Járműveim története

Hol is kezdjem... Már tavaly decemberben kezdett körvonalazódni egy újabb autócsere.  Ez akkor még csak egy nagyon szerteágazó terv volt, bárminemű konszenzus nélkül. Lelkem mélyén persze tudtam, hogy a kisautó kategóriából kerül ki a győztes, ennek ellenére pár hétig belelovaltam magam abba, hogy nagyapámnak adom a Suzukit (így családban marad, mert eladni nem lenne szívem), magamnak pedig "vetetek" azon a pénzen valami idősebb, de combosabb járgányt. Áldom az eszem, hogy letettem egy pénztemető vásárlásáról, hisz elsősorban turbós benzinesek jöhettek volna csak szóba (1.8T konszern autók, vagy S40 eco turbo, papíron szigorúan 170LE alatt), de azok ebben az árkategóriában erősen lutri szagúak voltak, a horrorisztikus alkatrészáraikról nem is beszélve. Persze minden kötöttség nélkül könnyen elkalandozik az ember, de amikor elvitték a Mazdát, a tettek mezejére kellett lépnünk. Gyorsan letettem a teljes anyagi csőddel egyenértékű turbós autó vásárlásáról, és újra két lábbal a földön állva kezdtem nagyapámnak autót keresni. Kisautók kategóriájában rendkívül nagy a választék, és mivel egyik sem túl bonyolult szerkezet, félretéve előítéleteimet, még akár olasz, vagy francia is szóba jöhetett. Mondjuk az olaszok kisautó gyártásban világ életükben verhetetlenek voltak, szóval ebben a kontextusban eleve iktatva volt ez a kikötés. Szóba került Panda, Punto, Getz, 206, Clio, Corsa, Polo, és Kalos is. Yaris nem, bocs Gabi, de nem tudom elviselni egy autóban sem (na jó ez így nem igaz, egy MINI-ben megszoknám), ha középen van a műszercsoport. Ez szerintem a világ legnagyobb ökörsége. Végigjártuk a kanizsai kereskedéseket, és sokáig egy 206-os Peugeot tűnt befutónak, ám annyira hullámzó a megítélése a népítéletben is, hogy nem volt szívem nagyapám nyakába varrni Csikós által oly sokszor megírt jó nagy karéj szaros kenyeret. Jobb a békesség, meg az előítéleteket csak háttérbe szorítani lehet, elnyomni nem, de ez van, én ilyen vagyok. Így esett a választás egy 2005-ös forgalomba helyezésű, 1.2-es, szervizkönyves, klímás, ötajtós Daewoo Kalos-ra. Rendszáma pedig már csak hab a tortán, egybeolvasva JOC0hetvenkettő...

Egyik JOC0, másik Jocó...
Volt rajta pár apróság, amiket a kereskedő cseréltetett, úgy mint a váltókulisszát, műszerfalégőt, és feltöltette a klímát. Jövő héten vissza kell még egyszer vinni, mert tesznek bele rádiót, és kicserélik a műszerfalon levő órát is, mert az sajnos panelhibás. 55 000 km van az autóban, így a napokban részt fog venni egy nagy szervizen, cserélve lesz a vezérlés, a gyertyák, az olaj, és a szűrők. Olyan lesz, mintha új lenne! Aztán már csak egy garnitúra nyári gumi kell rá, mert vétek lenne a vadi új téli gumikat legyalulni róla a nyáron...

Régóta terveztem egy plusz garnitúra alufelni beszerzését. Rendszeresen túrtam a netet ez ügyben, de semmi konkrét elképzelésem sem volt.  Sodródtam ide-oda a gyári "concept s"-től kezdve, a sok ütött szaron át a 16, 17 colos japán import felnikig, de egyiknél sem éreztem, hogy az lenne az igazi, míg meg nem láttam a MOMO Reds szériájába tartózó Dark Blade-et. Nem akartam új felniket , de tudtam, hogy ez kell! Nem vagyok oda a sötét felnikért, de ez a forma szinte "kívánja", hogy matt antracit legyen, megbolondítva szál-csiszolt kontúrokkal. Nem haboztam, megrendeltem a 15 colos garnitúrát (ET38 a gyári 45 helyett, így durván másfél centivel nőtt a nyomtáv is), mely tegnap ide is ért. A naplementében lőttem róla pár fotót.
Már csak a Swift Sport futómű hiányzik...