkingtonra, így végre kerülhetett új keretgumi is a régi szétmállott vacak helyére. Eközben szereztem új ködlámpákat a lökhárítóba, kevertettem színt és lakkot melyeket spraybe töltettem, majd amikor visszakerült az autó elkezdtem megcsiszolni az összes gyanús rozsdafoltot és hólyagosodást. Először a csomagtartóval végeztem, hogy minél előbb visszakerülhessen az akkumulátor, s újra mozgatható legyen az autó. Alapos csiszolás után Brunoxot, alapozót, rücsit, és színt is kapott, majd kerítettem egy pár új teleszkópot is a csomagtérfedélhez, amik végre ismét masszívan tartanak. Ezt követően minden gyanús helyen Brunox, cinkes alapozó, kitt, csiszolás (1000-es vízpapír), szórókitt, csiszolás (2000-es vízpapír), majd festék és lakk következett. Magam is meglepődtem, mert jobban alakult a dolog, mint vártam, s a színt is sikerült elfogadható minőségben kikevertetnem.Közben megjött a gépi polírpaszta, így még augusztus utolsó hetében végére értem a karosszéria valamint fényezést érintő munkálatok rám eső részének. Be kell látnom, hogy nem egy leányálom géppel polírozni (persze én is elvoltam gyengülve az akkor már lappangó arcüreggyulladásom miatt, mely sokáig észrevétlenül meghúzódott az ilyenkor elhatalmasodó allergiás tünetek hátterében). Mostanában nem fáradtam így el, nagyon sokat kivett belőlem a rázkódás, és olyan izomlázam is lett a legkülönfélébb helyeken, mintha átment volna rajtam egy úthenger... Aztán összeszereltem a jobb hátsó taposó javításához szétbontott belteret (anyósülés, valamint a hátsó ülőlap, nagyszőnyeg és a küszöbburkolatok), valamint a helyére került az első lökhárító is. Ez utóbbin kellett kicsit dolgozni (feltehetőleg ezt is az a szakbarbár javította, aki teljesen lezárta a jobb küszöböt), ugyanis a jobb oldalon anno egy fadarabbal volt kiékelve a műanyag tartónál. Állítottunk a tartón, és kicsit alakítottunk a lökhárítón, melynek köszönhetően egész elfogadhatóan áll mindennemű szerves anyaggal történő operálás nélkül is. Ha már lökhárító, végére jártam a fényszórómosó gyengélkedésének is. A balos spricni el volt repedve, és teljesen el is volt dugulva. Előbbit rámelegített zsugorcsővel, utóbbit gombostűvel javítottam, aztán majd kiderül, hogy bírja, de annál csak jobb lehet, mint amilyen volt. Szeptember elsején pedig végre valahára levizsgázott az autó, és kapott új rendszámot a régi helyett. Ha még mindig az eredeti "G"-s lett volna meg (hisz ez valóban újkorától magyar autó), meg sem fordult volna a fejemben a csere, de az új szélvédő, és az első tábla állapota miatt ez tűnt a leggyorsabb megoldásnak. Aztán még aznap este visszakerült a fentebb már említett karosszériáshoz, aki egy alapos alvázvédelemmel feltette a pontot az i-re. Ezt követően már valóban csak apróságok voltak hátra, úgymint a benzinszűrő cseréje (ha már úgyis le volt bontva az alsó burkolat), valamint a dobbetétek és az alsó burkolatok visszaszerelése. ívégül egy alapos takarítás, és a még júliusban vásárolt használt, de hibátlan állapotú váltógomb, valamint az utángyártott fekete kézifékszoknya beszerelésével sikerült ismét élhetővé tennünk a belteret.Heteken belül sort kerítünk a vásárlás óta halogatott nagy szervizre is, melyhez már rég elkezdtem gyűjtögetni a szükséges alkatrészeket, de erről majd a következő posztban fogok részletesebben beszámolni...

