Járműveim története

Nagykanizsa - Bük távon produkálta. Köszönhetően a gyenge forgalomnak 80km/h-nál csak a főutakon mentem gyorsabban (ott is csak 90-nel). Mivel az út jelentős részét a mellékutak tették ki, plusz a hőmérséklet 10-11 fok körül alakult ez az érték állt a kijelzőn:
Az országúti etapokon lehet vele "plattnerkedni", ilyen körülmények között rendkívüli értékeket tud produkálni a másfél literes blokk. Ellenben pályára "nem való". Hétfőn voltam vele Pesten, és az oda-vissza út végén 7,5 literes átlag jött ki. Ebben benne van a 80km/h-s M0-on "araszolás" is, emiatt a nyolc liter alatti érték, de ha csak a 130km/h-s pályázást nézzük, úgy nyolc liternél is többet kér enni 100km-re...

Az autó 1993.09.14-én lett Magyarországon először forgalomba helyezve. Akkor még regisztrációs adó híján, nem sokkal a rendszerváltozás után divat volt nyugatról autót behozni. Az öreg 323-as is ily módon hagyta ott a svájci hegyeket a Kárpátmedencéért cserébe... Az akkoriban virágkorát élő magyar autókereskedés papíron, gyakorlatban pedig nagymamám testvérének a férje lett második tulajdonosa az autónak. Ő minden tekintetben egy precíz, műszaki beállítottságú ember volt, aki az amúgy sem rossz állapotú autót szinte gyári állapotba hozta, végig gondosan szervizelte, garázsban tartotta. Végül betegsége miatt kényszerült megválni tőle, de családon belül zajlott az adásvétel, nagyapám vette meg tőlük. Mint ahogy az lenni szokott, eleinte ő is garázsban tartotta, az autó futása pedig leszűkült az év naposabbik felére, abban is leginkább a hetente oda vissza teljesítendő (Nagykanizsa - Bánokszentgyörgy) mintegy 26km-es távra. Aztán meglett nekem is a jogosítványom, innentől egyre kevesebb időt töltött az autó a garázsban. Rengeteg szép emlék fűz hozzá, gyakorlatilag rajta tanultam meg vezetni (ettől függetlenül nem okoztam semmi balesetet, vigyáztam rá én is).Aztán egy időben a garázs lomtárrá minősült, esélye sem volt, hogy ott töltse a telet, már csak amiatt sem, mert egész télen én hajtottam, vele jártam dolgozni, mígnem 2008 márciusában megvettem a Sanyit. Azóta nem vezettem, csak nagyszüleim jártak vele a már említett útvonalon (meg teszkóba emiatt a relatíve alacsony futás, ami tényleg valós!!!), de a garázs és a lakás közti távolság miatt azóta is a ház előtti parkolóban tölti napjait. Műszakilag azóta sincs vele gond, rendkívül tartós szerkezet az 1490ccm-es blokk, de apróbb esztétikai hiba már sajnos egyre több van szürke testén. Januárban megszületett a döntés, idősödő nagyapámnak újabb, kisebb autóra lenne szüksége, így sajnos az öregnek mennie kell.
A-ból B-be, vagy melós autónak tökéletes, legfőbb értéke, hogy szeptemberben volt műszakin, így csak 2011 szeptemberében jár le neki, az új szabályok szerint zöldkártya is csak akkor kell és természetesen törzskönyvvel is rendelkezik. A maga korában rendkívül jól felszerelt autónak számított, állítható kormány, és ülésmagasság, tárolórekesz az utasülés alatt, dönthető hátsó ülések, elektromos tolótető (sajnos beázott, ezért ki lett kötve, és le lett szigetelve, ami elég drasztikus megoldás volt, ettől függetlenül javítható, helyreállítható), fűthető hátsó szélvédő, ablakmosó, és ablaktörlő hátul is, állítható műszerfal fényerő, mind megtalálhatóak benne. Még így 24 évesen is probléma mentesen teszi a dolgát, napi használatra is tökéletesen alkalmas.

Végezetül pedig álljon itt egy kép 2005 májusából, amikor még teljes pompájában ragyogott a már akkor is közel húsz éves autó: