Rég nem írtam a BMW-ről, melynek oka, hogy még valamikor július elején lejárt a műszakija, és egészen mostanáig nem is vizsgáztattam le. Aki ismer biztos felhördül, hogy mégis miként sikerült ezt így alakítanom, de higgyétek el - némi kis csúszást leszámítva ugyan - minden a terv szerint alakult. Úgy gondoltam, a nyaralás előtt már nem vizsgáztatom le, csak hosszabbíttatok egy hetet, a cirka két hét alatt pedig el lesz a karosszériásnál az autót, hogy megcsiszolja a rozsdás részeket. Az indulás előtti hét szombatján - megkönnyítendő a lakatos dolgát - le is bontottam az alsó burkolatokat, az első lökhárítót, és a dobbetéteket. Ekkor jött a hideg zuhany a szó valódi, és átvitt értelmében is - sikerült puszta kézzel vizet fakasztanom a BMW jobb küszöbéből...
Abban a pillanatban persze nem volt igazán őszinte a mosoly az arcomon, hisz innentől kezdve egy sokkal komolyabb problémával álltam szemben, mint amit egy kis csiszolgatással és festegetéssel megoldhattunk volna, de innen már nem volt visszaút. Aztán elmentünk nyaralni, s mire megjöttünk még nem volt kész az autó, mivel a lakatos is akkor volt szabadságon (beszoptunk?). Ettől persze nem estem depresszióba, hisz alapvetően ráért a dolog, csak szegény oldalbordának lett nehezebb, hisz alóla vettem ki a Puntót napi használatra. Apránként azért alakult az autó, ki lett hegesztve a szükséges helyen a küszöb, a jobb hátsó taposó, és a csomagtér ahol megmarta az akkumulátorból kifolyó sav. Közben jött a gondolat, hogy kicseréltetem a már baromi karcos gyári szélvédőt is egy új Pilkingtonra, így végre kerülhetett új keretgumi is a régi szétmállott vacak helyére. Eközben szereztem új ködlámpákat a lökhárítóba, kevertettem színt és lakkot melyeket spraybe töltettem, majd amikor visszakerült az autó elkezdtem megcsiszolni az összes gyanús rozsdafoltot és hólyagosodást.
Először a csomagtartóval végeztem, hogy minél előbb visszakerülhessen az akkumulátor, s újra mozgatható legyen az autó. Alapos csiszolás után Brunoxot, alapozót, rücsit, és színt is kapott, majd kerítettem egy pár új teleszkópot is a csomagtérfedélhez, amik végre ismét masszívan tartanak.
Ezt követően minden gyanús helyen Brunox, cinkes alapozó, kitt, csiszolás (1000-es vízpapír), szórókitt, csiszolás (2000-es vízpapír), majd festék és lakk következett. Magam is meglepődtem, mert jobban alakult a dolog, mint vártam, s a színt is sikerült elfogadható minőségben kikevertetnem.
Közben megjött a gépi polírpaszta, így még augusztus utolsó hetében végére értem a karosszéria valamint fényezést érintő munkálatok rám eső részének. Be kell látnom, hogy nem egy leányálom géppel polírozni (persze én is elvoltam gyengülve az akkor már lappangó arcüreggyulladásom miatt, mely sokáig észrevétlenül meghúzódott az ilyenkor elhatalmasodó allergiás tünetek hátterében). Mostanában nem fáradtam így el, nagyon sokat kivett belőlem a rázkódás, és olyan izomlázam is lett a legkülönfélébb helyeken, mintha átment volna rajtam egy úthenger... Aztán összeszereltem a jobb hátsó taposó javításához szétbontott belteret (anyósülés, valamint a hátsó ülőlap, nagyszőnyeg és a küszöbburkolatok), valamint a helyére került az első lökhárító is. Ez utóbbin kellett kicsit dolgozni (feltehetőleg ezt is az a szakbarbár javította, aki teljesen lezárta a jobb küszöböt), ugyanis a jobb oldalon anno egy fadarabbal volt kiékelve a műanyag tartónál. Állítottunk a tartón, és kicsit alakítottunk a lökhárítón, melynek köszönhetően egész elfogadhatóan áll mindennemű szerves anyaggal történő operálás nélkül is. Ha már lökhárító, végére jártam a fényszórómosó gyengélkedésének is. A balos spricni el volt repedve, és teljesen el is volt dugulva. Előbbit rámelegített zsugorcsővel, utóbbit gombostűvel javítottam, aztán majd kiderül, hogy bírja, de annál csak jobb lehet, mint amilyen volt. Szeptember elsején pedig végre valahára levizsgázott az autó, és kapott új rendszámot a régi helyett. 
Ha még mindig az eredeti "G"-s lett volna meg (hisz ez valóban újkorától magyar autó), meg sem fordult volna a fejemben a csere, de az új szélvédő, és az első tábla állapota miatt ez tűnt a leggyorsabb megoldásnak. Aztán még aznap este visszakerült a fentebb már említett karosszériáshoz, aki egy alapos alvázvédelemmel feltette a pontot az i-re. Ezt követően már valóban csak apróságok voltak hátra, úgymint a benzinszűrő cseréje (ha már úgyis le volt bontva az alsó burkolat), valamint a dobbetétek és az alsó burkolatok visszaszerelése. ívégül egy alapos takarítás, és a még júliusban vásárolt használt, de hibátlan állapotú váltógomb, valamint az utángyártott fekete kézifékszoknya beszerelésével sikerült ismét élhetővé tennünk a belteret.
Heteken belül sort kerítünk a vásárlás óta halogatott nagy szervizre is, melyhez már rég elkezdtem gyűjtögetni a szükséges alkatrészeket, de erről majd a következő posztban fogok részletesebben beszámolni...