Tavaly apránként Pioneer hangszórók kerültek a műszerfal tetején levő speciális gyári magasak kivételével mindenhova a cabrioban, de érezni lehetett, hogy a hangzást - amolyan szűk keresztmetszetként - leginkább a VOXBOX fejegység határolja be. A napokban viszont lehetőségem nyílt arra, hogy egy új mechanika nélküli darab kerüljön a helyére, így egy szintén Pioneer márkájú rádió váltotta a kínai társát. Ettől ugyan még nem fogunk hangnyomás versenyre járni, de végre egészen hallgatható minőségben szól a zene a kis autóban. Egyébként nem véletlen írok róla ilyen ritkán, hisz teljesen problémamentes, s mostanra leírhatom, hogy összeállt a gép (meg amúgy is az új BMW van most porondon). Remélhetőleg ez így is marad, hisz egy hónap múlva ilyenkor ismét a Krk szigeten fogja falni a kilométereket...

A hosszúhétvégét oldalbordámmal a Dunakanyar, Visegrád - és egy kis veresegyházi wellness - érintésével a hungaroringi WTCC futamon töltöttük, melynek során belekerült a Puntóba az első közös tízezer kilométer. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy teljesen megfeledkeztem a dologról, és nem sikerült pontosan elkapnom a pillanatot. Még a túra előtt eltört a jobb belső kilincs rugója, melynek a helyére ma vettem - pofátlanul bagatell összegért - egy utángyártott darabot. Ha már anyós oldali ajtó, akkor a behúzó tetején levő műanyag takarót is rögzítettem az eddigi ideiglenes megoldás helyett egy számomra is tetsző változatban. Jobb, mint valaha...

A mai nap újra birtokba vettük az autót, a karosszériát érintő dolgoknak a végére értem. Visszakerült minden ülés, az első ajtókárpitok, és a rádió a hangszórókkal. A beltér ezáltal késznek nevezhető, bár egy takarítás még ráfér, de ami késik, nem múlik... Találtam a padláson egy szélfogót, amiről fogalmam sincs, hogy mihez való (eredetileg egyáltalán szélfogó-e?), de egész pontosan passzol a Puntóba. Ma ki is próbáltam, és nagyon jól működik. 120km/h sebességig abszolút huzatmentes az utazás (gyorsabban nem mentem), a feladatát tökéletesen ellátja. Felkerültek a szintén ebay-en vásárolt FIAT-os rendszámtáblatartók is, evvel is egységesebbé téve az autó  megjelenését - hisz az ördög a részletekben rejlik. Már tényleg csak mechanikus részeket érintő beavatkozások vannak hátra, amiken előreláthatólag még kora tavasszal végig érek...

Elég eseménydúsra sikeredett a hátsó traktus készre szerelését követő időszak is, ezt próbálom meg összefoglalni ebben a posztban. Megérkezett ugyanis a két flakon Brunox, mely a küszöbön talált rozsda elleni küzdelemhez volt szükséges. A BMW-s fórumban olvastam róla először, ez egy svájci rozsdaátalakító szer, mely epoxy alapozó is egyben. Talán a Korant-hoz tudnám leginkább hasonlítani, de ez ezerszer használhatóbb - rendesen kiszárad, nem hagy maga után olyan nyálkás réteget - mint a magyar társa. Alapos csiszolással kezdtem, majd egy napon át dolgozott a Brunox a kritikus helyeken. Eközben vettem gittet (tudom, hogy kitt, de a magamfajta pszeudorestaurátornak az inkább a Knight Industries Two Thousand), fillert, és a Punto sárgájára legalább egy hangyányit hasonlító sárga festéket és hozzá való lakkot. Életemben először csináltam ilyet, így keresve sem találhattam jobb helyet az első mozdulatok begyakorlására, mint a gumikéder által amúgy is eltakart részek. Az általam szükségesnek ítélt helyekre felhordtam a gittet (néhol túlságosan is vastagon, de itt úgysincs szem előtt), majd vízpapírral becsiszoltam a látható részeken. Ezt követően ment rá egy réteg filler, majd egy nap száradást követően a szín is. Mivel a bal hátsó sárvédő belső peremén is volt egy apró javítanivaló, így lekerült a hátsó lökhárító is az autóról. Ha már hozzáférhetővé vált, lefújtam a hátsó fenéklemezt alvázvédővel, hogy egységes legyen az autó alja. Ezalatt mindenhol megszáradt a festék, mehetett rá a lakk, másnap pedig az alvázvédő a küszöbre is. Egy pár centivel ugyanis feljebb kellett hozni a fekete sávot, hogy teljesen eltakarja a jobb küszöbön a javított részt. Felraktam a csomagtérfedélre az ebay-en vett új trikolóros emblémát, és került egy új antenna is az autóra. Apránként helyükre kerültek a kédergumik, a küszöbburkolatok, valamint a középkonzol is, mely által egészen közel kerültünk ahhoz, hogy összeálljon a kis Cabrio.Kitartás, már látszik a fény az alagút végén...

