Végre minden adott volt, hogy haladjak a Puntoval - a napsütéses enyhe időjárás végre egybe esett a szabad szombatommal. Már délelőtt kiköltöztem a garázsba, és az egész napot szereléssel töltöttem a friss levegőn, ami leírhatatlanul jól esett. Jobban is haladtam, mint terveztem, kora délután már a konyha padlója helyett ismét az autóban volt a műszerfal. 
Szépen elvezettem az összes vezetéket a műszerfal mögött, fix helyre rögzítettem a távirányítós központizár vezérlőt, majd úgy belejöttem, hogy készre szereltem a szellőzőrendszert is. Végre tökéletesen működik, fúj mindenhova, és az új fűtőradiátornak hála olyan erős a fűtés, mint még soha. Este hazahoztam a kormánykereket, hogy megtisztíthassam az alvázvédős kéznyomoktól. Ha ilyen szép idő lesz holnap, akkor még ezen a hétvégén bekerülhet a nagyszőnyeg, és a középkonzol is...
Update 2014.02.16.: A délelőttöt ismét a garázsban töltöttem, bár lényegesen kevesebb dolognak sikerült a végére érnem, mint terveztem. Mivel sokat akart a szarka, kivittem a nagyszőnyegen kívül a komplett középkonzolt, és a teljes hátsó traktust is (ülések, és a felújított oldalkárpitok), de sajnos ez utóbbi meg is rekedt a logisztikánál, ugyanis beszerelni már nem volt időm. Kezdésnek kivettem a vezetőülést, és lefújtam feketére a javított üléssínt. 
Amíg száradt, egy alapos takarítással folytattam, kiporszívóztam a bitumenlapokra behordott port és egyéb koszt, valamint kitörölgettem a küszöböket. A gumikéderek alatt sajnos kellemetlen meglepetés várt: rozsdás a perem, szóval ezt is kezelésbe kell vennem (ezen kívül a bal hátsó sárvédő peremezésénél, és szintén a balos küszöb oldalán látszik egy kis pörsenés), még mielőtt készre szerelem az autót. 
Aztán amikor kellően tiszta volt minden, betettem az alaposan kitisztított (már kiszerelésekor háromszor át lett mosva) szőnyeget. 
Lassan azért kezd autó formája lenni...
A harang belsejében a kinyomócsapágyon már látszott, hogy mi okozta az ominózus akadást a pedálon. Konkrétan a kinyomóvilla, és a csapágy közötti részen, és a bordák magán a nyelestengelyen igényeltek némi kenést - kis túlzással szinte rozsdásak voltak az érintkező felületek. Aztán szemügyre véve magát a kuplungot megállapítottuk, hogy a lassacskán negyed millió kilométer ellenére is teljesen jó állapotban van a gyári szett - a tárcsa csak 0,4 milliméterrel volt vékonyabb az utángyártottnál (régi LUK 8,6 - új noname Unix-os 9mm), így emiatt, s lényegesen masszívabb kiképzése miatt inkább visszatettük a régit (azt a 102lóerőt elbírja még egy jó darabig). 
A hátsó főtengely szimmeringet azért kicseréltük ha már itt jártunk (minimális kis könnyezés volt), de a nyelestengelynél nem látszott semmi, így az is maradt még. Meglepően könnyen ment minden, délre készen is voltunk. Már amikor kifelé mentem a műhelyből éreztem, hogy nagyon patent lett a pedál érzete, s még az új kuplungszett ára is a zsebemben maradt. Aztán ötkor, műszak végeztével ért a hidegzuhany, miszerint az alapjárat teljesen megszűnt létezni az autón. Nagyon alacsonyra ejtette a fordulatot, szinte nullán állt a fordulatszámmérő, s közben a motor úgy remegett, mintha csak három henger ment volna. Egyből gyújtás hibára gondoltam, de hazafelé bár nem volt százas, azért egész normálisan ment fordulaton (emiatt az üzemanyagproblémát kizártam). 
A gyertyákat 
Reggel fénynél visszadugva, és egy gyorskötözővel rögzítve (tudom, kicsit falusi megoldás) szerencsére megoldódott ez is...