Járműveim története

Kalandos hétvégén abszolválta Sanyi "utolsó útját".
Csütörtök este Nagyrécse belterületén nekiugrott egy őz a bal oldalának, behorpasztva az első ajtó előtt a sárvédőt, ami annyira behajlott, hogy nem lehetett tőle a vezetőoldali ajtót kinyitni. Szerencsére van az ismeretségi körünkben karosszériás, aki már péntek reggel eltüntette a nyomokat, így a pillanatnyi ijedtségen kívül nem lett semmi kárunk. Szívtam is a fogamat, hogy pár nappal azelőtt kell ennek is történni, hogy bevennék, de hála Istennek szerencsésen megúsztuk az esetet.
Szombat reggel pedig irány Veszprém, a Hungarian Baja, Sannyi orrán Service matricával. A legapróbb probléma nélkül telt el a hétvége, egyedül a közelgő búcsú nyomta rá bélyegét a hangulatunkra. Nagyon fog hiányozni az biztos, remélem minden apró hibája ellenére az új gazdája is annyira fogja szeretni, mint mi.
Ég veled Sanyi! Emléked örökké szívünkben él...

Utánajártunk a dolognak, mert hála Istennek barátnőm édesapja ismeri az ott dolgozó embereket. Egész korrekt áron (alufelnik nélkül!!!) beveszik a Sanyit, és még a Bora vételárából is engedtek. A vezérlés körüli aggájaim is elszálltak, hisz kiderült, hogy a 100 000-es szerviznél cserélték a komplett vezérműszíjat, görgőket stb stb...
A hitelkonstrukció is elfogadható, így holnap megkezdem a papírmunkát, és ha minden jól megy, akkor már jövő hét kedden egy VW Borában "urizálhatok"... :)
Egyébként ennyire még egy autó sem osztotta meg környezetemben az embereket. Úgy tűnik, két fajta ember van. Az egyik imádja, mert jól felszerelt, és kellően elegáns, Magyarországon már már presztízsautó számba megy, a másik pedig mérhetetlenül, ellentmondást nem tűrve gyűlöli, és minden erejével azon van, sőt már kötelességének érzi, hogy lebeszéljen róla.

Nekem is vannak előítéleteim, de nálam a VW sohasem volt gyűlölet tárgya. Persze vágyálmaimban sem szerepelt, de egy korrekt választásnak tartom.
Remélem nem lesz igazuk, és rácáfol a fintorgókra...