Örök dilemma, a Punto világításának gyengesége. Először is emiatt cseréltem ki a fényszórókat, igaz akkor még a bentlevők mintájára H4-esekre. Ekkor tűnt fel, hogy ennek ellenére úgy működnek, mint a dupla-optikás lámpák - nem "biluxolt", hanem a távolsági felkapcsolásakor sem vette el a tompítottat. Gyanús lett a dolog, hogy gyárilag nem H4-es fényszóró volt benne, hanem valaki, valamikor átalakította ilyenre. Ezt felszámolandó, visszaalakítottuk a vezetékköteget, s bekerült egy pár utángyártott H1/H1-es fényszóró, amiket természetesen be is állítottunk. Nem mondom, hogy ettől majd olvadni fog előtte az aszfalt, de a szimpla H4-esnél nagyságrendekkel jobb. Levezetés gyanánt állítottunk az ajtókon is, és készre szereltem a hátsó traktust. Halad a projekt...

Végre minden adott volt, hogy haladjak a Puntoval - a napsütéses enyhe időjárás végre egybe esett a szabad szombatommal. Már délelőtt kiköltöztem a garázsba, és az egész napot szereléssel töltöttem a friss levegőn, ami leírhatatlanul jól esett. Jobban is haladtam, mint terveztem, kora délután már a konyha padlója helyett ismét az autóban volt a műszerfal. Szépen elvezettem az összes vezetéket a műszerfal mögött, fix helyre rögzítettem a távirányítós központizár vezérlőt, majd úgy belejöttem, hogy készre szereltem a szellőzőrendszert is. Végre tökéletesen működik, fúj mindenhova, és az új fűtőradiátornak hála olyan erős a fűtés, mint még soha. Este hazahoztam a kormánykereket, hogy megtisztíthassam az alvázvédős kéznyomoktól. Ha ilyen szép idő lesz holnap, akkor még ezen a hétvégén bekerülhet a nagyszőnyeg, és a középkonzol is...

Update 2014.02.16.: A délelőttöt ismét a garázsban töltöttem, bár lényegesen kevesebb dolognak sikerült a végére érnem, mint terveztem. Mivel sokat akart a szarka, kivittem a nagyszőnyegen kívül a komplett középkonzolt, és a teljes hátsó traktust is (ülések, és a felújított oldalkárpitok), de sajnos ez utóbbi meg is rekedt a logisztikánál, ugyanis beszerelni már nem volt időm. Kezdésnek kivettem a vezetőülést, és lefújtam feketére a javított üléssínt. Amíg száradt, egy alapos takarítással folytattam, kiporszívóztam a bitumenlapokra behordott port és egyéb koszt, valamint kitörölgettem a küszöböket. A gumikéderek alatt sajnos kellemetlen meglepetés várt: rozsdás a perem, szóval ezt is kezelésbe kell vennem (ezen kívül a bal hátsó sárvédő peremezésénél, és szintén a balos küszöb oldalán látszik egy kis pörsenés), még mielőtt készre szerelem az autót. Aztán amikor kellően tiszta volt minden, betettem az alaposan kitisztított (már kiszerelésekor háromszor át lett mosva) szőnyeget. Lassan azért kezd autó formája lenni...

Az ünnepek, és az év elejére ütemezett lakásfelújítás miatt kicsit háttérbe szorult a cabrio, de tegnap délután lementem vele a műhelybe, és még egyszer kifújtam kaucsuk alapú alvázvédővel az egész padlólemezt.Ez éjjel megszáradt, így ma végre kibéleltem az egészet Würth-ös rezgés és zajcsillapító bitumenlapokkal.Már csak pár apró dolog van hátra a kasznin (ajtók és az elektromos ablakok beállítása), és kezdhetem összerakni a belteret...